Csikófark (Ephedra).
A csikó és a fark szavak összetétele. A név alapjául a hajtások alakja szolgált: a sok vékony, elágazó, zöld szár együttesen a ló vagy a csikó farkára emlékeztet. A magyar szaknyelvben az Ephedra nemzetséget jelöli. Rácz János az elnevezés eredetére nézve valószínű német mintát állapít meg: a Roßschwanz ’lófarok’ az Ephedra distachya egyik neve. A tükörfordítás tehát valószínű eredetmagyarázat. A csikófark már Barra István 1841-es Növénytanában az Ephedra neveként szerepel; Vörös Éva ugyanebből a műből az európai csikófark alakot közli. Az elnevezés a nyelvújítás korában már botanikai használatban volt. (Vörös 2008: 126; Rácz 2015: 365.)
A népnyelv csikófarok, csitkófarok neve a zsurlót is jelölte. E növény bojtszerű hajtása hasonló képzettársítást váltott ki. A népi zsurlónév és az Ephedra szaknyelvi neve ezért összefüggő névkörbe tartozik, a névátvitel iránya azonban nem bizonyítható pusztán az alakazonosságból. (Rácz 2004: 57; 2015: 365.)
Irodalom
Rácz J. 2004: A soknevű sulyom, zsurló és csormolya. – Magyar Nyelvőr 128(1): 54–60. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1281/128105.pdf
Rácz J. 2015: Gyümölcstermő egzotikus növények nevei III. – Magyar Nyelvőr 139(3): 359–368. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1393/139309.pdf
Vörös
É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek
történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi
Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése