A botanika történetének jelentős eseményei 5.

i. sz. 860 körül Al-Dinawari a korai arab-iszlám botanika egyik legjelentősebb alakjaként mintegy 640 növényfajt ismert és tárgyalt. Megfigyelései a növények növekedésére, virágzására, termésképzésére, termőhelyére és gyakorlati hasznára is kiterjedtek. Munkája azért fontos, mert a klasszikus antik hagyományt önálló megfigyelésekkel és a közel-keleti növényvilág ismeretével bővítette.

A botanika történetének jelentős eseményei 4.

i. sz. 100 körül Pedaniosz Dioszkoridész megírta De Materia Medica ("A gyógyító anyagokról") című művét, amely körülbelül ötszáz növényi eredetű gyógyszert és drogot ismertetett. A leírások a növények felismerésére, gyűjtésére, hatóanyagaira és gyógyászati alkalmazására összpontosítottak. A munka több mint másfél évezreden át a gyógynövénytan és az orvosi botanika alapvető kézikönyve volt.

A botanika történetének jelentős eseményei 3.

i. sz. 77-ben megjelent Gaius Plinius Secundus Maior Naturalis Historia ("Természetrajz") című enciklopédikus műve. A mű számos növényt, gyógyászati felhasználást, termesztési megfigyelést és népi ismeretet őrzött meg a görög-római világból. Bár Plinius gyakran kritikátlanul vett át adatokat, munkája évszázadokon át a növényekről szóló európai tudás egyik legfontosabb forrása maradt. A botanika történetének jelentős eseményei; A szeretetre méltó tudomány jelentősége és eredményei

A vadon élőnövényvilág hazai védelmének mérföldkövei 1.

19. század:    Magyarországon a természetvédelmi gondolat (a természet szépségeinek óvása, a természet, az állatvilág pusztításának problémája) több 19. századi tudós, művész és politikus munkáiban megjelenik (Molnár V. 1999). A növény- és állatvilág legjobb ismerői, kutatói nemcsak a fajok és előfordulási helyeik összeírásában jeleskedtek, de a ritkaságok, illetve egyes élőhelyek visszaszorulását, pusztulását elsőként észlelve a védelem, a megőrzés lehetőségeinek eszközeit is keresték. A botanikusok közül Bredetzky Sámuel, Degen Árpád, Illés Nándor, Flatt Károly, Lengyel Bálint, Mágocsy-Dietz Sándor, Hanusz István, Borbás Vince, Pados János, Rapaics Raymund, Schilberszky Károly, Simonkai Lajos, Sajó Károly tevékenysége emelhető ki mint akik felemelték a szavukat és tollat ragadtak például a közönséges tiszafa (Taxus baccata) és a nílusi tündérrózsa (Nymphaea lotus) veszélyeztetettsége, védelmének szükségessége ügyében. Borbás Vince (1894) azt írta: „az európai sulyom szemlátomást pusztul […]. A tavak, holt ágak, állóvizek kiszárításával a folyók szabályozásával bizonyosan gyérül”. Kaán Károly (1867–1940) javaslatára az Országos Erdészeti Egyesület már 1908-ban mozgalmat indított egyes őserdőrészek fenntartására (Molnár V. 1999).

Borbás Vince 

19th century:    In Hungary, the idea of nature conservation - the protection of natural beauty and concern over the destruction of nature and wildlife - appeared in the works of several nineteenth-century scientists, artists and politicians (Molnár V. 1999). The best experts and researchers of plant and animal life were not only outstanding in recording species and their localities: as they were among the first to notice the decline of rarities and the loss or degradation of particular habitats, they also sought possible means of protection and preservation. Among botanists, the work of Sámuel Bredetzky, Árpád Degen, Nándor Illés, Károly Flatt, Bálint Lengyel, Sándor Mágocsy-Dietz, István Hanusz, Vince Borbás, János Pados, Raymund Rapaics, Károly Schilberszky, Lajos Simonkai and Károly Sajó deserves particular mention. They spoke out and wrote, for example, on the threatened status of the common yew (Taxus baccata) and the Egyptian white water-lily (Nymphaea lotus), and on the need for their protection. Vince Borbás (1894) wrote that 'the European water chestnut is visibly declining [...]. With the drying out of lakes, oxbows and standing waters, and with river regulation, it will certainly become rarer.' On the proposal of Károly Kaán (1867-1940), the National Forestry Association had already launched a movement in 1908 to preserve certain remnants of primeval forest (Molnár V. 1999).

Irodalom / References

Borbás V. 1894: A sulyom pusztuló félben. – Természettudományi Közlöny 26: 297–322.

Borbás V. 1900: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete. A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei. – Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága, Budapest.

Molnár V. A. 1999: A magyar növényvilág védelme. – In: Farkas S. (szerk.): Magyarország védett növényei. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp.: 14–25.

Bauer N. & Molnár V. A. (2025): Ahogy elkezdődött. Növényfajaink megóvásának történeti áttekintése. In: Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.): Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. pp.: 7–16.

A botanika történetének jelentős eseményei 2.

i. sz. 65 körül Lucius Iunius Moderatus Columella megírta De re rustica ("A mezőgazdaságról") című mezőgazdasági munkáját. A műben mintegy négyszáz termesztett és hasznosított növény szerepel, különösen a szőlő, gyümölcsfák, gabonák, hüvelyesek és konyhakerti növények termesztési gyakorlataival. Botanikatörténeti jelentősége az, hogy a római agronómiai tudást részletes, gyakorlati növényismerettel kapcsolta össze.

A botanika történetének jelentős eseményei 1.

i. e. 300 körül Theophrasztosz megírta alapvető növénytani műveit, elsősorban a Historia Plantarum ("A növények története") és a De causis plantarum ("A növények okairól") című munkákat. Ezekben nem csupán gyógynövényeket sorolt fel, hanem a növények alakját, élettartamát, szaporodását, termőhelyét és hasznosítását is összehasonlította. Jelentősége abban áll, hogy a növények vizsgálatát az ókori természetfilozófiából önállóbb, megfigyelésen és leíráson alapuló tudományos irányba mozdította el.