1490-ben Niccolo Leoniceno több fordítási és azonosítási hibát mutatott ki Plinius és Avicenna műveiben. Kritikája arra figyelmeztetett, hogy a klasszikus tekintélyek szövegeit nem elég ismételni, hanem filológiai és természettudományos ellenőrzésnek kell alávetni. Ez a reneszánsz botanikában a forráskritika és a közvetlen növénymegfigyelés felértékelődéséhez járult hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése