A csákvári csipkés gyöngyvesszőről

A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) egy sarjtelepét tavaly ősszel találtuk meg az csákvári református ótemetőben. Az elég nehezen járható, orgonával benőtt temetőben Süveges Kristóf idén tavasszal két újabb tövet talált.

Néhány napja kerestük fel ismét a lelőhelyet és konstatáltuk, hogy az egyik példány hajtásainak jó részét lenyesték és a tőre más bokrokról levágott ágakat, nyesedéket raktak

’Mentsük a menthetőt’ alapon a levágott ágakból vesszőseprűt kötöttem (hiszen Kitaibel Pál beszámolójából tudjuk, hogy Hevesen két évszázaddal ezelőtt az ott ’nyúlvessző’-nek nevezett cserjéből seprűt készítettek)

 

Új könyv a temetők élővilágáról

A Magyar Tudományos Akadémia 2018. évi könyvkiadási pályázatán támogatást nyert el az ’Élet a halál után – A temetők szerepe a természeti értékek megőrzésében’ című könyvünk megjelentetése.

 

 

A temetőkre az elmúlás és az emlékezés helyszíneként tekintünk, amelyek tájképi, történeti és kulturális értéket is képviselnek, de az csupán az utóbbi időben derült ki, hogy jelentős természeti értékeknek is otthont adnak, melyekről kevés átfogó ismerettel rendelkezünk. Néhány éve még egyáltalán nem voltak ismertek olyan tanulmányok, amelyek helyi vagy regionális szinten, az adott vidék tájképi szintjén belül számszerűsítették volna a temetők természetvédelmi értékét, ezen kívül alig tudunk például valamit arról, hogy területükön mely természeti és kulturális tényezők miként határozzák meg a természetes életközösségek tagjainak fennmaradási lehetőségeit.

A temetők tudományos vizsgálatának ötlete egy 2013-as törökországi kirándulás során fogalmazódott meg bennem és hamarosan ez lett a kötet második szerzőjének, Löki Viktornak doktori témája. A készülő könyv tehát mester és tanítvány közös munkájának eredménye. Az utóbbi évek során társszerzőinkkel 15 országban, összesen több mint 2600 temetőben mértük fel az ott található természeti értékeket. Munkánk során meggyőződésünkké vált, hogy a temetők kultúrtörténeti-néprajzi értékei (a hagyományos temetkezési szokások és temetőkezelés, a tradícionális sírkövek, fejfák) fennmaradása, a tájképi érték megőrződése, és a természeti értékek továbbélése szorosan összekapcsolódik. Munkánk során sajnálattal észleltük a temetők évszázadokat átvészelt élővilágának napjainkban – a kezelés átalakulásával, a temetőkultúra megváltozásával, a temetők uniformizálódásával együtt – növekedő veszélyeztetettségét. Korunk tudományos elvárásaihoz igazodva eredményeinket nemzetközi folyóiratokban igyekeztünk közölni. De emellett úgy gondoltuk, hogy eredményeinket érdemes lenne magyar nyelven összefoglalva és színesen illusztrálva is közreadni.

 

A kötet megjelentetésével kettős célt szeretnénk elérni. Egyrészt reméljük, hogy ha mégoly csekély mértékben is, de hozzájárulhatunk ahhoz, hogy legalább a legértékesebb temetők élővilága továbbra is fennmaradhasson, amely elképzelhetetlen a temetőket kezelő szervezetek (önkormányzatok, egyházak) és a helyi lakosság tájékoztatása, tevékeny közreműködése nélkül. Reméljük, hogy munkánk tanulságos lehet örökségvédelemmel foglalkozó szakemberek, hagyományőrző patrióták, tanárok, biológusok és természetvédők számára is. Másrészt célunk, hogy legalább fényképeken, és adatokkal dokumentáljuk az élővilágnak a temetőkben ma még megtalálható – és a jövőben valószínűleg tovább fogyatkozó – gazdagságát.

 

A készülő könyv mintegy 200 oldal terjedelmű lesz, több száz színes fénykép fogja illusztrálni. A kötet fejezeteinek megírásában és az illusztrációk elkészítésében számos szaktársunk is közreműködik.

 

A kötet tartalma:

 

Az Olvasóhoz

A temetkezési helyek jelentősége a természetes élővilág megőrzésében (Löki Viktor & Molnár V. Attila)

Kultúrtörténeti és néprajzi tényezők szerepe a magyar temetők kialakulásában és természeti értékeik fennmaradásában (Molnár V. Attila & Löki Viktor)

A Kárpát-medencei és magyarországi temetők növényvilága (Molnár V. Attila & Löki Viktor)

Európai és kis-ázsiai temetők orchideái (Löki Viktor, Molnár V. Attila et al.)

Temetők állatvilága (Molnár V. Attila, Löki Viktor et al.)

A temetési rítusokhoz és temetőhasználathoz kapcsolódó viselkedésformák evolúciós háttere és összefüggései (Szabó Lajos)

Temetők kezelésének és fenntartásának természetvédelmi kérdései: hagyományok és realitások (Molnár V. Attila & Löki Viktor)

Legértékesebb temetők: javaslatok a védelemre (Löki Viktor, Molnár V. Attila et al.)

Köszönetnyilvánítás

Irodalomjegyzék

 

A kötet megjelenése 2019. januárjára várható. Könyvesbolti forgalomba nem kerül, 5000 Ft/db áron beszerezhető lesz a szerzőktől. További információk: kitaibel.konyv@gmail.com

Cikk a fejfás temetőkről

Megjelent a világhálón a fejfás temetők növénytani értékeiről szóló cikkünk a Kitaibelia című folyóirat 23. évfolyam 1. számában.

Törpemandula (Amygdalus nana) bihari fejfás temetőben

Összefoglalás

Napjainkban világszerte tapasztalható a természetes élőhelyek pusztulása és eltűnése. Emiatt a kisebb kiterjedésű, de természetközeli állapotban lévő másodlagos élőhelyek, például a temetők szerepe egyre nagyobb természeti értékeink megőrzésében. Munkánk során Románia és Magyarország három különböző régiójában (Északi-középhegység, Alföld, Erdély) mértük fel 51 temető növénytani értékeit, és temetkezési szokásait. A vizsgált temetőkben összesen 25, a magyar jogszabályok szerint védett növényfaj előfordulását regisztráltuk, egy temetőben átlagosan 1,5 védett fajt találtunk. Megfigyeléseink alapján a hagyományos fejfás temetkezés helyét gyorsuló ütemben veszik át a modern temetkezési szokások. Nem reprezentatív közvélemény-kutatásunk (n=102) szerint az átlagpolgárok 90%-a elégedett vagy nagyon elégedett a temetők jelenlegi állapotával. A fűnyírás gyakoriságát a válaszadók mintegy harmada megfelelőnek ítéli, kétharmada gyakoribbá tenné, 75%-uknak pedig a modern síremlékek jobban tetszenek, mint a hagyományos sírhantok. A fejfás temetkezés eltűnése (és ezzel összefüggésben a temetők hagyományos, „természetkímélő” használatának megváltozása) nem csak kultúrtörténeti szempontból jelent veszteséget, hanem a temetőkben fennmaradt természeti értékeket is veszélyezteti.

A teljes közlemény letölthető innen.

Csillagőszirózsa (Aster amellus) fejfás temetőben Gömörben

 

 

Hivatkozás

Molnár V. A. & Löki V. (2018): Végveszélyben: a fejfás temetők botanikai és kultúrtörténeti értékei Magyarországon és Erdélyben. Disappearing botanical and cultural heritage of wooden headboard-graveyards in Eastern-Hungary and Transylvania (Romania). – Kitaibelia 23(1): 51–64. DOI: 10.17542/kit.23.51

Cikk a csipkés gyöngyvessző előfordulásáról magyarországi temetőkben

Megjelent ’The occurrence of Spiraea crenata and other rare steppe plants in Pannonian graveyards’ című cikkünk a Biologia című folyóiratban.

A teljes közlemény letölthető innen.

 

Összefoglalás

A csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata) a 20. század végén a Magyarországról kipusztult fajok között tartották nyilván. Ai fajt 2000-ben fedezte fel újra Udvardy László a pusztamonostori temetőben. A Pannon Ökorégió temetőinek vizsgálata során a faj korábbi elterjedési területén belül célzottan kerestük 294 temetőben és további 12 lelőhelyét találtuk meg. Emellett további 27 védett növényfaj (elsősorban pontuszi, pontuszi-pannon, eurázsiai vagy kontinentális elterjedésű fajok) populációit találtuk. Megállapítottuk, hogy azoknak a temetőkben, ahol előfordult a Spiraea crenata a fásszárú vegetáció borítása szignifikánsan nagyobb. Ez nyilvánvalóan összefügg azzal a ténnyel, hogy gyöngyvessző egyedeit elsősorban a temetők szélein találtuk meg, ahol cserjék, vagy kisebb fák védelmében a kaszálástól, fűnyírástól a cserje menedéket talált. A temetők más tényezői (földrajzi helyzet, tengerszint feletti magasság, terület, gyepterületek aránya és a sírok által érintett terület aránya) nem magyarázták a faj jelenlétét. Az egyéb védett fajok száma szignifikánsan magasabb volt gyöngyvesszős temetőkben. A lelőhelyek többségét a Habsburg Birodalom 2. katonai felmérés idején (1806-1869, 13 település közül 10) és a 3. katonai felmérés idején (1869-1887; 13 település közül 12) már temetőként használták. E temetõk használatának hosszú története arra enged következtetni, hogy a S. crenata példányok – más figyelemre méltó fajokkal együtt – az eredeti sztyepvegetáció maradványai lehetnek, nem pedig díszítő célzattal ültetett növények. Eredményeink hangsúlyozzák a temetők szerepét a sztyeppnövényzet megőrzésében – amely egyike az európai flóra legveszélyeztetettebb növényzeti típusainak.

A tanulmányozott temetők (kis fekete pontok) és a csipkés gyöngyvessző előfordulása temetőkben (nagy körök)

 

A Spiraea crenata élőhelyei magyarországi temetőkben. A: Pusztamonostor, 2004; B: Tiszaszentimre-Újszentgyörgy, 2015; C: Nagykálló, 2016, D: Jászfényszaru, 2015, E: Nyírmada, 2016. – A fényképeket készítette: a–c, e : Molnár V. Attila; d : Löki Viktor.

Hivatkozás

Molnár V. A., Löki V., Máté A., Molnár A., Takács A., Nagy T., Lovas-Kiss Á., Lukács B.A., Sramkó G. & Tökölyi J. (2017): The occurrence of Spiraea crenata and other rare steppe plants in Pannonian graveyards. – Biologia 72(5): 500—509.

Ismét a csipkés gyöngyvesszőről

Sokszor keseregtem már a blogban a temetőkben tapasztalt negatív folyamatokon. Most álljon itt egy bíztató történet. A tavaly a Nyírségben megtalált csipkés gyöngyvessző előfordulásokról tájékoztattuk a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságot. Barna Péter természetvédelmi őrtől ma kaptam az alábbi képet: az egyik előfordulást a helyi önkormányzat önálló kezdeményezéssel táblával is megjelölte.

Köszönet a törődésért! Ahogy a háttérben látható sarjadó akácokon látható szükség lesz rá a növény megőrzéséhez.

Szerbiai temetőtúra

Múlt héten Szerbiába rándultunk ki, elsősorban az ottani temetők növényvilágának őszi aszpektusára voltunk kiváncsiak - és persze reménykedtünk az őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis) megtalálásában. Gyanunk beigazolódott: a megvizsgált temetők közel egyhatodában előkerült a faj. Ezzel újabb ország került fel temetővizsgálatunk térképére, folytatás következő tavasszal-kora nyáron...

 

 

Már nyílik az első orchidea...

A hétvégét Erdélyben töltöttük és az idei meleg tavasznak köszönhetően már virágzó orchideát is láttunk, az első példányokat április 9-én. De számos példány már napokkal korábban virágozhatott.

Az agár sisakoskosbort (Anacamptis morio) néhány újabb szilágysági temetőben találtuk.

A korai virágzás úgy látszik nem okoz gondot: már a megporzók is éledeznek

Az Év vadvirágának választott mocsári kockásliliom a virágzás vége felé jár...

Ritka esemény: poszméh látogatja meg a virágot. Svédországi vizsgálatok alapján ez egy-egy virág esetében mindössze néhányszor történik meg, hiszen ilyenkor a poszméhek egyedszáma még alacsony

Ismeretterjesztő cikk a temetők növényritkaságairól

Megjelent a kárpát-medencei temetők botanikai értékeiről írott cikkünk az Élet és Tudomány e heti számában.

Hivatkozás:

Molnár V. A., Schmotzer A., Máté A., Löki V. (2015): Élet a halál után. A temetők növénytani öröksége. – Élet és Tudomány 70(45): 1424–1427.

Temetői értékleltár

Az idei évben összesen mintegy 70 terepnapot töltöttem temetők orchideáinak (és más ritka növényeinek) kutatásával. Összesen idén mintegy ezer temetőben jártam 6 ország (Albánia, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Törökország) területén. Löki Viktor, Takács Attila és Süveges Kristóf tanítványaim külön is tettek még utakat. A felmérésben közreműködtek még: Fekete Réka, Nagy Timea, Lovas-Kiss Ádám, E. Vojtkó Anna és Schmitt Júlia. Az adatgyűjtést végeztével lassan eljön a szintézis ideje, ennek kapcsán most egy rövid értékleltárt adok közre, amelyben az albániai és a Pannon Ökorégión belüli (magyar, szlovákiai, romániai és szlovéniai) temetők adatait hasonlítom össze a tavalyi két törökországi kutatóút adataival.

	Törökország	Albánia	Pannon Ökorégió
Orchideás / vizsgált temetők száma	208 / 300	94 / 156	133 / 728
Orchideás temetők aránya	69,3%	60,2%	18,3%
Észlelt orchideafajok összesített száma	86	28	23
Egy temetőben észlelt orchideafajok max. száma	13	10	8
Orchideás temetőben észlelt orchideafajok átlagos száma±szórás	3,11±2,39	2,47±1,93	1,50±0,97
Leggyakoribb orchideafaj (temetők száma)	Anacamptis pyramidalis (71)	Serapias parviflora (42)	Anacamptis morio (85)
2. leggyakoribb orchideafaj (temetők száma)	Ophrys lutea subsp. minor (36)	Anacamptis morio (25)	Spiranthes spiralis (23)
3. leggyakoribb orchideafaj (temetők száma)	Epipactis helleborine s. l. (31)	Ophrys oestrifera (13)	Anacamptis coriophora (22)
4. leggyakoribb orchideafaj (temetők száma)	Himantoglossum jankae (29)	Serapias vomeracea (12)	Neotinea tridentata (17)
5. leggyakoribb orchideafaj (temetők száma)	Serapias bergonii subsp. politisii (27)	Anacamptis fragrans (12)	Orchis purpurea (10)
6. leggyakoribb orchideafaj (temetők száma)	Anacamptis sancta (25)	Ophrys sicula (10)	Dactylorhiza sambucina (5)
7. leggyakoribb orchideafaj (temetők száma)	Ophrys mammosa subsp. mammosa (21)	Ophrys apifera (10)	Gymnadenia conopsea (5)
8. leggyakoribb orchideafaj (temetők száma)	Ophrys oestrifera (21)	Anacamptis pyramidalis (7)	Platanthera bifolia (5)
9. leggyakoribb orchideafaj (temetők száma)	Limodorum abortivum (20)	Ophrys mammosa (7)	Anacamptis pyramidalis (4)
10. leggyakoribb orchideafaj (temetők száma)	Himantoglossum comperianum (17)	Anacamptis laxiflora (5)	Neottia ovata (3)

Összefoglalásként elmondható, hogy nem csak a kis-ázsiai és a balkáni, hanem az azoknál sokkal intenzívebben használt közép-európai temetőkben is találhatók kosborfélék. Ugyanakkor az orchideás temetők aránya, az összesen észlelt fajok száma, a temetőnkénti átlagos és maximális fajszám esetében egyaránt a törökországi temetők a legértékesebbek és a pannóniaiak a legszegényebbek orchideákban, az albániaiak pedig közbülső helyet foglalnak el.

A Pannóniai Ökorégióban található temetők természetvédelmi értékét az orchideákon kívül növeli számos hazánkban védett és néhány fokozottan védett növényfaj is:

Faj	Temetők száma	Faj	Temetők száma
Primula acaulis	56	Gentiana cruciata	2
Ornithogalum pyramidale	27	Ornithogalum refractum	2
Phlomis tuberosa	26	Anchusa barrelieri	2
Thlaspi jankae	23	Polystichum aculeatum	1
Galanthus nivalis	21	Eriophorum latifolium	1
Polygala major	12	Arnica montana	1
Adonis vernalis	12	Astrantia major	1
Ranunculus illyricus	11	Clematis alpina	1
Primula elatior	10	Gentiana asclepiadea	1
Carlina acaulis	10	Reseda inodora	1
Amygdalus nana	9	Spiraea crenata	1
Clematis integrifolia	8	Aster punctatus	1
Iris aphylla	7	Crocus heuffelianus	1
Hieracium aurantiacum	5	Crocus scepusiensis	1
Thlaspi kovatsii	5	Astragalus dasyanthus	1
Taraxacum serotinum	4	Astragalus excapus	1
Scilla vindobonensis	4	Echium russicum	1
Vinca herbacea	4	Dictamnus albus	1
Alchemilla sp.	3	Linum flavum	1
Pulsatilla grandis	3	Chamaecytisus albus	1
Lychnis coronaria	3	Cirsium pannonicum	1
Thlaspi caerulescens	3	Lathyrus lacteus	1
Muscari botryoides	3	Sphagnum girgensohnii	1
Potentilla rupestris	2	Sphagnum fallax	1
Potentilla patula	2	Sphagnum russowii	1
Doronicum hungaricum	2	Hepatica nobilis	1
Vaccinium vitis-idaea	2	Petasites albus	1
Scilla drunensis	2	Dentaria glandulosa	1
Iris pumila	2	Stipa pulcherrima	1