Új cikkünk a Journal of Ecology című folyóiratban

Lovas-Kiss Ádám első szerzőségével megjelent cikkünk online a Journal of Ecology című folyóiratban. A közleményben a leggyakoribb hazai réceféle általi endozoochór növényi propagulumterjesztést vizsgáltuk. Munkánk bemutatja, hogy a vándorló vízimadár vektorok és a terjesztett növények közötti kölcsönhatások hálózata térben változatosságot mutat. Harasztok madarak általi endozoochór terjesztését első ízben mutattuk ki. A kimutatott 22 taxon közül nyolc esetében eddig nem mutatták ki, hogy tőkésrécék terjesztenék. Ez arra utal hogy további hasonló kísérletek szükségesek, hogy megértsük, mely növények képesek a vándorló madarak által terjedni. A közleménnyel kapcsolatos sajtóközlemény a Journal of Ecology blogon olvasható. A cikk két hétig szabadon hozzáférhető és letölthető innen.

A témával kapcsolatban magyar nyelvű ismeretterjesztő cikkünk jelent meg az Élet és Tudomány legfrisebb számában.

 

 

Összefoglalás

1. A madarak fontos szerepet töltenek be a növények terjesztésében, és bár a recens irodalom elsősorban főleg a gyümölcsevő fajokra koncentrál, a legutóbbi tanulmányok rámutattak a vándorló vízimadarak jelentőségére a növények hosszútávú endozoochór terjedésében. Mindazonáltal kevés kísérletes terepi vizsgálatot folytattak a témakörben, amelyek révén azonosítani lehet a vízimadarak által terjesztett fajokat. Így többek között arra sem volt egyértelmű bizonyíték, hogy vízipáfrányok is képesek endozoochoór módon terjedni vízimadarak révén.

 

 

2. Munkánk során tőkés récéktől (Anas platyrhynchos) származó, őt helyről gyűjtött székletmintát (n = 215) vizsgáltunk, melyeket az őszi vonulás idején a Tisza és Balaton környékén gyűjtöttünk. A minták feldolgozása során a sértetlen propagulumokat kiválogattuk és standard körülmények között teszteltük életképességüket. A különböző lelőhelyeken előkerült növények fajkompozícióját PERMANOVA-val és más többváltozós módszerekkel hasonlítottuk össze.

 

 

3. A vízi rucaöröm (Salvinia natans) nevű harasztfaj összesen 381 makrospóráját 32 székletmintában találtuk meg, amelyek közül 16 életképesnek bizonyult. Munkánk az első terepi igazolása a vízipáfrányok madarak általi endozoochór terjesztésének. Összesen 21 további növényfaj szaporítóképletét is megtaláltuk, melyből 8 taxon életképesnek bizonyult. A székletmintákból összesen 13 szárazföldi fajt mutattunk ki; a legtöbb esetben mocsári és vízinövényeket, mint például a zsióka (Bolboschoenus maritimus) vagy a fésűs békaszőlő (Potamogeton pectinatus). A mintákban két, ültetett fajt is találtunk: a közönséges fügét (Ficus carica) és a nyugati ostorfát (Celtis occidentalis). A terjesztett növényi taxonok összetétele jelentős térbeli változatosságot mutatott. Kevés eltérést találtunk az 1 km-en belül gyűjtött minták esetében. Viszont nagy különbség volt megfigyelhető a két vizsgált régió (Balaton, Tisza) között; így egyúttal dokumentáltuk egy vándorló vízimadárfaj endozoochór módon terjesztett növényi taxonok térbeli variablitását is.

4. Szintézis. Kimutattuk egy vándorló vízimadár által terjesztett növényfajok térbeli variabilitását. Elsőként bizonyítottuk terepi körülmények között a páfrányok madarak általi endozoochór terjesztését. Munkánk során nyolc olyan növényfajt találtunk, amelyek tőkés récék általi terjesztése nem volt ismert. Kutatásunk rámutat további hasonló kísérletek szükségességére, annak érdekében, hogy megértsük, mely növények képesek a vándorló madarak által terjedni.

 Abstract

1. Modern literature on plant dispersal by birds focuses mainly on the importance of frugivory and scatter-hoarding, yet recent studies show that endozoochory by migratory waterbirds is an important mechanism of long-distance dispersal for a broad range of plants. Nevertheless, there is a lack of empirical field studies that identify the plants dispersed by waterbirds in a comprehensive manner. In particular, so far there are no detailed studies of the level of spatial variation in the plant taxa dispersed by a waterbird vector, and no clear demonstration that aquatic ferns can be dispersed by endozoochory. Consequently, we remain ignorant of the networks of dispersal interactions between granivorous waterbirds and plants.

2. Five sets of faecal samples (total n = 215) were collected from mallards Anas platyrhynchos on autumn migration in the Hevesi-holm and Balaton regions in Hungary, central Europe. Intact diaspores were extracted, identified and their germinability assessed under standard conditions. The plant communities recorded at different sites were compared with PERMANOVA and other multivariate methods.

3. Macrospores of the floating watermoss Salvinia natans were recorded in 32 samples, and a total of 16 macrospores germinated, providing the first field demonstration of endozoochory of ferns by birds. Of 21 angiosperm taxa recorded (of which 8 germinated), 13 were terrestrial species, although the most abundant taxa were aquatic species such as the alkali bulrush Bolboschoenus maritimus and the sago pondweed Potamogeton pectinatus. Two naturalized alien species, the common fig Ficus carica and the hackberry Celtis occidentalis were also recorded. Only four of the taxa had an endozoochory syndrome. The plant taxa dispersed varied at two different spatial scales, with minor but significant differences between samples from sites separated by less than 1 km, and major differences between the two regions separated by approximately 220 km.

4. Synthesis. This is a unique study of the spatial variation in plants dispersed by endozoochory by a migratory waterfowl species with a high taxonomic resolution, with the first demonstration of avian endozoochory of ferns. We recorded eight taxa not previously reported as dispersed by mallards, showing how more empirical studies are essential so we can understand which plants are dispersed by migratory birds. We found evidence that networks of interactions between granivorous waterbird vectors and dispersed plants vary spatially.

Hivatkozás

Lovas-Kiss Á., Vizi B., Vincze O., Molnár V. A., Green, A. J. (2018): Endozoochory of aquatic ferns and angiosperms by mallards in central Europe. – Journal of Ecology doi 10.1111/1365-2745.12913

Mohák terjedése vízimadarak révén

Lovas-Kiss Ádám tanítványom társzerzőségével megjelent a Cryptogamie, Bryologie című folyóiratban az első olyan közlemény, amelyben madarak tápcsatornáján áthaladt moha életképességét igazolták. Angliában gyűjtött tőkés réce és bíbic ürülékben találták a Didymodon insulanus nevű lombosmoha töredékeit, előbbiek közül egy életképesnek bizonyult. Mindez arra utal, hogy a mohák terjedésében az endozoochória is fontos szerepet tölthet be.

Abstract

We provide observations confirming that viable fragments of bryophytes are dispersed by migratory birds after surviving transit through the alimentary canal. A specimen of Didymodon insulanus was cultured from a large fragment extracted from faeces of Mallard Anas platyrhynchos at Lake Windermere in Cumbria, England. Similar fragments were recorded elsewhere in England in faeces of Mallard and Lapwing Vanellus vanellus. Endozoochory is likely to be an important dispersal mechanism for bryophyte fragments as well as spores.

Hivatkozás

Wilkinson, D. M., Lovas-Kiss, A., Callaghan, D. A., & Green, A. J. (2017): Endozoochory of large bryophyte fragments by waterbirds. Cryptogamie, Bryologie 38(2): 223–228.  doi/10.7872/cryb/v38.iss2.2017.223

Cikk az Acta Societatis Botanicorum Poloniae című folyóiratban

Lovas-Kiss Ádám első szerzőségével megjelent cikkünk a Lengyel Botanikai Társaság folyóiratában. A munka során azt vizsgáltuk, hogy a tőkés réce emésztőrendszerének milyen hatása van a tekert csüdfű magjainak csíraképességére.

A teljes cikk letölthető innen.

Abstract

It was proposed previously that passive dispersal by migratory aquatic birds explain the widespread distribution of many wetland organisms. Several experimental studies have shown that many widespread wetland plant species can be readily dispersed within the guts of Anatidae. However, it is unclear whether plants with a more restricted distribution are able to disperse via waterbirds. This paper addresses the dispersal ability and germination ecology of the little-known Hungarian milkvetch Astragalus contortuplicatus, which occurs on banks of continental rivers and has a limited and unpredictable distribution. To test whether limited capacity for endozoochory by waterfowl could explain the sporadic appearance of this species, we force-fed ten captive mallards (Anas platyrhynchos) with 100 milkvetch seeds each. Droppings were collected for up to 45 h after feeding. Intact and viable seeds were found in the droppings of each mallard, and altogether 24.7% of seeds fed were recovered intact. The proportion of retrieved seeds that germinated (27.0%) was significantly higher than that of untreated control seeds (0.5%), but significantly lower than that of mechanically scarified seeds (96.0%). Retrieved seeds that germinated developed into healthy mature plants. Given the average flight velocity of mallards, seeds of A. contortuplicatus may travel up to 1600 km inside the digestive tract of migrating individuals. Our results suggest that avian vectors may be more important for the dispersal of rare higher plants (especially those with a hard seed-coat) than hitherto considered. Moreover, they suggest that rarity does not necessarily indicate limited dispersal ability, and may instead be explained by specific habitat requirements.

Hivatkozás

Lovas-Kiss Á., Sonkoly J., Vincze O., Green A. J., Takács A. & Molnár V. A. (2015): Strong potential for endozoochory by waterfowl in a rare, ephemeral wetland plant species (Astragalus contortuplicatus, Fabaceae). – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 84(3): 321–326.