Többször szó esett itt a blogban az orchideagumók
gyűjtéséről (lásd például itt). Ezzel
kapcsolatban érkezett egy érdekes hozzászólás Molnár Zsolttól (MTA ÖK):
„Az orchideagumók gyűjtéséről alig tudok valamit, de a kanadai
indiánok Camassia gyűjtéséről sokat hallottam. Ott gyakran azt csinálták a
helyiek, hogy a nagyobb gumókat begyűjtötték, a kisebbeket viszont precízen
visszaültették, hogy "jövőre" is legyen. Egész camas mezőket
alakítottak ki, ahol végül több camas lett, mint természetes állapotában (a
camas-ok között gyep nőtt). Ezt tending the wild-nak is nevezik (egyféle
szántás nélküli mezőgazdálkodás).
Nyilván, amikor ipari méretek ölt egy ilyen típusú
gyűjtés, akkor a visszaültetést "elfelejtik" megtenni. Tudsz valami
hasonló népi resource-managementet a salep kapcsán? Talán használható ötletek lehetnek
bennük egy jó kompromisszum megtalálásához. A hagyományos életvitelű ember
sohasem volt biodiverzitásra/természetességre figyelő természetvédő, de a
természeti erőforrásait a legtöbb népcsoport hatékonyan védte...”
A salep kedvelt ital volt
az Oszmán Birodalomban, az orchideagumók gyűjtése úgy tűnik évszázadokon
keresztül (lehet, hogy meg régebb óta) fenntartható volt.
Két hipotézisem van, hogy miért van jelenleg negativabb
hatása a kosbor populációkra:
1.
a
tájhasználat megváltozásával, a művelés intenzívebbé válásával együttesen fejt
ki erőteljesebb hatást
2. korábban 'belső' használatra gyűjtöttek, de az utóbbi évtizedekben
jelentősen növekszik a salep exportja vü. Kasparek M. – Grimm U. (1999):
European trade in turkish salep with special reference to Germany. – Economic
Botany 53(4): 396–406.
Ennek hátterében az állhat, hogy Törökországon kívül, (elsősorban
Németországban) kialakult egy olyan fizetőképes kereslet, amelyet a több milliónyi
egykori török vendégmunkás és leszármazottaik alkotnak, akik egy részénel a
honvágy, a szülőföld iránt érzett nosztalgia része a salep fogyasztása.
Kasparek & Grimm cikkét több kritika is érte (Pieroni,
A. (2000). Economic Botany, 54(2), 138-139.;Ertuğ,
F. (2000). Economic Botany, 54(4), 421-422.) többek között hangsúlyozva azt, hogy az orchideák gyűjtését évszázadok óta művelő helyi közösségeknek joga van a tevékenység folytatásához.
Sajnos Özdemir Özhatay által törökországi pásztorokkal készített
interjúk alapján úgy fest, hogy a gumó-gyűjtő pásztorok is észlelik az
orchideák megfogyatkozasat, lásd itt.
„Eladjuk a kecskéink tejét és orchideákat gyűjtünk. De a
virágok egyre nehezebb megtalálni, egyre többen használják őket és eltűnnek.”
„Egyre magasabbra kell menni a hegyekbe megtalálni őket.”
'Vágott virágként' árusított orchideák (Cephalanthera, Serapias, Orchis, Himantoglossum robertianum) egy török piacon (a kép forrása)
Vadon gyűjtött spárga mellett kínálnak eladásra orchideákat (a kép forrása)
