Cikk a Biological Invasions című folyóiratban

Megjelent a világhálón a csókalábú útifű európai közutak mentén történő terjedéséről írt cikkünk a Biological Invasions című folyóiratban.

Köszönet minden társszerzőnek és gratuláció Fekete Rékának a PhD-értekezésének alapjául szolgáló, ötödik, első szerzős, Q1-es cikkének megjelenése okán!

Teljes terjedelmében letölthető innen.

--------------

Our new paper published online on the spread of Plantago coronopus along the European road network.

Congratulations to Réka Fekete, for her 5th, first authored, Q1 paper connecting to her future PhD-thesis.

Available here

Cikk az Ecology and Evolution című folyóiratban

Fekete Réka első szerzőségével megjelent három mediterrán sziget (Ciprus, Leszbosz és Kréta) antropogén orchideaélőhelyeinek (útszegélyek és temetők) összehasonlító vizsgálatát bemutató cikkünk az Ecology and Evolution című folyóiratban.

A teljes cikk letölthető innen.

Abstract

Several important habitats have become threatened in the last few centuries in the Mediterranean Basin due to major changes adopted in land‐use practices. The consequent loss of natural and seminatural orchid habitats leads to the appreciation of small anthropogenic habitats, such as cemeteries and roadside verges. Colonization of cemeteries and roadside verges by orchids has long been known, but no study to date compared the suitability of these two anthropogenic habitats for orchids. Therefore, in this paper our aim was to survey cemeteries and roadside verges and to compare these two habitats regarding their role in conserving Mediterranean terrestrial orchids. We conducted field surveys in three Mediterranean islands, Cyprus, Crete, and Lesbos, where both cemeteries and roadside verges were sampled on a geographically representative scale. We found a total of almost 7,000 orchid individuals, belonging to 77 species in the two anthropogenic habitat types. Roadside verges hosted significantly more individuals than cemeteries in Crete and Lesbos, and significantly more species across all three islands. Our results suggest that although cemeteries have a great potential conservation value in other parts of the world, intensive maintenance practices that characterized cemeteries in these three islands renders them unable to sustain valuable plant communities. On the other hand, roadside verges play a prominent role in the conservation of Mediterranean orchids in Cyprus and Greece. The pioneer status of roadside verges facilitates their fast colonization, while roads serve as ecological corridors in fragmented landscapes.

Idézés

Fekete R., Löki V., Urgyán R., Süveges K., Lovas‐Kiss Á., Vincze O. & Molnár V. A. (2019): Roadside verges and cemeteries: Comparative analysis of anthropogenic orchid habitats in the Eastern Mediterranean. – Ecology and Evolution DOI: 10.1002/ece3.5245

Szűkebb elterjedésűek-e a nagyobb magvú lágyszárúak? - cikk az Ecology and Evolution című lapban

Sonkoly Judit elsőszerzőségével megjelent cikkünk az Ecology and Evolution című folyóiratban. A közleményben a magtömeg, az elterjedési terület mérete, az ökológiai fényigény, vízigény és tápanyagigény kapcsolatát elemeztük a Pannon flóra 1600 lágyszárú fajának adatait felhasználva. A teljes cikk szabadon elérhető a folyóirat honlapján.

 

Összefoglalás

A magtömeg – elterjedési terület trade-off hipotézis, avagy szűkebb elterjedésűek-e a nagyobb magvú lágyszárúak?

Célunk a magtömeg – elterjedési terület trade-off (csereviszony) hipotézis tesztelése volt, ami szerint a kisebb magok hatékonyabb terjedése miatt a növényfajok elterjedési területének nagysága negatívan korrelál a magtömeggel. A környezeti tényezők magtömegre és elterjedési területre gyakorolt hatásának vizsgálatán keresztül célunk volt azon élőhelyek feltérképezése is, melyek fajai különösen veszélyeztetettek lehetnek, és emiatt külön figyelemre van szükség a lokális kihalásuk megelőzése érdekében. Ebből a célból a pannon flóra 1600 lágyszárú fajához gyűjtöttük össze a magtömeg és az elterjedési terület nagyságát, valamint a nedvesség-, fény- és tápanyagigényre vonatkozó ökológiai indikátorértékeket. Eredményeink szerint a magtömeg negatívan korrelál az elterjedési területtel a vizsgált fajok esetében. A magtömeg a fényigény csökkenésével és a tápanyagigény növekedésével párhuzamosan nőtt, viszont a nedvességigény növekedésével csökkent. Az elterjedési terület a nedvességigény és a tápanyagigény növekedésével párhuzamosan nőtt, viszont a fényigény növekedésével csökkent. Eredményeink a pannon flóra lágyszárú fajai esetében megerősítik a magtömeg – elterjedési terület trade-off létezését. Azt is megállapítottuk, hogy az alacsony víz- és tápanyagellátottságú, de magas fényintenzitással jellemezhető élőhelyek fajai szűkebb elterjedésűek. Ezek az eredmények alátámasztják, hogy a száraz, tápanyagszegény élőhelyek, mint például a száraz gyepek fajai veszélyeztetettebbek, mint a nedves és tápanyagdús élőhelyek fajai, és fokozott odafigyelést igényelnek. Habár eredményeink a regionális flóra vizsgálatán alapulnak, a vizsgált fajok rendkívül nagy száma és a globális elterjedési terület használata miatt ezek hozzájárulhatnak a globális biogeográfiai folyamatok és mintázatok jobb megértéséhez, ami elengedhetetlen a természetvédelmi prioritások és célkitűzések meghatározásához.

 

Abstract

We aimed to introduce and test the “seed mass–distribution range trade-off” hypothesis, that is, that range size is negatively related to seed mass due to the generally better dispersal ability of smaller seeds. Studying the effects of environmental factors on the seed mass and range size of species, we also aimed to identify habitats where species may be at risk and need extra conservation effort to avoid local extinctions. We collected data for seed mass, global range size, and indicators for environmental factors of the habitat for 1,600 species of the Pannonian Ecoregion (Central Europe) from the literature. We tested the relationship between species’ seed mass, range size, and indicator values for soil moisture, light intensity, and nutrient supply. We found that seed mass is negatively correlated with range size; thus, a seed mass–distribution range trade-off was validated based on the studied large species pool. We found increasing seed mass with decreasing light intensity and increasing nutrient availability, but decreasing seed mass with increasing soil moisture. Range size increased with increasing soil moisture and nutrient supply, but decreased with increasing light intensity. Our results supported the hypothesis that there is a trade-off between seed mass and distribution range. We found that species of habitats characterized by low soil moisture and nutrient values but high light intensity values have small range size. This emphasizes that species of dry, infertile habitats, such as dry grasslands, could be more vulnerable to habitat fragmentation or degradation than species of wet and fertile habitats. The remarkably high number of species and the use of global distribution range in our study support our understanding of global biogeographic processes and patterns that are essential in defining conservation priorities.

Hivatkozás

Sonkoly J., Deák B., Valkó O., Molnár V.A., Tóthmérész B., Török P. (2017): Do large-seeded herbs have a small range size? The seed mass– distribution range trade-off hypothesis. – Ecology and Evolution DOI 10.1002/ece3.3568

Cikk a Lengyel Botanikai Társaság folyóiratában

Megjelent ’Using traditional ecological knowledge in discovery of rare plants: a case study from Turkey’ című cikkünk.

A teljes közlemény szabadon letölthető innen.

Összefoglalás

A természeti erőforrások fenntartható használata általában a természettel kapcsolatos hosszú távú helyi tapasztalatokon alapul. A helyi hagyományos közösségek gyakran gazdag ökológiai ismeretekkel rendelkeznek. Ez a tudás váratlan új információt adhat a kutatóknak, és új lehetőségeket és lehetőségeket kínál a szakemberek számára a ritka és fenyegetett fajok megőrzésében.

Két ritka orchideafaj állományait találtuk Törökországban, 2015-ben helyi lakosok segítségével. Az Ophrys lesbis populációját Çamlık település határában (Muğla tartomány), míg az Orchis punctulata-t Kadılar nevű falu (Antalya tartomány) temetőjében. Emellett beszámolunk néhány orchideafaj (Orchis papilionacea, O. italica és Barlia robertiana) vidéki konyhakertekbe való telepítéséről a Muğla tartományban található Çamlık és Bayır nevű falvakból.

A jelentős orchidea-populációk jelenléte (például az Ophrys lesbis esetében az egyik legnagyobb valaha ismert) egy olyan területen, ahol a helyi tulajdonosok évtizedek óta folytatnak salep-gyűjtést, arra enged következtetni, hogy a mérsékelt mértékű gumógyűjtés hosszú távon fenntartható lehet. Megfigyeléseink alapján a török salep gyűjtők segíthetnek a botanikusoknak és a természetvédőknek a ritka, veszélyeztetett orchidea-populációk új lelőhelyeinek, így közvetetten ezeknek az állományoknak a védelmében.

Salep-gyűjtés nyomai [Ophrys umbilicata; Seferihisar közelében (İzmir)]; b – orchideaákból (beleértve a ritka Ophrys lesbis-t is) és más vadvirágokból kötött csokrok mint asztali díszek Çamlık falu éttermében (Muğla tartomány); c – salep céljára gyűjtött orchideagumók szárítása Çamlık-ban (Muğla); d – szárított és porrá őrölt salep Çamlık-ban (Muğla); e & f – a 85 éves Güllü S. mutatja a családja kertjébe ültetett Orchis italica és Orchis papilionacea példányokat; g – a ritka Ophrys lesbis (és másik 14 orchideafaj) helyi lakosság segítsségével megtalált új és jelentős lelőhelye; h & i –az Ophrys lesbis habitusa és virágzata. –
A fényképeket készítette: a, c–f : Molnár V. Attila; b, g–i : Löki Viktor.

Hivatkozás

Molnár V.A., Süveges K., Molnár Zs., Löki V. (2017): Using traditional ecological knowledge in discovery of rare plants. – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 86(3): 3541. doi 10.5586/asbp.3541

Látonyafélék és filogen"etika"

A látonyafélék (Elatinaceae) a növényi filogenetika „mostohagyerekei”. Ez alatt azt értem, hogy egy olyan növénycsaládról van szó, amely az utolsók között került górcső alá abban a tekintetben, hogy kik a rokonai és milyenek a leszármazási viszonyai. Tudtuk ezt évek óta és részben ez a tény indukálta ez irányú kutatásainkat is (meg persze az érdeklődés ezek iránt a különleges és érdekes növények iránt). Elég sok erőfeszítésünkbe került, hogy összegyűjtsük ezekből a ritka és nehezen megtalálható növényekből a vizsgálathoz szükséges anyagot. Jártunk többek között nyomukban Lampedusa, Szicília, Ciprus és Szardínia szigetén, Spanyol-, Lengyel-, Magyar- és Törökországban, szereztünk mintákat Oroszországból, Nepálból és az USA-ból. Úgy látszik azonban ez az érdekes csoport másoknak is felkeltette az érdeklődését. Cai és munkatársai (2016) megelőztek bennünket. Bár bemutattuk eredményeinket a Magyar Biológia Társaság Botanikai Szakosztályában vagy az Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében c. konferencia 2014-es soproni rendezvényén, mégis késve tettük közzé a „nagy opuszt”, amely a korábban közzétett Cai et al.-féle közleményhez is bőven adott új szempontokat. Ám utóbbi cikket – annak ellenére, hogy a benyújtás idején létezéséről még nem tudtunk – mégis hivatkoztuk. Át kellett írnunk a bevezetésben és az összefoglalóban azokat a mondatokat amikben azt hangsúlyoztuk, hogy mi vagyunk az elsők, akik a nemzetség leszármazási viszonyait molekuláris filogenetikai módszerekkel vizsgáljuk.

A mi munkánk megjelenéséhez képest csaknem két hónappal később jelent meg egy amerikai kutatócsoport két cikke. Ezekben egyik őket megelőző kutatásról (Cai et al 2016, Sramkó et al 2016) sem esik említés.  Sőt azt állítják: "The cosmopolitan genus Elatine (Elatinaceae) includes about 25 aquatic species of mostly diminutive aquatic plants, whose relationships have not been evaluated using a phylogenetic approach."

Amit nem hivatkozunk az nem is létezik?
 

(Csak zárójelben teszem hozzá, hogy a Les-labor féle cikkek szinte kizárólag herbárumi példányokból nyert genetikai információn alapulnak. Mi viszont vettük a fáradságot, hogy megkeressük a növényeket… Ami néha nem is olyan könnyű. De szeretném látni, hogy Razifard vagy Les megtaláljon és azonosítson egy látonyát!)

 

Hivatkozások

Cai, L., Xi, Z., Peterson, K., Rushworth, C., Beaulieu, J., & Davis, C. C. (2016). Phylogeny of Elatinaceae and the tropical Gondwanan origin of the Centroplacaceae (Malpighiaceae, Elatinaceae) Clade. PloS one 11(9): e0161881.

Razifard, H., Rosman, A. J., Tucker, G. C., & Les, D. H. (2017). Systematics of the Cosmopolitan Aquatic Genus Elatine. – Systematic Botany 42(1), 73–86.

Razifard, H., Les D. H., & Tucker G. C. (2017): Reticulate Evolution in Elatine L.(Elatinaceae), a Predominantly Autogamous Genus of Aquatic Plants. – Systematic Botany 42(1): 87–95.

Sramkó, G., Molnár V., A., Tóth, J. P., Laczkó, L., Kalinka, A., Horváth, O., ... & Popiela, A. (2016): Molecular phylogenetics, seed morphometrics, chromosome number evolution and systematics of European Elatine L.(Elatinaceae) species. – PeerJ 4: e2800.

Cikk a PeerJ című folyóiratban

Megjelent a látonya (Elatine) nemzetség európai fajainak molekuláris filogenetikáját, magmorfológiáját, kromoszómaszám evolúcióját és rendszertanát tárgyaló közleményünk a PeerJ című folyóiratban.

1. Az alaktani változatosság példái az Elatine nemzetségben. A, Elatine alsinastrum (subgenus Potamopithys) terresztris alakja; B, Elatine alsinastrum vízi alakjának virágzó hajtásai; C, E. brochonii (Spanyolország); D, E. triandra (Magyarország); E, E. hexandra (Lengyelország); F, E. californica (USA); G, E. hungarica (Magyarország); H, E. hydropiper (Magyarország); I, E. campylosperma (Spanyolország); J, E. gussonei (Lampedusa); K, E. gussonei (Szicília); K, E. macropoda (Szardínia). —Molnár V. Attila fényképei.

Összefoglalás

Az Elatine nemzetségnek mintegy 25 faja ismert, amelyek efemer vizes élőhelyek kistermetű, rövid életű fajai. Nagyfokú, és részben kétéltű életmódjukból fakadó morfológiai variabilitásuk következtében a nemzetség taxonómiája ellentmondásos. Cikkünkben 13 faj 27 mintájának részletes molekuláris filogenetikai vizsgálatát végeztük el nukleáris (rITS) és plasztid (accD-psaI, psbJ-Peta, ycf6-PSBM-trnd) szekvenciák alapján. A filogenetikai analízis alapján a nemzetség európai képviselőinek rendszerezését adjuk. A hagyományosan elfogadott Crypta és Elatinella szekciókat monofiletikusnak találtuk. Megállapítottuk, hogy a nemzetség filogenetikai fáján a legelső leágazást az Elatine brochonii képezi – e faj számára egy új Szekciót írtunk le és azt a faj jellegzetes murvaleveleiről Sect. Bracteata-nak neveztük el. Néhány rendszertani következtetést is levontunk. Az E. hexandra, magas ploidia-szintű faj valószínűleg állandósult hibrid a két fő szekció egy-egy fajai között. Az E. campylosperma önálló faji státuszát molekuláris genetikai és morfológiai bizonyítékok is alátámasztják. Az E. gussonei szélesebb elterjedésű és genetikailag változatos faj, amelynek két főbb leszármazási vonala különül el. Az Ázsiából leírt E. ambigua jelenléte az európai (és így a hazai) flórában kérdéses. A fő leszármazási vonalakat számos szünapomorf  morfológiai karakter, valamint egységes kromoszóma számok is támogatják. Mindezek alapján az tetramer virágokkal és átellenes levelekkel rendelkező Elatinella szekción belül két új alszekciót is leírtunk: a Hydropipera mérsékelt égövben elterjedt, a Macropodae alszekcióba pedig mediterrán fajok tartoznak.

Fig. 4. One of the two MPTs resulted from MP analysis of the combined (nrITS+plastid accD-psaI, psbJ-petA, ycf6-psbM-trnD) sequences displayed as a phylogram (A) and as a cladogram (B). Next to each branch are bootstrap support values resulting from 1,000 pseudo-replicate followed by Bayesian PP values after the slash.

A teljes cikk letölthető innen.

Hivatkozás

Sramkó G., Molnár V. A., Tóth J. P., Laczkó L., Kalinka A., Horváth O., Skuza L., Lukács B. A. & Popiela A. (2016): Molecular phylogenetics, seed morphometrics, chromosome number evolution and systematics of European Elatine L. (Elatinaceae) species. – PeerJ 4: e2800, DOI 10.7717/peerj.2800

A 2015-ös év publikációi

Közeledik az OTKA K108992 számú pályázat második évi szakmai jelentésének benyújtási határideje. Ennek kapcsán összegeztem a pályázat támogatásával 2015-ben megjelent és elfogadott közleményeket.

Lektorált folyóiratokban megjelent angol nyelvű cikkek:

 

Biró É. – Bódis J. – Nagy T. – Tökölyi J. – Molnár V. A. (2015): Honeybee (Apis mellifera) mediated increased reproductive success of a rare deceptive orchid. – Applied Ecology and Environmental Research 13(1): 181–192. (IF₂₀₁₄: 0,557)

Molnár V. A. – Löki V. – Takács A. – Schmidt J. – Tökölyi J. – Bódis J. – Sramkó G. (2015): No evidence for historical declines in pollination success in Hungarian orchids. –  Applied Ecology and Environmental Research 13(4): 1097–1183. (IF₂₀₁₄: 0,557)

E. Vojtkó A. – Sonkoly J. – Lukács B. A. – Molnár V. A. (2015): Factors affecting reproductive success in three entomophilous orchid species in Hungary. – Acta Biologica Hungarica 66(2): 231–241. (IF₂₀₁₄: 0,589)

Löki V. – Tökölyi J. – Süveges K. – Lovas-Kiss Á. – Hürkan K. – Sramkó G. – Molnár V. A. (2015): The orchid floraof Turkish graveyards: a comprehensive field survey. – Willdenowia 45(2): 231–243. (IF₂₀₁₄: 0,721)

Molnár V. A., Sonkoly J, Lovas-Kiss Á, Fekete R, Takács A, Somlyay L, Török P. (2015): Seed of the threatened annual legume, Astragalus contortuplicatus, can survive over130 years of dry storage. – Preslia 87: 319–328. (IF₂₀₁₄: 4,104)

Lovas-Kiss Á., Sonkoly J., Vincze O., Green A. J., Takács A. & Molnár V. A. (2015): Strong potential for endozoochory by waterfowl in a rare, ephemeral wetland plantspecies (Astragalus contortuplicatus,Fabaceae). – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 84(3): 321–326. (IF₂₀₁₄: 1,174)

Popiela A., Łysko A., Molnár V. A., Kącki Z. & Lukács B. A. (2015): Elatine triandra Schkuhr (Elatinaceae) in Europe, with special emphasis onthe central part of the continent. – Acta Botanica Gallica – Botany Letters 162 DOI:10.1080/12538078 (IF₂₀₁₄: 0,479)

Kalinka A., Sramkó G., Horváth O., Molnár V. A. & Popiela A. (2015): Chromosome numbers of selected species of Elatine L. (Elatinaceae). – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 84(4): 413–417. DOI 10.5586/asbp.2015.036 (IF₂₀₁₄: 1,174)

Molnár V. A, Tóth J. P., Sramkó G., Horváth O., Popiela A., Mesterházy A., Lukács B. A. (2015): Flood induced phenotypic plasticity in amphibious genus Elatine(Elatinaceae). – PeerJ 3:e1473; DOI 10.7717/peerj.1473 (IF₂₀₁₄: 2,1)

Somlyay L., & Sennikov A. N. (2015): Atlas FloraeEuropaeae notes 24. Taxonomic interpretation and typification of Sorbus pannonica (Rosaceae), a presumed intermediate between S. aria and S. graeca from Hungary. – Annales Botanici Fennici 52(3-4): 274–287. (IF₂₀₁₄: 0,698)

Bateman R. M., Sramkó G. & Rudall P. J. (2015): Floral miniaturisation and autogamy in boreal-arctic plants are epitomised by Iceland’s most frequent orchid, Platanthera hyperborea. – PeerJ 3: e894. DOI 10.7717/peerj.894 (IF₂₀₁₄: 2,1)

Bartha L., Sramkó G., Volkova P. A., Surina B., Ivanov A. L. & Banciu H. L. (2015): Patterns of plastid DNAdifferentiation in Erythronium (Liliaceae) are consistent with allopatric lineage divergence in Europe across longitude and latitude. – Plant Systematics and Evolution 301(6): 1747–1758. DOI 10.1007/s00606-014-1190-x (IF₂₀₁₄: 1,422)

Löki V. & Molnár V. A. (2015): New localities of Elatine macropoda and E. alsinastrum in Turkey (Çanakkale). – Studia Botanica Hungarica 46(1): 43–47. DOI 10.17110/StudBot.2015.46.1.43

Sonkoly J., E. Vojtkó A., Tökölyi J., Török P., Sramkó G., Illyés Z., Molnár V. A. (2016): Higher seed number compensates for lower fruit-set in deceptive orchids. – Journal of Ecology 104(2): 343–351.  DOI 10.1111/1365-2745.12511 (IF₂₀₁₄: 5,521)

Lektorált folyóiratokban megjelent magyar nyelvű cikkek:

 

Takács A., Süveges K., Ljubka T., Löki V., Lisztes-Szabó Zs. & Molnár V. A. (2015): A Debreceni Egyetem Herbáriuma (DE) II.: A „Siroki Zoltán Herbárium”. – Kitaibelia 20(1): 15–22. DOI 10.17542/kit.20.15

Bauer N. & Somlyay L. (2015): A Crepis mollis (Jacq.) Asch. subsp. hieracioides (Waldst. & Kit.) Domin újrafelfedezése Magyarországon. – Kitaibelia 20(1): 150–156. DOI 10.17542/kit.20.150)

Takács A., Nagy T., Salamon-Albert É. & Molnár V. A. (2015): Az év vadvirága 2014-ben: A szibériai nőszirom (Iris sibirica L.) – Kitaibelia 20(2): 268–285. DOI 10.17542/kit.20.268

Sulyok J., Vojtkó A. & Somlyay L. (2015): A Viola collina Besser előfordulása a Bükkben és az Upponyi-hegységben. – Kitaibelia 20(2): 254–258. DOI: 10.17542/kit.20.254

Bauer N. (2015): Az Apium repens (Jacq.) Lagasca új előfordulása aSzigetközben. – Kitaibelia 20(2): 300.  DOI 10.17542/kit.20.300

E. Vojtkó A. & Lukács B. A. (2015): Növényi jellegek és alkalmazásuk növényökológiai kutatásokban I.: Történeti áttekintés, jelleg típusok, módszertan és adatbázisok. – Kitaibelia 20(2): 286–289. DOI:10.17542/kit.20.286

Ismeretterjesztő cikkek:

 

 Molnár V. A. (2015): Klímaváltozás és orchideák. - Természet Világa 146(1): 40–41.

Takács A. & Molnár V. A. (2015): Az ÉvVadvirágai 2015 – A fehér szegfüvek. Istenek, szent királyok, lovagok füvei. – Élet és Tudomány 70(33): 1030–1032.

Molnár V. A., Sonkoly J. & Takács A. (2015a): Növények Csipkerózsika-álma avagy meddig életképesek a magvak? – Élet és Tudomány 70(39): 1222–1224.

Molnár V. A., Schmotzer A., Máté A. & Löki V. (2015b): Élet a halál után. Atemetők növénytani öröksége. – Élet és Tudomány 70(45): 1424–1427.

Takács A., Nagy T. & Molnár V. A. (2016): Herbáriumok: porosodó szénakazlak, vagy információs aranybányák? – Interpress Magazin 36(1): 94–100.

Süveges K., Fekete R. & Löki V. (2015): Élet a halál színterén – a Kárpát-medence temetőinek növényritkaságai. – Egyetemi Élet 2015(11): 24.

Könyv:

Molnár V. A. (2015): Kitaibel. Egy magyar tudós élete. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, Debrecen. 216 pp. ISBN 978‐963‐473‐890‐9

Nagy örömömre szolgál, hogy az elmúlt évben öt tanítványomnak (Biró Éva, Lovas-Kiss Ádám, Löki Viktor, Sonkoly Judit és E. Vojtkó Anna) jelent meg első szerzős közleménye. Két további doktorandusz hallgatómnak (Horváth Orsolya és Takács Attila) három ill. két cikke, valamint két MSc-hallgatómnak (Fekete Réka és Süveges Kristóf) egy-egy nemzetközi közleménye jelent meg.

 

Mestertanár aranyérem

A tegnapi napon a Magyar Tudományos Akadémia székházában adták át az Országos Tudományos Diákköri Tanács által adományozott Pro Scientia aranyérmeket és Mestertanár aranyérmeket. Utóbbi kitüntetést vehettem át én is.

 

Az elismerést az OTDT 1997-ben alapította a minőségi felsőoktatás érdekében kifejtett munkásság méltányolására azon oktatók és kutatók jobb megbecsülése és ösztönzése céljából, akik az egyetemisták és a főiskolások kötelező tananyag elsajátításán túlmutató, tudományos diákköri, szakkollégiumi vagy egyéb önképzési formában megvalósuló tudományos tevékenységének elősegítéséért, kibonta­koz­tatásáért és elismeréséért témavezetőként és a tudományszervezés terén éveken át kiemelkedően eredményes, áldozatos munkát végeztek.

 

Az érem homlokzati oldala Bognár György szobrászművész alkotása és
Raffaello Santi: Az athéni iskola című művének részlete nyomán készült



 

Témavezetésemmel 1999 óta összesen 15 az Országos Tudományos Diákköri Konferencián vagy az Országos Felsőoktatási Környezettudományi konferencián díjazott dolgozat készült:

	1999	2000	2001	2008	2009	2010	2011	2012	2013	2014	2015	Összesen
1. díj	1	1	-	1	-	-	-	1	-	1	-	5
2. díj	-	-	-	1	1	-	-	-	1	1	1	5
3. díj	-	-	1	-	-	1	1	1	-	1	-	5

 

Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciákon és az Országos Felsőoktatási Környezettudományi Konferencián a következő tanítványaim értek el helyezéseket:

 

Hallgatók neve	Tudományos konferencián elért eredmény
Pfeiffer Norbert	XXIV. OTDK, Debrecen, 1. díj 1999
Gulyás Gergely	XXV. OTDK, Budapest, 3. díj, 2001
Takács Attila	XXIX. OTDK, Veszprém, 2. díj, 2009
Sonkoly Judit, Hegedűs Roland, E. Vojtkó Anna,	XXX. OTDK, Budapest, 3. díj, 2011
Lovas-Kiss Ádám, Löki Viktor, Takács Attila	XXXI. OTDK, Szeged, 2. díj, 2013
Süveges Kristóf, Fekete Réka, Lovas-Kis Ádám	XXXII. OTDK, Pécs, 2. díj, 2015
Pfeiffer Norbert	VII. OFKD, Debrecen, 1. díj, 2000
Bata Kinga	XI. OFKD, Nyíregyháza, 1. díj, 2008
Pénzes Csaba, Bán Ágnes, Nagy Szabolcs	XI. OFKD, Nyíregyháza, 2. díj, 2008
Takács Attila	XII. OFKD, Veszprém, 3. díj, 2010
Takács Attila , Sonkoly Judit	XIII. OFKD, Veszprém, kiemelt 1. díj, 2012
Takács Attila , Lovas-Kiss Ádám , Sonkoly Judit	XIII. OFKD, Veszprém, 3. díj, 2012
Löki Viktor, Lovas-Kiss Ádám és  Süveges Kristóf	XIV. OFKD, Pécs, 1. díj, 2014
Löki Viktor	XIV. OFKD, Pécs, 3. díj, 2014
Nagy Timea	XIV. OFKD, Pécs, 2. díj, 2014

Köszönöm!

Diákkörös hallgatókkal közösen készült publikációk:

1.    Gulyás G., Sramkó G., Molnár V. A., Rudnóy Sz., Illyés Z., Balázs T., Bratek Z. (2005): Nuclear ribosomal DNA ITS paralogs as evidence of recent interspecific hybridization in the genus Ophrys (Orchidaceae). – Acta Biologica Cracoviensia Series Botanica 47(2): 61-67. (IF: 0,368)

2.    Sramkó G., Gulyás G., Matus G., Rudnóy Sz., Illyés Z., Bratek Z., Molnár V. A. (2008): Leaf width, nrDNA and cpDNA ITS sequence variation within Central European Bulbocodium vernum and B. versicolor (Colchicaceae) populations: are there really two taxa? – Acta Biol. Hung. 59(1): 103–114. (IF: 0,619)

3.    Sramkó G., Gulyás G., Molnár V. A. (2011): Convergent evolution in Ophrys kotschyi (Orchidaceae) revisited: a study using nrITS and cpIGS sequences. –  Annales Botanici Fennici 48: 97–106. (IF: 1,014)

4.    Molnár V. A., Takács A., Horváth O., E. Vojtkó A., Király G., Sonkoly J., Sramkó G. (2012): Herbarium Database of Hungarian Orchids I. Methodology, dataset, historical aspects and taxa. –  Biologia 67(1): 79–86. (IF: 0,506)

5.    Lukács B. A., Sramkó G., Molnár V. A. (2013): The plant diversity and conservation value of continental temporary pools. –  Biological Conservation 158: 393–400. (IF: 4,036)

6.    Molnár V. A., Horváth O., Tökölyi J., Somlyay L. (2013): Typification and seed morphology of Elatine hungarica (Elatinaceae). – Biologia 68(2): 210–214. (IF: 0,696)

7.    Takács, A., Lukács, B. A., Schmotzer, A., Jakab, G., Deli, T., Mesterházy, A., Király, G., Balázs, B., Perić, R., Eliáš, P. jun., Sramkó, G., Tökölyi, J., Molnár V., A. (2013): Key environmental variables affecting the distribution of Elatine hungarica in the Pannonian Basin. – Preslia 85(2): 193–207. (IF: 2,778)

8.    Sramkó G., Molnár V. A., Hawkins J. A., Bateman R. B. (2014): Molecular phylogeny and evolutionary history of the Eurasiatic orchid genus Himantoglossum s.l. (Orchidaceae). –  Annals of Botany 114(8): 1609–1626. (IF: 3,654)

9.    Biró É., Bódis J., Nagy T., Tökölyi J., Molnár V. A. (2015): Honeybee (Apis mellifera) mediated increased reproductive success of a rare deceptive orchid. – Applied Ecology and Environmental Research 13(1): 181–192. (IF₂₀₁₄: 0,557)

10.Molnár V. A., Löki V., Takács A., Schmidt J., Tökölyi J., Bódis J., Sramkó G. (2015): No evidence for historical declines in pollination success in Hungarian orchids. –Applied Ecology and Environmental Research 13(4): 1097–1183. (IF₂₀₁₄: 0,557)

11.E. Vojtkó A., Sonkoly J., Lukács B. A., Molnár V. A. (2015): Factors affecting reproductive success in three entomophilous orchid species in Hungary. – Acta Biologica Hungarica 66(2): 231–241. (IF₂₀₁₄: 0,589)

12.Löki V., Tökölyi J., Süveges K., Lovas-Kiss Á., Hürkan K., Sramkó G., Molnár V. A. (2015): The orchid flora of Turkish graveyards: a comprehensive survey. – Willdenowia 45(2): 231–243. (IF₂₀₁₄: 0,721)

13.Lovas-Kiss A., Sonkoly J., Vincze O., Green A. J., Takács A. & Molnár V. A. (2015): Strong potential for endozoochory by waterfowl in a rare, ephemeral wetland plant species (Astragalus contortuplicatus, Fabaceae). – Acta Societatis Botanicorum Poloniae 84(3): 321–326. (IF₂₀₁₄: 1,174)

14.Sonkoly J., E. Vojtkó A., Tökölyi J., Török P., Sramkó G., Illyés Z., Molnár V. A. (2016): Higher seed number compensates for lower fruit-set in deceptive orchids. – Journal of Ecology DOI 10.1111/1365-2745.12511 (IF₂₀₁₄: 5,521)