Kikről nevezték el a növényeket? Bevezetés

Botanikai eponímia

A nagy hatású és sokoldalú svéd természettudós, Carl Linné Critica Botanica című munkájában (1737: 77–79.) kifejtette, hogy azt tartotta a legnagyobb elismerésnek, ami egy botanikust érhet, ha az illetőről egy növénynemzetséget neveztek el: „Szentül megtartom azokat a nemzetségneveket, amelyeket a nagyérdemű botanikusok emlékére állítottak. […] Ez az egyetlen és legnagyobb jutalma a munkának, amelyet meg kell tartani és kegyesen kezelni a botanika serkentésére, fejlődésére és dicsőségére.” Ugyanakkor nem javasolta, hogy olyan személyiségekről – például államférfiakról, főurakról, egyházi méltóságokról – nevezzenek el nemzetségeket, akiknek a botanikához nem volt közük. Annak ellenére, hogy kifejezetten vallásos volt, még a szentek esetében sem tartotta ezt követendőnek. Úgy vélte, hogy ez a tisztesség csak a növénytan tudománya területén erőfeszítéseket tett embereket illeti meg: „Dulcia non meruit qui non gustavit amara” (azaz aki nem  aki nem ízlelte a keserűt, nem érdemli az édeset”).

Az eponímia görög eredetű kifejezés, ami az epi (jelentése: -ról, -ről) és az onyma (név) szavakból ered. Az emberi kultúra eponimákban örökíti meg azoknak a kivételes személyeknek a nevét, akikre az utókor hálásan emlékezik. Eponima az a szó, amely valamely kivételes (általában valós, ritkábban kitalált) személyiség nevét őrzi. Az eponimák jelölhetnek például dinasztiát (Árpád-ház – Árpád), földrajzi helyet (Amerika – Amerigo Vespucci), jelentős új paradigmát (darwinizmus – Charles Darwin), intézményt (akadémia – Akadémosz), eljárást (galvanizálás – Luigi Galvani), eszközt (biro [golyóstoll angol nyelvterületen] – Bíró László), kémiai elemet (einsteinium – Albert Einstein), anyagot (dízelolaj – Rudolf Diesel), égitestet (Halley-üstökös – Edmund Halley), matematikai összefüggést (Poisson-eloszlás – Siméon Denis Poisson), fizikai jelenséget (Brown-mozgás – Robert Brown), mértékegységet (eotvos – Eötvös Loránd), testrészt (ádámcsutka – Ádám), sejtalkotót (Golgi-apparátus – Camillo Golgi), betegséget (Kaposi-szarkóma – Kaposi Mór), és természetesen élőlényeket is. Merton (1973) szerint a tudománytörténész feladata, hogy „megörökítse a tudományos ismeret eredetének kollektív emlékezetét. [...] Anonim jelenségeknek nincsen helye a dolgok rendjében. Eponimitás és nem anonimitás a követendő.” Az eponímia az egyik legfontosabb – és valószínűleg a legmagasztosabb – tudományos elismerés. Mivel a tudományos eponimák rangja és becse évszázadokon át fennmaradt, szükségszerű, hogy nagyon jelentős és valós érdemek alapozzák meg őket. Ha ugyanis az eponímiát a tudományos érdemeken túli egyéb tényezők, mint személyes barátság, gazdasági hatalom, politikai nyomás vagy nemzeti hovatartozás meghatározóan befolyásolnák, az a jelenség fontosságának, elismertségének elértéktelenedését okozná (Braun–Pálos 1999).

A tudományos eponímiákat általában az adott diszciplína nagyobb kutatói közösségének konszenzusa hitelesíti. A biológiában is így áll a dolog a leírt jelenségek, szervek, sejtalkotók stb. tekintetében, de az élőlények tudományos elnevezése szigorúan meghatározott szabályrendszer (a növénytanban: International Code of Botanical Nomenclature) alapján történik. Ha egy élőlény eponimikus neve a nevezéktani szabályoknak megfelel, csupán azon az alapon nem vethető el, hogy az illető személy a névalkotásra érdemtelen volt.

Számos fajnévben vagy faj alatti rendszertani egység (alfaj, változat) megnevezésében is visszaköszönnek jeles személyiségek nevei, de ebben a könyvben elsősorban a nemzetségekre összpontosítunk. Ennek oka az, hogy Linné kitüntetett jelentőséget tulajdonított a nemzetségeknek: „Nomine vera plantis imponere Botanicis genuinistantum in potestate est. Botanicus mihi dicitur is, qui genera naturalia observare intelligit.” (A növények számára valódi neveket csak az igazi botanikusoknak áll hatalmukban kijelölni. Szerintem botanikusnak azt lehet nevezni, aki a természetes nemzetségeket képes felismerni.) Linné a Critica Botanica 92–95. oldalain 159 botanikusról elnevezett növénynemzetséget sorolt fel. Napjainkra legalábbis sok százra tehető azoknak a nemzetségeknek a száma, amelyek emberi neveket viselnek. A legnagyobb jelentőségű füvészekről szinte kivétel nélkül neveztek el növényeket.

Ebben a rovatban azok közül a növénynemzetségek közül tallózunk, amelyeket emberekről neveztek el. A növényeknek nevüket kölcsönző személyiségekről a rendelkezésre álló információk mennyisége nagyon eltérő: van, akinek még a keresztneve és a születési és elhalálozási dátuma is bizonytalan, és sokakról nem maradt fenn portré sem. Mások életéről és gazdag életútjáról pedig könyveket írtak már. Bizonyos esetekben csak a növénynév hangzása utal arra, hogy valamely személyiségről nevezték el, de mivel az eredeti publikációban nincs megjelölve, hogy szerzője kinek kívánt emléket állítani az elnevezéssel, még e téren is találgatásra kényszerülünk. A Sequoia nemzetség esetében – amelynek Endlicher István (1804–1849) adta ezt a nevet – általában azt feltételezik, hogy az elnevezés a csiroki (cherokee) indián törzs szótagíráson alapuló ábécéjének megalkotója, Sequoyah (S-si-quo-ya), más néven George Guess (1767?–1843) előtt tiszteleg. Az amerikai botanika atyjának tekintett Asa Gray (1810–1888) viszont lehetségesnek tartotta, hogy a Sequoia név gyökere a latin „sequi”, ami követőt jelent, és arra utalhat, hogy a hatalmas fenyők rég kihalt fák ma élő követői, leszármazottai. (Szimbolikus jelentőségű, hogy Amerika angolszász meghódítói a mamutfenyők legnagyobb példányait saját tábornokaikról [Shermann, Grant, Lee] nevezték el.) Asa Gray véleményével szemben úgy véljük, hogy nagyon valószínűtlen lenne, hogy a pozsonyi születésű Endlicher – aki nyelvészként behatóan foglalkozott például a kínai nyelvvel – ne hallott volna a szótagíráson alapuló, 86 grafémából álló csiroki ábécéről. A névválasztást tovább valószínűsíti, hogy Endlicher az általa leírt növénynemzetségeknek szívesen adott különböző személyiségek neveiből képzett neveket (például Brassaia, Ducroisia, Ebermeyera, Fockea, Froehlichia, Funkia, Grieselinia, Henslera, Jonquillia, Keppleria, Klotschia, Langia, Launzea, Lefeburea, Poechia, Popowia, Ruseggera, Schleidenia, Schwabea, Widdringtonia stb.).

Más esetekben a névadó pontosan ismert, sőt éppen az okoz nevezéktani problémát, hogy tiszteletére különböző szerzők egymástól függetlenül ugyanazon a néven írtak le különböző növényeket jelentő nemzetségeket. Ez a helyzet például Giovanni Antonio Scopolival (1723–1788), akinek emlékére nem kevesebb mint hat különböző családba tartozó növénynemzetséget neveztek el: Scopolia Adans. 1763 (Brassicaceae), Scopolia Jacquin 1764 (Solanaceae), Scopolia Forst. 1776 (Griseliniaceae), Scopolia L. f. 1782 (Thymeleaceae), Scopolia Sm. 1790 (Rutaceae), Scopolia Lam. 1798 (Bixaceae). A nevezéktan szabályai szerint azonban egy név csak egyetlen növényt jelölhet, és egy taxonnak csak egyetlen érvényes neve lehet. A felsorolt nevek közül a prioritás elve miatt a legrégebbi – azaz Adanson elnevezése – lenne az érvényes, de az egy évvel később megjelent Jacquin által alkotott név sokkal szélesebb körben volt ismert, így ezt konzerválták, és emiatt ma ez van érvényben.

Egy személyiség nevét több nemzetség neve is őrizheti, de természetesen nem pontosan ugyanabban az alakban. Eduard August Regel (1815–1892) svájci botanikus tiszteletére Lyman Bradford Smith amerikai broméliakutató írta le a Neoregelia nemzetséget, és a tudományos névben alkalmazta a Neo (= új) előtagot, mert a Regelia név már „foglalt” volt, ilyen néven ugyanis korábban már Schauer leírt egy mirtuszfélék közé tartozó génuszt. A magyar származású világhírű orchideakutató, Garay László (Leslie A. Garay, 1924–2016) tiszteletére négy különböző nemzetséget (Garayella, Lesliea, Garaya, Garayanthus) neveztek el.

Vannak olyan – elsősorban sok újvilági trópusokon elterjedt képviselővel rendelkező – családok, amelyek nemzetségeinek igen nagy hányadát nevezték el különböző személyiségekről. A csuporkafélék (Gesneriaceae) családjának mintegy 150 nemzetsége ismert, amelyek mintegy harmadát nevezték el emberekről. A broméliafélék (Bromeliaceae) családjánaknak 56 nemzetsége ismert, közülük kettő elnevezését természeti népek nyelvéből vették át, 18 génusz megnevezésére leíróik görög vagy latin szavakat használtak fel, és nem kevesebb mint 36 nemzetség tudományos elnevezése egy-egy jeles személyiség nevére emlékeztet.