Búcsú Nagy Miklós Tanár Úrtól

 

Életének 88. évében, 2018. június 21-én örökre eltávozott közülünk Dr. Nagy Miklós, Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék nyugalmazott egyetemi docense, a tanszék korábbi vezetője.

 

Nagy Miklós Tanár Úr terepgyakorlati 'hegyibeszédet' tart a Szársomlyón

1930. december 2-án született Debrecenben, Nagy Károly MÁV-kárpitos és Goldschmidt Teréz gyermekeként.  1949-ben érettségizett a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban. 1951-ben vette feleségül főiskolai csoporttársát, Horváth Ilonát, tanárjelöltként ezév szeptemberében kezdtek el tanítani a Csongrád megyei Csorva község iskolájában. Az egri Főiskolán 1952-ben szerzett biológia-kémia szakos tanári oklevelet. 1954-től a józsai általános iskolában tanított. Részlet az ebben az időszakban készült jellemzéséből: ’Tiszta gyöngédség, nem árt senkinek sem. Szereti is mindenki. Mivel szaktárgyaival tudományosan is foglalkozik, mint előadó magasabb beosztásban is megállná a helyét.’ 1959-ben kitüntetéssel megszerezte a földrajz szakos tanári diplomát is. 1963-ban megkapta ’Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója’ kitüntetést. 1973-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen biológia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett és ugyanebben az évben ’Kiváló tanár’ kitüntetést kapott. 1976-ban doktorált ’summa cum laude’ minősítéssel és ezév szeptemberétől a KLTE Növénytani Tanszék munkatársa lett. (1979-ben készült egyetemi minősítésében a következő sorok olvashatók: ’Szorgalma, kitartása és alapossága minden vonatkozásban példamutató. Pártonkívüli.’) 1983-ban a biológiai tudományok kandidátusa fokozatot szerzett, 1986-ban docenssé nevezték ki.

Abban a szerencsében volt részem, hogy szakdolgozati és doktori témám vezetője volt

Számos biológia-tanár és biológus nemzedék nevelkedett Növényföldrajz és Növényrendszertan előadásain és az Általa vezetett Terepgyakorlatokon. Éveken keresztül ’éltünk együtt’ a Tanszék legkisebb (mintegy 5 négyzetméteres) dolgozószobájában hárman, Tanár Úr, Matus Gábor és jómagam (kiegészülve néhány szakdolgozóval és doktorandusszal). A szobát nem csak szóban hívtuk ’Az odú’-nak (magunkat pedig odulakóknak), hanem az ajtóra is kiírtuk a találó elnevezést.

Terepgyakorlati pihenő, kedves kolléganőjével és társszerzőjével, Papp Máriával, a védjegyévé vált 'David Attenbourough-típusú' ingben

Nemcsak tiszta emberségére, példás pedagógiai hozzáállására, hanem a szakmai kérdésekbe is beszűrődő humorára is emlékszünk (talyigakötő kappanfű, szemfenékjáró küllő és társai).

2009-ben a Debreceni Egyetem Természettudományi Kara emlékplakettet adományozott Neki sokéves, eredményes munkásságának elismeréséül.

A legutóbbi évekig rendszeresen bejárt a Tanszékre, és amíg egészsége engedte részt vett a Növényrendszertan gyakorlatok tartásában és a referálóanyagok karbantartásában, kiegészítésében, rendezésében.

Emlékét tisztelettel és szeretettel őrizzük.

Elhunyt Fekete Gábor

Megrendülve tudatom e helyen is, hogy hosszan tartó súlyos betegség után, 86 éves korában a mai napon elhunyt Fekete Gábor az MTA Botanikai és Ökológiai Kutatóintézetének ny. kutatóprofesszora, a MTA rendes tagja, a Széchenyi-díj kitüntettje.

 

 

a kép forrása

Tanár Úr munkásságának rövid bemutatása az MTA honlapján.

In memoriam Bolye Ferenc

 

 

2016. október 6-án elhunyt Bolye Ferenc, Kishantos egyik megálmodója és vezetője, az ökológiai gazdálkodás, a fenntartható vidékfejlesztés egyik legnagyobb magyar alakja.

Emlékezés Lenkey Béla Tanár Úrra

A hét végén Gömörben jártam és az ottani fejfás temetőket vizsgáltam. Számos faluban találkoztam Lenkeyek sírjaival és természetesen eszembe jutott néhai Dr. Lenkey Béla, a Debreceni Egyetem Mikrobiológiai és Biotechnológiai Tanszékének nyugalmazott egyetemi docense, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Baráti Körének elnöke. Tanár Úr másfél évig tartó súlyos betegség után, életének 73. évében, idén június 3-án hunyt el.

 

A Baráti Kör bükki papucskosbor néző kirándulását szervezte tavaly, amikor találkoztunk és ekkor számolt be arról, hogy életében először orchideát Szuhafő temetőjében látott, az 1960-as években.

A növényt most sikerült (száraz kórós állapotban) megtalálni és azonosítani.



A bíboros kosbor (Orchis purpurea) kórója Szuhafő temetőjében,
fél évszázaddal azután, hogy ott Lenkey tanár úr látta

Igazi közösségi ember volt. Hálás szívvel gondolok vissza Rá, mint az egykori levelezős terepgyakorlatok, a KLTE Baráti Körének előadásai és az ún. kerítés-tárlatok fő szervezőjére, ötletgazdájára, „motorjára”. Ezúton is köszönöm támogatását, amellyel szűkös időszakokban Kitaibelia című folyóiratunkat is támogatáshoz segítette. Köszönöm, hogy a – mikrobiológusnak és botanikusnak egyaránt igen kedves – „Megérett a bodzafa” című népdalt Tőle hallhattam, megtanulhattam.