Magyarország védett hajtásos növényei - Erdei holdviola

Erdei holdviola

Lunaria rediviva L.

Közép-európai flóraelem, harmadidőszaki reliktum. Őshonos állományai Olasz- és Horvátországtól a Balti-tengerig és Svédországig, valamint Portugáliától a Volga folyóig terjednek. Betelepített állományai élnek Észak-Amerikában, Nagy-Britanniában és Szardínia szigetén. Elsősorban meszes, üde, tápanyagban gazdag termőhelyek faja, jellegzetes szurdokerdőkben és montán bükkösökben, de ritkán megjelenik törmeléklejtő-erdőkben, szubmontán bükkösökben és erdőszéleken is. Középhegységeinkben népes állományai élnek, amelyek közvetlenül nem veszélyeztetettek. A magok elszórása után sokáig, akár a következő év virágzási időszakáig megmaradnak becőketermésének hártyás válaszfalai, ez a jellegzetes júdáspénz, amit virágkötészetben használtak.

Malatinszky Ákos

A fényképeket készítették: A: Magos Gábor, B: Molnár V. Attila, C: Putz Dávid.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Bókoló keltike

Bókoló keltike

Corydalis intermedia (L.) Mérat

Szórványos-diszjunkt elterjedésű európai faj, kisebb-nagyobb elterjedési gócpontokkal Közép- és Kelet-Európában, amelyek azonban nem kapcsolódnak összefüggő elterjedési területté. Hazánkban egy nagyobb elterjedési gócpontja van a Bakonytól a Dunazug-hegyvidékig, és egy kisebb a Mecsekben és környékén. Elsősorban gyertyános-tölgyesek és bükkösök faja, de megjelenik cserestölgyesekben és más xeroterm erdőkben is. A nagy termetű keltikéktől eltérően nem képez összefüggő szőnyeget, inkább idősebb fák tövében, a tavaszi geofitonok felnyíló foltjaiban fordul elő kisebb számban. Nem jellemzően, de bármelyik hazai keltikefajjal együtt vagy annak közelében is előfordulhat, így ritkán hibrideket képezhet azokkal.

Barina Zoltán 

A fényképeket készítették: A–C: Molnár V. Attila, D: Mészáros András.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Barina Z. 2003: Kiegészítések a hazai Corydalis fajok ismeretéhez. – Flora Pannonica 1: 68–75.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Keleti bazsarózsa

Keleti bazsarózsa

Paeonia tenuifolia L.

Kontinentális flóraelem, valódi sztyepnövény, elterjedési területe hazánktól az Urálig, Kaukázusig tart. A Kárpát-medencében három populációja ismert, amelyből csak egy él a mai határokon belül, emellett herbáriumi példány bizonyítja egykori tolnai előfordulását. Élőhelye és a környezetében élő fajok, valamint genetikai vizsgálatok is őshonosságára utalnak. Bekecsi állománya fajgazdag riolittufa-lejtősztyepréten él, keletebbre különböző száraz és félszáraz gyepekből egyaránt ismert. Egyetlen hazai populációja 50-60 tövet számlál, ami az elmúlt pár évben gyarapodott. Lelőhelye egy kálitufa bánya mellett van, fennmaradását elsősorban a bányaművelés területének kiterjesztése és a fotós turizmus veszélyezteti.

Molnár Csaba & Virók Viktor

A fényképeket készítették: E: Sramkó Gábor, F–G: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Bánsági bazsarózsa

Bánsági bazsarózsa

Paeonia officinalis subsp. banatica (Rochel) Soó

A Kárpát-medence bennszülött növénye. Határainkon kívül Szerbiában és Romániában vannak kisebb állományai. Jégkorszak előtti reliktum. Élőhelyei molyhos tölgyesek, cseres- és gyertyános-tölgyesek. Köves talajú gerinceken, lejtők nyíltabb részein, erdőszéleken és földút menti szegélyeken, nyiladékokon, de cserjésedő löszgyepes területeken is megél. Mészkedvelő faj. Hazai állománya stabil. Világállományának igen jelentős része Magyarországon él. A fakitermelés és az ezzel járó tevékenységek (erdei utak menti faanyag-készletezések, földútdózerolás, közelítőutak kialakítása) károsítják. A Zengő hegyre tervezett lokátorállomás telepítésének megakadályozása (2004. február 13.), a bazsarózsa-állomány megóvása a hazai civil természetvédelem egyik legnagyobb sikere.

Tóth István Zsolt

A fényképeket készítették: D: Czékus Adrián, E: Molnár V. Attila, F: Farkas Sándor.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Réti iszalag

Réti iszalag

Clematis integrifolia L.

Áreája Közép-Európától a Volgáig és a Kaukázusig tart, szigetszerűen az Altaj hegység nyugati előterében is előfordul. Dísznövényként a világ sok táján ültetik. Tápanyagban gazdag, humuszos, főleg kötött talajokat részesít előnyben. Sík- és dombvidéki elterjedésű. Élőhelyei mocsár- és láprétek, szikes rétek, néha hegyi rétek, löszgyepek. Népes állományai élnek árvízvédelmi töltések rézsűin. Sok helyen utak mezsgyéjébe szorul. Nagyobb folyóink mentén, illetve az Északi-középhegység peremén nem ritka. Lokálisan az élőhelyét jelentő gyepek feltörése, fragmentálódása, cserjésedése vagy intenzív legeltetése veszélyeztetheti az állományait. Mezsgyéken élő kisebb populációi értelemszerűen kiszolgáltatottabbak.

Takács Attila

A fényképeket készítették: A: Molnár V. Attila, B: Soós Gábor, C: Pintér Balázs, D: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Havasi iszalag

Havasi iszalag

Clematis alpina (L.) Mill.

Európai-alpin flóraelem. A földrész magashegyvidéki és hegyvidéki régióiban fordul elő, északon Skandinávia déli feléig, míg délen Közép-Olaszországig, a Balkánon a Balkán-hegységig található meg. Hazánkban az Északi-középhegység magasabb régióiban, a Mátrában, a Bükkben és a Zempléni-hegység északi részén jelenik meg, ahol alhavasi maradvány. Élőhelyei sziklai bükkösök, hársas sziklaerdők és szurdokerdők, ritkábban sziklás magashegyi bükkösök. Szereti a félárnyékos foltokat, ahol dúsan virágzik. Igazán szépen fejlett, cserjékre felfutó egyedei igen ritkák, mivel a vad előszeretettel rágja le. Állományai kis egyedszámúak, és sokszor csak talajon elfekvő arasznyi hajtásokból álló egyedek alkotják. A szárazabb időszakokat jól átvészeli.

Sulyok József

A fényképeket készítették: A: Sramkó Gábor, B: Sulyok József, C: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Volgamenti hérics

Volgamenti hérics

Adonis volgensis DC.

Pontuszi–pannon flóraelem, elterjedési területe a Bajkál-tó északi előterétől a Kárpát-medencéig húzódik. Sztyepfaj, fajgazdag löszgyepekben, csernozjom talajon él. Előfordulása hazánkban Csorvásra és Kengyelre korlátozódik. Csorváson 1935-ben találták meg, 1970-re a kipusztulás szélére jutott, majd 1971-ben hazánk első védett növényfaja lett. 2012-ben került elő Kengyel határában kb. 20 töve. Csorvási állományát egykor a tavaszi hérics és a volgamenti hérics állandósult hibridjeként azonosították. 2012-ben genetikai vizsgálatok igazolták, hogy a hazai növény a volgamenti hériccsel azonos. Régen tályoggyökér néven használták a gyökerét a népi orvoslásban. Több telepített állománya is van a Dél-Tiszántúlon. Őshonos állományai stabilak.

Kapocsi Judit & Jakab Gusztáv

A fényképeket készítették: E–F: Molnár V. Attila, G–H: Kapocsi Judit, I: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Jakab G. & Sallainé Kapocsi J. (szerk.) 2005: Erdélyi hérics (Adonis ×hybrida). KvVM Természetvédelmi Hivatal. Fajmegőrzési Tervek. – Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Budapest.

Sallainé Kapocsi J. & Rómerné Bota V. 2020: A volgamenti hérics (Adonis volgensis Stev.) dél-tiszántúli állományainak alakulása 2005 és 2019 között a Körös-Maros Nemzeti Parkban. – Crisicum 11: 71–110.

Sramkó G. et al. 2012: A csorvási hérics filogenetikai helyzetének molekuláris és morfometriai vizsgálata. – Kitaibelia 17: 55.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Tavaszi hérics

Tavaszi hérics

Adonis vernalis L.

Eurázsiai-kontinentális flóraelem. Legnagyobb hazai állományai a középhegységeinkben élnek. Alföldjeinken élőhelyeinek többsége megsemmisült, így itt ritka. Fényigényes, mészkedvelő faj. Elsősorban dolomiton, mészkövön, homokon, löszön stb. kialakult nyílt és zárt szárazgyepekben él, de bokorerdők, mész- és melegkedvelő tölgyesek nyílt részeiről is ismert. Mérgező, így, mivel a jószág kerüli, legelőkön jelentős állományai alakulhatnak ki. Hazánkban még nem ritka, de visszaszorulása zajlik. Ez elsősorban élőhelyeinek degradálásával, megsemmisülésével, illetve átalakulásával (száraz gyepek cserjésedése, inváziós fajok terjedése) magyarázható. Lakott területek közelében az állományok látványos visszaszorulását is okozhatja a virágszedés vagy a növény kiásása.

Korda Márton

A fényképeket készítették: E: Türke Ildikó Judit, F–G: Korda Márton.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

 

Magyarország védett hajtásos növényei - Kékes borkóró

Kékes borkóró

Thalictrum pseudominus Jáv.

Taxonómiai rangja és névhasználata vitatott. Leginkább az eurázsiai elterjedésű, rendkívül változatos Th. minus L. kelet-közép-európai alfajának tekintik. Az újabb monográfia [Hand R. 2001] a bizonytalan tartalmú Th. majus Crantz taxonnal azonosítja. Ez esetben a „majus” jelző még alfaji kombinációban is prioritást élvezne a „pseudominus”-szal szemben. Több rokon taxon közötti hibridizációs zóna is feltételezhető Alsó-Ausztriában. A kérdés megnyugtató tisztázásáig Jávorka fajnevét használjuk, a növény elterjedése és élőhelyigénye igen jellegzetes. A Dunántúli-középhegység árnyas dolomitsziklagyepjeinek hegyvidéki jellegű faja, a főként löszhöz köthető Th. minus-nál jóval korábban virágzik. Elsősorban a túltartott vadállomány veszélyezteti.

Somlyay Lajos & Bauer Norbert

A fényképeket készítették: A: Molnár V. Attila, B: Korda Márton, C: Bauer Norbert, D: Korda Márton.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Hand R. 2001: Revision der in Europa vorkommenden Arten von Thalictrum subsectio Thalictrum (Ranunculaceae). – Botanische Vereinigung für Naturschutz in Hessen, Frankfurt am Main.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Sziklai borkóró

Sziklai borkóró

Thalictrum foetidum L.

Eurázsiai flóraelem diszjunkt áreával. Európa déli felében az Ibériai-félszigettől az Alpokon és a Kárpátokon át eljut a Krímig. Az Alpok nyugati felében tekinthető gyakorinak, máshol csak elszórtan jelenik meg. Kontinentális hegyvidéki faj, amely hazánkban az Etyeki-dombságban, a Naszályon, a Bükkben és az Aggteleki-karszton fordul elő. Élőhelyei mészkősziklagyepek és sziklafüves lejtők, ahol rendszerint a sziklakibúvások tövében, sziklagerincek sziklahasadékaiban található meg. Az árnyékolást is eltűri. Minden hazai előfordulása reliktum jellegű és lokális. Csak két erősebb állománya ismert, a többi kis egyedszámú, sérülékeny. A mészkőbányászat fokozott veszélyt jelentett rá, és hozzájárult két élőhelyén is a hazai állomány csökkenéséhez.

Sulyok József

A fényképeket készítették: A: Virók Viktor, B: Molnár V. Attila, C: Pintér Balázs, D: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Somlyay L. 2007: Thalictrum foetidum L. az Etyeki-dombságban. – Kitaibelia 12: 102–105.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Erdei borkóró

Erdei borkóró

Thalictrum aquilegiifolium L.

Eurázsiai flóraelem. Mészkedvelő faj, bár mészben szegény homokon is előfordul. Hazai élőhelyei: száraz tölgyesek, karsztbokorerdők, de ritkán nedvesebb környezetben, magaskórósokban, üde réteken és erdőszéleken is felbukkan, sőt a Nyírségben homoki tölgyesekben és keményfás ligeterdőben is él. Hazánkon kívül, magasabb hegyvidékeken jellemző élőhelyei a patakparti magaskórósok és nyílt, magasfüvű társulások is. Az Alpokban 2000 méter fölé is felhatol. A faj hazai veszélyeztető tényezői a tarvágások, a túltartott vadállomány rágása, taposása és az özönnövények terjedése. Az alföldi területeken a fent felsorolt veszélyeztető tényezőkön felül a teljes talaj-előkészítéses, illetve fafajcserés erdőfelújítások miatt fogynak az állományai.

Demeter László & Tóth István Zsolt

A fényképeket készítették: F: Köteles Ferenc, G: Óvári Miklós, H: Magos Gábor, I: Óvári Miklós, J: Demeter László.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Hegyi kökörcsin

Hegyi kökörcsin

Pulsatilla montana (Hoppe) Rchb. 

Sajátos elterjedésű növény: az Alpokban, illetve szórványosan a Balkán-félszigeten és a Kárpát-medence keleti részén fordul elő. Nálunk sziklagyepek, lejtősztyepek, irtásrétek, félszáraz gyepek, ritkábban löszgyepek növénye a domb- és hegyvidéki (egykor az alföldi) régióban. A források több alfaját különítik el [Rummelspacher J. 1965]. Korábban feltételezték, hogy a faj nálunk a fekete kökörcsinnel hibrid zónát alkot. A P. zimmermannii néven leírt átmeneti alak [Soó R. 1965] létezése azonban máig nem nyert megerősítést. Növényünk az erdélyi növényekkel mutat közeli kapcsolatot. Főként a Zempléni-hegységben erős állományai élnek. Élőhelyeit a cserjésedés, helyenként az intenzív kezelés, taposás, vadkár veszélyezteti. Alkalmilag a gyepek égetése károsíthatja.

Takács Attila

A fényképeket készítették: E: Virók Viktor, F: Kelecsényi Péter, G: Pelles Gábor.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Rummelspacher J. 1965: Beitrag zur Kenntnis der Pulsatilla montana (Hoppe) Reichenbach. – Feddes Repertorium 71: 1–49.

Soó R. 1965: Pulsatilla zimmermannii Soó und die Pulsatillen Ungarns. – Botanikai Közlemények 52: 131–134.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Fekete kökörcsin

Fekete kökörcsin

Pulsatilla nigricans Störck

Az eurázsiai elterjedésű Pulsatilla pratensis alakkör közép-európai tagja. Taxonómiai megítélése nem egységes. Egyes források a P. pratensis alfajának tekintik, mások semmilyen rangon nem fogadják el az önállóságát. Elterjedése dombvidéki súlypontú. Az Alföldön ma már alig él. Inkább mészkedvelő. Savanyú alapkőzeten ritkább. Száraz, felmelegedő élőhelyek, így sziklagyepek, sztyeprétek, homoki gyepek, bokorerdők növénye. Élőhelyein a kaszálás vagy mérsékelt legeltetés tarthatja féken a cserjésedést, illetve a fásszárú inváziós fajok terjedését. Egyes állományait a virágszedés, a technikai sportok gyakorlása, a gyepek égetése károsítja, illetve beépítés vagy feltörés fenyegeti. Hazai állománya erős, az élőhelyek átalakulása miatt mégis sérülékeny.

Takács Attila

A fényképeket készítették: A: Molnár V. Attila, B: Korda Márton, C–D: Molnár V. Attila, E: Hernádi László.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Magyar kökörcsin

Magyar kökörcsin

Pulsatilla flavescens (Hazsl.) Borbás

Pannóniai bennszülött. A Nyírségben és annak peremterületein fordul elő, összesen három országban (Magyarország, Románia, Szlovákia). Száraz, napsütötte gyepek korai virága. Élőhelyei homoki erdőssztyepek tisztásai, homokpusztagyepek, illetve homoki legelők, mészmentes homoktalajon. Hazai egyedszáma napjainkban tízezer alatt van, de világállománya sem sokkal nagyobb. Megfogyatkozott populációit főleg a gyepek leromlása vagy nem megfelelő (túl intenzív vagy éppen elmaradó) legeltetése, az özönnövények terjedése, esetlegesen a kis egyedszámból adódó genetikai problémák és a klímaváltozás is veszélyezteti. Növényünkre számos nevet használtak, de elsőként Hazslinszky Frigyes írta le Anemone pratensis var. flavescens néven 1872-ben Debrecen közeléből.

Lesku Balázs

A fényképeket készítette: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Haraszthy L. (szerk.) 2014: Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. – Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár.

Lesku B. (szerk.) 2006: Magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens). KvVM Természetvédelmi Hivatal. Fajmegőrzési tervek. – Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Budapest.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

 

Magyarország védett hajtásos növényei - Leánykökörcsin

Leánykökörcsin

Pulsatilla grandis Wender.

Pontuszi–pannon flóraelem. Magyarországon a legjelentősebb állományai a középhegységeinkben élnek, míg másutt jóval ritkább, gyakran pontszerűek az előfordulásai, különösen az Alföldön. Előfordulásainak döntő többsége meszes alapkőzeten található, de ismert andezitről és mészmentes homokról is. Száraz, napsütötte élőhelyek növénye. Előfordul sziklagyepekben, lejtőgyepekben, lösz- és homoki gyepekben, illetve bokorerdőkben. Bár jelentős állományai élnek hazánkban, de visszaszorulása egyértelműen zajlik. Ennek elsődleges oka élőhelyeinek megsemmisülése, degradációja, illetve átalakulása (egykor legeltetett száraz gyepek cserjésedése, inváziós fajok térhódítása). Igen dekoratív faj, így gyakran végzi virágcsokrokban, de gyakori a kiásás is.

Korda Márton

A fényképeket készítették: D–E: Molnár V. Attila, F: Mészáros András.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Haraszthy L. (szerk.) 2014: Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. – Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.