Szártalan
kankalin
Primula
acaulis (L.) L.
Nyugat-Európától
a Kaukázuson túlig elterjedt, atlanti–mediterrán faj. A Dunántúl délnyugati
felében és a Bakonyban gyakori, az Északi-középhegységben igen ritka. Inkább mészkerülő faj; főként
üde bükkösök, gyertyános-tölgyesek, gesztenyések, ritkábban száraz tölgyesek,
illetve ezek irtásgyepjeinek, erdőszéleinek virága. A Délnyugat-Dunántúlon természetes élőhelyein élő állományaihoz képest
nagyságrenddel nagyobb populációi élnek a magas karbonáttartalmú dombság
szőlőhegyeinek gyümölcsöseiben, kaszálóin. Települések környezetében a dísznövényként
ültetett kankalinfajokkal, -fajtákkal való keveredés befolyásolhatja. Több
kerti változata, illetve rokon fajokkal, pl. a tavaszi kankalinnal (P. veris) alkotott hibridje (P. ×brevistyla)
ismert.
Balogh Lajos & Óvári Miklós
A fényképeket készítették: A:
Molnár V. Attila, B–D: Korda Márton, E–F: Molnár V. Attila.
A térképet szerkesztette: Takács
Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot
szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom
Borbás V. 1901: A hazai Primulák földrajzi elterjedése. –
Természetrajzi Füzetek 24: 458–468.
Jávorka S. 1940: Növényelterjedési határok a Dunántúlon.
Székfoglaló értekezés. – Mathematikai és Természettudományi Értesítő 59:
967–997.
Jeanplong J. 1956: Flóraelemek szerepe a flórahatárok
megvonásában Északnyugat-Dunántúlon. – Botanikai Közlemények 46: 261–266.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025:
Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi
és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum,
Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése