Útszéli orchideák és változó éghajlat

Lehetnek az északias útrézsűk antropogén klimatikus menedékek?

  

Az utak mentén a különböző égtáji kitettségű rézsűk egészen eltérő életfeltételeket kínálhatnak a növényeknek. A napsütésnek jobban kitett lejtő könnyebben felmelegszik és kiszáradhat, míg a kevésbé besugárzott oldal kedvezőbb körülményeket őrizhet. Vajon az orchideák eloszlásában is felismerhető ez a különbség? A Global Ecology and Conservation folyóiratban 2023-ban megjelent tanulmányunkban tizennyolc európai ország útszéli orchideáit vizsgáltuk. Azt kerestük, hogy a különböző égtájak felé néző rézsűk segíthetnek-e fennmaradásukban kedvezőtlen térségi éghajlat mellett.

Az észak felé néző lejtőkön nagyobb volt az orchideák előfordulási esélye, mint a déli kitettségű rézsűkön. Az északi lejtők faj- és egyedszám alapján is kedvező képet mutattak. Eredményeink ezért arra utalnak, hogy egyes útrézsűk kis kiterjedésű éghajlati menedékhelyekként működhetnek. A helyi hőmérsékletet és talajnedvességet ugyanakkor nem mértük közvetlenül: a mikroklíma szerepére az előfordulási mintázatokból és a korábbi kutatásokból következtettünk.

A mikrorefúgium olyan kis élőhelyfolt, ahol a helyi körülmények enyhíthetik a tágabb térség kedvezőtlen éghajlati hatásait. Egy árnyékosabb lejtő vagy védettebb mélyedés lehetővé teheti, hogy bizonyos növények tovább fennmaradjanak egy számukra egyre nehezebben elviselhető környezetben. Az út menti bevágások és rézsűk mesterségesen létrehozott felszínek, mégis változatos helyi környezetet teremthetnek. Kitettségük azt fejezi ki, melyik égtáj felé néz a lejtő felszíne.

Az orchideák esetében a megfelelő környezet több összetevőből áll. Megtelepedésükhöz gombapartnereikre van szükségük, sok faj szaporodása pedig beporzó rovaroktól is függ. Apró, széllel terjedő magjaik ugyanakkor új élőhelyfoltokat is elérhetnek. Korábbi kutatások temetőkből, ültetvényekből és útszegélyekből is kimutatták őket. Az út menti növényzet vizsgálata ezért segíthet feltárni, milyen szerepet tölthetnek be az ember által alakított élőhelyek az orchideák megőrzésében.

Felméréseinket 2013 és 2018 között végeztük, összesen 1286 mintavételi helyen. Rendszeres mintavételnél többnyire öt kilométerenként álltunk meg, Leszbosz kis területe miatt két kilométerenként. Emellett olyan helyeket is feljegyeztünk, ahol az úton haladva orchideát vettünk észre. A megállóknál az út mindkét oldalán ötven méter hosszú szakaszt vizsgáltunk; a felmért növényzetsáv szélességét a helyi viszonyok határozták meg. Autópályákon nem mintáztunk.

1. ábra. A felmérések európai elhelyezkedése. A lila pontok a rendszeres mintavételben orchideát tartalmazó helyeket, a szürkék az orchidea nélküli megállókat, a zöldek az észlelt növények miatt felkeresett helyeket jelölik. Az utóbbiak jellegükből adódóan csak pozitív előfordulási adatokat tartalmaznak.

  Az előfordulási esély elemzéséhez a rendszeres mintavételt használtuk, mert ott az orchideák hiányát is rögzítettük. Ha kizárólag a virágzó növények miatt felkeresett helyekből indulnánk ki, túlbecsülnénk a jelenlét valószínűségét. Feljegyeztük a fajokat és egyedszámukat, a földrajzi helyet és a rézsű kitettségét. A statisztikai modellekben az országok közötti eltéréseket is figyelembe vettük.

A térségi éghajlatot a WorldClim adatbázisából jellemeztük. Az évi középhőmérsékletet, az éves csapadékösszeget és a csapadék éven belüli egyenetlenségét használtuk. Ezek az 1970–2000 közötti időszak havi átlagain alapuló éghajlati adatok, nem a terepi felmérés napján mért időjárási értékek. Azt vizsgáltuk velük, hogy eltérő éghajlatú térségekben miként kapcsolódik a kitettség az orchideák jelenlétéhez.

Összesen több mint 8500 orchideapéldányt dokumentáltunk, 133 taxon képviseletében. A taxon megnevezést azért használjuk, mert az adatsorban a fajok mellett faj alatti egységek és hibridek is szerepelhetnek. A rendszeresen felkeresett megállók közel harminc százalékában találtunk orchideát. A felmérésben gyakori volt a Dactylorhiza fuchsii, a Neottia ovata pedig tizenkét ország útszegélyein került elő. Cipruson húsz orchideafajt találtunk utak mentén.

A fajkészlet természetvédelmi szempontból is figyelemre méltó volt. Több, a közleményben használt vörös listákon szereplő növényt és helyileg ritka taxont találtunk. Magyarországon például a zöldes sarkvirágot (Platanthera chlorantha) is dokumentáltuk útszegélyben. Az észlelések azt mutatták, hogy a keskeny, mesterséges élőhelyek orchideák változatos csoportjának adhatnak helyet, bár értékük termőhelyenként jelentősen különbözhet.

2. ábra. Az összesített egyedszámok megoszlása kitettség szerint. N: észak, E: kelet, S: dél, W: nyugat. A sík helyek nem tartoznak ezekbe a csoportokba. Az összesítő ábra különbözik a további ábrák modellből becsült értékeitől.

   Az előfordulási esély összehasonlításában az északi és déli lejtők közötti különbség bizonyult statisztikailag egyértelműnek. Más égtájak páronkénti összevetésében nem találtunk ilyen biztos eltérést. Ezért az ábra oszlopainak minden látható különbségét nem tekinthetjük igazolt hatásnak. A legvilágosabb eredmény az, hogy észak felé néző rézsűn nagyobb valószínűséggel találkoztunk orchideával, mint déli kitettségben.

3. ábra. Az orchideák jelenlétének modell alapján becsült valószínűsége. A betűk az égtájakat jelölik, a hibajelek a becslés bizonytalanságát szemléltetik. A páronkénti összehasonlítások közül az északi és déli kitettség különbsége volt statisztikailag igazolt.

  A térségi hőmérséklettel való kapcsolat kitettségenként eltért. A déli lejtőkön a melegebb éghajlatú térségek felé csökkent az orchideák becsült előfordulási esélye. Más kitettségekben a becsült görbék ellenkező irányúak voltak. Az összefüggés bizonyítéka azonban gyengébb volt, mint az általános észak–déli különbségé: a teljes kölcsönhatás határesetnek bizonyult, és a páronkénti összehasonlítás a déli és nyugati lejtők eltérését támasztotta alá.

4. ábra. Az orchideák jelenléte és a térségi évi középhőmérséklet kapcsolata kitettségenként. A pontok jelenléti és hiányadatokat, a vonalak a modell becsléseit, a szürke sávok a becslések bizonytalanságát jelzik. A déli kitettségű részábrán csökkenő kapcsolat látható. Az ábra térbeli összehasonlítást mutat, nem ugyanazon állomány időbeli felmelegedésre adott válaszát.

 Hasonló mintázat rajzolódott ki a csapadék évszakos eloszlásánál. A déli lejtőkön alacsonyabb volt az orchideák becsült előfordulási esélye azokban a térségekben, ahol a csapadék az éven belül egyenetlenebbül oszlott meg. Itt is a déli és nyugati kitettség különbsége kapott egyértelműbb statisztikai támogatást. Az éves csapadékmennyiség önmagában gyenge pozitív kapcsolatot mutatott a jelenléttel, de kitettséggel való kölcsönhatását nem sikerült igazolnunk.

5. ábra. A csapadék évszakos egyenetlensége és az orchideák előfordulása. A vízszintes tengelyen jobbra haladva nő a csapadék eloszlásának egyenetlensége. Ez eltér az éves összes csapadék mennyiségétől. A négy részábra ugyanazon kapcsolatot mutatja északi, keleti, déli és nyugati kitettségben.

A jelenlét mellett a faj- és egyedszámot is értékeltük. Az északra néző lejtők becsült fajszáma meghaladta a déli és keleti rézsűkét. A becsült egyedszám pedig az északi lejtőkön mindhárom másik fő kitettségnél nagyobb volt. Ez arra utal, hogy a kedvezőbb helyi körülmények az orchideák többféle jellemzőjében is megmutatkozhatnak. Az éghajlattal való kölcsönhatások ezeknél a mutatóknál kevésbé adtak egyértelmű eredményt.

6. ábra. A modellből becsült átlagos fajszám a négy fő kitettségben. Az északi rézsűk fajszáma a déli és keleti lejtőkénél bizonyult nagyobbnak. Az oszlopok becsült átlagokat, nem az egyes égtájakhoz tartozó összes faj számát mutatják.

7. ábra. A modellből becsült átlagos egyedszám kitettségenként. Az északra néző lejtők értéke mindhárom másik irányénál nagyobbnak bizonyult. Az összesen észlelt példányokat bemutató 2. ábrával szemben itt a statisztikai modell átlagos értékei láthatók.

   A mintázatok összhangban állnak azzal a feltételezéssel, hogy a kevésbé felmelegedő, lassabban kiszáradó lejtők menedéket nyújthatnak bizonyos orchideáknak. Ennek közvetlen ellenőrzéséhez helyi hőmérséklet- és talajnedvesség-mérésekre, valamint az állományok hosszabb távú követésére van szükség. A felmért orchideák eltérő élőhelyigényűek, így az összesített eredmény nem jelenti, hogy minden faj azonos módon választ termőhelyet. Más növénycsoportok számára a napos déli rézsűk is értékesek lehetnek.

A tanulmányban az útépítések és útszélesítések előtti botanikai felmérések fontosságát emeltük ki. Az orchideákban gazdag rézsűk megőrzése, a helyi állományokhoz igazított fenntartás és a megfelelő szélességű növényzetsávok kialakítása segítheti a növényeket és beporzóikat. A rendszeres kaszálás egyes gyepi orchideák fennmaradását támogathatja, de a kezelés alkalmasságát az adott élőhely és fajok alapján kell megítélni. A természetvédelmileg értékes útszegélyek célzott megőrzését a közútkezelők és természetvédelmi szakemberek együttműködésével javasoltuk.

A meglévő úthálózat mentén olyan apró élőhelyek is fontos szerepet kaphatnak, amelyek mellett rendszerint észrevétlenül haladunk el. Eredményeink alapján az északi kitettségű rézsűk külön figyelmet érdemelnek az orchideák védelmében. A tágabb éghajlati folyamatok mellett a lejtő iránya és helyi környezete is számíthat abban, hol maradhatnak fenn ezek a növények.

Hivatkozás

Fekete R., Vincze O., Nagy J., Löki V., Süveges K., Bódis J., Malkócs T., Lovas-Kiss Á. & Molnár V. A. 2023: North-facing roadside slopes: Anthropogenic climate microrefugia for orchids. – Global Ecology and Conservation 47: e02642.