Magyarország védett hajtásos növényei - Vastaggallyú körte

Vastaggallyú körte

Pyrus nivalis Jacq.

Európai faj. Ellentmondásos taxonómiai feldolgozásai miatt a pontos elterjedése nem ismert. Meleg déli lejtőkön, az egykori bokorerdők, melegkedvelő tölgyesek és más tölgyes társulások helyén létrehozott, mára felhagyott szőlőkben, gyümölcsösökben, mezsgyéken, erdőszéleken fordul elő. Hazai őshonossága kérdéses. Magyarországon inkább kultúrreliktumnak tekinthető. Állományait a felhagyott szőlők és gyümölcsösök újból művelésbe vonásakor a területhelyreállítás, valamint az útfelújítások során a cserjeirtás károsíthatja. Genetikai állományát a vadkörtével (P. pyraster) történő beolvasztó hibridizáció is veszélyezteti. A Dunántúlon elsősorban állandósult hibridje ismert (P. austriaca).

Türke Ildikó Judit

A fényképeket készítették: A: Türke Ildikó Judit, B: Korda Márton, C: Bauer Norbert, D: Pintér Balázs.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Bartha D. (szerk.) 2012: Magyarország ritka fa- és cserjefajainak atlasza. – Kossuth Kiadó, Budapest.

Kulcsár L. et al. 2022: Vas megye védett növényei. – Szülőföld Könyvkiadó, Szombathely – Sárvár.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Molyhos madárbirs

Molyhos madárbirs

Cotoneaster tomentosus (Aiton) Lindl.

Elterjedése a legtöbb madárbirsfajénál kisebb, előfordulása tulajdonképpen Dél- és Közép-Európára korlátozódik, Északon sehol sem lépi át az 50. szélességi fokot. Korábbi észak-afrikai adatai más fajra vonatkoznak. Montán faj, amely ritkábban alacsonyabb fekvésű területeken is nő. Sziklás-köves talajhoz kötődő mészkedvelő növény, hazánkban szinte kizárólag dolomiton találjuk. A dolomithegyeken kialakult erdő-gyep mozaikok (bokorerdők, molyhos tölgyesek, sziklaerdők, szárazgyepek) jellegzetes faja, az állomány mintegy tizede telepített feketefenyvesben él. A másik két hazai madárbirsfajnál gyakrabban és rendszeresebben terem. Állományait a vadállomány veszélyezteti, de magasabb termete miatt a másik két hazai fajnál jobban tűri a vadrágást.

Bölöni János

A fényképeket készítették: E–F: Farkas Sándor, G: Pinke Gyula, H: Bauer Norbert.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Dickoré W. B. & Kasperek G. 2010: Species of Cotoneaster (Rosaceae, Maloideae) indigenous to, naturalising or commonly cultivated in Central Europe. – Willdenowia 40: 13–45.

Fryer J. & Hylmö B. 2009: Cotoneasters. A comprehensive guide to shrubs for flowers, fruit, and foliage. – Timber Press, Portland – London.

Lu L. & Brach A. R. 2003: Cotoneaster Medikus. – In: Wu Z. Y. et al. (eds.): Flora of China Vol. 9 (Pittosporaceae through Connaraceae). – Science Press, Beijing, and Missouri Botanical Garden Press, St. Louis. pp.: 85–108.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

 

Magyarország védett hajtásos növényei - Fekete madárbirs

Fekete madárbirs

Cotoneaster niger (Wahlb.) Fr.

Bonyolult taxonómiájú fajcsoport, az alakkörbe tartozó fajok Közép-, Észak- és Kelet-Európától Kelet-Ázsiáig fordulnak elő. Az elterjedés ázsiai határa kevéssé ismert, de Kínában még elismert az alakkör jelenléte. Montán faj, de néha síkságokra is leereszkedik. Hazai élőhelyeit sziklák és sziklakibúvásokhoz kapcsolódó erdő-gyep mozaikok, szirti gyöngyvesszős cserjések jelentik, de ritkán előfordul löszön, cserjés-szárazgyep mozaikokban. Fenológiai ritmusa gyakorlatilag megegyezik a szirti madárbirsével, rendszerint már márciusban fakad. Viszonylag ritkán és rendszertelenül terem, zárt állásban nem virágzik. Elhúzódó, illetve másodvirágzásra ugyanúgy hajlamos, mint a szirti madárbirs. Állományait a vadállomány rágása veszélyezteti.

Bölöni János

A fényképeket készítették: C: Kulcsár László, D: Bauer Norbert, E: Korda Márton, F: Mészáros András, G: Korda Márton.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

 Irodalom

Dickoré W. B. & Kasperek G. 2010: Species of Cotoneaster (Rosaceae, Maloideae) indigenous to, naturalising or commonly cultivated in Central Europe. – Willdenowia 40: 13–45.

Fryer J. & Hylmö B. 2009: Cotoneasters. A comprehensive guide to shrubs for flowers, fruit, and foliage. – Timber Press, Portland – London.

Lu L. & Brach A. R. 2003: Cotoneaster Medikus. – In: Wu Z. Y. et al. (eds.): Flora of China Vol. 9 (Pittosporaceae through Connaraceae). – Science Press, Beijing, and Missouri Botanical Garden Press, St. Louis. pp.: 85–108.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Szirti madárbirs

Szirti madárbirs

Cotoneaster integerrimus Medik.

Elterjedése magában foglalja Dél- és Közép-Európát, Dél-Skandináviát, a Krímet és Nyugat-Ázsiát. Az área nem egységes, tulajdonképpen egy déli és egy északi részből áll, amelyeket viszonylag széles sáv választ el egymástól. Az área délkeleti határa meglehetősen bizonytalan a kevés adat miatt, és nem tisztázott a legkeletebbi előfordulás sem. Hegyvidéki–magashegységinek tekinthető faj, legmagasabb lelőhelyei 2500 m felett találhatóak. Jellemző élőhelyét sziklák és sziklakibúvásokhoz kapcsolódó erdő-gyep mozaikok jelentik. A legkorábban fakadó fásszárú növényeink közé tartozik, sokszor már március elején bomlanak ki a rügyei. Meglehetősen ritkán és rendszertelenül, zártabb állásban csak kivételesen terem. Állományait a vadrágás károsítja.

Bölöni János

A fényképeket készítették: A–C: Vidéki Róbert, D: Sulyok József.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Dickoré W. B. & Kasperek G. 2010: Species of Cotoneaster (Rosaceae, Maloideae) indigenous to, naturalising or commonly cultivated in Central Europe. – Willdenowia 40: 13–45.

Fryer J. & Hylmö B. 2009: Cotoneasters. A comprehensive guide to shrubs for flowers, fruit, and foliage. – Timber Press, Portland – London.

Lu L. & Brach A. R. 2003: Cotoneaster Medikus. – In: Wu Z. Y. et al. (eds.): Flora of China Vol. 9 (Pittosporaceae through Connaraceae). – Science Press, Beijing, and Missouri Botanical Garden Press, St. Louis. pp.: 85–108.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Szedresvölgyi berkenye

Szedresvölgyi berkenye

Sorbus vallerubusensis C. Németh

A faj a Csákberénytől északra elterülő szövevényes völgyrendszer egyik szélső tagjának, a Szedres-völgy–Juhdöglő-völgy–Cseresznyés-völgy völgyrendszerének bennszülött flóraeleme. Kis szubpopulációi az említett völgyek északra tekintő oldalában, a hegygerincről, illetve platóról a sziklakibúvásos, meredek völgyoldalakba lehúzódó, nyílt és zárt dolomitsziklagyepekkel mozaikoló tölgyesek, valamint a völgy aljáról felhúzódó bükkösök határzónájában élnek. Kipusztulással veszélyeztetett, az élőhelyein tapasztalható rendkívül erőteljes vadnyomás a faj felújulását nagymértékban akadályozza. 2009-ben leírt faj, első ismert gyűjtése 1934-ből származik (Boros Ádám, Sorbus bakonyensis néven). Nevét az egyik élőhelyéről, a Szedres-völgyről kapta.

Németh Csaba

A fényképeket készítette: Riezing Norbert.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

 Irodalom

Németh Cs. 2009: Új berkenye (Sorbus) kisfajok a Vértesből. – Kitaibelia 14: 89–103.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Gánti berkenye

Gánti berkenye

Sorbus dracofolia C. Németh

Vértesi endemizmus, egyetlen ismert, kb. 50 egyedből álló állománya a Gánt-Kápolnapuszta melletti Rédl-emlékmű közelében, az Antal-árok északra tekintő oldalában, a gerincről lehúzódó, helyenként nyílt, illetve zárt dolomitsziklagyepekkel érintkező mészkedvelő tölgyesben él. További szórványegyedei fellelhetők még az Antal-árok egyéb pontjain is. 2009-ben felismert és publikált faj, bár már jóval korábbról, 1951-ből és 1953-ból is ismertek különböző neveken (Sorbus pseudovertesensis, S. simonkaiana, S. vertesensis) cédulázott, tévesen határozott, Boros Ádám és Vajda László által gyűjtött herbáriumi példányai. Nevét a papírsárkányra emlékeztető, jellegzetesen deltoid alakú leveleiről kapta.

Németh Csaba

A fényképeket készítette: Németh Csaba.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

 Irodalom

Németh Cs. 2009: Új berkenye (Sorbus) kisfajok a Vértesből. – Kitaibelia 14: 89–103.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Csákberényi berkenye

Csákberényi berkenye

Sorbus pseudovertesensis Boros

A Vértes délnyugati szegletében található, Csókakő és Csákberény feletti szövevényes völgyrendszer helyenként nagy példányszámban megjelenő, lokálisan gyakori endemizmusa. Jellemzően dolomit alapkőzeten kifejlődött mészkedvelő tölgyesekben, elegyes karszterdőkben és más sziklaerdőkben, azok különféle gyepekkel érintkező állományszegélyi részein, cseres-tölgyesekben, erdei utak, nyiladékok mentén él. Egyetlen, mészkövön található előfordulása a Mór feletti Csóka-hegy északi, sziklás letöréséről ismert. 1937-ben azonosított és leírt faj, első ismert gyűjtése 1934-ből, a faj leírójától, Boros Ádámtól származik. Fajnevének jelzője a S. vertesensis-hez való hasonlóságára utal. A Keleti-Bakonyban honos, nagyon hasonló levélmorfológiájú Sorbus barthae-val könnyen összetéveszthető.

Németh Csaba

 

A fényképet készítette: Németh Csaba.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Boros Á. 1937: Dendrológiai jegyzetek I. A Vérteshegység berkenyéi. – A Kertészeti Tanintézet Közleményei 3: 50–57.

Németh Cs. 2006: Hibrid eredetű, bennszülött Sorbus taxonok elterjedése a Vértesben és környékén. – Flora Pannonica 4: 17–33.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Bartha-berkenye

Bartha-berkenye

Sorbus barthae Kárpáti

Bakonyi endemizmus, egy kb. 40 egyedből álló, kis populációja ismert a Burok-völgy Várpalota-Királyszállási bejáratánál. Egy további, ezzel nagyjából azonos egyedszámú populáció él a Várpalota-Inota feletti Baglyas-hegyen is. További szórványpéldányai ismertek a Kis-Burok-völgyből, a Tábla-völgy északi lejtőjéről, a Nagy-Aszó-völgy és a Hideg-völgy találkozásának meredek sziklaletöréséről, valamint a Barbély-völgyből. Száraz tölgyesek szegélyén, zárt sziklagyepekben, sziklaerdőkben él. 1950-ben publikált faj, első ismert gyűjtései az ezt megelőző évre datálódnak (Boros Ádám, Kárpáti Zoltán, Pénzes Antal, Vajda László). Neve Vitéz Bartha Andor ezredes botanikus emlékét őrzi.

Németh Csaba 

A fényképeket készítették: A: Bauer Norbert, B: Riezing Norbert, C: Németh Csaba.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Kárpáti Z. 1950: Újabb taxonómiai vizsgálatok a Sorbus aria s. l. és a S. torminalis közé eső hazai berkenyéken. – Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karának Évkönyve 1: 31–52.

Németh Cs. 2006: Hibrid eredetű, bennszülött Sorbus taxonok elterjedése a Vértesben és környékén. – Flora Pannonica 4: 17–33.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Kárpáti-berkenye

Kárpáti-berkenye

Sorbus karpatii Boros

A Vértes déli részén honos faj, a Csákberény feletti szövevényes völgyrendszer endemizmusa. Áreája viszonylag szűk, de annak határain belül meglehetősen elterjedtnek mondható. Mészkedvelő tölgyesekben, főleg azok sziklagyepekkel és lejtősztyepekkel határos szegélyében, elegyes karszterdőkben, sziklaerdőkben, zárt dolomitsziklagyepekben él. Rokonaitól tojásdad, sekélyen karéjozott levelei és kissé hosszúkás, megnyúlt, körtére emlékeztető termései különböztetik meg. 1949-ben leírt faj, első ismert gyűjtése 1937-ből származik (Boros Ádám, S. pseudovertesensis néven cédulázva). Neve Kárpáti Zoltánnak, a berkenyék nemzetközileg elismert és máig gyakran idézett kutatójának állít emléket.

Németh Csaba

A fényképeket készítette: Németh Csaba.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Boros Á. 1949: Dendrológiai jegyzetek II. Adatok a hazai Sorbus-ok ismeretéhez. – Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karának Közleményei 13: 153–157.

Németh Cs. 2006: Hibrid eredetű, bennszülött Sorbus taxonok elterjedése a Vértesben és környékén. – Flora Pannonica 4: 17–33.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Simonkai-berkenye

Simonkai-berkenye

Sorbus simonkaiana Kárpáti

A Vértes Gánt-Kápolnapuszta környéki dolomit alapkőzetű völgyeinek és gerinceinek bennszülött faja. Elterjedési területének központi részén, főleg mészkedvelő tölgyesek és sziklagyepek szegélyzónájában, zárt dolomitsziklagyepekben, sziklaerdőkben, erdei utak, nyiladékok mentén helyenként nagyobb egyedszámú állományokat is alkot. Az áreaperemek irányába előfordulása fokozatosan szórványossá válik. A Redl-emlékműtől nem messze együtt nő a Sorbus dracofolia-val, amelytől tojásdad, hegyes karéjú, élesen fogazott levelei alapján különíthető el. 1950-ben leírt taxon, első ismert herbáriumi bizonyító példányát Boros Ádám gyűjtötte 1933-ban a gánti Juh-völgyben (Sorbus pseudosemiincisa-ként meghatározva). Neve Simonkai Lajos botanikus emlékét őrzi.

Németh Csaba

A fényképet készítette: Németh Csaba.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Kárpáti Z. 1950: Újabb taxonómiai vizsgálatok a Sorbus aria s. l. és a S. torminalis közé eső hazai berkenyéken. – Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karának Évkönyve 1: 31–52.

Németh Cs. 2006: Hibrid eredetű, bennszülött Sorbus taxonok elterjedése a Vértesben és környékén. – Flora Pannonica 4: 17–33.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Kőhányási berkenye

Kőhányási berkenye

Sorbus acutiserrata C. Németh

Pannóniai endemizmus, a Vértes bennszülött faja. Ismert áreája rendkívül kicsi, kizárólag a Gánt-Kápolnapuszta mellett húzódó Német-völgyre korlátozódik. Egyedei elszórtan a völgy északi kitettségű sziklás erdeiben, illetve azok dolomitsziklagyepekkel érintkező szegélyében élnek. Kipusztulással veszélyeztetett, ismert egyedszáma 10, amelyek közül mindössze 3 egyed termőkorú. A közelrokon fajoktól hegyes, szabálytalanul fogazott-fűrészes levélkaréjai és kissé lapított, hosszánál mindig valamivel szélesebb termései különböztetik meg. 2009-ben leírt faj, első ismert herbáriumi bizonyító példányát a faj leírója gyűjtötte 2004-ben. Fajnevének jelzője levélszegélyének hegyes, éles fűrészezettségére utal.

Németh Csaba

A fényképeket készítette: Németh Csaba.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Németh Cs. 2009: Új berkenye (Sorbus) kisfajok a Vértesből. – Kitaibelia 14: 89–103.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Vértesi berkenye

Vértesi berkenye

Sorbus vertesensis Boros

A Vértes lokális endemizmusa, a hegység délnyugati, Csókakő és Csákberény közötti szegletének dolomitgerinceit borító mészkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, erdőszegélyek faja. Egyes élőhelyein nagyobb példányszámban is megjelenik. Hosszúkás, tojásdad-lándzsás alakú, ékvállú, hegyes karéjú levelei jellegzetesek. 1937-ben leírt faj, első ismert gyűjtései 1934-ből, Boros Ádámtól származnak. Nevét tágabb előfordulási helyéről, a Vértes hegységről kapta. Kertészeti célra begyűjtött és szelektált klónja Sorbus vertesensis ’Gánt’ néven ismert.

Németh Csaba

A fényképet készítette: Németh Csaba.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Boros Á. 1937: Dendrológiai jegyzetek I. A Vérteshegység berkenyéi. – A Kertészeti Tanintézet Közleményei 3: 50–57.

Németh Cs. 2006: Hibrid eredetű, bennszülött Sorbus taxonok elterjedése a Vértesben és környékén. – Flora Pannonica 4: 17–33.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

 

Magyarország védett hajtásos növényei - Ádám-berkenye

Ádám-berkenye

Sorbus adami Kárpáti

A Vértes hegység endemizmusa, áreája a hegység dolomit alapkőzetű területeire korlátozódik. Szórványos előfordulású, élőhelyein – északi kitettségű dolomit-sziklaerdőkben, sziklagyepek szegélyében – minden esetben csak egy vagy legfeljebb néhány egyeddel reprezentált. Jellemzően rombusz alakú, sokszor kissé aszimmetrikus, ékvállú, keskeny, kihegyezett karéjú, zöldesen molyhos fonákú levelei alapján viszonylag könnyen felismerhető. Kipusztulással veszélyeztetett, jelenleg ismert egyedszáma nem haladja meg a 30-at. 1949-ben leírt faj, első ismert herbáriumi példányát – Sorbus pseudosemiincisa néven – Boros Ádám gyűjtötte 1934-ben. Később a nevét is róla kapta a faj.

Németh Csaba

A fényképeket készítette: Németh Csaba.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Kárpáti Z. 1949: Taxonomische Studien über die zwischen Sorbus aria und Sorbus torminalis stehenden Arten und Bastarde im Karpathenbecken. – Hungarica Acta Biologica 1: 94–125.

Németh Cs. 2006: Hibrid eredetű, bennszülött Sorbus taxonok elterjedése a Vértesben és környékén. – Flora Pannonica 4: 17–33.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

 

Magyarország védett hajtásos növényei - Ugróvölgyi berkenye

Ugróvölgyi berkenye

Sorbus pyricarpa C. Németh

A Déli-Vértes bennszülött, triploid, apomiktikus faja. Elterjedése a Csákberény feletti mély és szűk völgyekkel tagolt dolomitos térszínre korlátozódik. Egyedeit jellemzően mészkedvelő tölgyesekben és azok szegélyén, valamint elegyes karszterdőkben, kisebb csoportokban vagy szálanként találjuk. Első ismert gyűjtései 1950-ből származnak, és Boros Ádám, illetve Vajda László gyűjteményeiből ismertek. A hosszú ideig a Sorbus pseudosemiincisa-val azonosnak tartott faj érvényes leírása 2015-ben történt, latin neve (pyricarpa) termésének körtére emlékeztető alakjára utal. A termését tekintve hasonló, vele együtt előforduló Sorbus karpatii-tól hosszabb levélkaréjai és fehéresszürkén molyhos levélfonáka különíti el.

 

A fényképeket készítette: Németh Csaba.

 

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.