Brassaia Endl. (Araliaceae) – Brassai Sámuel (1800–1897): nyelvész, filozófus, természettudós, „az utolsó erdélyi polihisztor”. Torockószentgyörgyön született szász felmenőktől (nagyapja Welmes nevű asztalosmester volt Brassóban, apja Brassai W. Sámuel unitárius lelkész Torockón). Iskolái elvégzése után beutazta Erdélyt és Magyarországot, majd magántanító volt. 1834-ben Kolozsvárra költözött, és megalapította a Vasárnapi Újságot. 1837-től a kolozsvári unitárius főiskolán történelmet és földrajzot tanított (1848-ig), utána matézist és természettudományokat, és 1845-től bölcseletet is. 1850 és 1859 között Pesten élt, a Gönczy Pál-féle magániskolában tanított. Utána ismét Kolozsváron tanított az unitáriusoknál, és az Erdélyi Múzeum Egyesület természettudományi tárának őre lett. Az 1872-ben indult kolozsvári tudományegyetemen az elemi matézis professzora volt, de előadott nyelvtudományt és szanszkrit nyelvet is. (Beszélte a nyugati nyelveket, de értett szanszkritül, törökül, héberül és oroszul is.) Zenei, oktatási, filozófiai, matamatikai, nyelvészeti, logikai, vallási és botanikai témákban is publikált, részben Világfi Antal írói álnéven. Növénytani művei: A füvészet elveinek vázolata. Lindley János nyomán (1836), A növény nevek leirása (1888).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése