A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Útszegélyek flórája. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Útszegélyek flórája. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. május 7., kedd

Útpadkákon terjedő sótűrő növények

Az utak téli csúszásmentesítése miatt alkalmazott sózás következtében számos sótűró növény terjed közutak mentén. Vannak közüttük őshonos, a hazai szikeseken megtalálható fajok is mint …
 
a közönséges szikipozdor (Podospermum canum) ...
az orvosi székfű (Matricaria recutita) ...
a veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina) ...
vagy a közönséges mézpázsit (Puccinellia distans).
 
Az utakra olyan mennyiségben kerül só, hogy az útpadkákon a talaj felszínén válik ki a só, amelynek talajbeli koncentrációja az úttól távolodva gyorsan csökken. A taposás/taposástűrés mellett ennek is szerepe lehet az útmenti szikes fajok útak mellett megfigyelhető jellegzetes zonációjának.
Vannak ugyanakkor olyan behurcolt, idegenhonos fajok is, amelyek terjedésében fontos szerepet játszanak a közutak (főleg az autópályák és főutak).
 
A csókalábú útifű (Plantago coronopus) a Mediterráneumból származik. Eredeti előhelyei a tengerpartok, de mára tömegessé vált utak mentén is. Leszbosz szigetén (Égei-tenger) például adataink alapján az útszegélyek mintegy 19%-án fordul elő.
 
 
 

  
Hazánkban először 2013-ban észlelték az M1-es és M70-es autópálya mellett (Schmidt et al. 2016). 2014-ben előkerült a Gödöllői-dombvidéken, 2015-ben pedig a 6-os számú főút mellett is (Kovács & Lengyel 2015).
 
A mediterrán eredetű csókalábú útifű terjeszkedése úgy tűnik tovább folytatódik Magyarországon; tegnap találtuk az M3-as autópálya mellett, Nyíregyháza határában.
 
 
A sziki varjúháj (Sedum caespitosum) szintén gyakori a Mediterráneumban. Leszbosz szigetén 200 útmenti megállónk közül 62 esetben (31%) észleltük a jelenlétét. Nálunk jóval ritkább, és eddigi adataink alapján úgy tűnik, hogy ezek a hazai útmenti állományok a természetes populációk leszármazottai és nem délről, az utak mentén érkeztek.
Hivatkozások
Kovács D. & Lengyel A. (2015): Adatok a Plantago coronopus L. hazai elterjedéséhez. – Kitaibelia 20(2): 306.
Schmidt, D., Dítětová, Z., Horváth, A. & Szűcs, P. (2016): Coastal newcomer on motorways: the invasion of Plantago coronopus in Hungary. – Studia bot. hung. 47(2): 319–334.

2020. április 21., kedd

Cikk a csókalábú útifű közutak mentén történő terjedéséről

Schmidt Dávid első szerzőségével megjelent a csókalábú útifű hazai közutak mentén tovább folytatódó terjedéséről írt cikkünk a Kitaibelia című folyóiratban.
A teljes közlemény letölthető innen.

Magyarországi úthálózat vizsgálata során az atlanti-mediterrán elterjedésű Plantago coronopus L. intenzív terjedését tapasztaltuk. 2017–2019 között a fajt újabb 47 flóratérképezési kvadrátból mutattuk ki, amellyel 81-re nőtt előfordulásainak száma. Kimutattuk, hogy a gyorsforgalmi utak mellett a faj erős terjedése a főközlekedési utakat is elérte, ezen kívüli megjelenései egyelőre ritkák. Legnagyobb kiterjedésű és egyedsűrűségű állományai az útpadkák mechanikus és ozmotikus stressztől erősebben érintett (gyakran növényzetmentes) sávja mögötti részén találhatók, de néhány előfordulás ilyen helyeken kívül is ismert. 2013-tól ismert állományai közül több helyen ma is összefüggő tömegben van jelen, így a faj egyértelműen meghonosodott (de nem átalakító) neofitonnak tekinthető.

A Plantago coronopus elterjedése Magyarországon (2019)
Abstract
In the course of our research of Hungarian transport routes, we observed an intensive spread of the Atlantic-Mediterranean Plantago coronopus L., a recently established species in Hungary. Between 2017 and 2019, it was detected in 43 flora mapping quadrats, which increased the total number of occurrences to 77 since 2013. Besides motorways, the main Hungarian transport routes were involved as well. 26 occurrences have been recorded along the roads 4/E60, E573, 8/E66, 86/E65 and 87, which are severely affected by international traffic. However, on routes avoiding international transit traffic, the species’ occurrences are still rare. In some cases, the predominant direction of traffic appeared to influence the formation of new stands. It is very likely that the first individuals that appeared along the section of the M86/E65 motorway between Szombathely and Hegyfalu in 2019, arrived primarily by northbound traffic, rather than along the road 86, which runs parallel to it only a few hundred meters away. Likewise, it seems certain that the spread of the species along the roads M1/E60, E75 (Mocsa, Tata, Páty) and M7/E71 (Fonyód, Balatonlelle, Kajászó) as well as the road 8/E66 (Bakonygyepes, Veszprém) is due to reproduction of older extensive local populations. At several localities along the outer bend of roundabouts or near the exits of motorways, a dispersal role of intense winter road salting was also observed. The largest populations were located mostly along ditches, next to the (often bare) lane of roadbeds that are heavily affected by mechanical and osmotic stress. The majority of stands were found within a 3 meters wide belt along the asphalt strip (5 meters was measured in the lawn of a cemetery once). Since the species is present continuously at several localities since 2013, it is considered as naturalised in Hungary, and its further spread can be confidently predicted. The current status of the species in Hungary is naturalised (non-transformer) neophyte.


A  közlésre 2020. április 7-én elfogadott közlemény már „elévült”, ugyanis árilis 15-én, Biharkereresztes határában, a 42-es főútvonal mellett újabb előfordulását találtam.

Hivatkozás

Schmidt D., Bauer N., Fekete R., Haszonits Gy., Süveges K. & Molnár V. A. (2020): A csókalábú útifű (Plantago coronopus) folytatódó térhódítása Magyarországon. – Kitaibelia 25(1): 19–26.

2018. október 11., csütörtök

Diószegi Szeminárium előadása 2018. október 18-án

A Diószegi Szeminárium következő előadását 2018. október 18-án (csütörtökön) 17.00 órától tartjuk a Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszékének Diószegi szemináriumi termében (Élettudományi Épület, 1.035). A vetített képekkel gazdagon illusztrált élménybeszámolót Fekete Réka fogja tartani, az idei leszboszi utunkról, valamint a korábbi években Krétán és Ciprus szigetén végzett kutatás eredményeiről.
 

 

2018. május 14., hétfő

A Google a barátunk: segít a Street View...

Az M1-es autópálya mellett egy délies kitettségű, homokos bevágásban a borzas csajkavirág (Oxytropis pilosa) ezres nagyságrendű állományára bukkantunk pár napja. A faj itteni előfordulása nem szerepel a ’Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza’-ban (Bartha et al. 2015).
 

A csajkavirág jelenleg mintegy 700 négyzetméternyi területen tömeges. Szórványosan mintegy 200 méter hosszúságú szakaszon található meg. A helyszín azonosíthatósága miatt érdemes megfigyelni a jellegzetes színű elektromos kapcsolószekrényt.

 Hasonló esetekben felmerül a kérdés, hogy vajon mikor és hogyan került ide a faj?
Az autópálya rézsűjében a törpemandula (Prunus tenella) is megtalálható, amelyet gyakran ültetnek hasonló helyekre. Nem tartom kizártnak, hogy mindkét faj az eredeti vegetáció túlélője legyen, de az is előfordulhat, hogy ha a törpemandulát telepítették, akkor a csajkavirág magjai a mandula földlabdájában kerültek a területre.
 
 
Szerencsére a Google Street View 2014. májusában (a csajkavirág virágzása idején) fényképezte végig az adott útszakaszt. Az akkor készült képeken egyértelműen láthatók a csajkavirág példányai, igaz összesen tucatnyi. Mindezek alapján az biztosan kijelenthető, hogy 4 évvel ezelőtt a faj – sokkal kisebb egyedszámban – már jelen volt a területen. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy viszonylag friss megtelepedésről lehet szó.

A Google Street View 2014. májusában a területen készített fényképének részlete. Látható rajta a vöröses elektromos kapcsolószekrény és a csajkavirág vajszínűen virágzó néhány példánya.

2018. május 13., vasárnap

Úton-útfélen …

Az alábbiakban néhány képet adok közre az elmúlt napokból, amelynek során főként autópályák és közutak padkáin kerestünk sótűrő növényeket.

Újabb (és jelentős) állományai kerültek elő a csókalábú útifűnek


 
 

Az egyik leggyakoribb faj a közönséges mézpázsit
 

A szárnyasmagvú budavirág ritkább, de annál látványosabb faj

 

2018. április 21., szombat

Makó Jeruzsálemtől...

Nem esik olyan messze Makótól, mint Jeruzsálem…

Köszönet Balogh Gábornak és Jakab Gusztávnak!


 
 

 

2018. április 20., péntek

A sziki varjúháj útmenti előfordulásairól

A sziki varjúháj (Sedum caespitosum) hazánkban főként a tiszántúli ürmös szikes puszták ritka, védett faja. Ugyanakkor a Mediterráneumban jóval gyakoribb, zavart, sziklás, kavicsos helyeken gyakran látható, jelentős állományai élnek földutakon és közutak padkáin is.

A sziki varjúháj termésérleléskor vöröslő foltjai igen feltűnőek, akár autóból is észrevehetőek


Hazánkban eddig csak egy burkolt út menti előfordulásáról van tudomásom. Ha valaki ismer ilyen állományt hazánkban (vagy tőlünk északra és/vagy nyugatra) arról örömmel veszünk értesítést (egy tervezett cikk társszerzőségének felajánlásával), a következő email-címen:


Ui. Eddig a blogon három hasonló felhívást tettem közzé. A csipkés gyöngyvessző temetői, a dán kanálfű útmenti és a vetővirág temetői előfordulását firtató bejegyzésekre egyaránt érkezett visszajelzés és azóta az első és második közlemény megjelent (megtekinthetők itt és itt), a harmadik megjelenése pedig még ezévben várható.

2017. július 23., vasárnap

Ökológiai csapdák vagy menedékek: cikk az útszéli mezsgyékről, mint a sallangvirágok élőhelyeiről

Fekete Réka első szerzőségével megjelent online a ’Roadside verges as habitats of rare lizard-orchids (Himantoglossum spp.): ecological traps or refuges?’ című közleményünk a Science of the Total Environment című folyóiratban.
A cikk szövege letölthető innen.

A szerkesztett cikk 2017.  szeptember  15-ig letölthető innen.

A kiegészítő adatok letölthetők innen.
 
 
Összefoglalás
A hagyományos tájhasználat megváltoztatása a féltermészetes gyepek területének nagymértékű csökkenését eredményezte, ami jelentősen veszélyezteti az ilyen élőhelyeken előforduló növény- és állatfajokat. Ugyanakkor kis területű, ember által alkotott és kezelt élőhelyek (mint például az útszegélyek), menedékhelyként szolgálhatnak és fontos szerepet játszhatnak e fajok megőrzésében. A veszélyeztetett sallangvirágok (Himantoglossum spp.) megtelepedése közútak szegélyein már régóta ismert, de nem vizsgálták szisztematikusan az útszegélyeknek, mint élőhelyeknek alkalmasságát az orchideák számára és az utak hatását e fajokra. A közleményben nyolc európai országból származó három orchideafaj felmérését mutatjuk be. A munka során tematikusan kerestük a vizsgált fajok útszegélyeken előforduló állományait, és az egyedek esetében rögzítettük a távolságukat az úttól, valamint az egyedi vegetatív és reproduktív tulajdonságait (a virágzó hajtás magasságát, a virágok valamint a termések számát). Mindhárom vizsgált fajnak jelentős állományait találtuk útszegélyeken. Az egyedek úttól mért távolsága nem mutatott egyenletes eloszlást, az orchideák átlagosan közelebb fordultak elő az az utakhoz, mint azt a véletlen alapján várhatnánk. Ez arra utal, hogy az útszegélyek rendszeres kezelése (kaszálás) növelheti a sallangvirágok megtelepedésének és túlélésének esélyét. Másrészt azt is megállapítottuk, hogy az utak közvetlen közelsége negatívan hat a reproduktív sikerre, ami azzal lehet összefüggésben, hogy az utak közvetlen környezete ökológiai csapdaként működhet (vagyis e fajok kolonizálják a túlélés szempontjából kedvező, de a szaporodás szempontjából kedvezőtlen körülményeket kínáló élőhelyeket). Ugyanakkor az a tény, hogy immár huzamos ideje ismertek jelentős és életképes populációk útszegélyeken, arra utal, hogy a hagyományosan kezelt közutak szegélyei lehetővé tehetik a sallangvirág-populációk hosszú távú fennmaradását.
Abstract
Alterations in traditional land use practices have led to severe declines in the area of semi-natural grasslands, thereby seriously threatening plant and animal species dependent on these habitats. Small anthropogenic managed habitats, like roadsides can act as refuges and might play an important role in conserving these species. Colonization of roadside verges by endangered lizard orchids (Himantoglossum spp.) has long been known, but few studies have systematically explored the suitability of roadside habitats for these orchids and the impact of roads on them. In this paper we present results of targeted surveys of three lizard orchid taxa on roadsides from eight European countries. During these surveys we searched for lizard orchids inhabiting roadside verges and recorded their distance from road, aspects of the roadside environment, as well as vegetative and reproductive characteristics of individual plants. We found large numbers of lizard orchids on roadside verges. Distance from roads was not uniformly distributed: orchids occurred more closely to roads than expected by chance. This suggests that regular management of roadsides (e.g. mowing) might enhance colonization and survival of lizard orchids. On the other hand, we also found that close proximity to roads negatively affects reproductive success, suggesting that the immediate vicinity of roads might act as an ecological trap (i.e. favourable in terms of colonization and survival but unfavourable in terms of reproduction). Nonetheless, the fact that significant and viable populations are maintained at roadsides suggest that traditionally managed roadside verges may allow long-term persistence of lizard orchid populations and may serve as refuges in a landscape context.
Hivatkozás
Fekete R., Nagy T., Bódis J., Biró É., Löki V., Süveges K., Takács A., Tökölyi J., Molnár V. A. (2017): Roadside verges as habitats of rare lizard-orchids (Himantoglossum spp.): ecological traps or refuges? – Science of the Total Environment 607–608: 1001–1008.  DOI 10.1016/j.scitotenv.2017.07.037


 

2017. február 26., vasárnap

A dán kanálfű csíranövényei

A sózott utak szegélyén hazánkban tavaly megtalált dán kanálfű (Cochlearia danica) csíranövényei már jól megtalálhatók, néhol összefüggő zöld szőnyegben jelennek meg.

Az Európa atlantikus partvidékeiről származó faj csíranövényeit szemmel láthatóan nem viselte meg az idei komoly tél. Úgy tűnik további terjedését térségünkben nem fogja a téli hideg korlátozni.

2016. július 13., szerda

A hazai növényvilág „fantomjai”

Az 1990-es években az akkoriban készülőben lévő, Farkas Sándor által szerkesztett „Magyarország védett növényei” című könyvhöz igyekeztünk összegyűjteni a hazánkban védelem alatt álló növényfajok színes fényképeit. Ennek során döbbentünk rá arra, hogy számos fajról szinte semmilyen ismerettel nem rendelkezünk, többek senkinek nincs róla fotója és senki nem ismer egyetlen lelőhelyet sem. Ezeket a növényeket neveztük akkoriban „fantomoknak”. Több éves munkával listájukat jelentősen sikerült csökkenteni, megtaláltuk például a lápi békabuzogányt, a magyar látonyát, a tekert csüdfüvet, a hólyagos herét és más fajokat…
Néhányuk azonban a céltudatos keresés ellenére sem került elő; ezek közé tartozott az ágas holdruta (Botrychium matricariifolium) is. Mindig is ritka faj volt, korábban is mindössze néhány előfordulása volt ismert az országban, de a 20. század utolsó négy évtizedében senki nem látta nálunk. Azután 2008-ban Lengyel Attila találta mecseki rétek társulástani felvételezése közben egyetlen példányát (Lengyel 2009), ám azóta többévben is sikertelenül kereste.
Az idén végre lehetőségem volt látni és fényképezni a fajt, ezúton is köszönöm Schmidt Dávidnak, az új állomány megtalálójának, hogy a lelőhelyre elkalauzolt.

A faj újonnan megtalált lelőhelye a Nyugat-Dunántúlon: 25–30 éves gyertyános és bükkös állományok között kanyargó erdészeti út vízszintes, néhány méter széles szegélye

 
 
 
Tehát: ismét egy útszegély…
A holdruta után ha jól számolom már csak egy „fantom” maradt a hazai flórában, amelyet még sohasem láttam: a szívlevelű hídőr (Caldesia parnassifolia). Ez a faj több évtizede eltűnt a két egykori nyírségi lelőhelyéről, Somogyban, a Baláta-tavon az utóbbi közel negyven évben csupán néhány évben látták. Mesterházy Attila 2010-ben találta egy újabb állományát Somogy megyében, de azóta ott sem észlelték…
 
Az utolsó "fantom": szívlevelű hídőr (Toldi Miklós felvétele)
Ha valaki látja, kérem értesítsen! Abban biztos, vagyok, hogy ez a faj nem útszegélyen vagy temetőben fog előkerülni...

2016. május 20., péntek

Ismét az útszegélyekről

Amint arról a blogban már többször megemlékeztem, az útszegélyek, útbevágások és az utak menti mezsgyék számos esetben szolgálnak egyes növényeknek élőhelyül, vagy akár utolsó menedékül.

Osztrák tarsóka (Thlaspi goesingense) sziklás útbevágásban a Kőszegi-hegységben
A bókoló zsálya (Salvia nutans) két utolsó ismert hazai állományának egyike egy forgalmas főút melletti mezsgyében található

A téli kérészpáfrány (Anogramma leptophylla) egyetlen ismert közép-európai állománya egy erdészeti feltáróút bevágásában telepedett meg a Zempléni-hegységben
A fehér acsalapu (Petasites albus) az útbevágások és útszegélyek ritka, de jellegzetes lakója




Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy az utaknak számos negatív hatása van az élővilágra. Ezek közül a legfeltűnőbb a járművek által halálra gázolt gerinces állatok nagy száma. Miközben az ember az utak szegélyét vizslatja, néha bizony a keresett növények helyett ritka és védett fajok elütött példányaira is bukkan.
 
Nyuszt (Martes martes) Biharban
 
Vadmacska (Felis sylvestris) Vas megyében
Vidra (Lutra lutra) a Tiszántúlon
Mocsári teknős (Emys orbicularis) a Mezőföldön
 
 

2016. április 12., kedd

Hátlap az Élet és Tudomány című hetilapban: a dán kanálfű

Megjelent  - Löki Viktorral társszerzőségben - a dán kanálfű (Cochlearia danica) hazai előfordulásáról szóló tudósításunk az Élet és Tudomány e heti számában és a hátlapon a dokumentáló fénykép.
Ezóta egyébként egy újabb helyen találtuk a fajt. Most már teljesen elnyílóban-korai terméses állapotban van, így újabb állományainak megtalálására valószínűleg csak jövőre nyílik lehetőség...

 

2016. március 29., kedd

A dán kanálfű előfordulása tiszántúli útpadkán

Ma Löki Viktorral tettünk egy kisebb körutat a Partiumban, elsősorban temetők botanikai értékeit keresve. Hazafelé menet immár Bihar megye hazai oldalán egy forgalmas főút szegélyén egy pozsgás (só-toleráns), egyszerű levelű; apró, fehér virágú keresztesre lettünk figyelmesek. Első pillantásra úgy tűnt, hogy a faj nem ismert hazánk területéről, legalábbis az Új Magyar Füvészkönyvben nem szerepel. A növény láttán az az érzésem volt, hogy a Cochlearia nemzetség környékén kell keresgélnünk… Hazaérve a világhálón rövid keresés után kiderült, hogy a tengerparti eredetű, de Nyugat-Európában útszegélyeken terjedőben levő dán kanálfű (Cochlearia danica) első hazai (és délkelet-közép-európai) állományára bukkantunk…
Felhívjuk az érdeklődők figyelmét, hogy érdemes az alábbi képeken bemutatott növény esetleges további hazai előfordulásaira figyelni, amelyekről – társszerzőség reményében – örömmel veszünk értesítést.
 
A növény a kaszált, sózott útpadkán tömegesen fordult elő

 Nincs hozzá hasonló a magyar flórában...
Update: Időközben Mesterházy Attila is jelezte, hogy megtalálta Győr környékén...