2026. április 30., csütörtök

Magyarország védett hajtásos növényei - Magyar perje

Magyar perje

Poa pannonica subsp. scabra (Asch. & Graebn.) Soó

Kárpáti–pannon endemizmus. Elterjedésének súlypontja a Nyugati-Kárpátok középhegységi vonulataira koncentrálódik. Ehhez a centrumhoz tartoznak a magyarországi lelőhelyei is, a Visegrádi-hegységtől a Börzsönyön, Mátrán, Bükkön, Aggteleki-karszton át a Zempléni-hegységig. Hazai előfordulásainak többsége az Északi-középhegység vulkanikus alapkőzetű (főleg andezit-) hegységeiben található. Fényigényes, szárazságtűrő faj, túlnyomórészt mészkerülő sziklagyepekben – itt társulásalkotó is lehet –, cserjésekben, andeziten kialakuló száraz tölgyesekben fordul elő. Zártabb sztyepréteken és erdőspusztaréteken is szem elé kerülhet. Nagyon ritkán mészkő alapkőzeten is felbukkan, pl. a Bükk hegységben és az Aggteleki-karszton.

Vojtkó András & Bauer Norbert

A fényképeket készítette: Riezing Norbert.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Rákosi csenkesz

Rákosi csenkesz

Festuca wagneri (Degen & al.) Krajina

Pannon endemizmus, amely a záródó homokpusztagyepek társulásalkotója. A Duna–Tisza közén általánosan elterjedt, nem parlageredetű gyepekben számos további endemikus fajjal együtt fordul elő. Parlagokon gyorsan kolonizál, ezért gyakoriak a csak vázfajokat tartalmazó, nagy kiterjedésű állományai. Az éghajlat melegedése miatt növekvő kiterjedésű parlagterületeken és a felritkuló faültetvényekben a jó kolonizációs képességének köszönhetően népessége növekszik. Az inváziós növények terjedése, a klímaváltozás ellenére sem csökkenő legeltetési nyomás, az ingatlanérték vélt fenntartása miatt a parlagok visszatörése és az erdősítés, a katonai tevékenység, az infrastruktúra- és ingatlanfejlesztés veszélyezteti.

Mesterházy Attila

A fényképeket készítette: Riezing Norbert.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Dalmát csenkesz

Dalmát csenkesz

Festuca dalmatica (Hack.) K. Richt.

Balkáni faj. Hazánkban kizárólag a Mecsekben és a Villányi-hegységben fordul elő. Elsődlegesen a déli fekvésű sziklafüves lejtők, erdőszegélyek, bokorerdők faja lehetett. Ma szinte kizárólag olyan helyeken él, amelyeket korábban birkalegelőként is hasznosítottak. Domb- és hegyvidéki faj, amely a napos, száraz, bázisokban gazdag sziklás, délies lejtőket kedveli. Virágzása májustól június elejéig tart. Az elmúlt két évtizedben előfordulási adatai gyarapodtak, az extenzív legelőgazdálkodás megszűnése miatt azonban eltűnőben van. Durva térléptékben stabil, finom térléptékben inkább visszahúzódóban lévő faj. A Festuca-k taxonómiája még napjainkban sem kellően feltárt, ami e faj pontos elterjedésének tisztázását is nehezíti.

Csiky János

A fényképeket készítették: F: Csiky János, G: Farkas Sándor.


A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.
Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Lila csenkesz

Lila csenkesz

Festuca amethystina L.

Közép-európai hegyvidéki flóraelem. Térségünkben az Alpok és a Kárpátok főleg karbonátos alapkőzetű vonulatain és a hegységek előterében él, a kollin–montán régió faja. Jellemzően kevésbé záródó erdőállományokban, gyakran sekély talajú, száraz, sziklás termőhelyeken fordul elő. Hazánkban a Keszthelyi-hegység és a Budai-hegység dolomitján az északi lejtők virágos kőrises, bükkös sziklaerdeiben, árnyas sziklai és zárt szárazgyepjeiben élnek erős populációi. Inkább mészkedvelő, de az Alpokalján mészkerülő gyertyános-tölgyesből, továbbá egykori előfordulása a Mátra néhány andezit-sziklaerdejéből is ismert. Állományait a sziklás erdei élőhelyeket intenzíven látogató nagyvadállomány taposása, túrása, legelése veszélyezteti.

Bauer Norbert

A fényképeket készítették: A: Farkas Sándor, B: Bauer Norbert, C: Riezing Norbert.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Bauer N. 2014: A Bakony-vidék szárazgyepjei Sztyeprétek és sziklagyepek osztályozása és növényföldrajzi karaktere. A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 33. – Magyar Természettudományi Múzeum, Zirc.

Király G. & Király A. 2018: Adatok és kiegészítések a magyar flóra ismeretéhez III. – Botanikai Közlemények 105: 27–96.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Cikkünk a kagylótutajról az Ecology and Evolution című folyóiratban

Megjelent a "Data to the distribution and ecology of Pistia stratiotes L. (Araceae) in Hungary" című, Kis Szabolcs első szerzőségével készült cikkünk az Ecology and Evolution című folyóiratban.

Összefoglalás

A vízfelszínen szabadon lebegő vízinövények által okozott biológiai inváziók egyre jelentősebb veszélyt jelentenek Közép-Európa síkvidéki édesvízi rendszereire, különösen ott, ahol a hőhatásnak kitett csatornahálózatok új élőhelyi feltételeket teremtenek. Jelen tanulmány elsőként ad részletes áttekintést az úszó kagylótutaj (Pistia stratiotes) elterjedéséről, élőhelyi jellemzőiről és szaporodási teljesítményéről a Békés és Békéscsaba környéki Élővíz-csatorna rendszerében (Délkelet-Magyarország), amely a faj európai elterjedési területének északi pereméhez közel helyezkedik el.

2022 szeptemberében 71 mintavételi pontot vizsgáltunk a csatorna és mellékágai mentén; a P. stratiotes 35 helyszínen fordult elő (49,3%).

A fajjal borított élőhelyeket kémiailag viszonylag homogén, erősen lúgos kémhatású vizek jellemezték (pH 9,28–9,69), alacsony–közepes vezetőképességgel és lassú vízáramlással (0,05–0,32 m s⁻¹). A sodródási vizsgálatok kimutatták, hogy a nagyobb áramlási sebesség jelentősen fokozza a rozetták lefelé irányuló szállítását, ami arra utal, hogy az áramlás által közvetített terjedés kulcsfontosságú mechanizmus a csatornahálózaton belüli terjedésben.

A vizsgált 126 egyed közül 12,7% volt virágzó. A reproduktív egyedek levelei számottevően nagyobbak voltak, és szignifikánsan több vegetatív sarjat (rametet) hoztak létre, mint a nem virágzó példányok, ami arra utal, hogy az ivaros szaporodás egy méretfüggő küszöbértékhez kötött, és kedvező körülmények között fokozott klonális szaporodással társul.

Eredményeink azt mutatják, hogy a részben termikusan befolyásolt síkvidéki csatornák mérsékelt égövi körülmények között is képesek tartós P. stratiotes populációk fenntartására, és potenciálisan inváziós gócpontként működhetnek, bár ezt a szerepet jelen vizsgálat nem tesztelte közvetlenül. E rendszerek ezért kiemelt jelentőségűek a monitoring és a korai kezelési beavatkozások szempontjából.

1. ábra. A Pistia stratiotes elterjedése az Élővíz-csatornában Békéscsaba és Gyula térségében (Délkelet-Magyarország). / Fig. 1. Distribution of Pistia stratiotes along the Élővíz Canal (Élővíz-csatorna) near Békéscsaba and Gyula, southeastern Hungary. 

2. ábra. A Pistia stratiotes az Élővíz-csatornában (Békés vármegye, Délkelet-Magyarország).
A–B – élőhelyek, C – tömeges előfordulás, D – virágzat. / Fig. 2. Pistia stratiotes in Élővíz Canal (Békés county, SE-Hungary). A & B– habitats, C – mass occurrence. D –inflorescence.

Abstract

Biological invasions by free-floating macrophytes are emerging as a major threat to lowland freshwater systems in Central Europe, particularly where thermally influenced canal networks create novel habitat conditions. Here we provide the first detailed account of the distribution, habitat characteristics and reproductive performance of Pistia stratiotes along the Élővíz Canal system near Békés and Békéscsaba (SE Hungary), situated close to the northern margin of the species’ European range. In September 2022, we surveyed 71 sampling points along the canal and its tributaries; P. stratiotes was recorded at 35 sites (49.3%; Table 1.). Sampling locations where P. stratiotes was not detected are provided in Supplementary Table S1. Occupied localities were characterised by chemically relatively homogeneous, strongly alkaline waters (pH 9.28–9.69) with low to moderate conductivity and slow flow (0.05–0.32 m s⁻¹). Drift counts revealed that higher current velocities substantially enhanced downstream transport of rosettes, indicating that flow-mediated dispersal is a key mechanism of spread within the canal network. Of 126 individuals examined, 12.7% were flowering. Reproductive plants had markedly larger leaves and produced significantly more vegetative ramets than non-flowering individuals, suggesting a size-dependent threshold for sexual reproduction coupled with enhanced clonal propagation under favourable conditions. Our findings demonstrate that partially thermally influenced lowland canals can support persistent P. stratiotes populations under temperate climatic conditions and may potentially act as invasion hubs, although this role ws not explicitly tested in the present study. These systems therefore warrant priority for monitoring and early management interventions.

Hivatkozás / citation

Kis Sz. & Molnár V. A. (2026): Data on the Distribution and Ecology of Pistia stratiotes L.(Araceae) in Hungary. Ecology and Evolution 16(5): e73488. https://doi.org/10.1002/ece3.73488

2026. április 29., szerda

Magyarország védett hajtásos növényei - Felfutó pirítógyökér

Felfutó pirítógyökér

Dioscorea communis (L.) Caddick & Wilkin

Atlanti–mediterrán flóraelem. Hazánkban a Dunántúl kiegyenlítettebb klímájú, csapadékosabb tájain él, elterjedésével szinte kijelölve a terület legkevésbé kontinentális tájait. A Mecsekben és a Dél-Dunántúl dombvidékein elterjedt, néhol tömegesen megjelenő faj. A Dunántúli-középhegység délnyugati részén a Keszthelyi-hegységben még gyakori, a Bakony nyugati felében szórványos elem, elszigetelt maradványállományai a Keleti-Bakonyig térképezhetők. Erdei faj, de nem élőhely-specialista, változatos erdőtársulásokban felbukkanhat, a xeroterm molyhos tölgyesektől a sziklaerdőkön, mezofil gyertyános-tölgyeseken, montán bükkösökön át a ligeterdőkig. Élőhelyeinek fennmaradása esetén kevésbé veszélyeztetett, az erdőgazdálkodással járó zavarásra sem érzékeny.

Bauer Norbert

A fényképeket készítették: A: Molnár V. Attila, B: Mészáros András, C–E: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Tengerparti szittyó

Tengerparti szittyó

Juncus maritimus Lam.

Kozmopolita flóraelem, az európai és észak-afrikai tengerpartokon összefüggően, más kontinenseken elszórtan található meg. Előfordul beltengerekben (pl. Kaszpi-tenger), továbbá sivatagok és felföldek sós tavaiban is. Európa belsejében pontszerűen lép fel a síkságok tavain, a Kárpát-medencében a Fertő és a Balaton térségére korlátozódik előfordulása. Sótűrő és mészkedvelő növény, az időszakos elöntésű vízparti zónában (pl. a tavak turzásán) társulásalkotó, a feltöltődéssel, szukcesszióval (pl. nádasodás, lápréti fejlődés) visszaszorul, de szálanként még évekig megmarad. Alkalmanként másodlagos helyszíneken (pl. árkok, anyagnyerőhelyek) is megtelepedhet. Élőhelyeinek legeltetése pozitívan hat rá, a túllegeltetett szikes mocsarakon erősen elszaporodhat.

Király Gergely

A fényképeket készítették: F: Farkas Sándor, G–H: Mészáros András.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom
Bauer N. 2022: Kiegészítések Külső-Somogy és a Balaton déli partmelléke flórájához és növényföldrajzához. – Botanikai Közlemények 109: 109–163.
Király G. & Takács G. 2020: A magyar Fertő edényes flórája. – Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, Sarród.
Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Havasi szittyó

Havasi szittyó

Juncus alpinoarticulatus Chaix

Holarktikus elterjedésű faj. Archív és recens adatai az ország számos régiójából ismertek (Belső-Somogy, Kemenesalja, Zalai-dombság, Bakony, Kisalföld, Csepeli-sík, Pesti-sík, Turjánvidék, Duna–Tisza közi homokhátság, Nyírség), de súlypontjuk az ország nyugati felének síkvidéki területeire esik. Tápanyagszegény, nyílt, nedves élőhelyek faja, inkább mészkedvelő. Eredetileg kékperjés lápréteken, szivárgó vizű lápréteken, lápi és mocsári zsombékosokban fordult elő. Másodlagos élőhelyeken is megjelenik, mint pl. felhagyott homok-, sóder- és agyagbányák, záportározók. Természetes élőhelyeit a kiszáradás és a vegetáció záródása fenyegeti, így ezek nagy részéről eltűnt, újabb adatai rendszerint másodlagos élőhelyekről származnak.

Kelemen András

A fényképeket készítették: D: Farkas Sándor, E: Jakab Gusztáv.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Mocsári kardvirág

Mocsári kardvirág

Gladiolus palustris Gaudin

Szubalpin–szubmediterrán–szubkontinentális központú, síksági–kollin flóraelem prealpin–nyugat-bankáni–közép-európai súlyponttal, de jóval nagyobb elterjedési területtel, amely ma egyre fogyó, elszigetelt populációkból áll. Hagymagumós faj, melynek élőhelyei legtöbbször változó vízellátású vályog-, tőzeg- vagy homoktalajú hegyi rétek, kiszáradó kékperjés láprétek, üde homoki sztyeprétek, illetve átmeneteik, száraz homoki tölgyesek lápréttel határos (nyíres) tisztásai, cseres-tölgyesek, keményfás ligeterdők, ezen utóbbiak szegélyei és tisztásai. Hazánkban a kis egyedszámú népessége, populációinak elszigeteltsége, valamint az inváziós fajok, a helytelen erdészeti művelés, a felesleges vízelvezetések és a vadkár hatása miatt veszélyeztetett növény.

id. Papp László

A fényképeket készítették: A: Molnár V. Attila, B: Bauer Norbert, C–E: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Réti kardvirág

Réti kardvirág

Gladiolus imbricatus L.

Kontinentális elterjedésű faj. Magyarországon a legerősebb populációi a Zempléni-hegységben vannak. Az Északi-középhegység és az Alföld több pontján kipusztult. Országos léptékben a mocsári kardvirágnál sokkal gyakoribb. Hegyi réteken, szőrfűgyepeken, kékperjés réteken, ligeterdőkben, ritkán gyertyános-tölgyesben él. Alapkőzet szempontjából közömbös faj. Nevét a kard, vagy inkább szablya alakú leveléről kapta, amely tulajdonsága népi elnevezéseiben is megtalálható. A mocsári kardvirágnál (G. palustris) később virít. A termőhelyén előforduló hosszú aszályos periódusok, a virágzási időszakban történő gyepkezelés miatt állományai visszaszorulhatnak. Populációit az élőhelyeire telepített vadászati szórók, vadetetők is erősen veszélyeztetik.

Vojtkó András & Farkas Tünde

A fényképeket készítették: A–B: Molnár V. Attila, C: Korda Márton.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

2026. április 28., kedd

Magyarország védett hajtásos növényei - Illír sáfrány

Illír sáfrány

Crocus tommasinianus Herb.

Dél-európai származású faj, amelyet Nyugat-Európában és Észak-Amerikában dísznövényként ültetnek, elvadul és meghonosodik. Feltehetőleg hazánkban sem természetes előfordulású. Állományai megtalálhatók különböző tölgyesek mellett tájidegen ültetvényekben is, tőcsoportjai általában foltokban jelennek meg. A Gyulaji-erdőben található, legjelentősebb hazai állománya folyamatos terjedést mutat és szaporodik, erős vadkár és erdőgazdálkodási tevékenység mellett is, sőt részben valószínűleg ezek terjesztő hatásával összefüggésben. Magyarországon nem tekinthető veszélyeztetettnek.

Márkus András

A fényképeket készítette: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Nowińska R. & Czarna A. 2024: Naturalization of the ornamental plant Crocus tommasinianus Herb. (Iridaceae) in forest ecosystems: A case study from Poland. – Forests 15: 1851.

Priszter Sz. 1964: Új sáfrányfaj (Crocus tommasinianus Herb.) Magyarországon. – Botanikai Közlemények 51: 183–185.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Kárpáti sáfrány

Kárpáti sáfrány

Crocus heuffelianus Herb.

Kárpáti endemikus geofiton. Hazánkba csak a Bereg–Szatmári-síkra ereszkedik le, ahol keményfás ligeterdőkben, főleg azok nyíltabb, cserjeszegény részeinek gyepszintjében él, olykor nagy tömegben. Élőhelyei általában jó vízellátottságúak. A Dunántúl néhány pontján gyertyános-tölgyesekben, akácosokban élnek minden bizonnyal telepítés eredetű szubspontán állományai. Az Észak-Alföldön is előfordul eredeti élőhelyein kívül, kertekben, temetőkben a helyi lakosok által a környékről beültetett dísznövényként [Fintha I. 1994]. Populációi a szűk elterjedés és a fragmentáltság miatt sebezhetőek. Élőhelyein feltétlenül biztosítani kell az erdőgazdálkodás kíméletességét. Magjait hangyák terjesztik.

Kis Szabolcs

A fényképeket készítették: C: Hunyadi Tünde, D–E: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Fintha I. 1994: Az Észak-Alföld edényes flórája. – TermészetBúvár Alapítvány Kiadó, Budapest.

Simon T. & Molnár A. 1972: A Crocus heuffelianus Herb. új észak-alföldi termőhelye. – Botanikai Közlemények 59: 193–195.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Halvány sáfrány

Halvány sáfrány

Crocus vittatus Schloss. & Vuk.

Az Alpok délkeleti részétől Erdélyig, délen Macedóniáig fordul elő. A fehér és a kárpáti sáfrány állandósult hibridje (C. albiflorus × heuffelianus). Első hazai lelőhelyét (Pápasalamon) Tallós Pál találta meg az 1950-es években. Később a Dél-Dunántúl néhány pontjáról több tízezres állományai kerültek elő. Az előfordulási körülmények arra utalnak, hogy mindhárom populáció régi, részben nem szándékos betelepítés eredménye. A túltartott vaddisznóállomány túrása, továbbá az öreg szlavón tölgyek pusztulása, a terület naposabbá, szárazabbá válása miatt a Bakonyalján állománynagysága mintegy harmadára zsugorodott. Az egyenlőtlen csapadékeloszlás is nagyon visszavetheti a virágzását.

Cservenka Judit

A fényképeket készítette: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Cservenka J. 2021: Védett edényes növényfajok monitorozása 2021. (Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer). Kutatási jelentés. – Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Adattára, Csopak.

Mosolygó-Lukács Á. et al. 2016: Molecular genetic evidence for allotetraploid hybrid speciation in the genus Crocus L. (Iridaceae). – Phytotaxa 258: 121–136.

Surányi Gy. et al. 2010: Analysis of genetic diversity in crocuses with Carpathian Basin origin using AFLP markers. – Acta Biologica Hungarica 61: 149–155.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

2026. április 27., hétfő

Magyarország védett hajtásos növényei - Fehér sáfrány

Fehér sáfrány

Crocus albiflorus Kit. ex Schult.

Kelet-alpin–kárpáti faj. A Pireneusoktól Közép-Európán át Horvátországig, illetve hazánkig terjed. Magyarországon ma csak Kőszegnél él, mészmentes, üde réteken. A források legtöbbje a trianoni határhoz közeli lelőhelyét említi, ahol évente mindössze néhányszor tíz egyed virágzik. Legerősebb és természetes eredetű hazai populációja a kőszegi Alsó-réten él. Egyedeit jó anatómiai és genetikai változatosság jellemzi. Egy kicsi állománya ismert még egy király-völgyi gyümölcsösben. Minden bizonnyal emberi kéz által került ide, ahol a populáció kis mérete és a környező területek részbeni beépítettsége miatt rendkívül veszélyeztetett. A másik két állomány jó állapotban van, fennmaradása természetvédelmi odafigyeléssel biztosítottnak tűnik.

Keszei Balázs


A fényképeket készítették: A: Keszei Balázs, B: Farkas Sándor.


A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Farkas S. (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. – Mezőgazda Kiadó, Budapest.

Király G. 1996: A Kőszegi-hegység edényes flórája. – Tilia 3: 1–414.

Kulcsár L. et al. 2022: Vas megye védett növényei. – Szülőföld Könyvkiadó, Szombathely – Sárvár.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Tarka sáfrány

Tarka sáfrány

Crocus reticulatus Steven ex Adam

Pontuszi–kaukázusi flóraelem. Elterjedési területe Közép-Európától a Kaszpi-tengerig húzódik. Hazánkban alföldi–dombvidéki faj, eredetileg homokon és löszön kialakult sztyepek és erdőssztyepek növénye. Többfelé az élőhelyein telepített, idegenhonos fafajok alkotta kultúrerdőkben és faültetvényekben (főképp akácosokban) él. Lelőhelyeinek beépítése, feltörése, úgymint az erdőgazdálkodásban használatos mélyforgatásos talaj-előkészítés, valamint a túllegeltetés még ma is veszélyezteti. Legnagyobb állománya (a Kiskunság déli részén) nem áll területi természetvédelmi oltalom alatt, így védelme sem megoldott. A virágzása rövid ideig tart, és egyre korábbra tolódik.

Gulyás Gergely & Máté András

A fényképeket készítették: F: Gulyás Gergely, G: Bauer Norbert, H: Putz Dávid, I: Hernádi László.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Pázsitos nőszirom

Pázsitos nőszirom

Iris graminea L.

Pontuszi–szubmediterrán elterjedésű európai faj, a Pireneusoktól a Kaukázusig előfordul, hazánktól kelet felé haladva egyre diszperzebb állományokkal. Fény- és melegigényes, árnyékban ritkán virágzik. Inkább a meszes talajokat kedveli. Élőhelyei főleg ligetes tölgyesek, sziklaerdők, karsztbokorerdők, valamint irtásrétek, ahol olykor tömegesen is megjelenik. Zártabb tölgyesekben ritkább, ott is inkább erdőszéleken, nyiladékokban lehet találkozni kajszibarack illatú virágaival. Hazai állománya stabil. A fajra speciális veszélyeztető tényező nem ismert, de az özönnövények terjedése, a nem megfelelő erdőgazdálkodás és a túltartott vadállomány taposási kára az élőhelyei leromlásához vezethetnek.

Pintér Balázs

A fényképeket készítették: F: Korda Márton, G–H: Magos Gábor.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyarország védett hajtásos növényei - Fátyolos nőszirom

Fátyolos nőszirom 

Iris spuria L.

Számos, Európában és Ázsiában elterjedt alfajjal rendelkező gyűjtőfaj, így egységes elterjedési területe nehezen rajzolható meg. Alapvetően közép-európai flóraelemnek tekinthető, melynek fő elterjedési területe a Kárpát-medencére esik. Élőhelyi változatossága a rokon fajnak számító szibériai nőszirommal (I. sibirica) szemben szűkebb, mivel a domb- és hegyvidékeknek csak a peremén jelenik meg, ott is legtöbbször kesztyűujjszerűen benyúló patakvölgyekben él. Élőhelyeit ártéri rétek, mocsár- és láprétek képezik, sótűrése miatt szikeseken is előfordul. Esetenként igen erős állományai is ismertek. Élőhelyei veszélyeztetettek, mivel az éghajlatváltozás miatt azok kiszáradnak, kezelés hiányában pedig eljellegtelenednek, becserjésednek.

Schmotzer András

A fényképeket készítették: A: Molnár V. Attila, B: Bauer Norbert, C: Molnár V. Attila, D: Korda Márton, E: Molnár V. Attila.

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A virágzási időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.