Megjelent az Acta Botanica Hungarica új száma

Hozzáférhető online az Acta Botanica Hungarica című folyóirat 59(3–4) száma, 11 cikkel és 4 könyvismertetéssel.

A folyóirat szerkesztőbizottsága jelentősen kibővült. Megtisztelőnek érzem, hogy a főszerkesztő Botta-Dukát Zoltán és a tiszteletbeli főszerkesztő prof. Borhidi Attila mellett helyettes főszerkesztőként magam is közreműködhetek a lap szerkesztésében.

Jelenleg a lapban legnagyobb számban hazánktól távoli országokból érkező cikkek jelennek meg. Ezúton is bíztatni szeretnék minden hazai szaktársat, hogy eredményeinek közlésekor vegye számításba a magyar botanika legnagyobb múltra visszatekintő (1954-ben alapított), angol nyelvű folyóiratát az Acta Botanica Hungarica-t is.

Természetesen a kutatók rákényszerülnek arra, hogy cikkeiket a lehető legmagasabban jegyzett folyóiratokban tegyék közzé. E téren előrelépés történt, ugyanis a folyóirat 2016-ban két kategóriában (Ecology, Evolution, Behavior and Systematics ill. Plant Science) egyaránt Q2-es besorolást kapott (Ez azt jelenti, hogy az adott kategóriába tartozó folyóiratok közül a kapott idézetek száma és az idéző folyóiratok presztizse alapján a második negyedbe – tehát a folyóiratok jobbik felébe – tartozik, SJR indikátor értéke: 0,495.) Jó lenne ezt a besorolást megtartani, sőt javítani rajta – ehhez nagy nemzetközi érdeklődésre számot tartó, érdekes és jól megírt cikkekre van szükség.

Ezúton is szeretném megköszönni a lektorálás fáradságos és hálátlan, mégis szükséges munkáját elvállaló kollégáknak segítőkészségüket, konstruktivitásukat. Ezen felül nagánlevélben szívesen veszem olyan szaktársak jelentkezését akik vállalnák növényrendszertani, szervezettani és anatómiai témájú kéziratok lektorálását.

Cikk a Journal of Ecology című folyóiratban

A növények többsége a virágainak megporzását végző állatokat táplálékkal (nektárral vagy virágporral) jutalmazza. Ugyanakkor a növényvilág evolúciója során a megporzók megtévesztése legalább 32 családon belül kialakult. Az eddig ismertté vált több mint 6000 ’csaló’ növényfaj legnagyobb része az orchideák közül kerül ki. Mivel a rovarok igyekeznek elkerülni a csalókat, a megtévesztő fajoknak kevesebb termése képződik, mint a nektártermelőknek. Ugyanakkor megfogalmazódik a kérdés: ha a ’csaló’ orchideák szaporodási sikere kisebb a jutalmazóknál, miért olyan elterjedt ez a stratégia a kosborok között? A a növényökológiai szakma egyik legrangosabb folyóiratában, a Journal of Ecology című lapban online megjelent cikkünkben a csalás sikerének lehetséges okait vizsgáltuk.

Abstract

1. Floral deception is widespread in orchids, with more than one third of the species being pollinated this way. The evolutionary success of deceptive orchids is puzzling, as species employing this  strategy are thought to have low reproductive success (less flowers yielding fruits) because of low pollination rates. However, direct measurements of total seed production in orchids – which is a better measure of reproductive success – are scarce due to the extremely small size of their seeds.

2. Here, we quantified seed numbers in 1,015 fruits belonging to 48 orchid species from the Pannonian ecoregion (central Europe) and obtained fruit-set and thousand-seed weight data for these species from the literature. We used phylogenetic comparative methods to test the hypothesis that deceptive species should compensate for their lower fruit-set by having either more flowers, larger seeds or more seeds in a fruit.

3. Similarly to previous studies, we found that deceptive orchids have substantially lower fruits-set than nectar-rewarding ones. Also, we found that deceptive species have more seeds in a fruit but not more flowers or larger seeds compared to nectar-rewarding ones. Based on our results, deceptive species compensate for their lower fruit-set by having higher seed numbers per fruit. As a consequence, their seed numbers per shoot do not differ from that of nectar-rewarding ones.

4. Together with other benefits of deceptive pollination (e.g. lower energy expenditure due to the lack of nectar production and higher genetic variability due to decreased probability of geitonogamous pollination), our results can explain why deceptive strategies are so widespread in the orchid family.

5. Synthesis. Our results indicate that deceptive orchids can compensate for their lower fruit-set by having more (but not larger) seeds in a fruit than rewarding species. These findings highlight possible ways in which plants can increase their reproductive success in face of pollinator limitation. We emphasize that fruit-set in itself is an inappropriate measure of the reproductive success of orchids – the total number of seeds per shoot is a much better approximation. 

A teljes közlemény letölthető innen.

A közlemény a 104. évolyam 1. számában (jövő év januárjában) fog nyomtatásban megjelenni.

Hivatkozás

Sonkoly J., E. Vojtkó A., Tökölyi J., Török P., Sramkó G., Illyés Z., Molnár V. A. (2016): Higher seed number compensates for lower fruit-set in deceptive orchids. – Journal of Ecology DOI: 10.1111/1365-2745.12511