Magyarország védett hajtásos növényei - Heverő iszapfű

Heverő iszapfű

Lindernia procumbens (Krock.) Philcox

Eredendően eurázsiai elterjedésű, egyéves faj. Ausztráliába, a Csendes-óceán szigeteire és Észak-Amerikába behurcolták. Időszakosan víz borította, pionír felszínekkel rendelkező termőhelyeken, agyagos, homokos vagy kavicsos talajokon fordul elő. Nyugat-Európában veszélyeztetett fajként tartják számon. Az ezredforduló előtt hazánkban is igen ritkának hittük, de kiderült, hogy nálunk jelentős állományai élnek: a hazai belvizes szántókon a leggyakoribb védett növényfajnak számít, bár szinte csak csapadékos években észlelhető. Állományaira a termőhelyek kiszárításán kívül az Észak-Amerikából behurcolt, fűrészes levélszélű rövidkocsányú iszapfű (L. dubia) terjedése jelenthet potenciális veszélyt.

Molnár V. Attila

A fényképeket készítette: Molnár V. Attila.

 A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Bieberstein-gyújtoványfű

Bieberstein-gyújtoványfű

Linaria biebersteinii Besser

Az eurázsiai sztyepöv északi és középső sávjában, északon Nyugat-Ukrajnától, délen a Kárpát-medencétől Dél-Oroszországon és Kazahsztán északi felén át Tuváig és Nyugat-Mongóliáig előforduló kontinentális elterjedésű sztyepnövény. Északon rétsztyepekben és erdőszéleken, másutt kétszikűekben gazdag és száraz árvalányhajas sztyepekben és azok leromlott maradványaiban él. Nálunk az alföldi löszsztyepek egyik jellemző faja, de ritkán homokos alapkőzeten kialakult csernozjom jellegű talajokon is előfordul. Az Alföldön jelentős állományai élnek még kunhalmokon, töltéseken, sáncokon, útszéli, gyakran gyomos mezsgyéken is, ahol leginkább élőhelyeinek felszámolása veszélyezteti. Taxonómiai megítélése szőrözöttségének változékonysága miatt nem egységes.

Lendvai Gábor & Jakab Gusztáv

A fényképeket készítették: D: Farkas Sándor, E–F: Bauer Norbert.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Jakab G. (szerk.) 2012: A Körös-Maros Nemzeti Park növényvilága. – Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas.

Lendvai G. 2021: A Linaria biebersteinii Bess. és a L. angustissima (Lois.) Borbás részleges földrajzi és virágzásfenológiai elkülönülése a Kárpát-medencében. – Botanikai Közlemények 108: 169–184.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Szürke veronika

Szürke veronika

Veronica incana L.

Eurázsiai elterjedésű, boreális–kontinentális jellegű síksági–kollin flóraelem. Folytonos áreája Ukrajnától Mongóliáig húzódik. Legnyugatibb állományai a Kárpát-medencében élnek. Évelő, lágyszárú, nálunk inkább mésztelen, száraz vagy mezofil homoki sztyeprétek, legelők, homoki (főleg pusztai) tölgyesek tisztásainak, szegélyeinek növénye. Lejtősztyepekről, sziklagyepekről hazánkban kipusztult. A nyírségi élőhelyei többségéről is a hibás erdészeti, gyepgazdálkodási, állattenyésztési gyakorlat, a túlzott és felesleges vízelvezetés, az éghajlatváltozás okozta szárazodás, a gyepégetések, az özönfajok terjedése miatt kiveszett, így – bár könnyen szaporodik – veszélyeztetetté vált.

id. Papp László

A fényképet készítette: Demeter László.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Lőrincz T. & Papp L. 2005: Adatok a Pseudolysimachion incanum (L.) Holub biológiájához. – A III. Magyar Természetvédelmi Konferencia Program és Absztrakt kötete. p.: 58.

Lőrincz T. & Papp L. 2010: Ajánlások a szürke veronika (Pseudolysimachion incanum (L.) Holub) természetvédelmi kezeléséhez. – Calandrella 13: 168–175.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Bugás veronika

Bugás veronika

Veronica spuria L.

Eurázsiai faj. A hűvös kontinentális erdőssztyepek növényfaja. Mészkedvelő. Száraz tölgyesekben, karsztbokorerdőkben, illetve azok szegélyein, cserjésekben él. Kedveli a nyílt felszíneket, a felhagyott szomszédos szőlőkbe és gyümölcsösökbe sikeresen átterjed, és elszaporodik. 10-20 cm hosszú gyöktörzse révén vegetatívan is képes terjedni. Az élőhelyein leginkább a gyepek feltörése, az újra használatbavétel vagy a cserjésedés és az inváziós fajok térhódítása fenyegetik, néhol pedig a túltartott vadállomány. A nyár eleji kaszálás a magképzését és a felújulását is visszavetheti. Hazánkban fogyatkozó, törékeny állományai ismertek, több tájegységből (pl. Nyírség) kipusztult.

ifj. Papp László

A fényképeket készítették: A: Magos Gábor, B–C: Sramkó Gábor.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Illyés E. & Bölöni J. 2007: Lejtősztyepek, löszgyepek és erdőssztyeprétek Magyarországon. – MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Budapest.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Hosszúlevelű veronika

Hosszúlevelű veronika

Veronica longifolia L.

Eredendően eurázsiai flóraelem, de már az Újvilágba is behurcolták. Sík- és dombvidéki elterjedésű, nedvességkedvelő faj. Vízfolyásokat kísérő mocsári magaskórósokban, mocsárréteken, lápréteken, ligeterdőkben fordul elő, de út menti árkokban, üde erdei vágásokban is megjelenik. Kaszálókon jól sarjad, és nyár végi másodvirágzása nem ritka jelenség. Hazai állományát a természetes élőhelyeinek csökkenése, a gyepterületek feltörése, illetve felhagyása veszélyeztetik. Az agresszívan terjedő özönfajok – elsősorban a magas aranyvessző (Solidago gigantea) – kiszorítják az élőhelyeiről. Alföldi állományai a felszín alatti vizek szintjének nagy kiterjedésű, jelentős csökkenése miatt várhatóan zsugorodni fognak.

Gulyás Gergely & Kulcsár László

A fényképeket készítették: A: Molnár V. Attila, B: Sramkó Gábor, C–D: Korda Márton.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Kulcsár L. et al. 2022: Vas megye védett növényei. – Szülőföld Könyvkiadó, Szombathely – Sárvár.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Gyapjas gyűszűvirág

Gyapjas gyűszűvirág

Digitalis lanata Ehrh.

Balkáni–kis-ázsiai faj. Gyógynövényként sokfelé termesztették, kivadult és meghonosodott (pl. Észak-Amerika). A Balkánon elsősorban karsztbokorerdők és tisztások jellegzetes faja. Mérgező és igen keserű ízű „legelőgyom”, gyakran tömeges útrézsűkön. Magyarországon szórványos. Sztyeprétek, mészkő- és dolomitsziklagyepek, erdőszegélyek növénye. A Mezőföld–Dunazug-hegység „flórahíd” mentén őshonos is lehet, de a távolabbi, bolygatott élőhelyekhez kötődő, az utóbbi időben szaporodó állományai bizonyosan adventívek. Monokarpikus (egyszer termő) és első évben csak tőlevelet fejlesztő faj, behurcolás révén kialakult populációinak nagysága emiatt évenként erősen ingadozhat. Egyes állományait beépítés, beerdősülés, útépítés fenyegetheti.

Kis Szabolcs

A fényképeket készítették: D: Molnár V. Attila, E: Pintér Balázs, F: Molnár V. Attila, G: Mészáros András.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Kevey B. & Pozsonyi K. 2003: A Digitalis lanata Ehrh. magyarországi elterjedése. – Kitaibelia 8: 117–131.

Schmotzer A. 2019: A Digitalis lanata Ehrh. másodlagos előfordulásai a Mátra előterében. – Folia Historico-naturalia Musei Matraensis 43: 19–24.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Rozsdás gyűszűvirág

Rozsdás gyűszűvirág

Digitalis ferruginea L.

Pontuszi elterjedésű faj: a Fekete-tenger délkeleti partvidékétől az Appennini-félszigetig fordul elő. Magyarországon természetes élőhelyei sztyeprétek; ezek megfogyatkozása miatt azok cserjésedett és erdőszéli maradványállományaiba szorult vissza. Talaj tekintetében nem igényes, de savanyú termőtalajokon nem fordul elő. Újabban potenciális termőhelyein található felhagyott kertekben, szőlőkben van terjedőben. Pozitív trendje és újabb előfordulások megjelenése miatt nem tekinthető közvetlenül veszélyeztetettnek, de ezen termőhelyek mezőgazdasági jellege révén fennmaradása sem biztosított.

Márkus András

A fényképeket készítették: D: Farkas Sándor, E: Molnár V. Attila, F: Takács Attila, G: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Kevey B. 2004: Dél-Dunántúl fokozottan védett növényei. – Kitaibelia 9: 67–83.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Tavaszi görvélyfű

Tavaszi görvélyfű

Scrophularia vernalis L.

Közép-európai flóraelem, Európa nagy részén előfordul, diszperz áreája keletre a Don-vidékig és Délnyugat-Ázsiában egészen Iránig terjed. Szinantróp állományai Nyugat-Európa néhány országában (pl. Belgium, Hollandia), Észak-Európában és az Egyesült Királyságban fordulnak elő. Alapkőzettel szemben közömbös. A többi hazai Scrophularia-fajtól eltérően virágai halványsárgák vagy néha enyhén zöldesek, és hosszú levelhónalji kocsányokon fejlődnek. Magyarországon főleg sziklaerdőkben, szurdokerdőkben, bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben, olykor ligeterdőkben fordul elő. Hazai állománya stabil, főbb veszélyeztető tényezői a túltartott vadállomány által okozott vadkár és a nem megfelelő erdőgazdálkodás.

Pintér Balázs & Tóth István Zsolt

A fényképeket készítették: A: Bauer Norbert, B: Farkas Sándor.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

 

Magyarország védett hajtásos növényei - Bársonyos görvélyfű

Bársonyos görvélyfű

Scrophularia scopolii Hoppe

Dél-eurázsiai flóraelem, Közép- és Délkelet-Európában, Kis-Ázsiában, Irán felföldjein, Afganisztánban és a Himalája nyugati részén él, Nyugat- és Észak-Európában többfelé adventív. A síkságoktól a magashegységekig előforduló, tápanyagban gazdag, bolygatott talajú élőhelyek széles skáláján (a gyepektől a zárt erdőkig) megtalálható növény. Hazánkban a Dunántúl déli részén, a Körösök vidékén és az Észak-Alföldön őshonosnak vélhető, helyenként (pl. Dráva mente) kifejezetten gyakori faj, a különböző üde és nedves erdőtársulásoktól az antropogén élőhelyekig (pl. árokpartok) találkozhatunk vele. Jól tűri a bolygatást és a tápanyag-felhalmozódást, magról gyorsan terjed, állományait a szűk előfordulási terület ellenére nem fenyegeti veszély.

Király Gergely

A fényképeket készítették: A: Molnár V. Attila, B: Farkas Sándor, C: Korda Márton.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Krajnai farkasbogyó

Krajnai farkasbogyó

Scopolia carniolica Jacq.

Elsősorban európai, azon belül is montán–szubalpin jellegű faj. Elterjedése Európa magasabb hegyvidékeire tevődik. Északon megtalálható a Skandináv-félsziget déli részén, míg keleten eljut a Kaukázusig. Hazánkban az Északi-középhegység faja. Erős populációi élnek a Bükk hegységben és a Mátrában. Börzsönyi adatai régiek, mint ahogyan a Zemplénből sincs megerősítve az előfordulása. Élőhelyei hűvös-párás és árnyas erdők, főleg szikla- és szurdokerdők és kőtörmelékes talajú elegyes bükkösök. Kedveli a bázisokban gazdag, üde, tápanyagdús talajokat. Állományai stabilak és kevésbé veszélyeztetettek. Mivel mérgező, ezért a vad csak a taposásával károsítja, főleg a Mátrában. Az aszályos időszakok az állományok visszahúzódását okozzák.

Vojtkó András & Sulyok József

A fényképeket készítette: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Fenyérgamandor

Fenyérgamandor

Teucrium scorodonia L.

Elterjedési területe csaknem egész Európát felöleli, de leggyakoribb Északnyugat-Európában. Behurcolódott az USA északkeleti részeire, Tasmániába és Új-Zélandra. Félárnyékot kedvelő faj. Mészkerülő, nálunk kötött, tápanyagban szegény erdőtalajon él. Magyarország nyugati, jó csapadékellátottságú dombvidéki régiójának növénye. Évelő faj, sarjtelepeket képez. Egyetlen ismert eredeti állománya a Vendvidéken, a szlovén határsáv nyíres-csarabosában található. Innét egykor, a tervezett határzár miatt Apátistvánfalvára áttelepítették, de a repatriált állomány napjainkban fogyatkozóban van. Az eredeti élőhelyen még kisebb foltokban fennmaradt, de a határsáv beerdősülése miatt kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett.

Mesterházy Attila

A fényképeket készítették: E: Kulcsár László, F: Riezing Norbert.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

 

Magyarország védett hajtásos növényei - Bozontos csukóka

Bozontos csukóka

Scutellaria columnae All.

Szubmediterrán, illetve mediterrán hegyvidéki faj, amely az Ibériai-, Appennini- és Balkán-félsziget hegyvidékein, Törökország északi részén és Észak-Afrikában az Atlasz-hegységben fordul elő, a köztes területekről hiányzik. Hazai állományai is szigetszerűek, elkülönülnek összefüggő áreájától, ezek a faj legészakibb előfordulásai. Sziklaerdőkben, törmeléklejtő-erdőkben, gyertyános- és cseres-tölgyesekben, molyhos tölgyesekben él, a Scutellario columnae–Tilietum platyphylli sziklaerdő-társulás karakterfaja. Június–júliusban virágzik, nedvesebb nyarakon virágzása hosszabban elhúzódhat. Közvetlenül nem veszélyeztetett, azonban populációit és egyedeit mind a véghasználatos erdőgazdálkodás, mind pedig a túltartott vadállomány károsítja.

Barina Zoltán

A fényképeket készítette: Bauer Norbert.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Havasi tisztesfű

Havasi tisztesfű

Stachys alpina L.

Főként európai elterjedésű, montán–szubalpin jellegű faj. Őshonos Nyugat-Európától Nyugat-Ázsiáig (Ukrajna, Kaukázus, Kis-Ázsia, Észak-Irán). Inkább mészkedvelő, de savanyú alapkőzeten is előfordul. Bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szikla- és törmeléklejtő-erdők, szurdokok, ligeterdők növénye, de vágásokban, erdőszéleken is megjelenhet. Hazánk északi részéből voltak adatai, de mára a Mecsek hegységre és egy ponton a Geresdi-dombságra korlátozódik az elterjedése. Nem gyakori, potenciálisan veszélyeztetett faj. Veszélyeztető tényezői a fakitermelések, illetve a fiatalosok ápolása során az egyedeik lekaszálása, továbbá a virágszedés.

Tóth István Zsolt

A fényképeket készítette: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Kevey B. & Tóth I. Zs. 1998: A Stachys alpina L. magyarországi elterjedése. – Kitaibelia 3: 213–218.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Kónya zsálya

Kónya zsálya

Salvia nutans L.

Pontuszi–pannon flóraelem. Elterjedési területe nyugati határát hazánkban éri el, keletre a sztyepzónában Ukrajna déli és középső területein keresztül az Urál hegységig húzódik. Hazánkban a múlt század végéig elterjedtebb volt, a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon is számos ponton élt. Mára Kondoros és Orosháza határában maradtak meg őshonos állományai. Csernozjom talajon fordul elő, út menti mezsgyében és egy kb. 3000 éves földvár maradványán lévő löszgyepben. A Dél-Tiszántúlon számos magról vetett állománya is jelen van. Élőhelyein megtalálható a ligeti zsályával alkotott hibridje, a Salvia ×betonicifolia is. Termőhelyein pufferterületek kialakításával, kaszálással és a növény szaporított állományaival stabilnak mondható a hazai helyzete.

Kapocsi Judit & Jakab Gusztáv

A fényképeket készítették: E–F: Molnár V. Attila, G: Korda Márton, H: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Jakab G. & Sallainé Kapocsi J. (szerk.) 2005: Bókoló zsálya (Salvia nutans). KvVM Természetvédelmi Hivatal. Fajmegőrzési Tervek. – Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal, Budapest.

Sallainé Kapocsi J. & Rómerné Bota V. 2022: A kónya zsálya (Salvia nutans) kondorosi és tatársánci állományainak alakulása 2005 és 2021 között. – Crisicum 12: 41–58.

Sramkó G. & Laczkó L. 2020: A hazai bókoló zsálya (Salvia nutans L.) populációk konzervációgenetikai összehasonlítása erdélyi és oroszországi populációkkal. – Crisicum 11: 111–125.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Borzas macskamenta

Borzas macskamenta

Nepeta ucranica subsp. parviflora (M. Bieb.) M. Masclans de Bolos

Az európai sztyepövezet középső sávjában a Dnyeszter és az Urál folyó közötti fajgazdag, árvalányhajas sztyepek egyik jellemző, pontuszi elterjedésű faja. Délre a Kaukázus északi előteréig, északon a Volga és Don közéig fordul elő. Ettől távoli izolált előfordulásai ismertek Bulgáriában, Észak-Macedóniában, a romániai Dobrudzsában és Magyarországon. Nálunk fajgazdag löszsztyepben él. Elterjedési területének nagy részéről élőhelyeinek felszámolása miatt már kipusztult. Összes hazai állománya veszélyeztetett élőhelyeinek túllegeltetése és taposása vagy a kis populációméret miatt. Taxonómiai rangja jelenleg vitatott. A mostanáig önálló fajnak tekintett alakot nyugat-európai kutatók egy része újabban az ukrán macskamenta egy alfajának tekinti.

Lendvai Gábor

A fényképeket készítették: E: Sramkó Gábor, F–G: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Lendvai G. 1993: Régi-új elem a magyar flórában: a borzas macskamenta (Nepeta parviflora M. Bieb.). – Botanikai Közlemények 80: 99–102.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

 

Magyarország védett hajtásos növényei - Gumós macskahere

Gumós macskahere

Phlomis tuberosa L.

A nemzetség legszélesebb elterjedési területtel rendelkező képviselője, amely Ázsiától a Balkánon keresztül Közép-Európáig fordul elő. Hazánkban még nem tekinthető ritkának, de a Dunántúlon a Keleti-Bakonytól nyugatra és délre már igen szórványos az elterjedése. A lösznövényzet tipikus faja, amely a hegylábperemi érintkező területeken előfordul szilárd alapkőzeten is (pl. mészkövön, andeziten, tufákon). A hagyományos művelés megszűnése miatt élőhelyei eleve fragmentálódtak, kiemelten az alföldi mezsgyéken élő állományok igen sérülékenyek. A faj más pusztai növényekhez hasonlóan igen ellenálló, a gumószerűen megvastagodó gyökere révén viszonylag jól tűri mind a túllegeltetést, mind a felhagyást követő cserjésedést, és az alkalmi tüzeket is.

Schmotzer András

A fényképeket készítették: A: Molnár V. Attila, B: Bauer Norbert, C: Molnár V. Attila, D: Korda Márton.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Jakab G. (szerk.) 2012: A Körös-Maros Nemzeti Park növényvilága. – Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, Szarvas.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.