Cikk a csermelyciprus új előfordulásáról

Süveges Kristóf első szerzőségével megjelent a Myricaria germanica nevű védett pionír cserjefajnak egy kavicsbányában talált új előfordulásáról írt cikkünk a Kitaibelia 22. évfolyam 1. számában.

A cikk letölthető innen.

Összefoglalás – A közlemény a Magyarországon igen ritka Myricaria germanica második olyan előfordulásáról számol be, amely ember által létrehozott termőhelyről ismert. A faj Hejőpapi mellől (Sajó–Hernád-sík), egy kavicsbányából került elő. A faj legközelebbi lelőhelye mintegy 60 kilométerre található, így az előfordulás a szél általi terjedés (anemochoria) hatékonyságát jelzi. Úgy tűnik a kavicsbányák megfelelő termőhelyet jelenthetnek e hazánkban veszélyeztetett cserjefajnak.

Abstract – This paper reports the second Hungarian synanthropic occurrence of the rare Myricaria germanica. One flowering individual was found in a gravel pit near Hejőpapi (NE Hungary). The closest known population of the species is 60 km far from newly found locality. This occurrence indicates effectivness of anemochory. It seems, that abandoned gravel pits may be potential habitats of this threataned shub species.

Hivatkozás:

Süveges K., Molnár V. A., Koscsó J. (2017): A csermelyciprus (Myricaria germanica) új hazai előfordulása / New occurrence of Myricaria germanica in a Hungarian gravel pit. Kitaibelia 22(1): 60–63.

Páfrányok a Debreceni Egyetem kavicsteraszán

A blogban számos alkalommal ejtettem már szót egyes növényfajok (főként az apró magvaik révén széllel könnyen terjedő orchideák) ember által létrehozott vagy erőteljesen befolyásolt ("másodlagos") termőhelyeken (például útszegélyeken, nyár-ültetvényekben vagy temetőkben) történő előfordulásáról. Hasonló jelenségért a harasztok esetében sem kell nagyon messze menni: elegendő ha kinézek a Debreceni Egyetem Élettudományi Épület északi oldalán levő teraszára. A 2009-ben átadott épület zárt teraszait kvarckavics borítja, amelyen 2013-ra legalább 4 páfrányfaj (Asplenium trichomanes, Dryopteris filix-mas, Dryopteris carthusiana, Polystichum aculeatum) telepedett meg. E fajok Debrecen környékén ritkaságnak számítanak (csak néhány korábbi előfordulásuk ismert főleg telepített fenyvesekből), de a közeli Botanikus Kertben mind a négy taxon előfordul. Lehet, hogy spórájuk onnan jutott el a teraszra és ehhez csupán néhány év elegendőnek bizonyult.

Különböznek egymástól a természetes és az antropogén élőhelyeken élő orchideák magjai?

Természetes és antropogén élőhelyek nagymértékben különböznek a talaj tápanyag-tartalma szempontjából. A vizsgálatot végző lengyel kutatók szerint az emberi befolyás alatt álló élőhelyeken jelentősen kisebb a talajok nitrogén-tartalma. A széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) természetes élőhelyeken és útszéleken élő 4-4 állományából gyűjtöttek magmintákat és vizsgálták a magvak méretét és tápanyag-összetételét. A vizsgált 8 populáció között jelentős különbségeket találtak a mag és az embrió térfogatát illetően, de nem volt szignifikáns különbség a magvak szélességében. Az élőhelytípusnak jelentős befolyása volt a magvak nagyságára, a természetes élőhelyeken élő populációk magjai és embriói nagyobbak, mint az antropogén termőhelyeken találhatóké. A szerzők szerint a mesterséges élőhelyeken élő nőszőfű populációk kisebb magtömege annak tudható be, hogy a faj állományai nem képesek alkalmazkodni az antropogén termőhelyek nitrogénben szegényebb talajához.

A teljes közlemény letölthető innen.

Az útszélekről mint orchidea élőhelyekről korábban itt és itt írtam.

Hivatkozás

Rewicz A., Kołodziejek J. & Jakubska-Busse A. (2015). The role of anthropogenic habitats as substitutes for natural habitats: a case study on Epipactis helleborine (L.) Crantz (Orchidaceae, Neottieae). Variations in size and nutrient composition of seeds. Turkish Journal of Botany 39: doi:10.3906/bot-1404-69