Útpadkákon terjedő sótűrő növények

Az utak téli csúszásmentesítése miatt alkalmazott sózás következtében számos sótűró növény terjed közutak mentén. Vannak közüttük őshonos, a hazai szikeseken megtalálható fajok is mint …

 

a közönséges szikipozdor (Podospermum canum) ...

az orvosi székfű (Matricaria recutita) ...

a veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina) ...

vagy a közönséges mézpázsit (Puccinellia distans).

 

Az utakra olyan mennyiségben kerül só, hogy az útpadkákon a talaj felszínén válik ki a só, amelynek talajbeli koncentrációja az úttól távolodva gyorsan csökken. A taposás/taposástűrés mellett ennek is szerepe lehet az útmenti szikes fajok útak mellett megfigyelhető jellegzetes zonációjának.

Vannak ugyanakkor olyan behurcolt, idegenhonos fajok is, amelyek terjedésében fontos szerepet játszanak a közutak (főleg az autópályák és főutak).

 

A csókalábú útifű (Plantago coronopus) a Mediterráneumból származik. Eredeti előhelyei a tengerpartok, de mára tömegessé vált utak mentén is. Leszbosz szigetén (Égei-tenger) például adataink alapján az útszegélyek mintegy 19%-án fordul elő.

 

 

 



  

Hazánkban először 2013-ban észlelték az M1-es és M70-es autópálya mellett (Schmidt et al. 2016). 2014-ben előkerült a Gödöllői-dombvidéken, 2015-ben pedig a 6-os számú főút mellett is (Kovács & Lengyel 2015).

 

A mediterrán eredetű csókalábú útifű terjeszkedése úgy tűnik tovább folytatódik Magyarországon; tegnap találtuk az M3-as autópálya mellett, Nyíregyháza határában.

 

 

A sziki varjúháj (Sedum caespitosum) szintén gyakori a Mediterráneumban. Leszbosz szigetén 200 útmenti megállónk közül 62 esetben (31%) észleltük a jelenlétét. Nálunk jóval ritkább, és eddigi adataink alapján úgy tűnik, hogy ezek a hazai útmenti állományok a természetes populációk leszármazottai és nem délről, az utak mentén érkeztek.

Hivatkozások

Kovács D. & Lengyel A. (2015): Adatok a Plantago coronopus L. hazai elterjedéséhez. – Kitaibelia 20(2): 306.

Schmidt, D., Dítětová, Z., Horváth, A. & Szűcs, P. (2016): Coastal newcomer on motorways: the invasion of Plantago coronopus in Hungary. – Studia bot. hung. 47(2): 319–334.

Karantén-növénytan avagy filmek botanikus szemmel II.

Folytatom a filmekben látható növények ismertetését. Gyerekkorom egyik meghatározó olvasmányélménye volt Fekete István Tüskevár című regénye. Kedveltem – elsősorban Bánhidy László alakítása miatt – az azonos címmel készült fekete-fehér tévéfilm-sorozatot is (ha a forgatókönyvvel és a szereposztással – finoman szólva – nem is voltam teljesen elégedett). 2004 és 2010 kötött forgott, majd 2012-ben mutatták be a hasoncímű, színes mozifilmet. (Az ehhez kapcsolódó, a dramaturgiát, a forgatókönyvet, a zenét, a szereposztást érintő kritikai észrevételem meghaladnák ennek a bejegyzésnek a célját, ezért ezektől eltekintek.) Csupán néhány képet villantok fel, amelyeken olyan hazánkban idegenhonos özönnövények tűnnek fel, amelyek hiánya feltűnő az 1967-ben forgott fekete-fehér sorozatban. Ennyit változott az elmúlt 4-5 évtizedben a flóránk...

Tutajos nyári ludat zsákmányolt. A faj hazánkban 1949-től 2012-ig volt védett. Tehát a filmnek 1949 előtt kell(ene) játszódnia. A képen látható kék virágzató katáng (Cichorium intybus) és fehér virágú orvosi ziliz (Althaea officinalis) ebben az időszakban biztosan előfordult a film helyszínán, a Kis-Balaton környékén... 

Nem mondható el ugyanez azonban számos más a filmben azonosítható növényfajról. 

A kép bal oldalán belógó észak amerikai-eredetű gyalogakác (Amorpha fruticosa) előfordulása a 20. század első kétharmadában valószínűtlen a Kis-Balatonon. (A háttérben lévő fátyoltársulást alkotó fajokra még visszatérünk.) 

A filmben van egy jelenet, egy 1570-ben (a török időkben) játszódó visszaemlékezés a Tüskevár körüli harcokról. A képen látható fehér akác (Robinia pseudacacia) előfordulása teljesen kizárt akkoriban Magyarországon, Kitaibel Pál még az 1790-es évek végén is kivételes ritkaságként jegyezte fel példányait főként főúri parkokban. 

 Tutajos és Matula egy gáton (!) bandukol dús fátyoltársulással borított ligeterdő előtt...

A filmben igen sokszor láthatók jellegzetes ártéri ligeterdők fátyoltársulásai. Ezen a képen látható, hogy Matula, Tutajos és Bütyök észak-amerikai eredetű vadszőlőben (Vitis sp.)  keresik Tüskevár romjait. Ez felveti azt a lehetőséget, hogy a filmet nem is a Balatonnál, hanem valamelyik hazai folyó mellett forgatták. Utánanéztem így van: Csongrád-Bokroson. 

Tutajos hajnalban süntök (Echinocystis lobata) fátyoltársulásban cserkel. Ez az Észak-Amerikai faj szórványosan már a 20. század elejétől jelen volt hazánkban, de tömegesssé az utóbbi néhány évtizedben vált.

Magrugó vagy pukkantyú

Tegnap Békés és Csanád megyei temetőkben jártunk és eközben bukkantunk az uborkás magrugó (Ecballium elaterium) jelentős állományára. (A fajt most láttam először hazánk területén.) Ez az elsősorban a mediterrán térségben elterjedt tökféle nevezetes arról, hogy terméseiben – jelentős mennyiségű folyadék összegyűjtésével –nagy nyomást hoz létre amely a termés kocsányról történő leválásakor a magokat 10 méternél nagyobb távolságra is kilövi. Innen kapta legtöbb elnevezését (például angolul ‘exploding cucumber’-nak azaz robbanó uborkának nevezik). A temetőben egy helyi lakossal is beszélgettünk a növényről és kiderült, hogy több éve megtalálható a területen, jól ismerik, olyannyira, hogy ‘pukkantyú’-nak nevezik.

 

A dán kanálfű csíranövényei

A sózott utak szegélyén hazánkban tavaly megtalált dán kanálfű (Cochlearia danica) csíranövényei már jól megtalálhatók, néhol összefüggő zöld szőnyegben jelennek meg.

Az Európa atlantikus partvidékeiről származó faj csíranövényeit szemmel láthatóan nem viselte meg az idei komoly tél. Úgy tűnik további terjedését térségünkben nem fogja a téli hideg korlátozni.

Cikk az Ecology & Evolution című folyóiratban

Megjelent online közleményünk az Ecology & Evolution című lapban, amelyben egy az ökológiában egy jól ismert összefüggést teszteltünk vízi növényeken. Máraköztudott, hogy a honos és idegenhonos fajok eltérő funkcionális jellegekkel rendelkeznek. Ezek az eltérő jellegek nagyban segítik az idegenhonos fajok sikerét, például sok esetben gyorsabban veszik fel a tápanyagokat, gyorsabb a növekedési rátájuk, így "elnyomhatják" az őshonos fajokat. A téma a biológiai invázióval és a funkcionális ökológiával foglalkozó kutatók egy kiemelt kutatási területe. Ezt a kérdést, illetve jelenséget vízi növényeken azonban eddig mégsem tesztelték.

A cikkben ezt a hiányosságot igyekeztünk pótolni. Eredményeink alapján  elmondható, hogy az őshonos és honos fajok között funkcionális különbségek találhatóak, de ez a különbség nem egyöntetű, azt erősen befolyásolja a fajok növekedési formája.

 

A teljes közlemény szabadon elérhető ITT.

 

Hivatkozás:

Lukács B. A., E. Vojtkó A., Mesterházy A., Molnár V. A., Süveges K., Végvári Zs., Brusa G., Cerabolini B. E.L (2017): Growth-form and spatiality driving the functional difference of native and alien aquatic plants in Europe.  - Ecology and Evolution DOI: 10.1002/ece3.2703

Ismét a parlagfűről

Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) közismert növény hazánkban, aligha van olyan növényfaj amelyről ennyi szó esne a médiában. Mégis számos tévedés, sőt tévhit kering vele kapcsolatban, az egyik az, hogy (nemzetségnevének egyezősége miatt) azonos lenne az ókori hellén istenek eledelével. Ez a nézet tükröződik vissza Kovács Béla Európai Parlamenti képviselőnek, az Európai Bizottsághoz benyújtott, írásbeli választ igénylő kérdésében is.

A faj régi gyógynövénykönyvekben nem szerepel, mindössze a 19. század közepén tűnt fel először Európában. (Ugyanezen okból biztos, hogy e faj nem lehetett azonos a görög istenek eledelével.)

 

Az Ambrosia nemzetségnév eredetéről megoszlanak a vélemények. Egyrészt felmerül a lehetősége, hogy a növény ellenállósága miatt az ógörög "nem halandó"-ból (a- + mbrotosz) származik (az lehet az eredete az istenek eledelének), másrészt Juhász Miklós (2013) szerint a név valójában Ambrosius (Ambrose) milanói püspöknek (Szent Ambrus) állít emléket. Linné a Species Plantarum-ban és a Genera Plantarum-ban nem tesz említést a generikus név etimológiájáról.

 

A kérdésben szereplő további felvetésekről (mint a faj intelligenciája és bűnössége) e helyen most nem szeretnék nyilatkozni, de szerintem ezek a fogalmak értelmezhetetlenek a növények esetében.

További olvasnivaló a parlagfűről:

Korábban a blogomon írt bejegyzés itt található.

A fajt részletesen tárgyaló monográfia (angol nyelven) itt található.

 

Az ambróziáról, mint az istenek eledeléről pedig itt és itt lehet tájékozódni.

Hivatkozás
Juhász M. (2013): Az istenek eledele? - Amega 20(8): 29-32.