Kitaibela Willd. 1799 (Malvaceae) – Kitaibel Pál (1757–1817): magyar orvos, botanikus, kémikus, „a magyar Linné”. Nagymartonban született, német ajkú földművescsaládban. Eleinte papnak készült, majd 1780-tól a budai egyetem jogi, majd orvosi karán tanult. Mint negyedéves hallgatót nevezték ki Winterlnek, a kémia és botanika pofesszorának adjunktusává. 1785-ben szerzett orvosi doktorátust. 1802-től a kémia és botanika professzora a Pesti Egyetemen. Céljának Magyarország természettudományos feltárását tekintette, és ennek érdekében 1792-től 1815-ig (eleinte magán-, később államilag támogatott utakon) bejárta szinte az egész Magyar Királyság területét. Eközben ásvány- és kőzet-, állat- és növénytani gyűjtést és ásványvízelemzést végzett, néprajzi megfigyeléseket tett. A Kárpát–Pannon-térségben addig leíratlan növények sokaságát találta meg, amelyek leírásának egy része fő művében, a támogatójával és barátjával, Franz Adam Waldstein gróffal közös háromkötetes, monumentális műben (Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae, 1799–1812) jelent meg. Anyagi nehézségek, külső tényezők (legfőképpen a napóleoni háborúk), valamint betegségei és korai halála miatt eredményeinek csak kis részét tudta nyomtatásban közölni, állattani, kémiai és más eredményei kéziratban maradtak. Megjelent néhány ásványvízelemzése is, és a Tomtsányi Ádámmal közös szerzőségű első magyar földrengéstani monográfia (1814). Herbáriuma és kéziratai fennmaradtak, mára rendkívül értékes útinaplói is megjelentek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése