Gyep vagy pázsit?

Érdekes jelentésváltozáson ment át a gyep szavunk. Eredetileg lágyszárú növények által dominált növényközösségek összefoglaló neve volt. Mára viszont a köznyelv pázsit értelemben használja, és gyakorlatilag kizárólag karbantartott (fűnyírózott, többnyire öntözött), többnyire egynemű (kevés növényfajból álló) mesterséges gyepet ért alatta.

A jelenség nem ma kezdődött, hiszen Poldi bácsinak is "Csak az a szép gyep" fog hiányozni Janikovszky Éva Égigérő fű című egyébként nagyszerű művében és a belőle készült filmben.

Hogy szerintem milyen a gyep azt a naturalista ábrázolás egyik legkiválóbb reneszánsz művészének immár több mint ötszáz éves alkotásával igyekszem megmutatni.

Albrecht Dürer (1471-1528) édesapja a Békés megyéből véndorolt ki Bajorországba; a Gyula melletti Ajtós községről az ajtósi nemesi előnevet viselte. Németül az ajtó = Tür, így lett az ajtósiból Türer, majd Dürer.) Dürer művei közül leghíresebbek a fa- és különösen a rézmetszetei, de nagyon figyelemreméltóak az egyéb technikával készült rajzai és festményei is.

Mai szemmel és botanikusként szemlélve is lenyűgöző a Das große Rasenstück (azaz: A nagy gyepdarab) című akvarellje, amelye 1503-ban készült. A gyep növényeit rendkívül részletesen és hűen örökítette meg, hogy azok többsége faji szinten azonosítható. Itt különböző fajok virágzó és termést érlelő példányai láthatók.

Minderre a modern "gyepekben" alig van esélye növénynek. ahogy a Blikk című nyomdaipari termék 2015. június 6-án megjelent cikke jól illusztrálja. Így el lehet adni "fűmagot", fűnyírót és szegélynyírót (bele benzint és/vagy áramot), öntözéshez ivóvizet, műtrágyát, stb.

 

Albrecht Dürer: Das große Rasenstück (A nagy gyepdarab). Akvarell. Bécs, Albertina.

Cikk a Blikk című nyomdaipari termék 2015. június 6-ai számából

 

Új cikk a Kitaibelia-ban

Vojtkó A. & Farkas T. (2023). Florisztikai adatok Észak-Magyarországról III. Zempléni-hegység. Kitaibelia 28(2): 109–172.

https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia/article/view/13068

Új cikkünk a hagymaszagú tarsókáról

 Új cikkünk a hagymaszagú tarsókáról szabadon elérhető az alábbi linken

Our brand new paper on the garlic pennycress (Mummenhoffia alliacea) is available on

https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/wre.12584

Abstract

Garlic pennycress (Mummenhoffia alliacea) is a rare weed of the Brassicaceae family, protected in Hungary. In 2021, three new sites of the species were discovered. In addition to these previously unknown occurrences, a detailed study of a roadside occurrence known for a longer time but not yet published was carried out. Main aim of our study was to find out how habitat management practices, such as mowing and winter-deicing effects seed mass and germination. Seeds collected earlier had significantly lower mass than those from later collections, suggesting that late-spring mowing would be optimal for the reproduction of M. alliacea. The type of mowing (chopping the stem into small pieces or cutting the stem at one point at few centimetres above ground) had no significant effect on seed germination but did have a significant effect on the seed mass. Seed mass deriving from whole individuals was significantly higher than seed mass of chopped individuals, suggesting, that traditional mowing methods are better than the use of modern lawnmowers for the survival of the species. The highest NaCl (used for winter-deicing) concentration where germination was observed was 0.75 m/m% (mass percentage), which is comparable with strongly saline soils in nature. The newly discovered sites were all disturbed, one of which was located on roadsides (paved and dirt roads) and two on embankments, suggesting that anthropogenic habitats could be optimal for the species, but the long-term survival depends on the management of these habitats.