Királydinnye (Tribulus).
A királydinnye jelöletlen birtokos jelzős
összetétel a király és a dinnye
szavakból. Mindkét alapszó szláv eredetű, maga az összetétel azonban magyar
névalkotás. Az Új magyar etimológiai
szótár gúnyos jelentésű névként értelmezi: a kicsiny, jelentéktelen
növénynek és szúrós termésének tréfásan nagy értéket tulajdonít. A király
előtag itt tehát az irónia része. Vörös Éva ugyancsak a növény és gömbölyded
termése jelentéktelensége, valamint az előkelő név közötti ellentétből
magyarázza az elnevezést. A hosszabb királyné
asszony dinnyéje név már 1525 körül, az Ortus
sanitatis magyar bejegyzéseiben adatolható. Vörös 1560 körüli és 1590-es
előfordulást is közöl, utóbbit Szikszai Fabricius Balázs szójegyzékéből. A
rövid királydinnye alak első ismert
írásos adatát a szótárak Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály 1807-es Magyar Fűvész Könyvéből hozzák. Az
elnevezésnek tehát jóval a nyelvújítás előtti névi előzménye van. Diószegi és
Fazekas a Tribulus nemzetségre a szurdancs nevet is megalkotta, amelyet
Vörös a szúr igéből képzett, tudatos botanikai névújításként tárgyal. Ez az
elnevezés nem honosodott meg a köznyelvben. (Vörös 2008: 243; Gerstner
2011–2025, királydinnye szócikk.)
Irodalom
Gerstner K. (szerk.) 2011–2025: Új magyar etimológiai szótár – online kiadás. – MTA Nyelvtudományi Intézet / HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Budapest. Felhasznált szócikkek: dinnye, király, királydinnye. Elérhető: https://uesz.nytud.hu/ (Hozzáférés: 2026. október 13.)
Simoncsics P. 2017: Növénynevek magyarázó szótára. – Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar Növénytani Tanszék, Szeged–Sopron–Gödöllő. (Tilia 18.) Elérhető: https://real-j.mtak.hu/21196/7/315-331-PB.pdf
Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézete, Debrecen. (A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének kiadványai 85.) Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése