1682-ben John Ray Methodus plantarum című művében világosabban elkülönítette az egy- és kétszikű növényeket, és a faj fogalmát is biológiai szempontból közelítette meg. Rendszere nem pusztán egyetlen bélyegre épült, hanem több morfológiai tulajdonság összevetésére. Ezzel Ray a modern rendszertan és a természetesebb növénycsoportosítás egyik kulcsszereplője lett. 1686 és 1704 között John Ray Historia Plantarum ("A növények története") című háromkötetes műve a kor egyik legnagyobb növénytani összegzése lett. Ray több ezer növényt tárgyalt, szinonimákat, leírásokat és rendszertani megfontolásokat kapcsolva össze. Jelentősége abban áll, hogy a fajok felismerését, összehasonlítását és természetesebb csoportosítását a korábbi füvészkönyveknél módszeresebben kezelte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése