Farkasalma (Aristolochia).
Nyelvújítás előtti növénynév: már 1470 körüli glosszában adatolható, később a füveskönyvekben és a népnyelvben is elterjedt. Az alma tagot a gömbölyded föld alatti részekkel és a termés alakjával hozzák kapcsolatba; a farkas előtag a vad, emberi tápláléknak alkalmatlan, ártalmas növények névtípusába illik. A mai közönséges farkasalma jellemzőit ezért nem célszerű a teljes régi névanyag egyetlen magyarázatává tenni. Latin lupinum malum és német Wolfsapfel megfelelője is ismert. Az átvétel iránya vitatott: Vörös latin mintát valószínűsít, Rácz a német név magyarból való fordításának lehetőségét tárgyalja. Régi, népi használatú nemzetségnév; pontos keletkezéstörténete nem teljesen tisztázott. (Rácz 2001a: farkasalma szócikk; Vörös 2008: 160–161.)
Irodalom
Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf
Rácz J. 2001a: A farkas állatnév összetett növényneveinkben. – Magyar nyelvőr 125(2): 187–202. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1252/125207.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése