Cikk az Elatine campylosperma-ról a PeerJ című folyóiratban

Takács Attila első szerzőségével megjelent közleményünk a PeerJ című folyóiratban a görbültmagvú látonyáról.

A cikk letölthető innen.

Összefoglalás

Az Elatine campylosperma Seubert nevet általában az E. macropoda Guss szinonimájaként kezelik. A közelmúlt morfológiai, filogenetikai és kariológiai tanulmányai azonban azt mutatják, hogy ezt felül kell vizsgálni. Tanulmányunkban az E. campylosperma nevet tipizáljuk, áttekintjük annak taxonómiai történetét és alapos leírást adunk a korábban publikált adatok összeállításával és az in vitro kultúrák új méréseivel. A Szardíniáról leírt, atlanti-mediterrán elterjedésű faj áreáját (Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Törökország és Algéria) herbáriumi tanulmányaink alapján rajzoljuk meg. Az élőhely-preferenciákat saját megfigyelések és vízminőség-mérések, valamint a a vizsgált herbáriumi példányok cédulainformációi alapján foglaljuk össze. Emellett beszámolunk arról, hogy sértetlen E. campylosperma magokat találtunk a dél-spanyolországi szárcsa (Fulica atra L.) ürülékmintáiban, és közülük két példány ki is csírázott, ami arra utal, hogy az E. campylosperma hosszú távú terjedésre képes vízimadarak tápcsatornájában.

 

Abstract

The name Elatine campylosperma Seubert is generally treated as one of the synonyms of E. macropoda Guss. However, recent morphological, phylogenetic and karyological studies indicate that this judgement should be revised. In the present paper we typify the name E. campylosperma, review its taxonomic history and provide a thorough description, with compilation of previously published data and our new measurements from in vitro cultures. Based on our herbarium survey, we outline its Atlantic-Mediterranean distribution area (Spain, France, Italy, Greece, Turkey and Algeria). Habitat preferences are summarized from our field observations, water quality measurements and the label information of the herbarium specimens examined. Intact E. campylosperma seeds were found in faecal samples of the Eurasian Coot (Fulica atra L.) in southern Spain and two of them were germinated, suggesting that E. campylosperma has a capacity for long distance dispersal via endozoochory.

Hivatkozás

Takács A, Molnár V. A, Lukács BA, Nagy T, Lovas-Kiss Á, Green AJ, Popiela A, Somlyay L. (2018) Resurrection and typification of Elatine campylosperma (Elatinaceae), a long-forgotten waterwort species. PeerJ 6:e4913 https://doi.org/10.7717/peerj.4913

Cikk az Aquatic Botany című folyóiratban

Megjelent ’The rare aquatic angiosperm Elatine gussonei (Elatinaceae) is more widely distributed than previously thought’ című rövid közleményünk az Aquatic Botany című folyóiratban.

 

Összefoglalás

Az Elatine gussonei (Sommier) Brullo et al. mediterrán időszakos tavacskákban élő növény, amelyről korábban úgy tartották, hogy Lampedusa szigetén és a máltai szigetcsoporton fordul elő. Az E. gussonei elterjedésének tisztázása céljából 12 herbáriumban vizsgáltunk Elatine-példányokat, és nyolc terepi felmérés végeztünk mediterrán országokban. Eredményeink alapján a nemzetségen belüli rendszertani bizonytalanságok és határozási nehézségek miatt az E. gussonei populációkat figyelmen kívül hagyták a mediterrán térség jelentős részében. Herbárium revízió során dokumentáltuk a faj előfordulását Portugáliából, Spanyolországból, Franciaországból, Algériából, Egyiptomból, Ciprusról és Izraelből. Emellett a terepvizsgálatok során Ciprusról, Marokkóról és Spanyolországról találtuk populációt. Sértetlen E. gussonei magokat találtunk Dél-Spanoylországban gyűjtött nyári lúd (Anser anser) székletmintákban. Mindez azt sugallja, hogy az E. gussonei jelentős kapacitással rendelkezik a hosszú távú endozoochór terjedésre.

 

Az Elatine gussonei megjelenési formái különböző termőhelyeken

 

Az Elatine gussonei termőhelyei. A-B : Lampedusa, C: Szicília, D: Spanyolország, E: Marokkó. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hivatkozás

Takács A., Molnár V. A., Horváth O., Sramkó G., Popiela A., Mesterházy A., Lovas-Kiss Á., Green A. J., Löki V., Nagy T., Lukács, B. A. (2017): The rare aquatic angiosperm Elatine gussonei (Elatinaceae) is more widely distributed than previously thought.– Aquatic Botany 141: 47–50.

Cikk a PeerJ című folyóiratban

Megjelent az európai látonyafajok magmorfológiai jellemzőiről írott cikkünk a PeerJ című folyóiratban. A közlemény letölthető innen.

Az Elatine L. nemzetség kb. 25, kistermetű, lágyszárú, efemer vizekben élő fajt foglal magába. Minden faj kétéltű, és nagyfokú morfológiai változékonyság jellemzi. A magmorfológia jelentőségét az Elatine rendszertanában számos szerző hangsúlyozta. A mag görbületének mértéke és a maghéj retikulációját hagyományosan nagyon fontosnak tartják a nemzetség egyes fajainak felismerésében. A tanulmányban 10 Elatine faj (beleértve az összes európai őshonos taxont) mag-morfometriai jellemzőit vizsgáltuk, az egyes fajok két–három populációjából származó minta alapján. A populációnként 24–50 magot vizsgáltunk, és összesen 1260 pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM) készült képet vizsgáltunk. Összesen hat paramétert mértünk a SEM képektől. Vizsgálataink alapján a magvak morfológiai változatossága jelentős mértékű, mind a fajok, mind a populációk között. A diszkrimináció-analízis kimutatta, hogy mind a hat vizsgált jellemző jelentősen elkülöníti a vizsgált populációkat (λ = 0,001, p <0,001). A legnagyobb mértékű elkülönítést a maghéjon egy sorban található gödrök száma, a mag görbületének szöge adja. Ha a fajok elkülönítése kizárólag magok alapján történik, különösen akkor, ha csak néhány magot vizsgálnak, akkor a következő fajpárok könnyen összetéveszthetők: E. alsinastrum és E. orthosperma, E. hexandra és E. macropoda, E. campylosperma és E. hydropiper, valamint E. gussonei és E. hungarica. Közreadjuk a fajokat a magok alapján elkülönítő határozókulcsot.

 

Az Elatine campylosperma, E. gussonei, E. hydropiper, E. hungarica, E. macropoda magjainak sokfélesége. Méretvonal = 200μm

Az Elatine orthosperma, E. alsinastrum, E. brochonii, E. hexandra, E. triandra magjainak sokfélesége. Méretvonal = 200μm

Hivatkozás

Popiela A., Łysko A., Białecka B., Bihun M., Sramkó G., Staroń W., Wieczorek A. & Molnár V. A. (2017): Seed morphometric characteristics of European species of Elatine (Elatinaceae). – PeerJ 5: e3399. DOI 10.7717/peerj.3399

Látonyafélék és filogen"etika"

A látonyafélék (Elatinaceae) a növényi filogenetika „mostohagyerekei”. Ez alatt azt értem, hogy egy olyan növénycsaládról van szó, amely az utolsók között került górcső alá abban a tekintetben, hogy kik a rokonai és milyenek a leszármazási viszonyai. Tudtuk ezt évek óta és részben ez a tény indukálta ez irányú kutatásainkat is (meg persze az érdeklődés ezek iránt a különleges és érdekes növények iránt). Elég sok erőfeszítésünkbe került, hogy összegyűjtsük ezekből a ritka és nehezen megtalálható növényekből a vizsgálathoz szükséges anyagot. Jártunk többek között nyomukban Lampedusa, Szicília, Ciprus és Szardínia szigetén, Spanyol-, Lengyel-, Magyar- és Törökországban, szereztünk mintákat Oroszországból, Nepálból és az USA-ból. Úgy látszik azonban ez az érdekes csoport másoknak is felkeltette az érdeklődését. Cai és munkatársai (2016) megelőztek bennünket. Bár bemutattuk eredményeinket a Magyar Biológia Társaság Botanikai Szakosztályában vagy az Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében c. konferencia 2014-es soproni rendezvényén, mégis késve tettük közzé a „nagy opuszt”, amely a korábban közzétett Cai et al.-féle közleményhez is bőven adott új szempontokat. Ám utóbbi cikket – annak ellenére, hogy a benyújtás idején létezéséről még nem tudtunk – mégis hivatkoztuk. Át kellett írnunk a bevezetésben és az összefoglalóban azokat a mondatokat amikben azt hangsúlyoztuk, hogy mi vagyunk az elsők, akik a nemzetség leszármazási viszonyait molekuláris filogenetikai módszerekkel vizsgáljuk.

A mi munkánk megjelenéséhez képest csaknem két hónappal később jelent meg egy amerikai kutatócsoport két cikke. Ezekben egyik őket megelőző kutatásról (Cai et al 2016, Sramkó et al 2016) sem esik említés.  Sőt azt állítják: "The cosmopolitan genus Elatine (Elatinaceae) includes about 25 aquatic species of mostly diminutive aquatic plants, whose relationships have not been evaluated using a phylogenetic approach."

Amit nem hivatkozunk az nem is létezik?
 

(Csak zárójelben teszem hozzá, hogy a Les-labor féle cikkek szinte kizárólag herbárumi példányokból nyert genetikai információn alapulnak. Mi viszont vettük a fáradságot, hogy megkeressük a növényeket… Ami néha nem is olyan könnyű. De szeretném látni, hogy Razifard vagy Les megtaláljon és azonosítson egy látonyát!)

 

Hivatkozások

Cai, L., Xi, Z., Peterson, K., Rushworth, C., Beaulieu, J., & Davis, C. C. (2016). Phylogeny of Elatinaceae and the tropical Gondwanan origin of the Centroplacaceae (Malpighiaceae, Elatinaceae) Clade. PloS one 11(9): e0161881.

Razifard, H., Rosman, A. J., Tucker, G. C., & Les, D. H. (2017). Systematics of the Cosmopolitan Aquatic Genus Elatine. – Systematic Botany 42(1), 73–86.

Razifard, H., Les D. H., & Tucker G. C. (2017): Reticulate Evolution in Elatine L.(Elatinaceae), a Predominantly Autogamous Genus of Aquatic Plants. – Systematic Botany 42(1): 87–95.

Sramkó, G., Molnár V., A., Tóth, J. P., Laczkó, L., Kalinka, A., Horváth, O., ... & Popiela, A. (2016): Molecular phylogenetics, seed morphometrics, chromosome number evolution and systematics of European Elatine L.(Elatinaceae) species. – PeerJ 4: e2800.

Cikk a PeerJ című folyóiratban

Megjelent a látonya (Elatine) nemzetség európai fajainak molekuláris filogenetikáját, magmorfológiáját, kromoszómaszám evolúcióját és rendszertanát tárgyaló közleményünk a PeerJ című folyóiratban.

1. Az alaktani változatosság példái az Elatine nemzetségben. A, Elatine alsinastrum (subgenus Potamopithys) terresztris alakja; B, Elatine alsinastrum vízi alakjának virágzó hajtásai; C, E. brochonii (Spanyolország); D, E. triandra (Magyarország); E, E. hexandra (Lengyelország); F, E. californica (USA); G, E. hungarica (Magyarország); H, E. hydropiper (Magyarország); I, E. campylosperma (Spanyolország); J, E. gussonei (Lampedusa); K, E. gussonei (Szicília); K, E. macropoda (Szardínia). —Molnár V. Attila fényképei.

Összefoglalás

Az Elatine nemzetségnek mintegy 25 faja ismert, amelyek efemer vizes élőhelyek kistermetű, rövid életű fajai. Nagyfokú, és részben kétéltű életmódjukból fakadó morfológiai variabilitásuk következtében a nemzetség taxonómiája ellentmondásos. Cikkünkben 13 faj 27 mintájának részletes molekuláris filogenetikai vizsgálatát végeztük el nukleáris (rITS) és plasztid (accD-psaI, psbJ-Peta, ycf6-PSBM-trnd) szekvenciák alapján. A filogenetikai analízis alapján a nemzetség európai képviselőinek rendszerezését adjuk. A hagyományosan elfogadott Crypta és Elatinella szekciókat monofiletikusnak találtuk. Megállapítottuk, hogy a nemzetség filogenetikai fáján a legelső leágazást az Elatine brochonii képezi – e faj számára egy új Szekciót írtunk le és azt a faj jellegzetes murvaleveleiről Sect. Bracteata-nak neveztük el. Néhány rendszertani következtetést is levontunk. Az E. hexandra, magas ploidia-szintű faj valószínűleg állandósult hibrid a két fő szekció egy-egy fajai között. Az E. campylosperma önálló faji státuszát molekuláris genetikai és morfológiai bizonyítékok is alátámasztják. Az E. gussonei szélesebb elterjedésű és genetikailag változatos faj, amelynek két főbb leszármazási vonala különül el. Az Ázsiából leírt E. ambigua jelenléte az európai (és így a hazai) flórában kérdéses. A fő leszármazási vonalakat számos szünapomorf  morfológiai karakter, valamint egységes kromoszóma számok is támogatják. Mindezek alapján az tetramer virágokkal és átellenes levelekkel rendelkező Elatinella szekción belül két új alszekciót is leírtunk: a Hydropipera mérsékelt égövben elterjedt, a Macropodae alszekcióba pedig mediterrán fajok tartoznak.

Fig. 4. One of the two MPTs resulted from MP analysis of the combined (nrITS+plastid accD-psaI, psbJ-petA, ycf6-psbM-trnD) sequences displayed as a phylogram (A) and as a cladogram (B). Next to each branch are bootstrap support values resulting from 1,000 pseudo-replicate followed by Bayesian PP values after the slash.

A teljes cikk letölthető innen.

Hivatkozás

Sramkó G., Molnár V. A., Tóth J. P., Laczkó L., Kalinka A., Horváth O., Skuza L., Lukács B. A. & Popiela A. (2016): Molecular phylogenetics, seed morphometrics, chromosome number evolution and systematics of European Elatine L. (Elatinaceae) species. – PeerJ 4: e2800, DOI 10.7717/peerj.2800

Kincs ami nincs - rövid közlemény a Willdenowia-ban a hatporzós látonya magyarországi előfordulásáról

Megjelent a Willdenowia című folyóirat Euro+Med-Checklist Notulae című cikksorozatának 6. részében a hatporzós látonya magyarországi helyzetét tisztázni igyekvő, Takács Attilával közösen írt rövid közleményük. (A teljes cikk letölthető innen.)

A téma magyarul a következőképpen foglalható össze:

A hatporzós látonyát (másnéven: csepleszlátonyát, Elatine hexandra (Lapierre) DC. Magyarország jelenlegi területéről elsőként Tokaj környékéről közölte Hazslinszky (1866). Ezt az adatot követve a fajt a magyar flóra taagjaként tartották számon a hazai flóra határozói (például Jávorka 1925; Simon 1992) éppúgy, mint európai munkák (Cook 1968; Uotila 2009). Hazslinszky által gyűjtött példányok találhatók berlini, budapesti és prágai herbáriumokban (B, BP, PRC). Ezen kívül egy E. hexandra-ként azonosított példány (“com. Szatmár, in Oryzetis ad Kölcse”, 9 Oct 1959, Á. Boros) található a Növénytárban (BP). Ezen példányok mindegyike 3-tagú virágokkal, 3 porzóval és rövid (<3 mm) kocsányokkal rendelkezik. Hazslinszky növénytári példányát (BP) Moesz 1908-ban E. ambigua Wight-ként revideálta. Másfeelől a Prágában (PRC) található példány E. hexandra-ként történt azonosítását J. Prančl 2014-ben tévesen erősítette meg. A Boros által Kölcse mellett 1959-ben gyűjtött példányt P. Uotila 2010-ben E. cf. Ambigua-ként azonosította. A példányok felsorolt jellegzetességei alapján a háromporzós látonya (E. triandra Schkuhr) szárazföldi alakjaként azonosíthatók (Molnár V. 2009). Az utóbbi évtized intenzív terepi kutatásai és számos herbárium (B, BP, BPU, BRA, DE, PR, PRC, SAV és W) átvizsgálása során az E. hexandra nem került elő hazánkból, ezért javasoljuk törlését Magyarország flórájából.

 

 

 

Irodalom

Cook C. D. K. 1968: Elatine L. – Pp. 295 – 296 in: Tutin T. G., Heywood V. H., Burges N. A., Moore D. M., Valentine D. H., Walters S. M. & Webb D. A. (ed.), Flora europaea 2. – Cambridge: Cambridge University Press.

Hazslinszky F. 1866: A Tokaj-Hegyalja viránya. – Math. Term. Közlem. 4: 105 – 143.

Molnár V. A. 2009: Elatine L. – Látonya. – p. 292 in: Király G. (ed.), Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok [New Hungarian herbal. The vascular plants of Hungary. Identification key]. – Jósvafő: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság.

Uotila P. 2009: Elatinaceae. – In: Euro+Med PlantBase – the information resource for Euro-Mediterranean

plant diversity. – Published at http://ww2.bgbm.org/EuroPlusMed/PTaxonDetail.asp?NameCache=Elatin

aceae&PTRefFk=7300000 [hozzáférés 2016.06.30.].

 

Végre ismét egy jó belvizes év...

Egy óriási vízi hídőr (Alisma gramineum) állomány megtalálása
során nem sikerült kijönni a belvízfoltból gumicsizmában... (Lovas-Kiss Ádám felvétele) 

Ciprusi túra

Tanítványaim (Löki Viktor doktorandusz, Fekete Réka és Süveges Kristóf biológus MSc-hallgatók) önállóan tettek 10 napos kutatóutat Cipruson, ahol útszegélyek és útbevágások, valamint temetők orchideáit vizsgálták, valamint mediterrán időszakos tócsákban kerestek látonyákat (Elatine). Útszegélyeken 28 orchideafaj több mint ezer példányát regisztrálták, a 60 megvizsgált temetőben összesen 10 kosborfélét találtak. Két herbáriumban azonosított ponton látonyára is rábukkantak! Gratulálok!

A túra sikerességéről tanúskodnak Löki Viktor alábbi felvételei.

Kristóf és Réka munkában

 

Himantoglossum robertianum

 

Ophrys kotschyi, O. cinerophila és Neotinea maculata

 

Orchis punctulata

 

Orchis troodii

 

Epipactis veratrifolia

 

Tipikus mediterrán látonya-élőhely: mészkőszikla mélyedésében időszakosan kialakuló tócsa (litotelma)

 

Cikk a PeerJ folyóiratban

Megjelent ’Flood induced phenotypic plasticity in amphibious genus Elatine (Elatinaceae)’ című cikkünk a PeerJ című folyóiratban.

A közlemény letölthető innen vagy innen.

Abstract

Vegetative characters are widely used in the taxonomy of the amphibious genus Elatine L. However, these usually show great variation not just between species but between their aquatic and terrestrial forms. In the present study we examine the variation of seed and vegetative characters in nine Elatine species (E. brachysperma, E. californica, E. gussonei, E. hexandra, E. hungarica, E. hydropiper, E. macropoda, E. orthosperma and E. triandra) to reveal the extension of plasticity induced by the amphibious environment, and to test character reliability for species identification. Cultivated plant clones were kept under controlled conditions exposed to either aquatic or terrestrial environmental conditions. Six vegetative characters (length of stem, length of internodium, length of lamina, width of lamina, length of petioles, length of pedicel) and four seed characters (curvature, number of pits / lateral row, 1st and 2nd dimension) were measured on 50 fruiting stems of the aquatic and on 50 stems of the terrestrial form of the same clone. MDA, NPMANOVA Random Forest classification and cluster analysis were used to unravel the morphological differences between aquatic and terrestrial forms. The results ofMDA cross-validated and Random Forest classification clearly indicated that only seed traits are stable within species (i.e., different forms of the same species keep similar morphology). Consequently, only seed morphology is valuable for taxonomic purposes since vegetative traits are highly influenced by environmental factors.

Hivatkozás:

Molnár V. A, Tóth J. P., Sramkó G., Horváth O., Popiela A., Mesterházy A., Lukács B. A. (2015): Flood induced phenotypic plasticity in amphibious genus Elatine (Elatinaceae). – PeerJ 3:e1473; DOI 10.7717/peerj.1473

Cikk az Acta Societatis Botanicorum Poloniae című folyóiratban

Megjelent online legújabb cikkünk, amelyben 13 látonya taxon kariológiai vizsgálatának eredményéről számolunk be. A munkában valamennyi európai Elatine-faj kromoszóma száma szerepel. 7 faj esetében korábban még nem közölték a kromoszómaszámot. Első ízben mutattunk ki diploid kromoszómaszerelvényt a nemzetségen belül: az Elatine campylosperma mindkét vizsgált populációja 2n=18-nak bizonyult. Adataink megerősítik, hogy a nemzetségen belül az alap kromoszómaszám x = 9.

A teljes közlemény letölthető innen.

Abstract

The paper reports chromosome numbers for 13 taxa of Elatine L., including all 11 species occurring in Europe, namely E. alsinastrum, E. ambigua, E. brachysperma, E. brochonii, E. californica, E. campylosperma, E. gussonei, E. hexandra, E. hungarica, E. hydropiper, E. macropoda, E. orthosperma, E. triandra originating from 17, field-collected populations. For seven of them (E. ambigua, E. californica, E. campylosperma, E. brachysperma, E. brochonii, E. hungarica, E. orthosperma) the chromosome numbers are reported for the first time. With these records, chromosome numbers for the whole section Elatinella Seub. became available. Although 2n = 36 was reported to be the most common and the lowest chromosome number in the genus, our data show that out of thirteen species analyzed, six had 36 chromosomes but five species had 54 chromosomes, and the lowest number of chromosomes was 18. These data further corroborates that the basic chromosome number in Elatine is x = 9.

Hivatkozás:

Kalinka A., Sramkó G., Horváth O., Molnár V. A. & Popiela A. (2015): Chromosome numbers of selected species of Elatine L. (Elatinaceae). – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 84(4): DOI: 10.5586/asbp.2015.036

 

 

 

Cikk az Acta Botanica Gallica – Botany Letters című folyóiratban

Megjelent lengyel szerzőtársakkal közösen jegyzett cikkünk a háromporzós látonya európai elterjedéséről és ökológiájáról. Ezzel teljessé vált a nemzetség hazai (és lengyelországi) fajairól indított cikksorozat.
 

Háromporzós látonya (Elatine triandra)

Abstract

Elatine trianda Schkuhr is the most widespread species within the genus Elatine L.; it can be found in all continents, except Antarctica, but the majority of the locations have been recorded in Europe. The study is based on an extensive dataset of literature, herbaria and web data, which spans the period 1828–2012. The range of the species in Europe is disjunctive; it covers the southern and western parts of the Central European Plain and the northern shores of the Baltic Sea, it can also be found along some river valleys. In Central Europe many localities especially isolated ones in northern part of the range are historical now. According to the dataset we determined that E. triandra can be observed between May and October. We also found a remarkable historical decrease of observation time. We found that species observation has a near significant shift since 1828 that correlates to changes in environmental variables. Depending on the environmental conditions individuals of the taxon could develop in two forms: terrestrial and aquatic. The aquatic form is characterized by twice longer stems and internodes, and also almost twice longer lamina and petiola. E. triandra seeds show consistent characteristics both in terms of forms and populations. Our studies show that the best diagnostic feature, in addition to the construction of flowers, are size, shape and surface structure of seeds. In Central Europe E. triandra occurs exlusively in communities classified to the Isoëto-Nano-Juncetea, however the number of species characteristic for the class and lower syntax in patches decreases from north to south of the continent.

Háromporzós látonya magjainak SEM-felvétele

Háromporzós látonya szárazföldi és vízi alakjai

Hivatkozás

Popiela A., Łysko A., Molnár V. A., Kącki Z., Lukács B. A. (2015): Elatine triandra Schkuhr (Elatinaceae) in Europe, with special emphasis on the central part of the continent. – Acta Botanica Gallica – Botany Letters 162 DOI:10.1080/12538078.

'Érintetlen természet' a Tiszántúlon

Az elmúlt két napban a Tiszántúlon végeztünk terepmunkát. Ebben az igen intenzív emberi használat alatt álló tájban olyan 'érintetlen ősvadonokat' kerestünk mint

belvizes szántók (Nagy Timea felvétele)

 

 temetők (Nagy Timea felvételén kiterjedt törpemandula (Amygdalus nana) sarjteleppel)

nemesnyár ültetvények

  

Mindeközben olyan növények előordulási és ökológiai adatait gyűjtöttük, mint nőszőfüvek (Epipactis spp.),

Ez még úgy is sikerülhet ha egyszerűen jó helyen áll meg az ember az autóval... 

a kunsági bükköny (Vicia biennis)

a magyar látonya (Elatine hungarica)

 és a tekert csüdfű (Astragalus contortuplicatus) - Nagy Timea felvétele

 Hasonló érintetlen őstermészetet találtunk Szentes belterületén, ahol megszüntettek egy szeméttelepet és a földmunkagépekkel rendezett terepen tavasszal megállt a víz, amely mostanra valóságos madárparadicsommá alakult: a sok partimadár közül a legérdekesebbek a gulipánok és gólyatöcsök voltak

És ha már madarak: találtunk egy sérült egerészölvyet, amelyet átadtunk a szegedi vadaspark szakembereinek, reméljük felgyógyul... (Nagy Timea felvétele)

Cikk a Studia Botanica Hungarica c. lapban

Megjelent Löki Viktorral közös cikkünk két látonyafaj nyugat-törökországi új lelőhelyeiről.

Abstract

New chorological data are presented for the rare and poorly known ephemeral wetland specialists Elatine macropoda and E. alsinastrum from Çanakkale Province (western Turkey). The former species was hitherto known only from a single Turkish locality in İzmir Province, and the latter was reported only from Edirne, Denizli and Kars Provinces. The habitats preferred by both species are temporary ponds, especially their grazed and trampled muddy shores. The existence of further populations in such habitats is highly presumable.

Összefoglalás

Két iszapnövény, az Elatine macropoda és az E. alsinastrum új előfordulási adatait közöljük Törökország nyugati részéből (Çanakkale). Az E. macropoda korábban csak Törökország İzmir tartományából, míg az E. alsinastrum Edirne, Denizli és Kars tartományokból volt ismert. Mindkét faj kiszáradó vízállásokban került elő, elsősorban azok legelt és taposott, iszapos parti zónájából. Adataink alapján mindkét faj további populációinak előkerülése várható Törökország területén.

A teljes közlemény letölthető ResearchGate oldalamról vagy a folyóirat honlapjáról.

Forrás

Löki V. & Molnár V. A. (2015): New localities of Elatine macropoda and E. alsinastrum in Turkey (Çanakkale). – Studia botanica hungarica 46(1): 43–47.

Tiszántúl

Ma Hajdú-Bihar megye déli és Békés megye északi részén vizslattuk a temetőket. Kevés sikerrel…

 

Az ember által létrehozott/fenntartott élőhelyek feletti örömöt egy belvízfolt (magyar és háromporzós látonyával)…

Illetve egy fehér madársisakos nemesnyáras szolgáltatta…

Köszönet és néhány kép a doktori védésemről

Ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak akik jelenlétükkel megtisztelték a január 14-ei akadémiai doktori védésemet. Számomra nagy öröm volt, hogy kollégák és barátok ilyen szép számban megjelentek, még olyan Budapesthez nem közel fekvő településekről is, mint Eger, Jósvafő, Keszthely, Mosonmagyaróvár, Pécs, Szombathely, Veszprém és Zirc.

Ezúton is köszönöm az értekezés alapjául szolgáló közleményekben közreműködő szerzőtársaimnak, legelsősorban Sramkó Gábornak, valamint Gulyás Gergelynek, Tökölyi Jácintnak, Barta Zoltánnak, Richard M. Bateman-nek, Bratek Zoltánnak, Horváth Orsolyának, Pavol Eliáš-nak, Illyés Zoltánnak, Király Gergelynek, C.A.J. Kreutz-nak, Lukács Balázs Andrásnak, Máté Andrásnak, Óvári Miklósnak, Ranko Perić-nek, Rudnóy Szabolcsnak, Schmotzer Andrásnak, Alexander N. Sennikovnak, Somlyay Lajosnak, Sulyok Józsefnek, Takács Attilának, Végvári Zsoltnak, Andriy V. Yena-nak a közös munka során tőlük kapott segítséget.

Hálával tartozom a szakmai együttműködésért további szerzőtársaimnak: Balogh Lajosnak, Barina Zoltánnak, Bartha Lászlónak, Beyer Dánielnek, Bódis Juditnak, Borcsa Botondnak, Csiky Jánosnak, Deli Tamásnak, Demeter Zitának, Dénes Andreának, Farkas Sándornak, Hohmann Juditnak, Jakab Gusztávnak, Lájer Konrádnak, Andrzej Lysko-nak, Kapocsi Juditnak, Máthé Csabának, Matus Gábornak, Mesterházy Attilának, M-Hamvas Mártának, Molnár Csabának, Nagy Jánosnak, Németh Csabának, Pál W. Róbertnek, Pfeiffer Norbertnek, Pifkó Dánielnek, Pinke Gyulának, Pintér Istvánnak, Agnieszka Popiela-nak, Karl Robatsch-nak, Surányi Gyulának, Széll Antalnak, Tóth János Pálnak, Vasas Gábornak, Vidéki Róbertnek, Virók Viktornak, Jaroslav Vlčko-nak, Vojtkó Andrásnak.

Köszönöm tanítványaimnak, Sonkoly Juditnak, E. Vojtkó Annának, Lovas-Kiss Ádámnak, Löki Viktornak és Ljubka Tibornak segítségüket.

Köszönöm továbbá a következő intézményeknek, hogy a herbáriumi gyűjteményeikben a 3. és 4. fejezetek létrejöttéhez nélkülözhetetlen munkát lehetővé tették: Magyar Természettudományi Múzeum Növénytár (Budapest), Debreceni Egyetem (Debrecen), ELTE Füvészkert (Budapest), Szent István Egyetem (Gödöllő), Móra Ferenc Múzeum (Szeged), Savaria Múzeum (Szombathely), PTE Növényrendszertani és Geobotanikai Tanszék (Pécs), Bakonyi Természettudományi Múzeum (Zirc), Mátra Múzeum (Gyöngyös), Corvinus Egyetem (Budapest), Janus Pannonius Múzeum (Pécs), EKF Növénytani Tanszék (Eger), Nyugat-Magyarországi Egyetem (Sopron), Református Kollégium és Gimnázium (Debrecen), Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága (Kaposvár), Kazinczy Ferenc Múzeum (Sátoraljaújhely), Munkácsy Mihály Múzeum (Békéscsaba), Déri Múzeum (Debrecen). A gyűjteményekben való kutatás feltételeit biztosították, valamint a fényképek elkészítésében segítséget nyújtottak: Balogh Lajos, Barina Zoltán, Bauer Norbert, Csiky János, Deli Tamás, Dénes Andrea, Füköh Levente, Galambos István, Gaskó Béla, Hably Lilla, Hegyessy Gábor, Isépy István, Juhász Magdolna, Kapocsi Judit, Kerényi-Nagy Viktor, Lovas Márton, Magos Gábor, Matskási István, Mező Szilveszter, Nagy János, Nagy József, Nagy Levente, Orlóci László, Somlyay Lajos, Tóth Zsuzsanna, Uherkovich Zoltán, Vojtkó András.

Itt is szeretném kifejezni hálámat a magyarországi kosborfélék herbáriumi gyűjtőinek, akik munkája nélkül nem születhetett volna meg jelen értekezés 3. és 4. fejezete. A több mint 400 gyűjtő név szerinti felsorolása a Magyarország orchideáinak atlasza című könyv 174–178. oldalain szerepel. Ezúton is szeretném megköszönni néhai Jakucs Pál szakmai segítségét és atyai barátságát, valamint Nagy Miklós, Felföldy Lajos, Fekete Gábor, Pócs Tamás, Borhidi Attila, Simon Tibor, Podani János, Varga Zoltán, Bartha Dénes, Kevey Balázs és Bagi István munkámhoz nyújtott önzetlen, bíztató támogatását. Hálás szívvel emlékszem Csapody István és Priszter Szaniszló kedves és önzetlen segítségére, valamint sajnálatosan korán eltávozott mestereimre, atyai barátaimra, Seregélyes Tiborra, Németh Ferencre, Less Nándorra és Palkó Sándorra.

Köszönöm a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszéke munkatársainak, különösen Borbély Györgynek, Mészáros Ilonának és Papp Máriának szíves segítségüket.

Hálás vagyok továbbá mindazoknak, akik munkámat az elmúlt két és fél évtizedben a legkülönbözőbb módon támogatták: Ádám Szabolcs, Berecz József, Bodonczi László, Csábi Miklós, Ernst Gügel, Halász Antal, Stefan Hertel, Juhász Magdolna, Kalotás Zsolt, Király Angéla, Kósa Géza, Markovics Tibor, Pavol Mereďa jun., Pavol Mereďa sen., Molnár Attila, Nagy Gábor, Papp László, Pelles Gábor, Penksza Károly, Riezing Norbert, S. Csomós Ágnes, Walter Timpe, Tóth István Zsolt, Tóth László, Wilfried Voigt.

Az értekezésben szereplő kutatásokat a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja (2001–2004 és 2008–2011), valamint a ’Magyarország természetes növényzeti örökségének felmérése és összehasonlító értékelése’ (NKFP 3B 050/2002., 2002–2005), a Felsőoktatási Kutatási-Fejlesztési Pályázat (FKFP 0114/2001., 2001–2003), az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA K69224, 2007– 2009, OTKA K108992, 2014–2017), a TÁMOP (4.2.2/B-10/1-2010-0024) pályázatai támogatták. Az értekezés elkészültét a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program Szentágothai János Ösztöndíja tette lehetővé. A kiemelt projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. A támogatásokért ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet. 

Szeretném megköszönni továbbá Magos Gábor, Raksányi Zsolt, Ujhelyi Péter barátaim segítségét.

Simán László barátom  (Söjtör) jóvoltából néhány képet is közre tudok adni az eseményről.

A bíráló bizottság: Máthé Imre MTA doktora, Szabó László Gyula MTA doktora, Simon Tibor biológiai tudományok doktora, Stranczinger Szilvia PhD (titkár), Vida Gábor MTA rendes tagja, Pócs Tamás MTA rendes tagja, Borhidi Attila MTA rendes tagja, Mátyás Csaba MTA rendes tagja, Papp László MTA rendes tagja. Az opponensek: Podani János MTA levelező tagja, Botta-Dukát Zoltán MTA doktora és Bartha Dénes MTA doktora. Ezúton is köszönöm mindannyiuk munkáját, támogatását.

Nem tudtam olyan fesztelenül előadni, ahogy szoktam vagy ahogy szerettem volna...

Szabó László Gyula, Simon Tibor és Máthé Imre professzorok gratulációját fogadom.

 

Eszmecsere a védést követően Vida Gábor professzor úrral.

 

A védésen szerencsére szép számmal megjelentek korábbi és jelenlegi tanítványaim is

Tanítványaimtól kaptam ezt az egyedi emléktárgyat. Meg kell mondjam: jól ismerik az ízlésemet... Köszönöm!