Az év vadvirága 2019-ben: a magyar zergevirág

A magyar zergevirág (Doronicum hungaricum) lett a 2019-es év vadvirága.

Magyar zergevirág Alsóvadász temetőjéből

Ismeretterjesztő cikk az év vadvirágáról

Megjelent a 2018-as év vadvirágáról, a kornistárnicsról írt ismeretterjesztő cikkem az Élet és Tudomány legújabb számában.

Alulról szagolni - a hóvirágot (az év vadvirágát)

A legtöbb virágot az emberek kényelmesen, antropocentrikusan oldalról vagy felülnézetből szemlélik, bele sem gondolva abba, hogy a rovarmegporzású virágok valódi 'arcukat' onnan mutatják, ahonnan a megporzók látják őket. Különösen igaz ez a bókoló (régi és szép magyar kifejezéssel élve: kónya) virágokra, mint amilyen az idei év vadvirágává választott kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) is.

Kedves Olvasóimnak már most a kemény tél derekán lehetőségük van megnézni, hogy is néz ki a hóvirág alulnézetben?

 

Általában így látják az emberek a hóvirágot...

... és körülbelül ebből a nézőpontból szemlélik a rovarok

 

Az Év vadvirágai címereken

Egy korábban írt Növények és címerek című bejegyzésben igyekeztem bemutatni, hogy mely vadon élő növényfajok kaptak helyet hazai települések címerein. Most azt szeretném megmutatni, hogy az Év vadvirágának fajok is számos címeren szerepelnek.

A 2011-es év vadvirága, a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) egy szlovén település, Poljčane címerén

A 2012-es év vadvirága, a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a Győr-Moson-Sopron megyei Várbalog község címerén

 

A 2014-es év vadvirága, a szibériai nőszirom (Iris sibirica), a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Piricse község címerén

Virók Viktor hívta fel a figyelmemet, hogy a 2016-es év vadvirága, a mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris) számos hazai település címerét díszíti

Alsószenterzsébet

 

Belsősárd

Márokpapi

Brezovica (Szlovénia)

Trzin (Szlovénia)

Nagy Timea jóvoltából tudtam meg, hogy az idei év vadvirága, a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) legalább három hazai település címerén látható

Alcsútdoboz

Kisbajom

Pusztamagyaród

Az Év vadvirága 2017-ben: a hóvirág

A világhálón lebonyolított szavazáson választhatták ki az érdeklődők, hogy a három jelölt közül melyik faj legyen a 2017-es év vadvirága. Az összesen beérkezett 2334 szavazat közül a legtöbbet (811-et, 35%) a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) kapta. "Dobogósok" lettek még a szoros versenyben a turbánliliom (33%) és a mocsári gólyahír (31%).

 

Hóvirág tömeges előfordulása egy Zala megyei temetőben - pannon csillagvirágggal együtt

 

A minap kaptam Kádár Ferenctől (Budapest) egy 2017-es vadvirágos naptárat, amelyben minden hónapot egy az adott időszakra jellemző vadvirág saját készítésű fényképe illusztrál. A január dísze a most az Év vadvirágává választott hóvirág - amelyet itt is megosztok az érdeklődőkkel, ezúton is megköszönve a szerző figyelmességét. © Kádár Ferenc 



Érleli és szórja magját a 2016-os év vadvirága

A mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris) bókoló virágaiból mostanra felálló toktermések fejlődtek, amelyek három kopácsra kovadnak.

A magvak sárgásbarna színűek, laposak, hártyás szegélyűek, mintegy 5 mm hosszúak és 3 mm szélesek.

Hazai vizsgálataink szerint egy toktermésben átlagosan 127 mag képződik (min: 89, max: 187), amelyeknek átlagosan 28%-a (min: 7%, max: 88%) a többinél jelentősen kisebb méretű, fejletlen, valószínűleg léha. Az ezermagtömeg átlagosan 1,5 gram körül mozog (min: 1,25, max: 1,85).

Már nyílik az első orchidea...

A hétvégét Erdélyben töltöttük és az idei meleg tavasznak köszönhetően már virágzó orchideát is láttunk, az első példányokat április 9-én. De számos példány már napokkal korábban virágozhatott.

Az agár sisakoskosbort (Anacamptis morio) néhány újabb szilágysági temetőben találtuk.

A korai virágzás úgy látszik nem okoz gondot: már a megporzók is éledeznek

Az Év vadvirágának választott mocsári kockásliliom a virágzás vége felé jár...

Ritka esemény: poszméh látogatja meg a virágot. Svédországi vizsgálatok alapján ez egy-egy virág esetében mindössze néhányszor történik meg, hiszen ilyenkor a poszméhek egyedszáma még alacsony

Most nyílik a 2016-os év vadvirága

A faj virágzási idejéhez időzítve, az Élet és Tudomány e heti számában jelent meg a mocsári kockásliliomról Takács Attilával közösen írt ismeretterjesztő cikkünk. Hazánk délnyugati-területein még virágzik, az északkeleti országrészben pedig már nyílik.

 

 

A kárpát-medencei virágzó állapotú herbáriumi példányait február 28-a és május 24-e között gyűjtötték, a 70 vizsgált példány gyűjtésének középnapja április 17-e volt, de az idei forró és száraz áprilist követően már aligha lehet majd nyíló példányt találni, mint ahogy az Siroki Zoltán tette Tarpa mellett 1955. május 6-án...

 

 

A legtöbb európai országban közismert és védett faj. Több ország (például hazánk, Németország és Dánia)
postabélyegein is szerepel

Jellegzetes virágait aligha kell bemutatni, de talán kevésbé közismertek vegetatív alakjai

 

 

 

Olvasnivaló a 2016-os év vadvirágáról

A közelmúltban fejeztünk be egy ismeretterjesztő kéziratot az idei év vadvirágáról, a mocsári kockásliliomról, amely a faj virágzásának idején (március vége – április eleje táján) fog megjelenni az Élet és Tudomány című hetilapban.

A betűk mögött felsejlenek a növények...

A kockásliliomos cikkhez igyekeztünk összegyűjteni a fajról közölt legfontosabb információkat, áttekinteni a vele kapcsolatos irodalmat, amely jó alapot jelent majd a Kitaibelia folyóirat “Év vadvirága” című kismonográfia sorozatának 2017-ben esedékes cikkéhez. (A sorozat nyári tőzikéről és szibériai nősziromról megjelent közleményei megtalálhatók itt és itt.)

Miután a napokban olvastam Lengyel Attila blogján arról a #365papers nevű kihívásról, amelynek célja, hogy arra buzdítsa a kutatókat, hogy olvassunk el naponta egy cikket, úgy döntöttem az összegyűjtött közlemények listáját (és a hozzáférhetőségüket) itt közzéteszem, hátha mások is találnak közöttük olvasásra érdemeseket.

Alaktan, anatómia, szövettan:

Corneanu G. C. & Popescu G. G. (1981): Distributional and anatomical studies on Fritillaria (Liliaceae) in Romania. – Willdenowia 11: 307-315.

Petrić M., Subotić A., Jevremović S. & Trifunović  M. (2011): Somatic embryogenesis and bulblet regeneration in snakehead fritillary (Fritillaria meleagris L.). – African Journal of Biotechnology 10(72): 16181–16188.

Subotić A., Trifunović M., Jevremović S. & Petrić M. (2010): Morpho-histological study of direct somatic embryogenesis in endangered species Frittilaria meleagris. – Biologia Plantarum 54(3): 592–596.

Virág- és megporzásbiológia:

Stpiczyńska M., Nepi M. & Zych M. (2012): Secretion and composition of nectar and the structure of perigonal nectaries in Fritillaria meleagris L.(Liliaceae). – Plant Systematics and Evolution 298(5): 997–1013.

Zych M. & Stpiczyńska M. (2012): Neither protogynous nor obligatory outcrossed: pollination biology and breeding system of the European Red List Fritillaria meleagris L.(Liliaceae). – Plant Biology 14(2): 285–294.

Ökológia, élőhelypreferencia:

Horsthuis M. A. P., Corporaal A. & Westhoff V. (1994): Die Schachblume (Fritillaria meleagris L.) in Nordwest-Europa, insbesondere in den Niederlanden: Ökologie, Verbreitung, pflanzensoziologische Lage. – Phytocoenologia 24(1-4): 627–647.

Kaldewey H. (1957): Wachstumsverlauf, Wuchsstoffbildung und Nutationsbewegungen von Fritillaria meleagris L. im Laufe der Vegetationsperiode. – Planta 49(3): 300–344.

Trist P. J. O. (1981): Fritillaria meleagris L.: Its survival and habitats in suffolk, England. – Biological Conservation 20(1): 5–14.

Zhang L. (1983): Vegetation ecology and population biology of Fritillaria meleagris L. at the Kungsängen Nature Reserve, eastern Sweden. – Doctoral thesis at Uppsala University, Sweden. – Acta Phytogeographica Suecica 73. 92 pp.

Zhang L. & Hytteborn H. (1985): Effect of ground water regime on development and distribution of Fritillaria meleagris. – Holarctic Ecology 8(4): 237–244.

Filogenetika, rendszertan:

Rønsted N., Law S., Thornton H., Fay M. F, & Chase M. W. (2005): Molecular phylogenetic evidence for the monophyly of Fritillaria and Lilium (Liliaceae; Liliales) and the infrageneric classification of Fritillaria. – Molecular Phylogenetics and Evolution 35(3): 509–527.

Raksányi Zsolt felvétele

 

 

 

Klasszikusok a kockásliliomról

Jelen bejegyzésben néhány régebbi – számomra klasszikusnak számító – írást és ábrázolást szeretnék bemutatni a 2016-os év vadvirágáról.

 

Vajda Ernő és Vajda László 1931-ben Flora photographica Hungariae címen jelentettek meg egy a magyar flóra növényeir bemutató kiadványt. Az egyenként fotográfiai eljárással lenagyított fényképeket nyomdai eljárással készült kartonlapokra kasírozták fel. A sorozatban helyet kapott a kockásliliom is (mégpedig kockás tulipán néven):

 

 

Csapody István Védett növényeink című, a Gondolat Kiadó gondozásában megjelent könyve az alábbiakban mutatta be növényünket:

 

Csapody Vera akvarellje

 

 

Németh Ferenc és Seregélyes Tibor Ne bántsd a virágot című, az OKTH és az MTI kiadásában 1982-ben megjelent könyvében az alábbiak találhatók a fajról:





Gyurkó Gizella rajza

 

 

 

 

 

Cikk a szibériai nősziromról

Megjelent a 2014-es év vadvirágáról, a szibériai nősziromról szóló összefoglaló cikkünk a Kitaibelia-ban.

 

A közlemény áttekintést nyújt a faj nevezéktanáról, rendszertanáról, alak- és szövettanáról, életciklusáról, fenológiájáról, szaporodásbiológiájáról, előhely-választásáról, biotikus interakcióiról, hatóanyagairól, mikroszaporitásáról, felhasználási lehetőségeiről és veszélyeztetettségéről. Saját megfigyelések és mérési eredmények alapján közlünk adatokat a növény levéltulajdonságairól, magképzéséről, ezermagtömegéről, csírázási és növekedési erélyéről valamint termőhelyeinek talajadottságairól.

A közlemény teljes terjedelmében letölthető innen.



Abstract

In this paper a review of the nomenclature, etymology, taxonomy, morphology, histology, life cycle, phenology, reproduction, habitat preference, biotic interactions, biologically active compounds, micropropagation, application possibilities and conservation status of Siberian flag (Iris sibirica L.) can be found. Leaf traits, phenological data, seed-set, thousand-seed weight, germination, growth rate and soil characteristic data are published based on original observations:

· Leaf area is between 25,3 and 52,9 cm2, its dry mass is 232 and 272 mg/g, specific leaf area is 14,5 and 15,0 m2/kg; based on measurement of 5–5 leaves of I. sibirica, collected from Tapolca and Letavertes (Hungary) in May of 2014.

· Based on herbarium dataset, blooming of I. sibirica begins at the end of April and lasts to early-July, contrary to the literature data (May–June).

· Capsules contain (0–)58–76(–121) fertile seeds. (20–)60–80(–90)% of ovules develops to (seemingly) viable seeds, meanwhile the other ovules remain as aborted ones or develop to infertile seeds (probably because of absence of resources); based on fruits collected from Regec (Hungary) in 2014 and 2015.

· Thousand-seed weight of I. sibirica is 8,8298–11,2914 g (based on 3×100–100 seeds collected from Regec and Tapolca in 2014 and 2015), which is lower value than the literature data.

· In our germination test (50–50 seeds sowed to wet soil, after different treatments) 14% of scarified seeds, 6% of scalded seeds, 4–4% of imbibed and control seeds, 0–0% of cooled and refrigerated seeds are germinated. Scarified seeds germinated in the 8–26th days, imbibed seeds 15–19th days, control seeds 16–20th days, scalded seeds 20–23th days after sowing. It seems that scarification stimulates, meanwhile temperature-treatments inhibit the germination. Until 18 weeks the seedlings grow to 30 cm (in mean) and develop 5–7 leaves (in mean). After the 14th week, the first and littlemost lateral leaves are necrosed.

· Analyses of soil samples collected from 17 locations of I. sibirica in Hungary, suggest that the species prefers highly acidic to slightly alcalic, lime-free to highly calcareous soils with generally high amount of humus and clay, different amount of phosphorus, potassium and nitrogen and low concentration of salt.

Hivatkozás

Takács A., Nagy T., Salamon-Albert É. & Molnár V. A. (2015): Az év vadvirága 2014-ben: a szibériai nőszirom (Iris sibirica L.) / The Wildflower of the Year 2014 in Hungary: Siberian flag (Iris sibirica L.). – Kitaibelia 20(2): 268–285. DOI: 10.17542/kit.20.268

Év vadvirága 2016

Elindult a szavazás a 2016-os év vadvirágáról. Az érdeklődők 4 jelölt közül választhatnak a mozgalom honlapján.

 

Hajrá medvehagyma!

Az Év vadvirága 2016 - javaslatok november 25-ig

A 2016-os Év vadvirágára 2015. november 25-ig lehet javaslatokat tenni a mozgalom honlapján. A legtöbbek által javasolt 3 növény közül kerül majd kiválasztásra, hogy melyik növényünk legyen a következő évben az Év vadvirága. Eredményhirdetés 2016 januárjának elején.

Ismeretterjesztő cikk az Év vadvirágairól

Megjelent az Élet és Tudomány e heti számában a fehér szegfüvekről Takács Attilával közösen írt ismeretterjesztő cikkünk.

Az Év Vadvirágai 2015 – A fehér szegfüvek

Istenek, szent királyok, lovagok füvei

Az interneten rendezett nyilvános szavazáson 2015-ben az év vadvirágának jelölt növények közül a fehér (tollas) szegfüveket választották az érdeklődők. Az esemény rendhagyó, mivel ezúttal nem egy faj, hanem egy fajcsoport nyerte el a címet és az ezzel járó kitüntetett figyelmet.

A szegfüvek régtől fogva fokozott figyelmet élveznek a természetkedvelők és természetvizsgálók köreiben. Az ókori görög természettudós-filozófus, Teophrasztosz alkotta meg a Dios anthos szóösszetételt, melynek jelentése: az Isten (Zeusz) virága. Ez öröklődött át későbbi füvészkönyvekbe s Dianthus alakban a szegfüvek ma is használatos tudományos nevévé vált. „Zeusz virága” későbbi korokban is megbecsülésnek örvendett. Ott találjuk a középkor „pestisfüveinek” sorában: IX. (Szent) Lajos mondája szerint a francia seregben kitört a pestis. Lajos király ekkor égi segítségért imádkozott, s akkor a szegfűszegére emlékeztető illatot hozott felé a szellő. (Akkoriban a szegfűszegnek pestist gyógyító hatást tulajdonítottak.) Az illatot követve talált rá a király a szegfűre, amellyel sikeresen gyógyította katonáit. A szegfüvek kezdetben lovagkertek díszei voltak, később széles körben elterjedt dísznövényekké váltak. A szegfű a reneszánsz idején a szerelem és az életöröm szimbóluma volt.

Régre nyúló hagyomány, hogy a tudományra nézve új fajok leírásakor és elnevezésekor valamely nagy elődnek vagy jeles történelmi személyiségnek állítanak emléket a szakemberek. A hazai fehér szegfüvek egyik képviselőjét ennek jegyében keresztelték Lumnitzer-szegfűnek, Lumnitzer István (1749–1806) pozsonyi orvosdoktor tiszteletére, míg Rapaics Raymund névadása nyomán született államalapító királyunk tiszteletére az István király-szegfű neve.

Rendszerezési nehézségek

Hogy ezúttal egy egész fajcsoport nyerte el az év vadvirága címet, az azzal van összefüggésben, hogy a fehér szegfüvek megkülönböztetése (szak)embert próbáló feladat. Valamennyiükre jellemző, hogy leveleik keskenyek, szálasak, hegyes csúcsúak, átellenesek, alapjukon összenőttek. Csőszerűen összeforrt csészéjük 2–3 centiméter hosszú, amelyet zöld vagy pirosló csészepikkelyek kísérnek. Pártájukat öt hófehér sziromlevél alkotja. A szirmok lemeze körülbelül a feléig sallangos, rojtos – erre utal a „tollas szegfüvek” megnevezés. A virágok kellemes illatukkal csalogatják potenciális megporzóikat, amelyek éjjeli aktivitású rovarok, főként szenderek és bagolylepkék.

A fehér szegfüveket hazánkban három faj képviseli: a kései szegfű (Dianthus serotinus) az Alföldünk homokterületeinek bennszülött (endemikus) faja. Egy hajtáson sok virágot hozó, sűrűn gyepes növekedésű növény. Megtalálása és leírása Kitaibel Pál (1757–1817) nevéhez fűződik. A balti szegfű (Dianthus arenarius subsp. borussicus) előfordulása újabb kutatási eredmények szerint csak a Bakonyalján, a fenyőfői ősfenyvesben ismert, míg a tollas szegfű (Dianthus plumarius) a Dunántúli- és Északi-középhegység mészkő és dolomit sziklagyepjeiben fordul elő. Utóbbi fajnak Magyarországon három alfaját tartjuk számon: a korai, a Lumnitzer- és az István király-szegfüvet (subsp. praecox; lumnitzerii és regis-stephani).

Ezeket egyes rendszerezők faji rangon tárgyalják, míg mások még csak változatként sem fogadják el. Az említett fajok és alfajok elkülönítésére olyan esetleges bélyegek szolgálnak, mint például a szár négyszögletes vagy kerek keresztmetszete, a növény zöld vagy többé-kevésbé szürkés színe, az egy hajtáson fejlődő levelek és virágok száma, továbbá a levelek merevsége vagy hajlékonysága, a levélcsúcs szúróssága stb. Mindezek a termőhelyi kondícióktól és az évjárathatástól egyaránt függhetnek, így nem csoda, hogy olykor szakembereknek is komoly fejtörést jelent a fehér szegfüvek pontos azonosítása.

Még a DNS sem segített

A problémát eddig a manapság széles körben használatos molekuláris genetikai módszerek sem tudták megoldani. A rokonsági és leszármazási kapcsolatok leghűbb tükre a sejtmagban és a zöld színtestekben található örökítőanyag (DNS). Ennek vizsgálata során a fehér szegfüvek morfológiai alapon felállított rendszere csak részben nyert támogatást. Úgy tűnik, hogy egy evolúciós értelemben fiatal, „forrongó” csoportról van szó. Ezt támasztja alá az is, hogy egyes fehérszegfű populációkban nem csak diploid, de tetraploid és hexaploid, vagyis négyszeres és hatszoros kromoszómakészletű egyedek is előfordulnak. Ezek földrajzi eloszlása nem mutat szabályszerűségeket, így valószínűleg egymástól függetlenül alakultak, illetve alakulnak ki ma is.

A korai szegfű legjelentősebb állományai Szlovákiában, a Tátrában találhatók. Hazánkban csak a Bükk és a Tornai-karszt néhány mészkőszirtjén fordul elő. A Lumnitzer- és István-király szegfű elkülönítése okozza a legtöbb problémát, e fajok a Dunántúli-középhegység elsősorban dolomit-sziklagyepjeiben fordulnak elő, de ritkán más alapkőzeten is megjelenhetnek.

Bár több képviselőjük magyar és tudományos elnevezése is a virágzási idejükre utal, valójában közös jellemzőjük, hogy nagyon hosszú ideig (májustól–novemberig) virágozhatnak.

Rokon és hasonló szegfűfajok a környező államok hegyvidékein is megtalálhatók, például a Balkánon és a Déli-Kárpátokban az al-dunai szegfű (Dianthus petraeus), a Keleti-Kárpátokban a tűlevelű szegfű (Dianthus spiculifolius), az Alpokban pedig a francia szegfű (Dianthus monspessulanus). Tágabb értelemben a fehér szegfüvek rokonságába tartozik a lápréteken előforduló buglyos szegfű, ennek virágai viszont gyakran rózsaszín futtatásúak, szirmai mélyebben, csaknem tövükig hasadtak, sallangosak, alsó szárlevelei szélesebbek.

Fenyegetett élőhelyek

A fehér szegfüvek élőhelyei, vagyis a homokpuszták, mészkő- és dolomit sziklagyepek a Kárpát-medence legfajgazdagabb, természetvédelmi szempontból legértékesebb élőhelytípusai közé tartoznak. Megőrzésük ritka növény- és állatfajok egész sorának (köztük számos pannóniai bennszülöttnek) a fennmaradása szempontjából kiemelten fontos feladat. Éppen ezért elkeserítő, hogy a múlt századi kopárfásítási törekvéseknek igen sok sziklagyep áldozatul esett. (Ezek a feketefenyő-telepítések azóta mindenütt pusztulásnak indultak, gazdasági értelemben is helytelennek bizonyultak.)

A homoki gyepek kapcsán a túllegeltetés és az özöngyomok terjedése említhető, mint veszélyeztető tényező, de nem feledkezhetünk meg az illegális terepmotorozásról és az időről időre felmerülő nagyberuházásokról sem, amelyek szintén érzékeny károkat okozhatnak ezekben az ökoszisztémákban. A balti szegfű bakonyaljai lelőhelyét a bauxit-bányászat, a korai szegfű bélkői és esztramosi lelőhelyét pedig a mészkő-bányászat károsította súlyosan.

Mivel minden fehér szegfüvünk kis elterjedésű, veszélyeztetett növény, ezért Magyarországon minden fehér szegfű jogszabályi oltalmat élvez. A balti és a kései szegfű pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 5 000 forint, a tollas szegfű (alfajait is beleértve) 1982 óta áll védelem alatt, jelenleg 100 000 forintos értékkel fokozottan védett.

Takács Attila & Molnár V. Attila

 

A kései szegfű ábrázolása Waldstein & Kitaibel 'Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae" című művében

Az Év vadvirága 2015-ben

A tegnapi napon lezárult a 2015-ös év vadvirágáról szóló szavazás. Az igen szoros versenyben a fehér ("tollas") szegfűk (Dianthus Sect. Plumaria) (245 szavazat) szerezték meg az első helyet, a medvehagyma (Allium ursinum) (235 szavazat) és a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) (201 szavazat) előtt.

Ennek eredményeként az idei évben öt egymáshoz igen hasonló megjelenésű taxon  [a kései szegfű (Dianthus serotinus), a balti szegfű (D. arenarius), az István király-szegfű (D. plumarius subsp. regis-stephani), a Lumnitzer-szegfű (D. p. subsp. lumnitzeri) és a korai szegfű (D. p. subsp. praecox)] lesz hazánkban az Év vadvirága.

Közreműködőket keresünk...

A Kitaibelia botanikai-természetvédelm folyóiratban az idei évtől kezdődően sorozatot indítottunk: kismonográfiák formájában igyekszünk bemutatni az Év vadvirágát.

Reményeink szerint a 2014-es Év vadvirágát, a szibériai nőszirmot (Iris sibirica) bemutató cikk a jövő évi 2. számban jelenhet meg.

Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy az „Év vadvirága” mozgalomnak az ezt megelőző két évben is volt egy-egy „választottja”. Éppen amiatt itt is szeretnénk meghirdetni, hogy a jelentkezőket várunk a a 2011-es és 2012-es Év vadvirága [leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és tavaszi hérics (Adonis vernalis)] kismonográfiáinak megírásához.

Olyan szaktársak jelentkezését várjuk a

email-címen, akik vállalkoznának az adott fajjal kapcsolatos ismeretek összegyűjtésére, és hazai vonatkozásokkal való kiegészítésére.

Az érdeklődőknek tájékozódásként hasznos lehet a cikksorozat első darabjának megtekintése itt.

Cikk az „Év vadvirága” mozgalomról

Megjelent a Magyarországon 2011-ben indult „Év vadvirága” mozgalom történetét bemutató, Farkas Sándorral közösen írt cikkünk a Kitaibelia-ban.

Összefoglalás:

A közlemény összefoglalja a 2011-ben indult "Év vadvirága" mozgalom történetét és céljait. A civil kezdeményezés célja a botanikai értékek népszerűsítése, társadalommal történő megismertetése, látványos vadon élő virágos növényfajok reflektorfénybe állításával. Az "Év vadvirága" megválasztása három lépcsős folyamatban zajlik, a végső, nyílt szavazás a www.evvadviraga.hu honlapon történik. A Kitaibelia folyóirat a 2014-es évtől kezdődően minden évben kismonográfia formájában igyekszik bemutatni az előző "Év vadvirágát".

Kulcsszavak: hajtásos növények, Magyarország flórája, természetvédelmi botanika, veszélyeztetett fajok

Az érdeklődők teljes terjedelmében letölthetik a cikket innen.

2. táblázat. Az „Év vadvirága” választás jelöltjei 2011 és 2014 között.

Rövidítések: V – védett faj; FV – fokozottan védett faj; NV – nem védett faj.

Fajnév	Védettség	Jelölés éve
agárkosbor (Orchis /Anacamptis/ morio)	V	2012
apró nőszirom (Iris pumila)	V	2012
bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica)	FV	2011, 2012, 2013
békaliliom (Hottonia palustris)	V	2012
bíboros kosbor (Orchis purpurea)	V	2013
borzas csajkavirág (Oxytropis pilosa)	V	2013
egyenes iszalag (Clematis recta)	V	2014
enyves zsálya (Salvia glutinosa)	NV	2013
erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana)	V	2012
északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana)	FV	2013
farkasboroszlán (Daphne mezereum)	V	2012
fehér tündérrózsa (Nymphaea alba)	V	2012
fehérmájvirág (Parnassia palustris)	V	2012
homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica)	V	2013
kányabangita (Viburnum opulus)	NV	2014
kikeletnyitó téltemető (Eranthis hyemalis)	V	2013
mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris)	V	2012
kornistárnics (Gentiana pneumonanthe)	V	2013, 2014
leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)	V	2011
lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum)	NV	2013
macskahere (Phlomis tuberosa)	V	2012
magyar gurgolya (Seseli leucospermum)	FV	2012, 2013
magyar kikerics (Colchicum hungaricum)	FV	2013
magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)	V	2013
májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis)	V	2013
medvehagyma (Allium ursinum)	NV	2013, 2014
mocsári (sárga) nőszirom (Iris pseudacorus)	NV	2013
mocsári gólyahír (Caltha palustris)	NV	2013
mocsári kosbor (Orchis /Anacamptis/ palustris)	V	2013
nagy pacsirtafű (Polygala major)	V	2013
nagyezerjófű (Dictamnus albus)	V	2012
nemes májvirág (Hepatica nobilis)	V	2013
nyári tőzike (Leucojum aestivum)	V	2013
pusztai meténg (Vinca herbacea)	V	2012
réti iszalag (Clematis integrifolia)	V	2014
réti őszirózsa (Aster punctatus)	V	2012
sápadt kosbor (Orchis pallens)	V	2012
sárga nőszirom (Iris pseudacorus)	V	2012
sátorozó margitvirág (Tanacetum corymbosum)	NV	2014
szentendrei rózsa (Rosa ciliato-petala)	V	2014
szibérai nőszirom (Iris sibirica)	V	2012, 2013, 2014
sziki őszirózsa (Aster tripolium)	NV	2013
Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii)	V	2014
tavaszi hérics (Adonis vernalis)	V	2011, 2012
tavaszi kankalin (Primula veris)	NV	2012
tornai vértő (Onosma tornensis)	FV	2011, 2012
törpemandula (Amygdalus nana)	V	2012
vitézkosbor (Orchis militaris)	V	2013