Előadás: Növények a magyar közmondásokban és szólásokban

Megtekinthető Youtube-on a Növények a magyar közmondásokban és szólásokban című előadásom.

A növények nemcsak táplálékunk, használati tárgyaink és természeti környezetünk meghatározó elemei, hanem nyelvi és kulturális örökségünkben is fontos szerepet töltenek be. A magyar szólások és közmondások gyakran növényi tulajdonságokból, termesztési tapasztalatokból, gazdálkodási munkákból vagy egykori növényhasználati módokból alkotnak szemléletes képeket. E kifejezések egy része ma is közismert, mások átvitt jelentése vagy természeti háttere azonban már magyarázatra szorul. Az előadás 23 magyar szólást és közmondást és annak növénytani, biológiai hátterét mutatja be.

 

Bővebb olvasnivaló.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 23.

Szólás: „Olyan, mint a ballangó”

Átvitt értelme: Céltalanul, tétován jár-kel.

Növénytani háttér: A népiesen ballangónak, ballagófűnek nevezett növények ördögszekér-stratégiával terjednek. A stratégia több rokonsági körben egymástól függetlenül kialakult (konvergens evolúció) és a fátlan, füves pusztaságokon (sztyepp és préri) elterjedt. Az ernyősvirágzatú mezei iringó vagy ördögszekér (Eryngium campestre), a keresztesekhez tartozó rekenyő (Rapistrum perenne) és tátorján (Crambe tataria), egyes libatopfélék, mint a homoki ballagófű (Salsola tragus). E növények elszáradt, tövéről levált, gömbös kóróit a szél ide-oda görgeti, eközben magjaik vagy terméseik nagy területen szóródnak szét.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 22.

Közmondás: „Gyümölcséről ismerni meg a fát”

Átvitt értelme: Az embert nem a szavai, hanem tettei és munkájának eredménye alapján lehet igazán megítélni.

Növénytani háttér: A termések felépítése a növények azonosításában valóban fontos bélyeg. Alakjuk, termésfaluk szerkezete, felnyílásuk módja, valamint a magok száma és elhelyezkedése gyakran jellemző egy adott fajra vagy növénycsoportra. Sok esetben a termés alapján biztosabban azonosítható egy növény, mint csupán a levelei alapján, mert hasonló alakú levelek egymástól távoli rokonságban álló fajok esetében is kialakulhatnak.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 21.

Szólás: „Kemény dió”

Átvitt értelme: Nehezen megoldható feladatot vagy nehezen kiismerhető, nehezen kezelhető embert jelent.

Növénytani háttér: A közönséges dió (Juglans regia) magját vastag, elfásodott csonthéj védi, amelyet egymásba kapcsolódó, ligninben gazdag kősejtek építenek fel. Ez a szilárd szerkezet megnehezíti a héj feltörését. A héj vastagsága és szilárdsága fajtánként változik, a papírhéjú diók héja kézzel is feltörhető. A trópusokon számos, a köznyelvben diónak nevezett kemény héjú termés és mag található, például a kókusz és a makadámdió. Ezek nem közeli rokonai a közönséges diónak és egymásnak: a „dió” elnevezés elsősorban a kemény héjra és az ehető, olajban gazdag magra utal.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 20.

Szólás: „Felkapaszkodik az uborkafára”

Átvitt értelme: Valaki hirtelen ranghoz vagy vagyonhoz jut, majd ettől elbizakodottá válik.

Növénytani háttér: Az uborka (Cucumis sativus) egyéves, lágyszárú, elfekvő vagy kapaszkodó hajtású növény. Nem fejleszt fás törzset, és önállóan nem tud fa alakúvá növekedni. Kacsai érintés hatására a környezetükben található támasz köré csavarodnak – ezt a növényi mozgást tigmotropizmusnak nevezzük –, így az uborka kerítésre, karóra vagy támrendszerre valóban „felkapaszkodhat”, de a termesztett uborka nem nő fává.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 19.

Szólás: „Egy gyékényen árulnak”

 

Átvitt értelme: Két vagy több ember összetart, azonos érdekeket követ, együttműködik, lényegében egy oldalon áll.

Növénytani háttér: A keskenylevelű és a széleslevelű (vagy bodnározó) gyékény (Typha angustifolia, T. latifolia) levelei értékes népi kézműipari alapanyagok voltak: szőnyeg, lábtörlő, szatyor, ülőke, pupulyka készült belőlük. De tetőt is fedtek velük, a bodnározó gyékényt pedig hordótömítésre is használták. A gyékényszőnyeget egyszerűen csak „gyékény”-nek nevezték.

 

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 18.

Bibliai eredetű szólás: „Konkolyt hint a tiszta búza közé”

Átvitt értelme: Valaki szándékosan viszályt, bizalmatlanságot, hazugságot vagy erkölcsi romlást visz egy addig tiszta, rendezett közösségbe vagy ügybe.

Növénytani háttér: A vetési konkoly (Agrostemma githago) jellegzetes vetési gyom, amely a gabonatermesztéshez alkalmazkodott. A gabonával közel egy időben kel, növekszik és érleli magjait, amelyek aratáskor a gabonaszemek közé kerülnek. A tökéletlenül megtisztított vetőmaggal újra elvetik őket. Fennmaradását így nagyrészt maga a hagyományos gabonatermesztés biztosította. A korszerű vetőmagtisztítás és gyomszabályozás elterjedésével erősen visszaszorult. Magjai triterpén-szaponinokat és fehérjeszintézist gátló fehérjéket tartalmaznak. A „konkolyos kenyér” konkollyal szennyezett búzából őrölt lisztből készült; kesernyés, elszíneződött és egészségkárosító lehetett. A Bibliában (Mt 13,24–30; 36–43) szereplő zizániont gyakran a mérgező szédítő vadóccal (Lolium temulentum) azonosítják.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 17.

Közmondás: „Elválik a búza az ocsútól”

Átvitt értelme: Idővel kiderül, hogy mi az értékes és mi az értéktelen, mi a lényeges és a haszontalan, illetve ki mire képes.

Növénytani háttér: Az aratás és a cséplés során a gabonaszemek közé ocsú keveredik. Az ocsú főként pelyva, törek, kalász- és szalmatöredékekből, gyommagvak, valamint léha vagy sérült gabonaszemekből és más könnyű növényi törmelékből áll. Az ocsút szeleléssel választották szét a szemektől: a légáram a könnyebb, nagyobb légellenállású részeket messzebbre sodorta, míg a keményítőben gazdag, nehezebb gabonaszemek közel hullottak le.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 16.

Szólás: „Az utolsó szalmaszálba kapaszkodik”

Átvitt értelme: Végső kétségbeesésében a legcsekélyebb és legbizonytalanabb lehetőségben is reményt keres.

Növénytani háttér: A szalma a gabonafélék kiszáradt szára: üreges ízközei, tömör szárcsomói és hosszirányban rendeződő rostjai saját tömegéhez képest meglepően merevvé teszik, egyetlen szalmaszál azonban kis keresztmetszete miatt könnyen elhajlik vagy eltörik, ezért számottevő teher megtartására alkalmatlan.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 15.

Szólás: „Savanyú a szőlő”

 

Átvitt értelme: Valaki azért becsmérel egy elérhetetlen dolgot, mert nem tudta megszerezni; így próbálja kisebbíteni a kudarcát.

Növénytani háttér: Az érett szőlő nálunk az egyik legédesebb, legmagasabb cukortartalomú gyümölcs. Az érett szőlőbogyó friss tömegének általában mintegy 15–25%-át teszik ki a cukrok. Közelítőleg 7–11% glükózt, 8–13% fruktózt és 1%-nál kevesebb szacharózt tartalmaz.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 14.

Szólás: „Reszket, mint a nyárfalevél”

Átvitt értelme: Nagyon fél, fázik vagy izgatott, ezért egész testében remeg.

Növénytani háttér: A nyárfák (Populus spp.) – különösen a rezgő nyár (P. tremula) – levelei már gyenge légmozgásban is jellegzetesen rezegnek. A levelek hosszú, vékony és oldalirányban lapított levélnyele könnyen meghajlik és elcsavarodik, ezért a levéllemez kis szellő hatására is gyorsan ide-oda billen, „reszket”. Innen kapta tudományos nevét is (tremula a latin tremulus melléknév nőnemű alakja; jelentése ’remegő, reszkető’, alapja a tremere ’reszketni’ ige.).

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 13.

Szólás: „Nem látja a fától az erdőt”

Átvitt értelme: A részletek annyira lekötik, hogy nem veszi észre az összefüggéseket és az egész helyzet lényegét.

Növénytani háttér: Az erdő nem egyszerűen egymás mellett álló fák sokasága, hanem összetett ökoszisztéma. A lombkoronaszint, a cserje- és gyepszint, a talaj és a holtfa élőlényei, valamint az avarbontó szervezetek egymással szoros kapcsolatban működnek. A fák versengenek a fényért, a vízért és az ásványi anyagokért, miközben árnyékolásukkal, párologtatásukkal és lehulló lombjukkal sajátos erdei mikroklímát és tápanyagkörforgást alakítanak ki.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 12.

Közmondás: „A nád sem indul szél nélkül” 

Átvitt értelme: Feltűnő változás vagy mozgolódás ritkán történik ok nélkül. Hasonló értelemben használatos a „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja” közmondás.

Növénytani háttér: A közönséges nád (Phragmites australis) több méter magasra növő, karcsú és rugalmas szárú pázsitfűféle. Szára az ízközöknél üreges, a szárcsomóknál megerősített, hosszú levelei pedig jelentős felületet kínálnak a szélnek. A légáramlás ezért könnyen meghajlítja és lengésbe hozza a hajtásokat. A sűrű nádasban a széllökés hatása hullámszerűen terjedő mozgásként válik láthatóvá. A nád üreges ízközei kis tömeg mellett biztosítanak megfelelő hajlítási merevséget, megerősített szárcsomói pedig csökkentik a hosszú szár megtörésének és elhajlásának veszélyét.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 11.

Közmondás: „Nincsen rózsa tövis nélkül”

 

Átvitt értelme: Minden szép vagy értékes dolognak megvan a kellemetlen oldala.

Növénytani háttér: A rózsáknak növényszervezettani szempontból nem tövisük, hanem tüskéjük van: ez a bőrszövetből és az alatta fekvő szövetekből kialakuló, edénynyaláb nélküli emergencia, ezért könnyen lepattintható. A valódi tövis módosult levél vagy hajtás; ilyen a kökény hajtáseredetű ágtövise. A mondás szó szerint sem kivétel nélküli: a havasalji rózsa (Rosa pendulina) gyakran csaknem tüskétlen, és tüskétlen rózsafajták is léteznek.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 10.

Szólás: „Rózsa volt, kóró lett”

Átvitt értelme: Valaki vagy valami hajdani szépsége, frissessége és vonzereje teljesen elmúlt.

Növénytani háttér: Botanikai értelemben a rózsa nem válik kóróvá. A rózsák (Rosa spp.) évelő, fás szárú cserjék, míg a „kóró” nem rendszertani fogalom: általában egy elszáradt, levéltelen, többnyire lágyszárú növény visszamaradó szárát jelenti. A szólás alapját a rózsavirág gyors elöregedése adja. A virágzás után a szirmok sejtjei elveszítik víztartalmukat és feszességüket, pigmentjeik lebomlanak, majd a szirmok lehullanak. Megporzást követően a virág helyén nem puszta „kóró”, hanem csipkebogyó-áltermés fejlődik, amelynek belsejében aszmagtermések találhatók.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 9.

Közmondás: „Idővel, szalmával a naspolya is megérik”

Átvitt értelme: Türelemmel és megfelelő körülmények között az is beérhet, ami kezdetben reménytelennek látszik.

Növénytani háttér: A naspolya (Mespilus germanica) termését gyakran kemény, savanyú és erősen fanyar állapotban szedik le. Fogyaszthatóvá az utóérés („szottyosodás”) során válik. Klimaktérikus gyümölcs: a szedés után fokozódik légzése és etiléntermelése. Az etilén hatására felgyorsulnak az érési folyamatok, a sejtfal pektinanyagai lebomlanak, ezért a gyümölcshús megpuhul; közben csökken a savak és a fanyar ízt adó tanninok mennyisége, és kialakul az érett naspolya édesebb íze, jellegzetes aromája. Régen valóban szalmán utóérlelték. A szalma tárolóközeg, nincs szerepe az etiléntermelésben.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 8.

Közmondás: „Nem esik messze az alma a fájától”

Átvitt értelme: A gyermek tulajdonságaiban, viselkedésében vagy életútjában gyakran a szüleire hasonlít.

Növénytani háttér: Genetikai értelemben a közmondás érdekes módon csak korlátozottan igaz. A termesztett alma (Malus domestica) többnyire idegenmegporzású és genetikailag nagyon változatos, ezért a magból fejlődő utód rendszerint nem lesz azonos az anyafával, sőt termésének tulajdonságai jelentősen eltérhetnek tőle. Az almafajtákat ezért nem magról, hanem vegetatív úton, rendszerint oltással szaporítják.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 7.

Szólás: „Falra hányt borsó”

Átvitt értelme: A figyelmeztetés vagy tanács teljesen hatástalan, mert a címzett nem hallgat rá.

Növénytani háttér: A borsószem hüvelytermésben fejlődő mag. A száraz borsómag kemény maghéjú, tömör és többé-kevésbé gömbölyű. Ívelt felülete csak nagyon kis területen érintkezik a fallal, és nincs rajta olyan tapadó anyag, amely ott tartaná. Ütközéskor ezért visszapattan vagy lehullik, anélkül hogy nyomot hagyna. A „hányni” szó ebben az értelemben a „dob, vet, szór, hajít” szavakhoz hasonló jelentésű.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 6.

Szólás: „Maga alatt vágja a fát”

Átvitt értelme: Valaki saját meggondolatlan cselekedetével veszélybe sodorja a helyzetét, megélhetését vagy biztonságát.

Növénytani háttér: A faág szilárdságát nagyrészt a farész hosszirányban rendeződő, vastag, fásodott (lignifikált) falú rostjai és tracheidái adják. A bevágás nemcsak csökkenti a teherhordó keresztmetszetet, hanem olyan gyenge pontot is létrehoz, ahonnan a repedés könnyen továbbterjedhet. Aki tehát maga alatt vágja az ágat, szó szerint azt a szerkezetet gyengíti meg, amely a saját súlyát tartja.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 5.

Szólás: „Kecskére bízza a káposztát”

Átvitt értelme: Nem megfelelő emberre bízza valaminek a felügyeletét, őrzését, akinek éppen annak megszerzéséhez vagy elpusztításához fűződik érdeke.

Biológiai háttér: A házikecske (Capra hircus) nem válogatás nélkül „eszik meg mindent”, hanem szelektív böngésző: elsősorban fák és cserjék leveleit, rügyeit és fiatal hajtásait kedveli, de számos lágyszárú növényt is elfogyaszt. A fejeskáposzta (Brassica oleracea var. capitata) leveleit is elfogyasztja, ezért a káposzta őrzését kecskére bízni nyilvánvaló érdekellentétet jelent.