Magyarország védett hajtásos növényei - Lápi korpaharaszt

Lápi korpaharaszt

Lycopodiella inundata (L.) Holub

Cirkumboreális, főleg óceánikus éghajlatú területeken előforduló faj. Időszakosan elöntött homokos vagy tőzeges talajokon, oligotróf lápokon él. Megtelepedhet másodlagos élőhelyeken (felhagyott és extenzíven használt bányák, tavak és tározók gátjai, tajgaerdők gáz- és olajbányászat által létrehozott zavart felszínei). Néhol (pl. Csehországban) ma már minden előfordulása antropogén lelőhelyeken ismert [Molnár V. A. et al. 2024]. Hazánkban 2021-ben, a Zempléni-hegységben, egy 1980-as években létesített sípálya északi kitettségű lejtőjén felszínre bukkanó vizű források közelében, erodálódó, nagyvadak által taposott, csupasz talajfelszíneken került elő [Kaplan Z. et al. 2019]. Fennmaradása szempontjából igen fontos a szivárgó források megőrzése és a lejtő beerdősülésének megakadályozása.

Kelecsényi Péter & Molnár V. Attila

A fényképeket készítették: E  - Riezing Norbert, F-G: Molnár V. Attila

A térképet szerkesztette: Takács Attila. A spóraérési időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Chen D. K. et al. 2022: A global phylogeny of Lycopodiaceae (Lycopodiales; Lycophytes) with the description of a new genus, Brownseya, from Oceania. – Taxon 71: 25–51.

Kaplan Z. et al. 2019: Distributions of vascular plants in the Czech Republic. Part 8. – Preslia 91: 257–368.

Molnár V. A. et al. 2024: Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez I. (1–5). – Kitaibelia 29: 160–172.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Deb-recen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

 

Különös botanikai felfedezések 16.

A főjegyző kirándul – a „tatárgyökér” újrafelfedezése Magyarországon

 

A tátorján (Crambe tataria Sebeők) a pontusi sztyeppek maradványa a Kárpát-medencében. Már a 16. század végén felkeltette Carolus Clusius, németalföldi természetkutató figyelmét, aki beszámolt róla, hogy a magyarok szűkös esztendőkben kenyérnek eszik a gyökerét. A 18. század végén a törökszentmiklósi Sebeők Sándor doktori értekezésében ismertette a fajt az ország több pontjáról. A 20. század elejére úgy tűnt kipusztult hazánkból. Megfogyatkozása mögött főként élőhelyeinek művelésbe vonása okozhatta. De kisebb mértékben hozzájárulhatott, hogy a nép fogyasztotta a „tatárkenyér” káposztára emlékeztető ízű karógyökerét és hajtásait. Sebeők szerint a tátorján fiatal gyökere a karalábéhoz hasonlóan ehető. Orbán Balázs „A Székelyföld leírása” című munkájában így ír: „Nagy mennyiségben terem … melyet a nép Tatorján gyökérnek nevez. … ritka szép, ölesnél magasabb példányait láttam … szabadon és tisztelten tenyészni, mert a nép kegyelettel viseltetik e növény iránt, melynek gyökere nagy éhségkor sokakat mentett meg az éhhaláltól. Nem is oly rossz eledel, íze hasonlít a káposzta torzsához, s nagy táperővel bír.” A hazánkból kipusztultnak hitt növényt 1932-ben kenesei kirándulása során fedezte fel újra dr. Goszleth Ernő (1881–1957) fővárosi főjegyző, a BSE turista szakosztályának elnöke. A fajt Jávorka Sándor azonosította. Németh Ferenc és Seregélyes Tibor 1982-ben írták "Ne bántsd a virágot" című könyvükben "Balatonkenesén még a legutóbbi években is találkoztunk olyan öreg nénivel, akinek legkedveltebb csemegéje a tátorjánfőzelék volt, és szőlőjében ha nem is termesztette, de konyhakerti növényként kímélte a gyomként betelepülő tátorjánt".

 

Irodalom

Jávorka S. (1932): A tátorján Magyarországon. –Természettudományi Közlöny 64: 428–432.

 

Különös botanikai felfedezések 15.

Felfedezés a robogó vonatról – a volgamenti hérics felfedezése Magyarországon

 

A volgamenti hérics az eurázsiai sztyeppzóna jellegzetes és szépséges növénye. Sokáig úgy tudtuk, hogy Európában a legnyugatabbi előfordulása Erdélyben, Kolozsvár mellett ismert. A fajt Magyarországon 1935 tavaszán fedezte fel Herkner Zoltán vasúti főmérnök, aki az Orosháza és Csorvás között közlekedő vonat ablakából figyelt fel a vasúti töltés gyepjében, a nagyméretű, sárga színű, feltűnő virágaira. Leszállva a vonatról gyalog visszament a növényekhez és néhány példányt elküldött a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárába Jávorka Sándor akadémikusnak, aki a dél-orosz, nyugat-szibériai sztyeppékről ismert, volgamenti héricsként (Adonis volgensis) azonosította a fajt. Feltételezik, hogy több más termőhelye volt még ebben az időszakban a Dél-Tiszántúlon, melyek közül a pusztaföldvári, kunágotai, illetve hódmezővásárhelyi állományok váltak ismertté az 1960-as évekig, ezek azonban később felmorzsolódtak

További érdekesség, hogy a Magyar Államvasutak a növényt felfedező Herkner Zoltán főmérnök kezdeményezésére a vasútvonalat az érintett szakaszon néhány méterrel odébbhelyezte, ezáltal biztosítva a mezsgye gazdag növényvilágának fennmaradását!

 

Irodalom

Jávorka S. (1935): Újabb érdekes növényelőfordulások. Az Adonis wolgensis Stev. a Magyar Alföldön. – Botanikai Közlemények 32: 161–163.

 

Magyarország védett hajtásos növényei - Kapcsos korpafű

Kapcsos korpafű

Lycopodium clavatum L.

Kozmopolita elterjedésű, a montán–szubalpin régióban előforduló faj. Magyarországon a leggyakoribb korpafű, amely elsősorban az Északi-középhegységben és a Nyugat-Dunántúlon találja meg ökológiai feltételeit. Mészkerülő erdők, fenyvesek, csarabos-nyíres fenyérek, szőrfűgyepek, erdei irtások növénye, de alkalmanként telepített fenyvesekben is megjelenhet. Gyakran telepszik meg útbevágások rézsűin is. Mivel a hűvös, csapadékos, hegyvidéki éghajlat alatt érzi igazán jól magát, az éghajlatváltozás kedvezőtlenül befolyásolja a hazai állományok életképességét. Az intenzív erdőgazdálkodás, a fenyérek, szőrfűgyepek, ritkás erdők záródása is veszélyezteti. A pionír növényzetben a szukcesszió előrehaladtával a növényzet záródása miatt kiszorul az élőhelyről.

Kulcsár László & Farkas Tünde

A fényképeket készítették: A, C: Kulcsár László, B: Farkas Sándor, D: Korda Márton.

 A térképet szerkesztette: Takács Attila. A spóraérési időszakot és a természetvédelmi értéket bemutató diagramot szerkesztette: Nagy Timea.

Irodalom

Bodonczi L. 1999: Az Őrség és a Vendvidék védett és veszélyeztetett növényei. – Kitaibelia 4: 169–177.

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Különös botanikai felfedezések 14.

Az asztma mellékhatása - a keleti gyertyán felfedezése a Vértesben

Boros Ádám 1953-ban a Vértesben, Csákvár fölött, a Haraszt-hegyen fedezte fel a keleti gyertyán (Carpinus orientalis) hazai előforfdulását. A legenda szerint a meredek hegyoldalon, kaptató közben Boros megállt pihenni. Egy gyertyán törzsének támaszkodott, hogy levegőhöz jusson. Ekkor tűnt fel neki igazán a helyzet furcsasága: mit keres itt gyertyán ezen a száraz, déli kitettségű, meleg dolomitlejtőn? meredek, száraz , napsütötte lejtőin kapaszkodott fölfelé. A közönséges gyertyán (Carpinus betulus) ugyanis az árnyasabb, üdébb erdők fája… A terepi botanikus gyanakvása működésbe lépett. Közelebbről is szemügyre vette a fát és azonosította a keleti gyertyánt. Így vezetett egy rövid, kényszerű megállás, egy fának támaszkodó pihenő és egy jó kérdéshez és egy fafaj  magyarországi előfordulásának kimutatásához. A csákvári állomány ezzel a magyar flóra egyik különleges, szubmediterrán jellegű reliktumaként vált ismertté.

Magyarország védett hajtásos növényei – Bevezető

  

Magyarország védett növényei a hazai flóra „nagykövetei”. Vannak köztük apró, könnyen elkerülhető növények, látványos orchideák, jégkorszaki maradványfajok, bennszülött ritkaságok, lápokhoz kötődő túlélők, homokpusztai specialisták és olyan fajok is, amelyeknek magyarországi állományai európai léptékben is jelentősek.

Ez a bejegyzés-sorozat a Magyarország védett hajtásos növényei (Takács et al. 2025) fajismertetéseit, illusztrációit, elterjedési térképeit, fenológiai és védettségi diagramjait teszi közzé.

A sorozat célja kettős. Egyrészt szeretném közelebb hozni ezeket a fajokat azokhoz is, akik nem botanikusok: megmutatni, hogy a védett növények nem latin nevek egy rendelet mellékletében, hanem élőlények, saját történettel, igényekkel és sérülékenységgel. Másrészt szeretném a hazai oltalom alatt álló fajok segítségével szeretném érzékeltetni flóránk sokszínűségét, változatosságát.

A következő bejegyzésekben ezért fajról fajra járjuk végig Magyarország védett hajtásos növényeit. Lesznek köztük közismertebbek és alig hallott nevűek, látványosak és szerények, gyakoribbak és kipusztulás szélén állók. Mindegyikük megérdemli a figyelmet. Nemcsak azért, mert törvény védi őket, hanem mert nélkülük szegényebb, egyhangúbb és kevésbé érthető lenne a magyar táj.

Irodalom

Takács A., Bauer N. & Molnár V. A. (szerk.) 2025: Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. ISBN 978-963-490-569-1. 488 pp.

Magyar botanikai folyóiratok és tudományetika

Az elmúlt napokban egy vezető tudományos folyóiratban megjelent cikk ábrái kapcsán az egyik legnagyobb közösségi média platformon kisebb, alapvetőan szakmai jellegű eszmecsere alakult ki. Ám a hozzászólások között megjelent egy a témához nem kapcsolódó hozzászólás Dr. Kerényi-Nagy Viktortól, amelyet az alábbiakban szó szerint idézek:

DrKerényi-Nagy Viktor

Ez szerintem kisebb problema, mint az,amit magyar szakmai lapok megcsinalnak, hogy fumigalnak szemelyeket es oket hivatkozni se lehet. Sajnos egyetemi, Q1-es folyoiratrol van szo... mert a foszerkeszto kipecez maganak embereket es nem engedi se publikalni, se rajuk hivatkozni...

HOZZÁSZÓLÓ-KÉRDEZŐ

Milyen terület és miért?

DrKerényi-Nagy Viktor

botanika. 2 fo trend alakult ki: egyik egyetem es az altala gondozott folyoirat kitilt mas egyetem kutatoit, masik oldalon pedig berhivatkozassal nyomja fel a haver H-indexet...

HOZZÁSZÓLÓ-KÉRDEZŐ

Egy ESS-nek tűnik amiből nemigen lehet egy másikba átbillenni. Ha a szellemi elit is ezt csinálja akkor ez az ország elveszett. Tudom, hogy a tudományban nem ritka az ilyen, de máshol is megy ilyen kicsinyes, aljas ügyeskedés?

-------------------------------

Dr. Kerényi-Nagy Viktor néhány rövid mondatban több dolgot is állított, nézzük ezeket sorban!

(1) magyar szaklapok (többes számban) tudományetikailag nagyon komoly vétségeket követnek el: „Ez szerintem kisebb problema, mint az,amit magyar szakmai lapok megcsinalnak, hogy fumigalnak szemelyeket es oket hivatkozni se lehet”.

(2) egyetemi kiadású folyóiratról van szó (egyes számban): „Sajnos egyetemi, Q1-es folyoiratrol van szo.”

(3) Q1-es folyóiratról van szó (egyes számban): „Sajnos egyetemi, Q1-es folyoiratrol van szo.”

(4) Az adott lap (egyes szám) főszerkesztője (egyes szám) hátrányosan megkülönböztet szerzőket (többes szám): „mert a foszerkeszto kipecez maganak embereket es nem engedi se publikalni, se rajuk hivatkozni...”

(5) az adott magyar folyóirat(ok?) növénytani irányultságúak: „botanika”

(6) két egymástól eltérő, de tudományetikailag elfogadhatatlan gyakorlatot említ: „2 fo trend alakult ki”

(7) egy egyetemi folyóirat (egyes szám) negligál bizonyos kutatókat (többes szám): „egyik egyetem es az altala gondozott folyoirat kitilt mas egyetem kutatoit”

(8) az idézetek részrehajló manipulálását vélelmezi: „masik oldalon pedig berhivatkozassal nyomja fel a haver H-indexet...”

(9) kérdésre megnevezi a tudományterületet: „botanika”

Magyarországon jelenleg tudomásom szerint néhány botanikai folyóirat van, ezek közül 3 lapot indexál a Scopus adatbázis. Mindez személyesen is érint, ugyanis a három lap közül az egyetlen egyetemi kiadású folyóirat a Kitaibelia, amelynek alapító-főszerkesztője vagyok és emiatt szükségesnek tartom az állítások tisztázását.

Az állítások alkalmasak lehetnek arra, hogy a magyar növénytani folyóiratok jó hírnevét sértsék, de bizonyítottság hiányában akár a rágalmazás jogi kategóriáját is érinthetik, akár személyi (polgári jogi) tekintetben is.

Mindezek miatt kérem Dr. Kerényi-Nagy Viktort, hogy tisztázza a kialakult helyzetet!

Ha ilyen visszaélésekről van tudomása akkor forduljon az illetékes szerkesztőség(ek)hez, és szükség (megfelelő intézkedések hiánya esetén) további illetékes fórumokhoz (például MTA Tudományetikai Bizottság).

Ha állításait utólag átgondolva mégsem látja megalapozottnak, akkor tegyen közzé a saját közösségi média profilján egy helyreigazítást („2025. 12. x-én kelt posztomban valótlanul állítottam, hogy …”) és ezután a jó hír megsértésére alkalmas bejegyzéseket törölje a platformról és szíveskedjen erről engem magánlevélben, e-mailben vagy a Caltha levelezőlistán keresztül értesíteni, tekintettel arra, hogy a közösségi média felületét nem követem rendszeresen.

Különös botanikai felfedezések 13.

Schiedea waiahuluensis – Drónnal felfedezett növény a hawaii sziklafalon

 

Hawaii növényvilága a világ egyik legkülönlegesebb és legveszélyeztetettebb flórája. Sok faj csak egyetlen szigeten, egyetlen völgyben vagy néhány sziklafalon él. A meredek kanyonfalak, omlékony sziklák és nehezen megközelíthető élőhelyek azonban gyakran éppen azokat a növényeket őrzik, amelyek máshol már eltűntek a legelés, inváziós fajok, élőhely-átalakítás vagy más emberi hatások miatt. A probléma egyszerű: ahol a növény megmenekült, oda az ember sokszor már nem tud biztonságosan eljutni.

A Schiedea waiahuluensis felfedezése ezért különösen modern történet. A Kaua‘i szigetén található Waimea Canyon meredek falain ritka növényeket figyeltek meg drónnal. A felvételeken egy különös Schiedea tűnt fel. A drón nemcsak fényképezett: a kutatók drónos gyűjtőrendszert is használtak, amellyel mintát tudtak szerezni a hozzáférhetetlen sziklafal növényéből. Wagner és munkatársai 2024-ben írták le az új fajt Schiedea waiahuluensis néven.

A történet tudománytörténeti jelentősége az, hogy a szerzők szerint ez az első növényfaj, amelyet drónos gyűjtőrendszer segítségével fedeztek fel és írtak le. A drón itt nem játék és nem látványtechnika, hanem új botanikai eszköz. Olyan helyre viszi el a kutató szemét és kezét, ahová másképpen csak kötélen, helikopterrel vagy életveszélyes mászással lehetne csak eljutni.

A faj neve a Waiahulu-sziklafalakra utal, ahol ismertté vált. A közlemény szerint a növény az endemikus hawaii Schiedea nemzetség új tagja, és nagyon korlátozott elterjedésű. Ez természetvédelmi szempontból különösen fontos: a hozzáférhetetlen sziklák menedéket adhatnak, de nem jelentenek teljes biztonságot. Inváziós növények, klímaváltozás, erózió, kórokozók vagy behurcolt állatok még az ilyen élőhelyeket is fenyegethetik.

A drónos felfedezés nem teszi fölöslegessé a klasszikus taxonómiát. A felvétel és a gyűjtés csak az első lépés volt. A faj leírásához morfológiai vizsgálat, összehasonlítás, herbáriumi dokumentáció és rendszertani értelmezés kellett. De a módszer megmutatja, hogy a flórakutatás eszköztára változik. A jövő botanikusa nemcsak nagyítóval, préselőpapírral és GPS-szel dolgozhat, hanem drónnal, nagy felbontású képekkel és távoli mintavétellel is.

 

Irodalom

Wagner W. L., Weller S. G., Sakai A. K., Nyberg B. & Wood K. R. (2024): Schiedea waiahuluensis (Caryophyllaceae), an enigmatic new species from Kaua‘i, Hawaiian Islands and the first species discovered by a drone collection system. – PhytoKeys, 247: 111–121. https://doi.org/10.3897/phytokeys.247.130241

 

A new e-field guide to Hungarian vascular plants (including orchids) is freely available

The second edition of the New Hungarian Herbal has just been published in electronic form. The first edition was published in two printed volumes (identification keys in 2009 and illustrations in 2011). This new electronic edition contains identification keys (in Hungarian) accompanied by line-drawing illustrations of 2,721 taxa, highlighting characters important for accurate identification. Plant illustrations are arranged one per page to facilitate easy browsing on smartphones. The entire book (3206 pages) can be downloaded free of charge from HERE.

Edited by: Gergely Király, Viktor Virók, Attila Takács, Ferenc Szmorad & Attila Molnár V.

ISBN 978-615-6852-03-87

Publisher: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága (Jósvafő) & Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar (Debrecen). 

Megjelent az Új magyar füvészkönyv 2. javított, elektronikus kiadása

Megjelent Új magyar füvészkönyv második kiadása elektronikus formában. Az első kiadás két nyomtatott kötetben látott napvilágot (a határozókulcsok 2009-ben, az ábrák 2011-ben). Ez az új elektronikus a határozókulcsok mellett 2721, a fajokat bemutató vonalas ábrát tartalmaz, kiemelve az azonosítás szempontjából fontos bélyegeket. A növényábrák oldalanként egyesével vannak elrendezve, így okostelefonon is könnyen lapozhatók. A teljes (3206 oldalas) kötet ingyenesen letölthető innen:

Szerkesztette: Király Gergely, Virók Viktor, Takács Attila, Szmorad Ferenc & Molnár V. Attila.

ISBN 978-615-6852-03-87

Kiadó: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága (Jósvafő) & Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar (Debrecen).

Technikai kivitelezés: Garamond 91 Kft. (Eger).

Kitaibelia-cikk

Megjelent az Adatok idegenhonos növényfajok ismeretéhez Magyarországon II. című cikkünk a Kitaibelia folyóiratban / Our article entitled “Data on alien vascular plant species in Hungary II” has been published in the journal Kitaibelia.

A cikk szabadon letölthető innen / The paper is freely available for download here.

Összefoglalás: A Magyarországon idegenhonos növények ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksorozat második részében a tündérhínárfélék (Cabombaceae), keresztesvirágúak (Brassicaceae), galajfélék (Rubiaceae), puszpángfélék (Buxaceae), ibolyafélék (Violaceae) és fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó fajokkal foglalkozunk. Új adatokat közlünk a karolinai tündérhínár (Cabomba caroliniana) magyarországi elterjedéséről a Körösmenti-síkon: az Élővíz-csatorna Békés és Békéscsaba kö­zötti szakaszán 17 ponton, több mint 630 m²-en, enyhén lúgos kémhatású, alacsony vezetőképességű, 2022/2023 telén nem befagyó vízben talált állományait mutatjuk be. Szentendrén a festő csülleng (Isatis tinctoria) egy ideiglenes kivadulását, valamint a festő buzér (Rubia tinctorum) több, legalább részben termesztésre visszavezethető állományát dokumentáljuk. Elsőként ismertetjük a japán kövérke (Pachysandra terminalis) kerten kívüli, erdei előfordulását, amelyet zöldhulladék lerakásával hozunk összefüggésbe. Tisztázzuk a kínai ibolya (Viola prionantha) hazai státuszát, és számos, főként városi burkolatokhoz, parkokhoz és temetőkhöz kötődő előfordulását soroljuk fel. Az atlantikus elterjedésű, sótűrő Cochlearia danica új előfordulását észleltük Karcag közelében, a 4-es számú főút mentén. Bemutatjuk a kisfészkű őszirózsa (Symphyotrichum squamatum) első magyarországi lelőhelyét egy csatorna pionír iszapfelszínein.

Hivatkozás / citation: Takács, A., Csiky, J., Danihelka, J., Kis, S., Kovács, D., László-Bencsik, Á., Lengyel, A., Molnár V., A., Rigó, A., Varga, A., & Wirth, T. (2025). Adatok idegenhonos növényfajok ismeretéhez Magyarországon II. (7–12). Kitaibelia, 30(2), 253–264. https://doi.org/10.17542/kit.30.07

Abstract: In the second part of our series providing data on alien plant species in Hungary, we address taxa belonging to the families Cabombaceae, Brassicaceae, Rubiaceae, Buxaceae, Violaceae and Compositae. We present new records of the distribution of Cabomba caroliniana on the Körös Plain: along the Élővíz Canal between the towns of Békés and Békéscsaba the species was found at 17 sites, covering a total area of more than 630 m² in slightly alkaline, low-conductivity water that remains unfrozen in winter. In Szentendre, we document a transient escape of Isatis tinctoria and several popu­lations of Rubia tinctorum, some of which can be traced back to former cultivation. We report the first extra-garden, woodland occurrence of Pachysandra terminalis in Hungary and relate it to the dumping of green waste. We clarify the status of Viola prionantha in the Hungarian flora and list numerous oc­currences mainly associated with urban pavements, parks and cemeteries. We detected a new occurrence of the Atlantic halophyte Cochlearia danica on the Great Hungarian Plain, near Karcag, along the Main Road 4. Finally, we describe the first Hungarian record of Symphyotrichum squamatum from pioneer silt surfaces along a canal near Szeged, highlighting its potential invasive role. 

A Kitaibelia című folyóirat közleményei

Adatok idegenhonos növényfajok ismeretéhez Magyarországon II. (7–12)

A sorozat második része több idegenhonos növényfaj hazai adatait közli. Kiemelten foglalkozik a karolinai tündérhínár Körös menti állományaival, továbbá a festő csülleng, a festő buzér, a japán kövérke, a kínai ibolya, a Cochlearia danica és a Symphyotrichum squamatum előfordulásaival. A cikk több urbanizált és zavart élőhelyhez kötődő terjedési mintázatot dokumentál.

A teljes cikk elérhető itt / The paper is freely available here.

Contributions to alien plant species in Hungary II (7–12)

The second part of the series provides Hungarian records of several alien plant species. It focuses on Cabomba caroliniana populations in the Körös region and records of Isatis tinctoria, Rubia tinctorum, Pachysandra terminalis, Viola prionantha, Cochlearia danica and Symphyotrichum squamatum. The paper documents spread in urbanised and disturbed habitats.

Hivatkozás

Takács A. et al. (2025): Adatok idegenhonos növényfajok ismeretéhez Magyarországon II. (7–12). – Kitaibelia 30(2): 253–264. https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia/issue/view/1096

Különös botanikai felfedezések 12.

Nasa ferox és Nasa hastata – Eltűntnek hitt növények felfedezése az iNaturaliston

 

A trópusi Andok növényvilága rendkívül gazdag, de sok faj elterjedése ma is hiányosan ismert. Különösen igaz ez a nehezen megközelíthető völgyek, meredek hegyoldalak, rövid ideig virágzó fajok és rosszul dokumentált régi gyűjtések esetében. A Nasa nemzetség több faja ilyen: látványos, gyakran csalánszőrökhöz hasonló, csípős szőrökkel borított növények, mégis akadnak közöttük olyan taxonok, amelyek évtizedekre vagy több mint száz évre eltűntek a kutatók szeme elől.

Henning és munkatársai 2023-ban találó címmel közöltek tanulmányt: „When the absence of evidence is not the evidence of absence” – vagyis a bizonyíték hiánya nem azonos a hiány bizonyítékával. A cikk több perui és ecuadori Nasa faj újrafelfedezését tárgyalta, és külön hangsúlyozta a közösségi tudomány szerepét. Két különösen látványos példa a Nasa ferox és a Nasa hastata: előbbi mintegy 130, utóbbi mintegy 100 év után került újra elő, iNaturalist-megfigyelések segítségével.

A történet lényege itt sem az, hogy a platform önmagában „felfedezte” a fajokat. Sokkal inkább az, hogy helyi megfigyelők, természetjárók vagy növénykedvelők fényképei eljutottak azokhoz a szakértőkhöz, akik ismerték a régi herbáriumi anyagot és a problémás taxonokat. A fotók alapján a szakértők felismerhették: ezek nem hétköznapi andoki növények, hanem régen nem látott fajok.

A Nasa fajok újrafelfedezése jól mutatja, hogy a herbáriumi múlt és a digitális jelen egymásra találhat. A régi példány megmondja, hogy volt ilyen növény, de nem mindig mondja meg pontosan, hol és milyen állapotban él ma. Az iNaturalist-fotó megmutatja, hogy a növény jelenleg is létezik, de a szakértői azonosításhoz szükség van a taxonómiai háttértudásra. A kettő együtt válik erős bizonyítékká.

Ezek a történetek azért is fontosak, mert az „elveszett” fajokról könnyű lemondani. Ha egy növény száz éve nem került elő, sokan hajlamosak kipusztultnak tekinteni. Henning és munkatársai óvatosabb és bölcsebb megközelítést javasolnak: a hiányzó adat nem mindig kihalást jelent. Jelentheti azt is, hogy kevesen jártak arra, rosszkor keresték, vagy a növény életmenete, élőhelye és feltűnősége miatt könnyen elkerülte a figyelmet.

A Nasa ferox és Nasa hastata esete a flórakutatás szerethető oldalát mutatja: egy régi név, egy herbáriumi példány, egy modern fotó, egy szakértői felismerés és egy újjáéledő történet találkozását. Az iNaturalist itt nem a botanikust helyettesíti, hanem megsokszorozza a botanikus szemeit.

 

Irodalom

Henning T., Acuña-Castillo R., Cornejo X., Gonzáles P., Segovia E., Wong Sato A. A. & Weigend M. (2023): When the absence of evidence is not the evidence of absence: Nasa (Loasaceae) rediscoveries from Peru and Ecuador, and the contribution of community science networks. – PhytoKeys, 229: 1–19. https://doi.org/10.3897/phytokeys.229.100082