A Kitaibelia című folyóirat közleményei

Punctelia borreri – egy új kéreglakó zuzmófaj Magyarországon.

Összefoglalás

Dolgozat a Punctelia borreri (Sm.) Krog magyarországi előkerüléséről ad hírt. A faj a Punctelia-taxonokra irányuló terepi kutatások során került elő a Dunántúli-középhegységben. A szerzők a faj első két megfigyelésére alapozva célirányos vizsgálatokat folytattak Magyarország középhegységi tájain, amelynek eredményeképp a Bakonyból öt, a Balaton-felvidékről kettő és a Vértesből egy lelőhelyről sikerült igazolni jelenlétét. Telepeit különleges mikroklimatikus adottságokkal bíró mikroélőhelyeken találtuk meg (szurdokerdők lombkoronaszintje, szubmediterrán molyhos tölgyesek). A Nyugat-Európában ˗ a faj számára optimálisabb éghajlati adottságú tájakon ˗ terjedő P. borreri hazánkban ritka specialista. Erre alapozva feltételezzük, hogy ezek áreahatáron található szórványos előfordulások.

A teljes cikk elérhető itt.

Punctelia borreri a new corticolous lichen species from Hungary

Abstract
This paper reports on the first records of Punctelia borreri (Sm.) Krog from Hungary. The species was found in the Transdanubian Mountains during field surveys targeting Punctelia taxa. Based on the first two localities, a systematic survey was conducted in the mid-mountain ranges of the country, which confirmed the species’ presence at five sites in the Bakony Mountains, two in the Balaton Uplands, and one in the Vértes Mountains. The thalli were found in microhabitats with unique microclimatic conditions (the canopy of ravine forests, sub-Mediterranean downy oak forests). While P. borreri is expanding its range in Western Europe under highly favourable climatic conditions, it remains a rare, specialist element in Hungary. Consequently, these occurrences are inferred to be near the margins of the species' distribution range.

The paper is freely available here.

Hivatkozás

Hüvös-Récsi A., & Bauer N. (2026): Punctelia borreri – egy új kéreglakó zuzmófaj Magyarországon. – Kitaibelia 31(2): 154–162. 

A Budapest környéki domb- és hegyvidék tavaszi csillagvirágai

Új cikk a Kitaibelia című botanikai-természetvédelmi folyóiratban, a Somlyay Lajos és Csábi Miklós szerzőpárostól.

Összefoglalás

A szerzők Trávníček et al. (2009) taxonómiai felfogását követve revideálják a Budapest környéki domb- és hegyvidék (Budai-hegység, Érd–Tétényi-fennsík, Pilis, Börzsöny) eddig ismert vadon élő (vagy szubspontán) tavaszi csillagvirág populációinak faji azonosságát. Áttekintik az egyes régiók állományainak felfedezését és értékelik korábbi taxonómiai megítélésüket. A legutóbbi szintézis (Takács et al. 2025) Scilla-feldolgozásához képest részben eltérő eredményre jutottak. A legfontosabb változás a S. bifolia (incl. S. buekkensis) kimutatása a Pilisből és a Központi-Börzsönyből, illetve a S. vindobonensis adatok törlése ugyanezen régiókból. Ugyanakkor, a korábbi közlésekkel egyezően, a Budai-hegység, az Érd–Tétényi-fennsík és a Déli-Börzsöny populációi a S. vindobonensis-hez tartoznak. Kitérnek a magyar szakirodalom néhány vitatható állítására, elsősorban a taxonok diagnosztikai bélye­geivel kapcsolatban. Egyúttal tárgyalják azon bélyegeket, amelyeket a S. vindobonensis és a S. bifolia (incl. S. buekkensis) elkülönítésében hasznosnak találtak.

A teljes cikk elérhető itt / The paper is freely available here.

On the identity of squills (Scilla bifolia agg.) of the hilly region in and around Budapest

Abstract

Following the taxonomy of Trávníček et al. (2009), the identities of the known (sub)spontaneous populations of Scilla bifolia complex in the hilly regions of Budapest and adjacent territories (Buda Mts, Érd–Tétény Highland, Pilis Mts, Börzsöny Mts) are revised. Historical aspects and former taxonomic treatments of the populations are surveyed and commented. Compared with the account of Scilla presented in Takács et al. (2025) our revision has yielded partly different results. All former records of S. vindobonensis from the Pilis Mts and the central part of Börzsöny Mts are erroneous, and actually refer to S. bifolia (incl. S. buekkensis). However, in congruence with former records, the populations of the Buda Mts, Érd–Tétény Highland and the southern part of Börzsöny Mts belong to S. vindobonensis. Some statements in a few Hungarian papers, especially referring to alleged diagnostic characters of squill taxa, are disputed. Those traits, however, found by us helpful in distinguishing between S. vindobonensis and S. bifolia (incl. S. buekkensis) are emphasized.

Hivatkozás / Citation

Somlyay L. & Csábi M. (2026). A Budapest környéki domb- és hegyvidék tavaszi csillagvirágai (Scilla bifolia agg.). Kitaibelia 31(2): 145-153. https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia/article/view/17812

A Kitaibelia című folyóirat közleményei

A Crataegus nigra elterjedési területe és állománya. 

Összefoglalás

A bennszülött fekete galagonya (Crataegus nigra Waldst. et Kit.) elterjedésével kapcso­latban több téves, illetve bizonytalan lelőhely került a szakirodalomba. Ennek oka, hogy régebbi publi­kációkban előfordulásai keverednek a hasonló Crataegus pentagyna, illetve a jóval később leírt C. ×degenii adataival. Munkánk során áttekintettük a korábbi szakirodalmat, a fellelhető herbáriumi példányokat, elemeztük, értelmeztük az ezekben fellelhető adatokat, számos esetben próbáltuk megfejteni a szöveges megjegyzéseket, valamint terepi bejárások során térképeztük a faj recens előfordulásait és felmértük állományait. Tanulmányunkban a téves és bizonytalan adatok kiszűrésével felvázoljuk a faj jelenleg ismert elterjedési területét, mely a Duna árterének Budapest és a Vaskapu közötti szakaszára, valamint két nagyobb mellékfolyó, a Dráva és a Száva Dunához közeli részeire korlátozódik. Eredményeink alapján feltételezhető, hogy a fekete galagonya a Duna szabályozása előtt jóval gyakoribb lehetett, különösen a hazai szakaszon. Jelenleg Gemenctől északra, valamint a Tisza torkolatától délre ritka, a Száva mellől és Belgrád környékéről valószínűleg kipusztult. Jelentős állománya található ugyanakkor Gemenc, Kopácsi-rét/Apatin (Cr/Srb), valamint Kabol-Dunagárdony (Srb) térségében. Elterjedési területének északi részén erőteljes visszaszorulása figyelhető meg, melynek oka elsősorban termőhelyeinek szárazodása, a Crataegus monogyna fajjal történő hibridizálódása és az özönnövények terjedése. Természetvédelmi helyzete itt a kipusztulással veszélyeztetett (critically endangered) kategóriába sorolható, míg másutt többnyire veszélyeztetettnek (endangered) tekinthető.

A teljes cikk elérhető itt / The paper is freely available here.

The distribution and population size of Crataegus nigra

Abstract

Data on the distribution of the Pannonian endemic black hawthorn (Crataegus nigra Waldst. et Kit.) have been partly incorrect or uncertain. Older publications contain several confusions involving this species, the morphologically similar Crataegus pentagyna, and Crataegus ×degenii (C. nigra × C. monogyna). In this study, we review and evaluate records reported in the relevant literature as well as herbarium specimens. Current occurrences and population sizes were investigated through field surveys. We delineate the currently known distribution range of the species, which is restricted to the floodplain of the Danube between Budapest and the Iron Gate Gorge (Vaskapu), as well as to the vicinity of the mouths of the two major tributaries of the Danube, the Drava and the Sava. At present, the species is rare north of Gemenc and south of the mouth of the Tisza, and is probably extinct in the Belgrade region. Large populations occur in the Gemenc area (Hungary), the Kopački Rit–Apatin region (Croatia/Serbia), and the Kovilj–Gardinovci area (Serbia). The species is rapidly declining north of Gemenc owing to the desiccation of its habitats, hybridization with Crataegus monogyna, and the wide­spread invasion of alien plant species. Its conservation status in this region should be considered Criti­cally Endangered, whereas elsewhere it is more appropriately classified as Endangered.

Hivatkozás / Citation

Riezing N., Csáky P., Kun A., Mórocz A. & Perić R. (2026). A Crataegus nigra elterjedési területe és állománya. Kitaibelia 31(2): 129–144. https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia/article/view/17386

A Kitaibelia című folyóirat közleményei

Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez III.

Összefoglalás

A Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez adatokat szolgáltató cikksorozat harmadik részében az Anchusa ochroleuca, a Carpesium abrotanoides, a Leucanthemella serotina és a Carex fritschii új lelőhelyeit mutatjuk be.

Anchusa ochroleuca Rád mellett. Kun András felvétele.

·                     Az elmúlt évtizedekben hazánkban csupán egy helyről ismert Anchusa ochroleuca mintegy 400 virágzó tőből álló populációja került elő Rád környékén, kis kiterjedésű gyeptöredékben, 2025-ben. Élőhelye típusos, helyenként felnyíló löszpusztarét (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae), mely további ritka sztyepprétfajok jelenlétével, illetve az erdőssztyepp- és szegély fajok szinte teljes hiányával jel­lemezhető. Az állományt a cserjésedés és a növényi invázió kevésbé, a nagyszámú vad jelenléte, illetve a szomszédos szántóföldről a tápanyagok bemosódása erőteljesebben veszélyezteti.

Carpesium abrotanoides Ócsa mellett. Baranyai Zsolt felvétele.

·                     A Magyarországon korábban a Dél-Dunántúlról és a Duna–Tisza köze déli részéről ismert Carpesium abrotanoides több száz egyedből álló állománya került elő az Ócsa környéki láperdőkben, majd 2025-ben egy második, kisebb populációját is megtaláltuk a közelben. Az állományok fiatal és középkorú láperdőkben fordulnak elő, ahol a gyűrűvirág a szárazabbá váló tőzegfelszínen zavarástűrő, rövid életciklusú növényekkel együtt jelent meg. Szintén az Ócsai láperdő komplexben találtuk a Leucanthemella serotina két kisebb állományát. A faj történeti adatok alapján régóta ismert volt a térségből, de előfordulását évtizedek óta nem észlelték.

Carex fritschii  az Ipoly-völgyből. Lengyel Attila felvétele.

·                     A Carex fritschii-t Magyarországon eddig a Dunántúlról ismertük. 2012-ben, illetve 2022-ben az ismert hazai areahatárától távol, a Középső-Ipoly-völgyben találtuk meg a fajt. Röviden ismertetjük az új állományokat magukban foglaló, különleges összetételű homoki sztyepprétek, cserjések és szegély-élőhelyek mozaikjait, felsoroljuk a területen az elmúlt két évtizedben megtalált, florisztikai vagy vege­tációtani szempontból érdekes növényeket. A ritka fajok sorából kiemelendő az Agrimonia procera, Danthonia alpina, Festuca rubra, Hypochoeris maculata, Potentilla alba, Ranunculus illyricus, Thesium ramosum és Viola ambigua előfordulása.

Ateljes cikk elérhető itt / The paper is freely available here.

Data on native plant species of the Pannonian Region III. (23–25).

Abstract

In the third part of the article series providing data on the knowledge of native plant species in the Pannonian Ecoregion, we present new localities for Anchusa ochroleuca, Carpesium abrota­noides, Leucanthemella serotina, and Carex fritschii.

·                     Anchusa ochroleuca was known only from one place in Hungary in the last decades. In the spring of 2025, approximately 400 individuals of Anchusa ochroleuca were found near to Rád, in the Kosd Hills region. Its habitat is typic, individuals were found in an opened, slopey loess grassland (Salvinio nemorosae-Festucetum rupicolae). However, great part of the habitat is perturbated, other rare steppe-meadow species were found parallelly with an almost complete absence of forest-steppe species and species with a border-related character. Habitat of Anchusa ochroleuca is endangered mostly by perturbation of nutrients came from adjacent arable field and populations of wild boar and deer species, but also by plant invasions and spreading of shrubs.

·                     Carpesium abrotanoides was previously known in Hungary only from Southern Transdanubia and the southern part of the Danube–Tisza Interfluve. A population of the species consisting of several hun­dred individuals was discovered in the fen-woods around Ócsa, followed by the detection of a second, smaller population nearby in 2025. The populations occur in young and middle-aged fen-woods, where C. abrotanoides appeared on the drying peat surface along with disturbance-tolerant, short-lived plants. Similarly, two small populations of Leucanthemella serotina were found in the fen woodland habitat complex of Ócsa. Decades ago, populations of this species were recorded here, but its oc­currence has not been assessed since then.

·                     In Hungary, Carex fritschii was previously known only from Transdanubia. In 2012 and 2022, the species was discovered in the Central Ipoly Valley, far from its known national distribution limit. We de­scribe the sand steppe meadows of unique composition and their vegetation mosaics, and list new floristic data from them. We also describe the most important factors relating vegetation and land use history in the background of Carex fritschii The most significant floristic findings are Agrimonia procera, Danthonia alpina, Festuca rubra, Hypochoeris maculata, Potentilla alba, Ranunculus illyricus, Scorzonera purpurea, Thesium ramosum and Viola ambigua.

Hivatkozás

Kun A., Bölöni J., Lengyel A., Baranyai Zs. & Kun R. (2026): Adatok a Pannon Ökorégió őshonos növényfajainak ismeretéhez III. (23–25). Kitaibelia 31(1): 101–111. https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia/article/view/17352

A Kitaibelia című folyóirat közleményei

Kavicsbányák florisztikai vizsgálata I.

 

Ebben a közleményben a Sajó–Hernád-sík kavicsbányáiból gyűjtött florisztikai megfigyeléseinket adjuk közre. 13 bányából összesen 101 előfordulási adatot mutatunk be, melyek 45 edényes növényfajhoz és egy hibridhez tartoznak. A legtöbb észlelés felhagyott bányákból származik, de ismertetünk előfordulásokat aktívan művelt területekről is. A bemutatott fajok közül tíz új a kistáj flórájára (Cyperus flavescens, Dysphania botrys, Helminthotheca echioides, Hippophae rhamnoides, Panicum dichotomiflorum, Ranunculus circinatus, Solanum lycopersicum, Spergularia rubra, Thymelaea passerina, Zannichellia palustris). Az enumerációban feltüntetett fajok egy része országos viszonylatban is adathiányos taxon (pl. Bolboschoenus laticarpus, B. planiculmis, Utricularia ×neglecta). Bemutatjuk néhány terjedőben lévő idegenhonos faj újabb előfordulásait (Erechtites hieraciifolia, Symphyotrichum ciliatum, S. novi-belgii), adatokat közlünk gyakoribb vagy szórványos, de adathiányos hínárfajokról (Ceratophyllum demersum, Myriophyllum spicatum, Nuphar lutea, Potamogeton spp.), illetve ismertetjük néhány újabb lokalitását olyan fajoknak, amelyek korábbi – kistájra vonatkozó – adatai is kizárólag kavicsbányákból származnak (pl. Carex secalina, Cyperus glomeratus, Gnaphalium luteoalbum, Najas minor, Typha laxmannii). Eredményeinket dolgozatunk végén szövegesen értékeljük, figyelembe véve korábbi florisztikai adatokat is.

A teljes cikk elérhető itt / The paper is freely available here.

Floristic study of gravel pits I. – Sajó–Hernád Plain

In this paper, we report our floristic observations collected from gravel pits in the Sajó–Hernád Plain (Borsod-Abaúj-Zemplén county, Northeast Hungary). We present a total of 101 occurrence data from 13 pits, belonging to 45 vascular plant species and one hybrid. Most of the observations come from abandoned mines, but we also describe occurrences from actively mined areas. Ten of the presented species are new to the flora of the micro-region (Cyperus flavescens, Dysphania botrys, Helminthotheca echioides, Hippophae rhamnoides, Panicum dichotomiflorum, Ranunculus circinatus, Solanum lycopersicum, Spergularia rubra, Thymelaea passerina, Zannichellia palustris). Some of the species listed in the enumeration are taxa for which data are scarce even at the national level (e.g., Bolboschoenus laticarpus, B. planiculmis, Utricularia ×neglecta). We report some recent occurrences of invasive alien species (Erechtites hieraciifolia, Symphyotrichum ciliatum, S. novi-belgii), we provide data on common or sporadic aquatic plant species for which available data are scarce (Ceratophyllum demersum, Myriophyllum spicatum, Nuphar lutea, Potamogeton spp.), and we describe some new localities of species for which previous data – concerning the micro-region – came exclusively from gravel pits (e.g., Carex secalina, Cyperus glomeratus, Gnaphalium luteoalbum, Najas minor, Typha laxmannii). We discuss our results in the concluding section of the paper, taking into account previous floristic data as well.

Hivatkozás

Süveges K. & Kis Sz. (2026): Kavicsbányák florisztikai vizsgálata I. – Sajó–Hernád-sík. – Kitaibelia 31(2): 115–128. https://doi.org/10.17542/kit.31.089

A Kitaibelia című folyóirat közleményei

A Parmelia submontana (Parmeliaceae, lichenizált Ascomycota) új előfordulásai a Mátrából

A rövid közlemény a korábban Magyarországról csak kevés példánnyal ismert Parmelia submontana mátrai előfordulásait mutatja be. Egy 1974-es revideált herbáriumi példány és további, 2024–2025-ben gyűjtött példányok erősítik meg a faj jelenlétét a hegységben. Az adatok illeszkednek a faj európai terjedéséről és hazai előkerüléseiről kirajzolódó képbe.

A teljes cikk elérhető itt / The paper is freely available here.

New records of Parmelia submontana from the Mátra Mountains

This short paper presents records of Parmelia submontana from the Mátra Mountains. A revised specimen collected in 1974 and further specimens gathered in 2024–2025 confirm the species in the area. The findings are consistent with the apparent European spread of the species and with recent Hungarian records.

Hivatkozás

Matus G. & Lőkös L. (2026): A Parmelia submontana (Parmeliaceae, lichenizált Ascomycota) új előfordulásai a Mátrából. – Kitaibelia 31(1): 95–100. https://doi.org/10.17542/kit.31.088

A Kitaibelia című folyóirat közleményei

Adatok Magyarország lichenizált és lichenikol fungájához

 

A közlemény 12 zuzmófaj és 62 lichenikol gombafaj érdekes magyarországi adatait adja közre. Több taxon új Magyarország fungájára, köztük számos zuzmólakó mikrogomba. Különösen jelentős a Közép-Európából alig ismert Lichenomphalia meridionalis több új dunántúli-középhegységi előfordulása, valamint több ritka vagy montán jellegű faj új hazai adata.

A teljes cikk elérhető itt / The paper is freely available here.

Contributions to the lichenized and lichenicolous fungi of Hungary

The paper reports notable Hungarian records of 12 lichen species and 62 lichenicolous fungi. Several taxa are new to the Hungarian funga. Particularly important are new records of the rarely reported Lichenomphalia meridionalis in the Transdanubian Mountains, together with new data on rare, steppe-related and montane species.

Hivatkozás

Németh Cs. (2026): Adatok Magyarország lichenizált és lichenikol fungájához. – Kitaibelia 31(1): 60–94. https://doi.org/10.17542/kit.31.085

 

A Kitaibelia című folyóirat közleményei

Adatok a Dunántúl gyomflórájának ismeretéhez

 

A cikk 45 gyomnövény 2013 és 2025 között gyűjtött dunántúli florisztikai adatait összegzi. Külön hangsúlyt kapnak a ritka, szórványos vagy vörös listás szegetális fajok, továbbá néhány terjedő gyomnövény aktuális előfordulása. A tanulmány kiemeli, hogy egyes vetések és mezőgazdasági élőhelyek ma is fontos menedéket jelenthetnek adat-hiányos gyomfajok számára.

A teljes cikk elérhető itt / The paper is freely available here.

Contributions to the weed flora of Transdanubia

The article summarises Transdanubian floristic records of 45 weed species collected between 2013 and 2025. It focuses on rare, sporadic or red-listed segetal taxa and also documents some expanding weeds. The paper shows that certain crop fields and agricultural habitats can still act as refuges for poorly documented weed species.

Hivatkozás

Pinke Gy. (2026): Adatok a Dunántúl gyomflórájának ismeretéhez. – Kitaibelia 31(1): 45–59. https://doi.org/10.17542/kit.31.084

Sodródó túlélők

Őshonos vízinövények útja a tiszántúli csatornákban 

A tanulmány hat őshonos, vízi élőhelyekhez kötődő faj elterjedését vizsgálta a Keleti-, Nyugati- és Nagykunsági-főcsatorna, valamint mellékcsatornáik mentén. A 2022-ben végzett felmérés 470 mintavételi pontot érintett, emellett sodródó egyedeket és uszadéksebességet is mértek. A Salvinia natans volt a legelterjedtebb faj, míg a Nymphaea alba ritkának bizonyult. A csatornák fontos másodlagos vizes élőhelyekként és terjedési folyosókként működhetnek.

A teljes cikk elérhető itt / The paper is freely available here.

Distribution and drift-mediated dispersal of native plant species along irrigation canals in the Tiszántúl region

The study assessed six native aquatic plant species along three major eastern Hungarian irrigation canals and their side canals. The 2022 survey covered 470 sampling points and also measured drifting individuals and flow speed. Salvinia natans was the most widespread species, whereas Nymphaea alba was rare. The canals may function as important secondary wetlands and dispersal corridors.

Hivatkozás

Kis Sz. & Molnár V. A. (2026): Őshonos növényfajok elterjedése és áramlással történő sodródása tiszántúli öntözőcsatornák mentén. – Kitaibelia 31(1): 17–30. https://doi.org/10.17542/kit.31.078

A Kitaibelia című folyóirat közleményei

Adatok az Alföld kunhalom-flórájának ismeretéhez

 

A dolgozat Duna–Tisza közi és tiszántúli kunhalmok florisztikai adatait közli. Összesen 109 kunhalomról 45 edényes növényfaj és egy gombafaj adatait mutatja be, köztük 13 védett taxont. A közlemény terjedő egyéves fajok, kurgánokról korábban nem jelzett fajok és növényföldrajzilag kiemelkedő előfordulások adataival bővíti az alföldi halomflóra ismeretét.

A teljes cikk elérhető itt / The paper is freely available here.

Contributions to the flora of kurgans in the Hungarian Great Plain

The paper presents floristic data from kurgans in the Danube–Tisza Interfluve and the Tiszántúl region. Records from 109 kurgans include 45 vascular plant species and one fungus, including 13 protected taxa. The contribution documents spreading annuals, species not previously reported from kurgans, and phytogeographically important occurrences.

Hivatkozás

Süveges K., Valkó O., Kelemen A., Tölgyesi Cs., Bede Á., Godó L., Borza S. & Deák B. (2026): Adatok az Alföld kunhalom-flórájának ismeretéhez. – Kitaibelia 31(1): 31–44. https://doi.org/10.17542/kit.31.087