A legvastagabb törzsű fák – az Árbol del Tule és a mérés csapdái
A
mexikói Santa María del Tule templomkertjében álló fa törzsét egy szűkebb
városi utcán sem lehetne keresztben elhelyezni. Az Árbol del Tule, vagyis a
„Tule fája” egy 35,4 méter magas mexikói mocsárciprus (Taxodium mucronatum), koronája átlagosan 45,3 méter átmérőjű,
törzskerülete pedig 1,3 méteres magasságban 36,18 méter. A Guinness World
Records ezt tartja a legnagyobb törzskerületű élő fának. A szám azonban csak
első pillantásra egyszerű: a törzs ovális, mélyen barázdált és erősen
kiszélesedő, ezért a „legvastagabb” cím megértéséhez azt is tudnunk kell,
pontosan mit és hol mértek (Guinness World Records 2026b).
Egy
szabályos henger vastagságát átmérővel vagy kerülettel egyaránt pontosan
leírhatjuk. A fatörzs viszont ritkán kör alakú: lehet lapított, bordázott,
odvas, dudoros, többágú vagy a tövénél gyökérszerű támpillérekkel kiszélesedő.
Ha két ilyen fát más magasságban vagy eltérő módon kerítünk körbe a
mérőszalaggal, a kapott számok nem hasonlíthatók össze tisztességesen. A rekord
tehát nem pusztán egy nagy szám, hanem mérési szabályokhoz kötött állítás.
Az
erdészetben a törzsátmérőt rendszerint mellmagasságban adják meg; ez a DBH, az
angol diameter at breast height rövidítése. A választott magasság hagyománytól
függően többnyire 1,3–1,4 méter, az észak-amerikai rendszerben 1,37 méter. A
cél az, hogy a mérés a gyökérterpesz fölött, mégis könnyen elérhető helyen
történjen. Ha ezen a szinten dudor, sérülés vagy elágazás torzítja a törzset,
másik, lehetőleg jellemzőbb magasságot kell választani, és az eltérést fel kell
jegyezni (National Champion Tree Program 2026).
A
terepen gyakran nem közvetlenül az átmérőt, hanem a kerületet mérik meg. A
rugalmas szalagot a törzs tengelyére merőlegesen, vízszintesen vezetik körbe,
majd kör keresztmetszetet feltételezve a kerületet π-vel osztják. A módszer
gyors és az átlagos törzseknél jól ismételhető. Szabálytalan óriásoknál azonban
az így kapott „átmérő” csak névleges érték: nem mondja meg, milyen alakú és
mekkora területű a keresztszelvény.
A
támpillérek különösen megtévesztők. Ezek a törzs alsó részének és a felszíni
gyökereknek a lemezszerű vagy bordás kiszélesedései, amelyek szélesebb alapon
osztják el a fa tömegéből és a szélből származó terhelést. A mérőszalag a
kiemelkedő bordák külső pontjait köti össze, ezért nagy kerületet zárhat körbe
akkor is, ha a bordák közötti teret nem tölti ki faanyag. Minél fodrozottabb a
törzs körvonala, annál kevésbé fejezi ki egyetlen kerületadat a tényleges
keresztmetszetet (Thomas 2014).
Az Árbol del Tule 2005-ös, hiteles mérésén a feszes mérőszalag 1,3 méteres magasságban 36,18 métert mutatott. Ha ezt egy kör kerületének tekintenénk, 11,52 méteres átmérőt kapnánk. A fa tövéről készített háromdimenziós modell viszont 71,44 négyzetméteres tényleges keresztmetszeti területet adott ezen a szinten. Ugyanekkora területű kör átmérője 9,54 méter; ezt nevezik funkcionális vagy területegyenértékű átmérőnek (Guinness World Records 2026b).
A két átmérő közötti csaknem kétméteres különbség nem mérési hiba. Két különböző kérdésre válaszolnak. A 11,52 méter azt mutatja meg, mekkora kör kerületével azonos hosszúságú a törzset körülölelő szalag; a 9,54 méter pedig azt, mekkora körben volna ugyanannyi keresztmetszeti faanyag. Egy ovális, bordás törzs kerületi rekordja így valós és megismételhető lehet anélkül, hogy a törzset szabályos, tömör hengernek képzelnénk.
A
rekordfa a mocsárciprusok rokonsági körébe tartozó ahuehuete. A szakirodalom és
a Guinness többnyire a Taxodium
mucronatum nevet használja, a Plants of the World Online jelenlegi
rendszere azonban a Taxodium distichum
var. mexicanum változatba sorolja. A
két név ugyanarra a mexikói–közép-amerikai növényre utal; az eltérés abból
fakad, hogy a rendszerezők önálló fajnak vagy a virginiai mocsárciprus
földrajzi változatának tekintik-e.
Az
ahuehuete természetes élőhelyei folyópartok, források és más, tartósan jó
vízellátású területek Texas déli részétől Guatemaláig. Neve a nahuatl
hagyományban a vízhez és az öregséghez kapcsolódik. A Tule fája ma templomkert
közepén áll, de biológiája továbbra is egy jó vízellátású élőhelyekhez kötődő,
hosszú életű folyóparti fenyőféléé. Hatalmas koronájának párologtatása és élő
szöveteinek fenntartása folyamatos vízellátást kíván (Debreczy & Rácz 1997).
A
törzs vastagodását a kéreg alatt működő osztódószövet, a vaszkuláris kambium
teszi lehetővé. Befelé új farészt, kifelé új háncsot hoz létre, miközben a
korábbi fatest évről évre a törzs belsejébe kerül. A vastag törzs nem egyetlen
óriássejtből, hanem sejtek sok nemzedékének felhalmozódott faanyagából áll.
Közben a fa ágrendszere nő, a szélterhelés fokozódik, a vízszállító és
raktározó keresztmetszet iránti igény emelkedik; a másodlagos vastagodás
ezekhez a változó feladatokhoz igazítja a törzset (Thomas 2014).
A
vastagság azonban nem azonos sem a magassággal, sem a teljes térfogattal, sem a
tömeggel. Az Árbol del Tule viszonylag alacsony, rendkívül széles koronájú fa,
becsült törzstérfogata mintegy 645 köbméter. A legnagyobb térfogatú mamutfenyők
ennél sokkal magasabbak, és vastag törzsük nagy magasságig folytatódik, ezért
összes faanyaguk több. A „legvastagabb”, a „legtérfogatosabb” és a
„legnehezebb” fa három külön rekord (Guinness World Records 2026b).
A
Tule rendkívüli körvonala sokáig azt a gyanút keltette, hogy valójában több
egymás mellé nőtt fa alkotja. A kérdést genetikai markerekkel vizsgálták: a
korona és a törzs különböző részeiből vett minták között nem találtak olyan
különbséget, amely több, magról kelt egyed jelenlétére utalt volna. Az eredmény
szerint az Árbol del Tule egyetlen genetikai egyed, vagyis egyetlen genet
(Dorado Ramírez et al. 1996).
Az
egyetlen genet azonban nem feltétlenül jelent eredetileg is egyetlen
törzstengelyt. Ugyanaz az egyed sarjakat vagy egymáshoz közeli tengelyeket
hozhat létre, amelyek később összenőnek; ezek genetikai vizsgálata
természetesen azonos eredményt adna. A DNS-adat kizárja a különböző genotípusú
fák véletlen összenövését, de önmagában nem rekonstruálja a törzs teljes
fejlődéstörténetét. A rekord szempontjából mégis döntő, hogy a jelenlegi fa egy
összefüggő, élő szervezet és egyetlen genetikai egyed.
A
többtörzsű fák mérése más eljárást kíván. Ha az elágazás mellmagasság alatt
van, a legkeskenyebb közös „derékrészt” kell keresni a hasadás alatt, vagy a
törzseket külön kell mérni. A funkcionális kerület egyik módszere az egyes
törzskerületek négyzetének összegéből vont négyzetgyök; ez annak az egyetlen
körnek a kerülete, amelynek területe megegyezik a különálló, körnek tekintett
törzsek összterületével. Így a köztük levő levegő nem növeli mesterségesen a
méretet (Magarik et al. 2020; National Champion Tree Program 2026).
Az
afrikai majomkenyérfák jól mutatják, miért fontos ez a különbség. Sok óriási
baobab nem egyetlen oszlop, hanem több, részben összenőtt törzs gyűrűszerű
együttese. Középső üregük gyakran nem elkorhadt fatest helye, hanem a körben növő
törzsek között fennmaradt úgynevezett ál üreg. A teljes külső kerület óriási
lehet, miközben a fa architektúrája alapvetően eltér a Tule összefüggő
törzstömegétől (Patrut et al. 2018).
A
történeti rekord még nagyobb számot őriz. A szicíliai Etna lejtőjén élő
Százlovas gesztenye, egy európai szelídgesztenye (Castanea sativa) kerületét 1770-ben és 1780-ban 57,9 méternek
jegyezték fel. Neve arra a legendára utal, amely szerint egy királynő és száz
lovasa a fa koronája alatt talált menedéket a vihar elől. A felszínen látható
fa mára három, egymástól jól elkülönülő részre szakadt, ezért ez „valaha mért
legnagyobb”, nem pedig a legnagyobb törzsű jelenlegi élő fa rekordja (Guinness
World Records 2026a).
A
lejtőn álló vagy megdőlt fák további hibaforrásokat rejtenek. Lejtőn a
mellmagasságot a törzs feltételezett csírázási pontjához vagy a talajszint
közepéhez kell viszonyítani; különben az emelkedő felőli és a lejtő felőli
mérés más szelvényt érint. Dőlt törzsnél a szalag síkjának a törzs tengelyére
kell merőlegesnek lennie. Egy ferde metszés ellipszist ad, és ugyanazt a
törzset indokolatlanul vastagabbnak mutatja (National Champion Tree Program
2026).
Még
a mérőszalag vezetése is számít. Ha a szalag minden mély barázdába befekszik, a
kéreg felszínének kanyargós útját méri; ha feszesen áthidalja a bemélyedéseket,
a törzs külső burkológörbéjét közelíti. A Tule fájáról ezért a
közismertetésekben a hiteles 36,18 méternél jóval nagyobb kerületadatok is
megjelennek. Összehasonlítható rekordhoz a mérési magasságot, a szalag
vezetését, a törzs állapotát és a mérés évét egyaránt közölni kell.
A
fa életkorát sem lehet a kerületből egyszerűen kiszámítani. A vastagodás üteme
függ a fajtól, a vízellátástól, a fénytől, a sérülésektől és a korábbi
növekedéstől; az öreg törzs belseje ráadásul üreges vagy hozzáférhetetlen
lehet. Az Árbol del Tule korára több, egymástól jelentősen eltérő becslés
született, a leggyakrabban idézett tudományos közelítés nagyjából másfél
évezred. Ezt becslésként kell kezelni, nem megszámolt évgyűrűk eredményeként
(Debreczy & Rácz 1997).
A
Tule fája nemcsak mérési objektum. Már a gyarmatosítás előtti kultúrákban
kiemelkedő jelentőségű helyen állt, ma pedig Santa María del Tule közösségének
jelképe. Göcsörtös törzsében a helyi vezetők állatalakokat mutatnak meg a
látogatóknak, hatalmas koronája pedig a templommal együtt alakítja a település
központját. A kulturális védelem biológiai értéket is őriz: egy ilyen idős fa
nem pótolható néhány emberöltő alatt (Debreczy & Rácz 1997).
A
rekord megőrzéséhez elsősorban az élő gyökérzet működését kell fenntartani. A
korona alatti talaj tömörítése, az építkezés, a gyökerek sérülése és a
vízháztartás megváltozása úgy károsíthatja a fát, hogy a törzsön csak később
jelennek meg a tünetek. Az öreg óriások üregei és elhalt részei természetesek
lehetnek; gondozásuk célja nem a fiatal fa alakjának visszaállítása, hanem a
megmaradt élő szövetek és a stabil környezet védelme (Thomas 2014).
A
legvastagabb fa címének tehát pontos megfogalmazása így hangzik: a legnagyobb
hitelesített mellmagassági törzskerületű jelenlegi élő fa a mexikói Árbol del
Tule, 36,18 méterrel. Kerületéből 11,52 méteres névleges körátmérő adódik,
szabálytalan keresztmetszetének területéből azonban 9,54 méteres funkcionális
átmérő számítható. A 57,9 méteres Százlovas gesztenye a történeti kerületi
rekordot őrzi, de ma már több különálló törzsrészből áll. A számok közötti
különbség nem elvesz a rekordokból: megmutatja, hogy az élő fák alakja
gazdagabb egyetlen átmérőnél.
Felhasznált irodalom
Debreczy Z. & Rácz I.
(1997): El Arbol del Tule: The ancient giant of Oaxaca. Arnoldia 57(4): 2–11.
https://doi.org/10.5962/p.251192
Dorado Ramírez O., Avila G.,
Arias Ataide D. M., Ramírez Rodríguez R., Salinas D. & Valladares G.
(1996): The Árbol del Tule (Taxodium
mucronatum Ten.) is a single genetic individual. Madroño 43: 445–452.
https://www.biodiversitylibrary.org/part/171348
Guinness World Records (2026a):
Greatest tree girth ever.
https://www.guinnessworldrecords.com/world-records/greatest-tree-girth-ever
(hozzáférés: 2026. július 28.)
Guinness World Records (2026b):
Living tree with greatest girth.
https://www.guinnessworldrecords.com/world-records/living-tree-with-greatest-girth
(hozzáférés: 2026. július 28.)
Magarik Y. A. S., Roman L. A.
& Henning J. G. (2020): How should we measure the DBH of multi-stemmed
urban trees? Urban Forestry & Urban Greening 47: 126481.
https://doi.org/10.1016/j.ufug.2019.126481
National Champion Tree Program
(2026): Tree measurements & points calculation.
https://nationalchampiontree.org/tree-measurements/ (hozzáférés: 2026. július
28.)
Patrut A., Woodborne S., Patrut
R. T., Rakosy L., Lowy D. A., Hall G. & von Reden K. F. (2018): The demise
of the largest and oldest African baobabs. Nature Plants 4: 423–426.
https://doi.org/10.1038/s41477-018-0170-5
Thomas P. A. (2014): Trees: Their Natural History. 2nd ed. Cambridge University Press, Cambridge. https://doi.org/10.1017/CBO9781139026567
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése