Ismeretterjesztő cikk a Természet Világa című folyóiratban

Megjelent a Természet Világa 2016. júliusi számában a a megporzásról mint természeti szolgáltatásról Takács Attilával közösen írt ismeretterjesztő írásunk.

Fák, rágcsálók, méhek és orchideák: hogyan működik a természet?

Tegnap (2015. szeptember 8.) este 8 órai kezdettel vetítette a Spektrum televízió a ‘Hogyan működik a természet?’ (How nature works) című, 2012-ben készült kétrészes film első epizódját.

A film ismertetője: 

Szerte a világon, még a legvalószínűtlenebb helyeken is van élet a Földön. A legpáratlanabb élőhelyeken, erdőktől az óceánokig,az élet folyamatosan gyarapszik. Az élet határozza meg bolygónkat, de a mai napig rejtély övezi, hogyan is képes fejlődni. Új tudományos felfedezések megmutatják, hogy milyen bonyolult mechanizmusok, valószínűtlen kapcsolatok, bizarr viselkedési stratégiák teszik ezt lehetővé bolygónkon. Páratlan felvételek ábrázolják, hogy az élővilág bámulatosan tekervényes, egyben sérülékeny is. Megértve ezeket a bonyolult összefüggéseket,megfelelő döntést tudunk hozni abban, hogy megvédjük ökoszisztémánkat a jövőnk érdekében.

Nos, ebben a filmben láttam egy tankönyvbe illő orchideás példát

A paradió (másnéven: brazil dió, Bertholletia excelsa) Dél-Amerikában honos, hatalmas termetűre megnővő fafaj. Rendkívül kemény héjú terméseit csak az aguti (Dasyprocta leporina) képes igen erős fogaival felnyitni. Ennek a rágcsálónak az étlapján fontos szerepet játszik a paradió tápláló magja, de az egy termésben található 20–25 magot nem tudja egyszerre elfogyasztani, ezért a felesleget elrejti. A magok egy része – távol az anyanövénytől – kicsírázik és fejlődésnek indul. Az aguti tehát nélkülözhetetlen a paradió magjainak terjesztéséhez, s így a paradió fennmaradásához. De a paradiónak ahhoz, hogy magokat érlelhessen szüksége van más élőlények segítségére is. Virágait csak nagy termetű, erős hártyásszárnyúak képesek megporozni, például bizonyos orchidea-méhek (Euglossa) nőstényei. Ám e méhek szaporodásához egy újabb növény jelenléte szükséges, nevezetesen orchideáé. Az orchidea-méhek hímjei – erre a célra módosult lábaik segítségével – Catasetum és Stanhopea orchideák virágairól gyűjtik a nőstények elcsábításához szükséges olajos ’parfüm’-öt, amely szexuális feromonokat tartalmaz. Ily módon kapcsolódik egymáshoz az amazóniai őserdőkben kulcsontosságú szerepet játszó óriásfa, egy rágcsáló emlős, hártyásszárnyú rovarok és epifiton orchideák fennmaradása.  

A paradióról és az agutiról szóló részlet Attenbourogh: A növények magánélete című filmjéből megtekinthető az alábbi képre kattintva:

 

A paradió virágainak megporzását bemutató film (by Rogério Gribel and Aldenora L. Queiróz) megtekinthető az alábbi képre kattintva:

  

További olvasnivaló:

Peres CA & Baider C 1997: Seed dispersal, spatial distribution and population structure of Brazilnut trees (Bertholletia excelsa) in southeastern Amazonia. – Journal of Tropical Ecology 13: 595–616.

Motta Maués M . 2002: Reproductive phenology and pollination of the brazil nut tree (Bertholletia excelsa Humb. & Bonpl. Lecythidaceae) in Eastern Amazonia. In: Kevan P & Imperatriz Fonseca VL (eds): Pollinating Bees - The Conservation Link Between Agriculture and Nature. - Ministry of Environment / Brasília. pp.: 245–254.

Cikk a behurcolt méhek dél-amerikai orchideák megporzásában játszott szerepéről

Érdekes közlemény jelent meg nemrégiben (Sanguinetti, A., & Singer, R. B. (2014). Invasive bees promote high reproductive success in Andean orchids. Biological Conservation 175: 10-20. – a cikk letölthető innen), amelyben azt vizsgálták, hogy milyen szerepet játszanak Dél-Amerikába behurcolt méh-fajok két, az Andokban élő orchideafaj szaporodási sikerében. A nektártermelő Brachystele unilateralis és a megtévesztő megporzású  Chloraea virescens nevű orchideák kizárólagos őshonos megporzója a bennszülütt Bombus dahlbomii nevű poszméh. Mindkét faj virágai önkompatibilisek (tehát saját pollenjükkel is megtermékenyíthetők), de csak rovarmegporzás révén hoznak termést. Terepi vizsgálatok révén kimutatták, hogy egyrészt mindkét faj virágai igen jelentős  arányban (83% és 66%) hoznak termést, másrészt ezért legnagyobb mértékben behurcolt poszméh-fajok (Bombus terrestris és Bombus ruderatus) valamint a szintén idegenhonos (Apis mellifera) felelősek.

Az eredmények arra utalnak, hogy ezeknek orchideafajoknak a szaporodását nem feltétlenül fenyegeti az őshonos megporzók populációinak hanyatlása. A szerzők tudomása szerint ez az első dokumentált esete hogy az őshonos megporzó rovart hatékonyan helyettesítik invazív hártyásszárnyúak

Forrás:

Sanguinetti A. & Singer R. B. (2014). Invasive bees promote high reproductive success in Andean orchids. Biological Conservation 175: 10-20.

A házi méh kiemelkedő szerepét kimutattuk hazánkban is az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) virágainak megporzásában (Biró É., Bódis J., Nagy T., Tökölyi J., Molnár V. A. (2015): Honeybee (Apis mellifera) mediated increased reproductive success of a rare deceptive orchid. – Applied Ecology and Environmental Research 13: 181-192.).

Lehetséges, hogy a házi méh igen nagy denzitásával függ össze az a tény, hogy herbáriumi adatsorok alapján a hazai orchideák termésképzésében nem tapasztalható jelentős változás (lásd: Molnár V. A., Löki V., Takács A., Schmidt J., Tökölyi J., Bódis J., Sramkó G. (2015). No evidence for historical declines in pollination success in Hungarian orchids. – Applied Ecology and Environmental Research 13(4):1097–1183.).

Mint ahogyan az a tény is, hogy két megtévesztő megporzású, főként méhek által látogatott ujjaskosbor (Dactylorhiza) faj esetében az utóbbi években kimutattuk, hogy termésképzési arányuk a Bükk hegységben magasabb, mint Európa nyugati részein (lásd: E. Vojtkó A., Sonkoly J., Lukács B. A., Molnár V. A. (2015): Factors affecting reproductive success in threeentomophilous orchid species in Hungary. – Acta Biologica Hungarica 66(2): 231–241.)

Még általánosabban vizsgálva a kérdést, egy nemrégiben, magyar szerzők közreműködésével készült cikk (Kleijn, D., Winfree, R., Bartomeus, I., Carvalheiro, L. G., Henry, M., Isaacs, R., ... & Steffan-Dewenter I. (2015): Delivery of crop pollination services is an insufficient argument for wild pollinator conservation. – Nature Communications 6: 7414.) kimutatta, hogy a termesztett kultúrnövények beporzása a beporzók egy kicsiny, gyakori fajokból álló csoportjának köszönhető, és a ritka fajok beporzó tevékenysége elhanyagolható. Azaz ha csak arra építve érvelünk a biodiverzitás és ritka fajok védelme mellett, hogy szükség van rájuk az ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz, akkor az bizony nem feltétlenül igaz.

E cikkről részletesebben itt lehet magyar nyelven olvasni.

Cikk az Applied Ecology and Environmental Research című folyóiratban

Megjelent online a No evidence for historical declines in pollination success in Hungarian orchids című cikkünk (szerzők: Molnár V. A., Löki V., Takács A., Schmidt J., Tökölyi J., Bódis J., Sramkó G.) az’Applied Ecology and Environmental Research’ című folyóiratban.

A teljes cikk letölthető innen.

Abstract

Pollination crisis (the decline of pollinator populations) is a global phenomenon which threatens biodiversity, human welfare and economy. The degree to which different plant populations/species are affected by pollination crisis is still unclear. In this study, long-term herbarium dataset was used to quantify the reproduction rate of Hungarian orchids between 1853 and 2008. We quantified fruit-set rate of 663 specimens belonging to 27 species. Data were available from an average of 10.3±9.3 localities, 76.5±43.2 years, and 23.4±25.6 specimens per species. Herbarium data were validated with field-observed data in case of the different pollination strategies. According to our results, the reproductive success of the vast majority of orchid species has not changed during time and pollination crisis is not apparent in Hungary at least until the end of the 20th century.

A száz éves Móczár László köszöntése

Tegnap köszöntötte a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Rovartani Társaság és a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztálya Móczár Lászlót közelgő századik születésnapja alkalmából.

Móczár László kedvenc rovarai, a hártyásszárnyúak az európai orchideák legfontosabb megporzói közé tartoznak, ezért ezúton kívánunk Laci bácsinak jó egészséget!

Carlos Enrique Hermosilla felvétele (forrás) 

Móczár László 1914. december 10-én született Kiskunfélegyházán. A Pázmány Péter Tudományegyetemen 1937-ben szerzett zoológus és 1938-ban középiskolai tanári diplomát, majd Szegeden 1939-ben tanítóképző-intézeti tanári diplomát (1939). 1948-ban lett egyetemi magántanár, 1953-ben kandidátus, 1960-ban pedig a biológiai tudományok doktora. Zoológiai pályafutását 1937-ben, az Országos Természettudományi Múzeumban 1 éves próbaszolgálatos tisztviselőjelöltként kezdte, majd 4 éven át önkéntes munkaerőként folytatta. 1939-1944 között 50 hónapon át volt katona. 1944 őszén került vissza a Természettudományi Múzeumba. 1951-1956 között a Múzeumok és a Műemlékek Országos Központjában az állattani kutatások és a múzeológia irányítója, kiállítások szervezője, két éven át a pécsi múzeum kutatója. 1956 szeptemberétől ismét a budapesti Múzeumban dolgozott. 1969-1982-ben Szegeden a József Attila Tudományegyetem Állattani Tanszék professzora. A létrehozott ökológiai munkacsoportból alakult az egyetem Ökológiai Tanszéke. 45 évi aktív szolgálat után ment nyugdíjba. Szakterülete: Hymenoptera taxonómia, faunisztika, állatföldrajz, etológia, cönológia. Munkája elismeréseként megkapta a Frivaldszky-emlékérem arany fokozatát (1975), Magyar Biológiai Társaság id. Entz Géza- (1986), és Gorka Sándor díját (1993). Tevékenységét a tucatnál több új faj "moczari" elnevezésével honorálták.

Nevét a nagyközönség előtt minden bizonnyal kiváló, színes rovarfotói és ezek felhasználásával készült könyvei tették ismertté.

 

Móczár László Természettudományi Múzemban elhelyezett fotógyűjteményét itt böngészhetik az érdeklődők.