Kikről nevezték el a növényeket? 28. rész

 

Carlina L. (Asteraceae) – Nagy Károly (742–814), illetve egy másik hagyomány szerint V. Károly császár: a bábakalácshoz kapcsolódó pestisgyógyító legenda uralkodója. A nemzetség tudományos neve máig őrzi a Károly név emlékét.

 Bővebben lásd itt.

A botanika történetének fontos eseményei 21.

 

1539-ben Hieronymus Bock, más néven Tragus kiadta Das Kreütter Buch ("A füvészkönyv") című füvészkönyvét. A mű különlegessége, hogy nem pusztán a klasszikus szerzők alapján ismertette a növényeket, hanem a német területek élő növényeire és megfigyelhető bélyegeire is támaszkodott. Leírásai gyakran ökológiai és morfológiai részleteket is tartalmaztak, ezért a reneszánsz terepi botanika fontos dokumentuma.

A vadon élő növényvilág hazai védelmének mérföldkövei 24.

Pilisi len

1930-as évek:           Feltehetően Kaán (1931) és Földváry (1934) munkái hívták fel gróf Karácsonyi-Keglevich Imre (1897–1967), Vörösvár (azaz Pilisvörösvár) „utolsó kegyura” figyelmét a „dolomitlakó len” (Linum dolomiticum) élőhelyének unikális voltára. Mivel a terület, Pilisszentiván község határa a saját grófi uradalmához tartozott, a lelőhelyet „önként védelmébe vette”, és kíméletéről gondoskodott (Gombocz 1935).

gróf Karácsonyi-Keglevich Imre

Irodalom

Bauer N. & Molnár V. A. 2025: Ahogy elkezdődött: Növényfajaink megóvásának történeti áttekintése. In: Takács A. et al. (szerk.): Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK

Gombocz E. 1935: Az első hatóságilag védett növény hazánkban. – Természettudományi Közlöny 67: 106–108.

Kaán K. 1931: A természetvédelem és a természeti emlékek. – Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., Budapest.

Földváry M. 1934: Felsődunántúli természeti emlék. B. Nevezetes, ritka növények lelőhelyei. – Erdészeti Lapok 73: 821–930.

Kikről nevezték el a növényeket? 27. rész

Buddleja L. (Scrophulariaceae) – Adam Buddle (1662–1715): angol lelkész és botanikus. Cambridge-ben tanult, majd Essexben és Londonban szolgált egyházi tisztségekben. Különösen a mohákat, májmohákat és a brit flórát kutatta; herbáriuma és kéziratos English Flora című munkája későbbi botanikusok fontos forrása lett. Linné 1737-ben a Buddleja nemzetséget nevezte el tiszteletére, a névben szándékosan megtartva a kettős d betűt.

 

A vadon élő növényvilág hazai védelmének mérföldkövei 23.

 

Májusi gyöngyvirág

1934:  A Dunántúli Turista Egyesület vezetőségének kezdeményezésére Sopron város törvényhatósága elfogadott egy rendeletet „egyes növények és virágok védelméről”. Ennek értelmében az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), az erdei papucskosbor (Cypripedium calceolus), valamint néhány tömegesen gyűjtött faj (májusi gyöngyvirág, kislevelű hárs, madárberkenye, erdei pajzsika) faji szinten megvalósuló helyi hatósági védelmet kapott (Varga 1936).

Irodalom

Bauer N. & Molnár V. A. 2025: Ahogy elkezdődött: Növényfajaink megóvásának történeti áttekintése. In: Takács A. et al. (szerk.): Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK

Varga L. 1936: Sopron környékének hatóságilag védett növényei. – Természettudományi Közlöny 68: 433–434.

Kikről nevezték el a növényeket? 26. rész

Brunonia Sm. ex R. Br. (Goodeniaceae) – Robert Brown (1773–1858): skót botanikus, az ausztrál flóra nagy kutatója. A londoni Linnean Society tagjai kívántak nemzetséget elnevezni róla; mivel a Brownea név már foglalt volt, a Brunonia mellett döntöttek. A név nevezéktani szerzője különös módon maga Brown lett.

 

A vadon élő növényvilág hazai védelmének mérföldkövei 22.

1934:  Földváry (1934) Felsődunántúli természeti emlékek című cikksorozatában védendő növénynek javasolja Sopron környékén többek között az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens), a szívlevelű gubóvirág (Globularia cordifolia), az erdei papucskosbor (Cypripedium calceolus), a sziklai benge (Rhamnus saxatilis), a lisztes kankalin (Primula farinosa), a légybangó (Ophrys insectifera), a lápi hízóka (Pinguicula vulgaris), a fehér zászpa (Veratrum album), az osztrák borzamag (Pleurospermum austriacum), az enyves aszat (Cirsium erisithales) fajokat. A Fertő tó mellől a tengerparti szittyót (Juncus maritimus), a Győr környéki homokpusztákról a homoki nőszirmot (Iris humilis), a henye boroszlánt (Daphne cneorum), a kései szegfűt (Dianthus serotinus) említette. „Minden eszközzel meg kell védenünk dr. Boros Ádám által a Vérteshegységben […] felfedezett Primula auricula-t, a havasi medvefül-t, […] amelynek társaságában még több érdekes növény van.” Igen fontosnak tartja többek között a Nagyhörcsökpuszta határában található gyapjas pamacslaboda (Krascheninnikovia ceratoides), a „Pilishegy sziklaélén termő” magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) megvédését. Kiemelt értékként kezeli a pilisi Linum dolomiticum termőhelyét a Kis-Szénáson, a sárgás habszegfű (Silene flavescens) egyetlen előfordulását a Gellért-hegyen. A napjainkra kipusztult törökpirosítót (Peganum harmala) is védelemre javasolja, amelyről már akkor tudták, hogy kultúrreliktum lehet: „a Szent Gellérthegy déli oldalán a fügefácskák szomszédságában él, a török megszállásból származik”. A Pomáz feletti Kő-hegy füves tetejének botanikai érdekből való megvédését kívánja a kir. magyar Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztálya azért, mert ott több ritka növény él: hosszúfüzérű harangvirág (Campanula macrostachya), hegyi homokhúr (Arenaria procera), a tetőn levő tóban pedig érdekes mocsári vegetáció díszlik, kiemelve a buglyos boglárka (Ranunculus polyphyllus) jelentőségét, védelemre érdemes voltát.

Sárgás habszegfű

Irodalom

Bauer N. & Molnár V. A. 2025: Ahogy elkezdődött: Növényfajaink megóvásának történeti áttekintése. In: Takács A. et al. (szerk.): Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK

Földváry M. 1934: Felsődunántúli természeti emlék. B. Nevezetes, ritka növények lelőhelyei. – Erdészeti Lapok 73: 821–930.

Kikről nevezték el a növényeket? 25. rész

Brunnera Steven (Boraginaceae) – Samuel Brunner (1790–1844): svájci orvos, botanikus és utazó. Bernben folytatott orvosi gyakorlatot, de ideje jelentős részét növénygyűjtésnek és természettudományos utazásoknak szentelte. Bejárta Olaszországot, a Krím félszigetet, a Kanári-szigeteket és Nyugat-Afrikát; útjairól könyveket és növénytani feljegyzéseket közölt. Christian von Steven 1851-ben a Brunnera nemzetséget nevezte el emlékére.

A vadon élő növényvilág hazai védelmének mérföldkövei 21.

Illusztráció: Jakab Gusztáv.

1930-as évek:           Egy növényfaj jogi kényszer nélkül megvalósult megóvásának egyik legszebb hazai példája a volgamenti hérics (Adonis volgensis) egyik Békés megyei állományának története. A Magyar Királyi Államvasutak az 1930-as években a vasúti pályát a ritka növényfaj lelőhelyén, az azt 1935-ben a robogó vonatról észrevevő, majd a helyszínre gyalog visszatérő Herkner Zoltán vasúti főmérnök javaslatára, néhány méterrel odébb helyezte (Jávorka 1935). A növényt Jávorka – helyesen – a volgamenti hériccsel azonosította, ám később növényünk megnevezésére a tavaszi és a volgamenti hérics hibridjeként létrejött, a kolozsvári Szénafűről leírt Adonis transsylvanicus, Adonis ×hybrida, illetve erdélyi hérics neveket kezdték használni. Több jogszabályban is ezen a néven szerepelt. Mára azonban genetikai módszerekkel tisztázták (Sramkó et al. 2012; Sramkó 2012), hogy növényünk nem hibridogén eredetű, hanem valóban azonos a sztyepzónában elterjedt volgamenti hériccsel.

Irodalom

Bauer N. & Molnár V. A. 2025: Ahogy elkezdődött: Növényfajaink megóvásának történeti áttekintése. In: Takács A. et al. (szerk.): Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK

Jávorka S. 1935: Újabb érdekes növényelőfordulások. Az Adonis wolgensis Stev. a Magyar Alföldön. – Botanikai Közlemények 32: 161–163.

Sramkó G. et al. 2012: A csorvási hérics filogenetikai helyzetének molekuláris és morfometriai vizsgálata. – Kitaibelia 17: 55.

Sramkó G. 2012: Volgamenti vagy erdélyi hérics él Csorváson? – In: Jakab G. (szerk.): A Körös-Maros Nemzeti Park növényvilága. A Körös-Maros Nemzeti Park természeti értékei 1. – Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas. pp.: 376–377.

Kikről nevezték el a növényeket? 24. rész

Brugmansia Pers. (Solanaceae) – Sebald Justinus Brugmans (1763–1819): holland orvos, botanikus és természettudós. A franekeri, majd a leideni egyetemen tanított filozófiát, természettudományt, kémiát és botanikát, 1786-tól pedig a leideni botanikus kert igazgatója volt. A növények életműködése, a kórházi higiénia és a katonai orvoslás egyaránt foglalkoztatta; Bonaparte Lajos holland király és később I. Vilmos udvari orvosa lett. Christiaan Hendrik Persoon 1805-ben a Brugmansia nemzetséget nevezte el róla.

Kikről nevezték el a növényeket? 23. rész

Bruckenthalia Rchb. (Ericaceae) – Samuel von Bruckenthal (1721–1803): Erdély kormányzója, Teleki Sámuel barátja. Újegyházon született, édesapja a szász származású Brekner Mihály királybíró volt, és magyar nemességet kapott Bruckenthal előnévvel. Szenvedélyesen gyűjtött régiségeket és képzőművészeti alkotásokat, gyűjteményével megalapozta a nagyszebeni (később róla elnevezett) múzeumot és könyvtárat.

 

Kikről nevezték el a növényeket? 22. rész

Bromelia L. (Bromeliaceae) – Olof (Olaus) Bromel (1639–1705): svéd orvos, botanikus és gyűjtő. Uppsalában tanult, majd Stockholmban orvosként és városi tisztviselőként működött. Növényeket, ásványokat és más természeti tárgyakat gyűjtött; Lupulogia című munkájában a komlóval foglalkozott. Charles Plumier a Bromelia nemzetségnévvel örökítette meg emlékét, a nevet Linné később megtartotta.

A Kitaibelia című folyóirat közleményei

A fenyőfagyöngy (Viscum album subsp. austriacum) elterjedése és gyakorisági viszonyai Magyarországon

A 2015–2023 között gyűjtött adatok alapján bemutatja a kéttűs fenyőkön élő fehér fagyöngy-alfaj magyarországi elterjedését. A taxon Nyugat-Dunántúlon elterjedt, és egyes állományokban tömeges fertőzést okoz. 

A teljes cikk elérhető itt.

Distribution and frequency of pine mistletoe in Hungary

Based on data collected between 2015 and 2023, the paper describes the Hungarian distribution of the pine-inhabiting subspecies of mistletoe. The taxon is widespread in western Transdanubia and causes heavy infections in some stands.

The paper is freely available here.

Hivatkozás

Schmidt D., Jandrasits L. & Korda M. (2025): A fenyőfagyöngy (Viscum album subsp. austriacum) elterjedése és gyakorisági viszonyai Magyarországon. – Kitaibelia 30(1): 89–102. https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia/article/view/16146

A botanika történetének fontos eseményei 20.

1530 körül Luca Ghini kifejlesztette a növények szárítással és préseléssel történő tartósítását, a hortus siccus ("szárított kert") módszerét. A szárított növénypéldányok lehetővé tették, hogy a kutatók azonosítható, összehasonlítható és hosszú ideig megőrizhető bizonyító anyaggal dolgozzanak. Ezzel a herbárium a taxonómia, florisztika és növényföldrajz egyik alapintézményévé vált.

A vadon élő növényvilág hazai védelmének mérföldkövei 20.

Győzedelmes hagyma

1933:  A Bakony botanikai ritkaságai közül a szentgáli tiszafaállomány, a burok-völgyi győzedelmes hagyma („kígyóhagyma”, Allium victorialis), az Esztergáli-völgy cifra kankalinja (Primula auricula), a Kab-hegyről a sárga sásliliom (Hemerocallis lilioasphodelus), a hegység erdeiben jellemző babérboroszlán (Daphne laureola), a bakonyaljai illatos („jóillatú”) hagyma (Allium suaveolens) és a Balatonkenese mellett előkerült buglyos tátorján (Crambe tataria) kapott helyet Földváry (1933) újabb dolgozatában, sok további faj említése mellett.

Irodalom

Bauer N. & Molnár V. A. 2025: Ahogy elkezdődött: Növényfajaink megóvásának történeti áttekintése. In: Takács A. et al. (szerk.): Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK

Földváry M. 1933: A Bakony-hegység és a Bakonyalja természeti emlékei. – Erdészeti Lapok 72: 20–35., 321–331., 510–527., 662–672., 799–814., 943–953., 1023–1033.

Kikről nevezték el a növényeket? 21. rész

 

Brassaia Endl. (Araliaceae) – Brassai Sámuel (1800–1897): nyelvész, filozófus, természettudós, „az utolsó erdélyi polihisztor”. Torockószentgyörgyön született szász felmenőktől (nagyapja Welmes nevű asztalosmester volt Brassóban, apja Brassai W. Sámuel unitárius lelkész Torockón). Iskolái elvégzése után beutazta Erdélyt és Magyarországot, majd magántanító volt. 1834-ben Kolozsvárra költözött, és megalapította a Vasárnapi Újságot. 1837-től a kolozsvári unitárius főiskolán történelmet és földrajzot tanított (1848-ig), utána matézist és természettudományokat, és 1845-től bölcseletet is. 1850 és 1859 között Pesten élt, a Gönczy Pál-féle magániskolában tanított. Utána ismét Kolozsváron tanított az unitáriusoknál, és az Erdélyi Múzeum Egyesület természettudományi tárának őre lett. Az 1872-ben indult kolozsvári tudományegyetemen az elemi matézis professzora volt, de előadott nyelvtudományt és szanszkrit nyelvet is. (Beszélte a nyugati nyelveket, de értett szanszkritül, törökül, héberül és oroszul is.) Zenei, oktatási, filozófiai, matamatikai, nyelvészeti, logikai, vallási és botanikai témákban is publikált, részben Világfi Antal írói álnéven. Növénytani művei: A füvészet elveinek vázolata. Lindley János nyomán (1836), A növény nevek leirása (1888).

A vadon élő növényvilág hazai védelmének mérföldkövei 19.

 

1932:  Földváry (1932) a Mecsek és térségének természeti értékeit felvonultató munkájában az értékesnek tartott növényfajok közül a Zengő hegy bánsági bazsarózsája (Paeonia officinalis subsp. banatica), a Doronicum hungaricum és a D. orientale Jávorka Sándor által felismert hibridje, a „Doronicum nendtvichii” (ma: D. ×sopianae) és néhány, a Dunántúlon elterjedtebb növényfaj – szúrós és lónyelvű csodabogyó (Ruscus aculeatus, R. hypoglossum), erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) – megóvásának igénye merül fel.

Irodalom

Bauer N. & Molnár V. A. 2025: Ahogy elkezdődött: Növényfajaink megóvásának történeti áttekintése. In: Takács A. et al. (szerk.): Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK

Földváry M. 1932: Természeti emlékek a Mecseken és környékén. – Erdészeti Lapok 71: 462–475., 594–614., 703–721.

Kikről nevezték el a növényeket? 20. rész

 

Boehmeria Jacq. (Urticaceae) – Georg Rudolf Böhmer (1723–1803): német botanikus, wittenbergi professzor. A később róla elnevezett növényt elsőként ő ismertette. Foglalkozott Lipcse környékének flórájával, a nektáriumokkal és a magok állapotával is.

 

A vadon élő növényvilág hazai védelmének mérföldkövei 18.

1932:  Pauer Arnold (1885–1968) premontrei tanár számba vette Vas vármegye természeti emlékeit, hét megóvandó, értékes tájrészletet jellemez, különleges és jellegzetes növényviláguk bemutatásával együtt. Írása a megye növényvilágának jeles kutatója, Gáyer Gyula törvényszéki bíró elgondolása, útmutatásai alapján „elsősorban a vadvirágok és ősi, ritka növésű fák kímélésére, […] felkutatására” született. További kilenc növényfaj – többek között az erdei tündérfürt (Aruncus dioicus), a kockás kotuliliom (Fritillaria meleagris), a tavaszi tőzike (Leucojum vernum), a gímnyelvű fodorka és a pikkelyfodorka (Asplenium scolopendrium, A. ceterach) – védelmét is szorgalmazta.

Irodalom

Bauer N. & Molnár V. A. 2025: Ahogy elkezdődött: Növényfajaink megóvásának történeti áttekintése. In: Takács A. et al. (szerk.): Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK

Pauer A. 1932: Vas vármegye természeti emlékei. – A csornai premontrei kanonokrend szombathelyi Szent Norbert Gimnáziumának 1931–1932. évi értesítője: 1–66.