A plágiumról

A magyar Wikipédia szerint „Plágiumnak vagy plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel az eredeti szerző jogait sérti. A szó eredete a latin plagiare, ami azt jelenti, hogy "gyermeket vagy rabszolgát rabolni", a plagiarius jelentése emberrabló, lélekkufár.”

A jelenség illetve az az ellen való küzdelem, mára a mindennapjaink részévé lett (lásd például hazánk előző köztársasági elnökének lemondását). Manapság a Debreceni Egyetemen a doktorjelöltek által benyújtott PhD-értekezések is átesnek automatikus szövegegyezés vizsgálaton. (Mellesleg jegyzem meg-e módszer kritikájaként, hogy így a jelölt egyrészt akár magyarázkodásra kényszerülhet ha az értekezés alapjául szolgáló saját közleményeivel talál szövegegyezést az elektronikus keresés, másrészt a módszer nem tárja fel a valódi plágiumot, ha valaki az interneten nem elérhető forrásból oroz el információt, vagy nem szöveges tartalmat (például ábrát) bitorol el vagy ha a disszertáció nyelve és a plagizált forrás nyelve nem egyezik meg.)

A szerzői joggal védett alkotások (például a megjelenésüket követően 70 évig a könyvek) esetében nem csak erkölcsi és szakmai, hanem anyagi természetű aggályok is felmerülnek. Éppen ezért álltam értetlenül, nemrégiben egy könyvkereskedésben, amikor megpillantottam az „Erdő-mező virágai” című könyvet, amelynek szerzőiként a borítón Dr. Jávorka Pál és Rogán Miklósné volt feltüntetve.

A könyv borítóján nemcsak az első szerző keresztneve szerepel kegyeletsértően tévesen , hanem a felhasznált (nem feltüntetett eredetű, szerzőségű) színes növényfotók – a kötet szándékával homlokegyenest ellenkezően – nem hazai, őshonos fajokat ábrázolnak.

 

A könyvet régóta ismerem és ötödik, javított kiadását birtoklom is. De annak címe „Erdő mező virágai”, szerzői pedig Jávorka Sándor és Csapody Vera. A kötetet a Mezőgazdasági Kiadó adta ki 1972-ben, de az előszót Jávorka Sándor 1958-ban írta. A most talált szörnyszülöttet viszont az Inkvizítor Kiadó (!) jelentette meg, de a megjelenés évét nem tüntette fel.

A kötet szövege gépelési hibáktól eltekintve változatlan formában jelent meg, az ábrákat azonban a második „szerző” Csapody Vera eredeti festményei nyomán újraalkotta.

Hogy ez szerintem miért plágium?

Nem tudom, hogy a Kiadó birtokolta-e Jávorka Sándor jogutódjainak beleegyezéséét a megjelentetésre, de ha feltesszük, hogy igen, akkor is sérültek az eredeti mű két szerzőjének jogai.

Egyrészt a festményeket ugyanis Csapody Vera Jávorka Sándor segítségével, instrukciói alapján festette, tehát azok közös művüknek tekinthetők.

Másrészt Rogán Miklósné rajzai nem tekinthetők eredeti alkotásoknak, azok kizárólag Csapody Vera festményei alapján, saját, érdemi hozzájárulás nélkül készültek. A hasonlóság nem nagyon feltűnő, mert a táblákon a növények sorrendjét megváltoztatták és a rajzokat tükörnézetben jelnetették meg. Ha azonban az egyes táblákat egymás mellé tesszük, nyilvánvalóvá válik az ügy.

Balra az eredeti  - jobbra pedig a másolat. A jobb oldali rajzok nemcsak kevésbé sikerültek, de a táblába rendezésük sem szerencsés (több az üres felület).

 

Balra az eredeti  - jobbra pedig a másolat.

Balra az eredeti  - jobbra pedig a másolat.

Balra az eredeti  - jobbra pedig a másolat.

Emlékezetes, hogy Jávorka Sándor életében is elszenvedett egy jelentős plágiumot, amikor a Magyar Flóra kéziratát odaadta néhány botanikusnak, hogy véleményezzék, Iuliu Prodan azt román nyelvre lefordította és Flora pentru determinarea și descrierea plantelor ce cresc în România címen a saját neve alatt jelentette meg.

A Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Versenyről

A Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Verseny FB oldalát két ábra díszíti, amelyek kapcsán akár büszke is lehetnék. Hogy miért nem vagyok az feltétel nélkül, arról írok most egy bejegyzést. Messziről kell kezdenem.

A Kitaibel-verseny FB oldala 2019. október 7-én

Kitaibel Pál munkásságával részletesebben 1984-ben találkoztam, mégpedig a Kitaibel-verseny kapcsán, ugyanis a névadó tudós életműve fontos részét képezte a verseny felkészülési anyagának. Első és másodéves gimnazistaként is részt vettem a versenyen és mindkét alkalommal az első helyen végeztem (erre korábban nem volt példa). 1996-ban – Vidéki Róberttel közösen – alapítottunk botanikai-természetvédelmi folyóiratot, amelyet Kitaibel tiszteletére Kitaibelia-nak kereszteltünk el (a lap azóta isműködik). A 1990-es évek második felétől több alkalommal működtem közre a verseny országos (vagy nemzetközi) döntőjében, mint kiselőadási zsűri tagja, elnöke, a döntő műsorvezetője, zsűrielnöke vagy mondtam beszédet a megnyitón. Az évek során száznál (sőt talán kétszáznál) több ismeretterjesztő cikket írtam a TermészetBúvár című folyóiratban és az Élet és Tudomány című hetilapban, amelyek a verseny adott évi felkészülési anyagának számítottak.

2007-ben, Kitaibel születésének 250. évfordulóján jelent meg a „Kitaibel Pál élete és öröksége” című könyvem. 2015-ben pedig a „Kitaibel – egy magyar tudós élete” című könyvem. E művek sohasem lettek a verseny kötelező (vagy ajánlott) olvasmányai.

Főleg ennek fényében nehezményezem azt, hogy a verseny FB-oldalának profilképe és háttérképe egyaránt tőlem származik, de erre semmi utalás nem található.

A háttérkép a 2015-es könyvhöz készült (általam tervezett és Heinczné Rási Katalin által festett) borító első változatának részlete. A borító születéséről a blogomban itt írtam, vélhetően ez az oldal a kép forrása is.

A profilkép a 2007-es könyvhöz készült portré, amelyet instrukcióim alapján Jablonczay Kálmán rajzolt – ez a kép jelent meg a könyv borítóján is. Ennek a képnek a digitálisan módosított, fekete-fehér változatát használtam egy a Magyar Tudomány című folyóiratban megjelent jubileumi Kitaibel-megemlékezés illusztrációjaként is.

Ezt később a Wikipedia általam ismeretlen szerkesztője lementette és mint egy régi festmény fotójaként („Photograph of old painting”) interpretálta, azaz közkinccsé „nyilvánította”. (Amelynek szerzői jogai már lejártak. Pedig nem.).

Ezúton hívom fel a figyelmet, hogy mindkét alkotás az én szellemi termékem, amelyek kizárólagos felhasználási jogával rendelkezem. Emiatt kérem, hogy esetleges felhasználásukról az erre hajlandóságot mutató személyek velem egyeztessenek.

P.s.: Emellett sajnálattal tapasztalom, hogy a több évtizedes hagyománnyal rendelkező verseny országos (nemzetközi) döntőjének megrendezése az utóbbi években bizonytalanná vált, többször elmaradt vagy jelentős késést szenvedett. Mindezt a potenciális versenyzők és a felkészítő tanárok motivációjának rombolásaként és a verseny elértéktelenedéseként értékelem.