Orchideák úton-útfélen

Az orchideák híresek arról, hogy rendkívül apró és széllel könnyen terjedő magvaik révén gyakran jelennek meg különböző másodlagos termőhelyeken, például felhagyott homok- és kőbányákban. A mostani bejegyzésben egy másik jellegzetes ember által létrehozott orchidea-élőhelyet mutatunk be: az útszegélyeket.

Az utak padkáját, szegélyét legtöbbször kaszálják és ez a tevékenység 'kordában tartja' a többnyire kis versenyképességű kosborfélék kompetítorainak számító más növényeket. Amennyiben az út olyan természetközeli élőhelyeken halad át, ahol orchideák is találhatóak, nem egyszer előfordul, hogy az útbevágásokban,  útpadkákon jóval nagyobb egyedsűrűségben és példányszámban találhatjuk a kosborféléket, mint eredeti élőhelyeiken. A közutak mellett legjellemzőbben megtelepedő orchideák közé tartoznak a bangók, a sallangvirágok és a kosborok.



Ophrys garganica virágzó példányai Toszkánában

 

Méhbangó (Ophrys apifera) Portugáliában

 

Ophrys benacensis a Garda-tó környékén, Észak-Olaszországban

 

Himantoglossum robertianum a Tengerparti Alpokban, Dél-Franciaországban

 

Sarkantyús sallangvirág (Himantoglossum calcaratum) Bosznia-Hercegovinában

 

Janka-sallangvirág (Himantoglossum jankae) Észak-Görögországban

 

Adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) Magyarországon

 

Az erdei orchideafajok közutak menti felbukkanása ritkább esemény, de ez is előfordul, mint a képen látható kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) esetében Szardínia szigetén

 

Több év óta foglalkozunk az útszegélyek és útbevágások orchideáival. Többek között arra vagyunk kiváncsiak, hogy

- az útszegélyek mely fajok számára jelentenek élőhelyet

- hogyan befolyásolják az utak a közvetlen környezetükben élő orchideák szaporodási sikerét

- az útszegélyek és útbevágások mely tényezői határozzák meg az orchideák számára az alkalmasságukat

 

Jelenleg tucatnyi európai országból rendelkezünk terepi adatokkal. A munka folytatásához Fekete Réka tanítványom szívesen fogad híradásokat útmenti orchidea-előfordulásokról, különösen a szomszédos országok területéről, a következő email-címen:

 

feketereka722@gmail.com

 

 

 

Életem első (1991-ben) megjelent ismeretterjesztő cikke (Molnár, Sulyok & Vidéki: A bangók is félrelépnek!) szabadon elérhető és letölthető innen.

Az adriai sallangvirágról írt cikkünk 50 napig szabadon hozzáférhető

50 napon keresztül (szeptember 24-éig) szabadon elérhető és teljes terjedelmében letölthető a Himantoglossum adriaticum (adriai sallangvirág) biológiáját tárgyaló cikkünk itt.

Cikk az adriai sallangvirágról a Perspectives in Plant Ecology, Evolution and Systematics folyóiratban

Bódis Judit első szerzőségével megjelent online az adriai sallangvirágról (Himantoglossum adriaticum) irt cikkünk a Biological Flora of Central Europe sorozatban, a Perspectives in Plant Ecology, Evolution and Systematics című folyóiratban. Az elfogadott kézirat letölthető innen.

 

Csábi Miklós felvételei

 

Abstract

Himantoglossum adriaticum H. Baumann is a long-lived perennial orchid with an adriato-mediterranean distribution. The species-level separation of this species from the more geographically widespread H. hircinum has only recently been confirmed via a combination of molecular and morphometric techniques, which are further developed here. To provide a comprehensive overview of its autecology we integrated previously published information with extensive unpublished data derived mainly from populations in the Keszthely Hills of Hungary. In this paper we assess the distribution, habitat preferences, life history and seed germination (ex situ and in situ) of H. adriaticum, with special emphasis on its reproductive biology.

 

 

Hivatkozás

Bódis J., Biró É., Nagy T., Takács A., Sramkó G., Bateman R. M., Gilián L. Illyés Z., Tökölyi J. Lukács B. A., Csábi M. & Molnár V. A. (2019): Biological flora of Central Europe Himantoglossum adriaticum H. Baumann. – Perspectives in Plant Ecology, Evolution and Systematics DOI 10.1016/j.ppees.2019.125461

Útszélek és nyárültetvények

A múlt héten útszegélyeken megjelenő sótűrő növényeket és nyár-ültetvények orchideáit vizsgáltunk a Duna-Tisza közén.

Már virágzik a sóvirág - így akár autóból is könnyen észrevehető.

A nemesnyár ültetvényekbe is érdemes benézni... Különösen azokban az állományokban számíthatunk orchideák előfordulására, amelyekben a jelentős avarborítás mellett alig található gyepszint. Most még megtalálhatók terméses állapotban a korábban virágzó fajok is (mint a képen látható bugaci nőszőfű), és már előjöttek a legkésőbben nyíló Epipactis-ok is.

A lappantyú 'fészket' nehezebb megtalálni (de ez is akad nemesnyarasban). Csak akkor bukkanunk rá, ha az avarban tökéletesen elrejtőző kotló madár felrepül az ember lába elől...

Az adriai sallangvirágról

Egyes (elsősorban szubmediterrán és atlanti mediterrán orchideák) északi irányú terjedése tapasztalható Európában. A majomkosbor (Orchis simia) megjelent Hollandiában (Willems 2002) és Szlovákiában és újabb állományai jelentek meg Magyarországon. A méhbangó (Ophrys apifera) felbukkant Lengyelországban (Osiadacz & Kręciała 2014), a Bertoloni-bangó (O. bertolonii) pedig Magyarországon (Molnár V. et al. 2011). A bakbűzű sallangvirág (Himantoglossum hircinum) állományainak egyedszáma nő Angliában (Carey 1999) és Németországban (HeinrichW. & Voelckel H. 2003. Mehr Individuen, mehr Fundorte –Ausbreitung der Bocks-Riemenzungein Thüringen? – Journal Europäischen Orchideen 35: 307–320.) és északi irányban terjeszkedik. A hazánkban fokozottan védett adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) terjedését tapasztalták korábban Szlovéniában, de mostanában több új állományát találták a Zalai-dombvidéken (Óvári 2017), sőt a Bakonyban, Bakonyalján, Balaton felvidéken is.
Mivel elég jó éve van a fajnak, szeretném felhívni a blog olvasóinak figyelmét, hogy érdemes rá odafigyelni.  Esetleges újabb előfordulásairól örömmel veszek értesítést az mva@science.unideb.hu címen.

 

Felbukkanására különösen füves útpadkákon ...

 

... extenzív gyümölcsösökben, felhagyott szőlőkben... (Mészáros András felvétele) 

... és kis, gyepes falusi temetőkben lehet számítani (Mészáros András felvétele)

 

 

 

 

Cikk a bajuszvirág virágzásának csapadékfüggéséről az Acta Botanica Hungarica-ban

Nagy Timea első szerzőségével megjelent cikkünk a bajuszvirág virágzásának csapadékfüggéséről az Acta Botanica Hungarica idei márciusi számában.

A ritka, mikoheterotróf levéltelen bajuszvirág (Epipogium aphyllum) csak a rövid virágzása és termésérlelési időszaka alatt észlelhető a talaj felszíne felett, május és október között, de mindössze néhány hétig. A virágzás látszólagos kiszámíthatatlansága miatt évtizedek eltelhetnek míg egyanazon lelőhelyen ismét észlelik a fajt. A virágzás időzítését befolyásoló tényezők e faj esetében nagyrészt ismeretlenek. Hazánkban rendkívül ritka növény: 1924 és 2014 között csupán 25 datált megfigyelése ismert 15 település határából. Magyarország a faj elterjedési területének peremén helyezkedik el, ahol csak a hegyvidéki területeken hull jelentősebb mennyiségű csapadék. Ezért a csapadék térbeli és időbeli mintázata korlátozhatja a generatív hajtások kialakulását. Ebben a cikkben összehasonlítottuk a egyes a virágzást megelőző időszakok összegzett csapadékmennyiségeket a sokéves átlaghoz viszonyítva. A virágzás évét és a virágzás előtti hónapot (de nem a virágzás előtti évet és a virágzó hónapot) szignifikánsan több csapadék jellemzi, mint a többéves átlagos csapadékmennyiség. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a fajok megjelenése Magyarországon csapadékfüggő. A faj az átlagosnál csapadékosabb években érdemes keresni (és monitorozni), mégpedig átlagosnál csapadékosabb nyári hónapokat követően.

 

 

A teljes cikk letölthető innen.

 

 

 

 

 

Abstract

The rare, fully mycoheterotrophic Ghost Orchid, Epipogium aphyllum is only visible dur­ing its short flowering and fruiting season, which lasts for a few weeks between May and October. Due to the apparent unpredictability of its flowering, decades may pass between subsequent observations at the same locality. The factors affecting timing of flowering in this enigmatic species remain largely unexplored. In Hungary, it is an extremely rare species: between 1924 and 2014 only 25 dated observations from 15 locations are known. Hungary is located on the edge of the species’ distribution area where higher precipitation may occur only in higher regions of mountains. Hence, the spatial and temporal pattern of precipitation might limit the emergence of generative shoots. In this paper we compared rainfall patterns in relation with the Ghost Orchids’ observations to multiannual precipitation averages. The year of flowering and the month preceding flowering (but not the year before flowering and the month of flowering) were characterised by significantly more rainfall than the multi-annual average precipitation. These results suggest that the appear­ance of the species in Hungary is precipitation-dependent.

 

 

Hivatkozás

Nagy T., Nótári K., Takács A., Malkócs T., Tökölyi J. & Molnár V. A. (2018): Precipitation and timing of flowering in Ghost orchids (Epipogium aphyllum Sw.). – Acta Botanica Hungarica 60(1–2): 223–230.

Hanga és Mandula találkozása a Tallós-nőszőfűvel

Hanga és Mandula találkozása a Tallós-nőszőfűvel

Ismeretterjesztő cikk az erdei orchideákról

A Mi erdőnk című újságban megjelent a “Kosborok az erdőkben” című, színesen illusztrált ismeretterjesztő cikkem. A teljes közlemény letölthető innen.

Ismeretterjesztő cikk a Geo magazinban

Megjelent a GEO magazin 2017. áprilisi számában az európai kosborfélékről írt, színes fényképekkel gazdagon illusztrált írásom.

 

 

A cikkben szó esik többek között arról, hogy mi a szellemorchidea, miért nőnek az orchideák az útak szélén, hogyan reagálnak az éghajlatváltozásra, hol találhatunk új fajokat, mely fajok nektárja tartalmaz kábítószert, mi az ökológiai jelentősége a rendkívül apró magjaiknak és miért tartom a kosborféléket a legparáznább növényeknek.

 

 

A sallangvirág nemzetség evolúciós rendszertana

Megjelent a sallangvirág (Himantoglossum) nemzetség evolúciós szisztematikáját tárgyaló közleményünk (Richard Bateman első szerzőségével) a PeerJ című folyóiratban.

A nemzetség teljes elterjedési területén 25 populációban mértünk 51 morfológiai karaktert, amelyek közül 45-öt használtunk fel az elemzés során. A sokváltozós elemzések egyértelműen elkülönítik a három alnemzetséget: Barlia (2 faj), Comperia (1 faj) és Himantoglossum. Utóbbi három szekcióra (Formosum, Caprinum és Hircinum) osztható, amelyek között csak mérsékelt földrajzi átfedés tapasztalható.

A hazai flóra szempontjából legjelentősebb vonatkozások a Himantoglossum jankae-val kapcsolatosak. Bár a Caprinum szekción belül a molekuláris genetikai vizsgálatok nem adtak egyértelmű választ, hogy mely faj alakult ki elsőként, erre a legesélyesebb a legnagyobb elterjedési területű és a hircinum-adriaticum-kládhoz virágmorfológia tekintetében legközelebb álló H. jankae, amelynek elterjedési területén belül egymástól függetlenül három parapatrikus változat (calcaratum, caprinum és montis-taurii) különült el.

A H. calcaratum és a jankae mérsékelt genetikai és morfológiai elkülönülése miatt a két taxont egy faj két alfajának tekintjük:

Himantoglossum calcaratum (G.Beck) Schltr. subsp. calcaratum

és

Himantoglossum calcaratum (G.Beck) Schltr. subsp. jankae (Somlyay, Kreutz & Óvári) Bateman, Molnár & Sramkó

 

A teljes közlemény letölthető innen (Vigyázat! 83 oldal és 25MB).

 

 

 

Hivatkozás

Bateman R. M., Molnár V. A. & Sramkó G. (2017): In situ morphometric survey elucidates the evolutionary systematics of the Eurasian Himantoglossum clade (Orchidaceae: Orchidinae). – PeerJ 5: e2893 doi: 10.7717/peerj.2893

A növényvilág rekorderei, drogdílerei, guminői és csalói - előadás a Hatvani Szakkollégiumban

2016 október 19-én (szerdán) 18 órai kezdettel „A növényvilág rekorderei, drogdílerei, guminői és csalói - avagy az orchideák, amik lenyűgözték Darwint” címmel tartok előadást a Hatvani István Szakkollégium rendezvényén, a Kossuth Kollégium 3. épületének 5. emeleti termében.

Az előadás a Hatvani István Szakkollégiuma előadássorozatának része, amely a Debreceni Egyetem hallgatóinak – mint szabadon választható kurzus – tantárgyként is felvehető.

A méhbangó (Ophrys apifera) terjedéséről

A méhbangót az 1990-es évekig a legritkább hazai orchideák között tartottuk számon, az 1970-es évekig csupán néhány, több évtizedes vagy akár évszázada ismertté vált előfordulása volt hazánkban. 1978-ban szenzációnak számított, mikor Werner Ervin megtalálta egy szigetközi nemesnyárasban egy állományát. 1990-es évek közepétől Óvári Miklós találta több tucatnyi lelőhelyen Zala megyében, többnyire felhagyott szőlők helyén, valamint extenzíven használt gyümölcsösökben. Azóta észlelései az egész országban szaporodnak. Állományai évenként jelentős fluktuációt mutatnak, de úgy tűnik, hogy a populációk egyedszáma az egész országban emelkedik.



Felhagyott szőlőben virágzó méhbangó

 

A faj sikerének egyik titka az, hogy önmegporzó: ivaros szaporodásához nincs szüksége megporzó rovarokra

Virágai szinte kivétel nélkül termést érlelnek

Az önmegporzás miatt állományaiból nem szelektálódnak ki a legkülönbözőbb virágrendellenességek sem

 A múlt héten, a Lengyel Botanikai Társaság Lublinban tartott konferenciáján hallottam, hogy a faj elérte Lengyelországot is. Egyetlen példányát először 5 éve észlelték (egy felhagyott dolomit-bányában), majd idén ugyanazon a lelőhelyen mintegy 30 példány bukkant fel (valószínűleg az elsőként megtelepedett tő utódai).

 

Nemrégiben Lovas-Kiss Ádám tanítványom küldött tanulságos képeket egy angliai nemzetközi repülőteréről...

 

Úgy tűnik a méhbangó a klímaváltozás egyik nyertese.

Az adriai sallangvirág nyomában Nagyszeben környékén

A hétvégén sikertelenül kerestem Erdélyben a Ferdinand Schur által gyűjtött adriai sallangvirágot (Himantoglossum adriaticum).

 

Schur által Himantoglossum hircinum néven gyűjtött példány Nagyszeben mellől

Ferdinand Schur 1845-től nyolc éven keresztül Nagyszebenben (Hermannstadt, ma Romania. Sibiu) volt egy vegyipari üzem igazgatója. Ebben az időszakban igen jelentős gyűjtőmunkát végzett Erdélyben, és többek között megtalálta - az önálló fajként csak 1978-ban Helmut Baumann által leírt - adriai sallangvirágot - Hammersdorf (Szenterzsébet, ma Gușterița) mellett.

 

A cédula tanúsága szerint a növény a 19. század közepén ritka volt a környéken és Schur júliusban gyűjtötte

 

 

Potenciális élőhelyek nagy kiterjedésben és jó állapotban találhatóak a környéken, tehát a növény előkerülésére véleményem szerint van esély.

Néhol jelentős mértékű legelés mellett jelentős kiterjedésben voltak szálkaperjés (Brachypodium pinnatum) gyepek, olyan kísérőfajokkal (például Prunella grandiflora, Anthericum ramosum, Astragalus onobrychis) amelyek nagy tömegben fordultak elő

Olyan extenzíven művelt (kézzel kaszált) gyümölcsösök is találhatók a környéken, amelyekben el tudnám képzelni a faj előfordulását

A sallangvirág hiányáért csak a több, helyütt megtalált sömörös kosbor nyári alakja (Neotinea ustulata subsp. aestivalis) kárpótolt némileg

Ismeretterjesztő cikk az Interpress Magazinban

Az utak jelentős hatással vannak az élő és élettelen környezetre egyaránt. Nemcsak a táj arculatát változtatják meg, de számos, többnyire negatív hatást gyakorolnak az élővilágra is (állatok elgázolása, élőhelyek feldarabolódása, invázív fajok terjedése). Arról kevesebb szó esik, hogy az utak szegélyei és bevágásai bizonyos esetekben élőhelyet is jelentenek. E témáról jelent meg Fekete Rékával és Nagy Timeával közösen írt, 'Az utak és az élővilág' című ismeretterjesztő cikkünk az Interpress Magazin  2016. áprilisi számában.

A „nyomda ördöge” és az orchideák

1995-ben jelent meg a hazai orchideákról Sulyok József és Vidéki Róbert barátaimmal közösen írt és illusztrált könyvünk. Eredetileg a Rejtőzködő kincseink – A hazai orchideák címet szerettük volna adni neki, de a kiadó ezt Vadon élő orchideák-ra változtatta (az első oldalon és a hátsó borítón szerepel A hazai növényvilág kincsei című alcím is). De az igazi meglepetés akkor ért bennünket, amikor kézbe vettük a kötetet. Egy ív ugyanis érthetetlen módon teljesen természetellenes színben ’tündökölt’ a sárga színek kékké változtak, a kékek viszont besárgultak. (Ezért lenne fontos a szerzői imprimatúra.) A kiadó illetékes műszaki vezetője nem nagyon értette, hogy miért érint ez a dolog bennünket annyira érzékenyen. Biztosított bennünket arról, hogy tudja, hogy ez a könyv az életművünk, de nyugodjunk meg ezt rajtunk kívül senki sem fogja észrevenni…

 

 

Nagy nehezen sikerült elérnünk, hogy újranyomják a könyvet (de előzetes ígéretük ellenére a kinyomott színhibás példányokat nem zúzatták be és az új nyomatot sem ellenőrizhettük). A hibás példányok tehát forgalomba kerültek (sőt az utánnyomással együtt rövid idő alatt teljesen elfogytak).

Később kiderült, hogy rajtunk kívül másoknak is számított a színhibás példány… A Balaton-felvidéken egy főiskolás terepgyakorlat során előkerült ugyanis a Holuby-bangó, de az egészen pontos lelőhely homályba vészett… Tóth Szabolcs balatonalmádi lakos az első megtalálóktól függetlenül ismét rábukkant pár év múltán a növényre, de Neki is egy színhibás példánya volt a könyvből és ennek alapján nem tudta azonosítani a fajt… Erre csak évek múltán került sor, amikor a találásról Mészáros András tudomást szerzett…

Évekig ránézni sem bírtam a színhibás oldalakra és persze megszabadultam az összes ilyen példánytól. Az utóbbi pár évben már örömmel birtokoltam volna egyet, de a könyv antikváriumokban is csak ritkán és rendszertelenül hozzáférhető… A közelmúltban Ujhelyi Péter barátom ajándékozott meg egy antikváriumból származó hibás kötetettel, ez tette lehetővé, hogy az emlékezetes tévnyomatokat beszkennelve itt a blogomon közzétegyem. Eközben jutott eszembe, hogy a teljes (színhelyes) kötetet is hozzáférhetővé teszem pdf-formátumban.

Kellemes „lapozgatást”!

Trencséni nőszőfű a befutó

Lezárult a közvéleménykutatás az Epipactis pseudopurpurata Mered’a jun. magyar nevéről. A legnagyobb támogatottságot a trencséni nőszőfű elnevezés kapta, így a faj megtalálói, Csábi Miklós és Halász Antal a Kitaibelia-ban idén megjelenő cikkükben ezt a nevet fogják használni.

 

 

Csábi Miklós tájékoztatása szerint a szavazatok mellett néhány további javaslat is érkezett. Ezek közül a következőt szeretném itt megosztani, annak sajátos humora miatt: a faj leírója iránti tiszteletből és a nőszőfű jelentését továbbgondolva a meredő nőszőfű nevet javasolták. Egy kedves barátom pedig ennek az önmegporzó fajnak az öncsábító nőszőfű nevet javasolta, mégpedig az egyik megtaláló előtti tisztelgésként...

Köszönjük mindenki javaslatait és szavazatait!

Cikk a Journal of Ecology című folyóiratban

A növények többsége a virágainak megporzását végző állatokat táplálékkal (nektárral vagy virágporral) jutalmazza. Ugyanakkor a növényvilág evolúciója során a megporzók megtévesztése legalább 32 családon belül kialakult. Az eddig ismertté vált több mint 6000 ’csaló’ növényfaj legnagyobb része az orchideák közül kerül ki. Mivel a rovarok igyekeznek elkerülni a csalókat, a megtévesztő fajoknak kevesebb termése képződik, mint a nektártermelőknek. Ugyanakkor megfogalmazódik a kérdés: ha a ’csaló’ orchideák szaporodási sikere kisebb a jutalmazóknál, miért olyan elterjedt ez a stratégia a kosborok között? A a növényökológiai szakma egyik legrangosabb folyóiratában, a Journal of Ecology című lapban online megjelent cikkünkben a csalás sikerének lehetséges okait vizsgáltuk.

Abstract

1. Floral deception is widespread in orchids, with more than one third of the species being pollinated this way. The evolutionary success of deceptive orchids is puzzling, as species employing this  strategy are thought to have low reproductive success (less flowers yielding fruits) because of low pollination rates. However, direct measurements of total seed production in orchids – which is a better measure of reproductive success – are scarce due to the extremely small size of their seeds.

2. Here, we quantified seed numbers in 1,015 fruits belonging to 48 orchid species from the Pannonian ecoregion (central Europe) and obtained fruit-set and thousand-seed weight data for these species from the literature. We used phylogenetic comparative methods to test the hypothesis that deceptive species should compensate for their lower fruit-set by having either more flowers, larger seeds or more seeds in a fruit.

3. Similarly to previous studies, we found that deceptive orchids have substantially lower fruits-set than nectar-rewarding ones. Also, we found that deceptive species have more seeds in a fruit but not more flowers or larger seeds compared to nectar-rewarding ones. Based on our results, deceptive species compensate for their lower fruit-set by having higher seed numbers per fruit. As a consequence, their seed numbers per shoot do not differ from that of nectar-rewarding ones.

4. Together with other benefits of deceptive pollination (e.g. lower energy expenditure due to the lack of nectar production and higher genetic variability due to decreased probability of geitonogamous pollination), our results can explain why deceptive strategies are so widespread in the orchid family.

5. Synthesis. Our results indicate that deceptive orchids can compensate for their lower fruit-set by having more (but not larger) seeds in a fruit than rewarding species. These findings highlight possible ways in which plants can increase their reproductive success in face of pollinator limitation. We emphasize that fruit-set in itself is an inappropriate measure of the reproductive success of orchids – the total number of seeds per shoot is a much better approximation. 

A teljes közlemény letölthető innen.

A közlemény a 104. évolyam 1. számában (jövő év januárjában) fog nyomtatásban megjelenni.

Hivatkozás

Sonkoly J., E. Vojtkó A., Tökölyi J., Török P., Sramkó G., Illyés Z., Molnár V. A. (2016): Higher seed number compensates for lower fruit-set in deceptive orchids. – Journal of Ecology DOI: 10.1111/1365-2745.12511

Az Epipactis pseudopurpurata magyar neve

Az Epipactis pseudopurpurata nevű obligát önmegporzó nőszőfűfajt ifj. Pavol MERED'A írta le (1996, Preslia 68 (1): 27.) a szlovákiai Strázsó-hegységből. Részletes ismertetés és elterjedési térkép található itt.

Később előkerült még Csehországból is. Legközelebbi rokona az ibolyás nőszőfű (E. purpurata), amelytől kisebb termetével, kevesebb virágával és főleg eltérő felépítésű ivaroszlopával különbözik. A fajt Csábi Miklós és Halász Antal az elmúlt években Magyarországon, a Budai-hegységben is megtalálták, erről beszámoló közleményük a Kitaibelia című folyóirat jövő évi első számában fog megjelenni.

A fajnak elfogadott magyar elnevezése még nincsen és ezért –a megtalálók kérésére –közvélemény-kutatást teszek közzé, hogy mi legyen a növény magyar elnevezése. A blog jobb oldalán található közvéleménykutatás ablakon belül a hat alternatíva közül lehet választani egyszerű kattintással. Örömmel és kíváncsian várjuk a szavazatokat!

 

   

 

Különböznek egymástól a természetes és az antropogén élőhelyeken élő orchideák magjai?

Természetes és antropogén élőhelyek nagymértékben különböznek a talaj tápanyag-tartalma szempontjából. A vizsgálatot végző lengyel kutatók szerint az emberi befolyás alatt álló élőhelyeken jelentősen kisebb a talajok nitrogén-tartalma. A széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) természetes élőhelyeken és útszéleken élő 4-4 állományából gyűjtöttek magmintákat és vizsgálták a magvak méretét és tápanyag-összetételét. A vizsgált 8 populáció között jelentős különbségeket találtak a mag és az embrió térfogatát illetően, de nem volt szignifikáns különbség a magvak szélességében. Az élőhelytípusnak jelentős befolyása volt a magvak nagyságára, a természetes élőhelyeken élő populációk magjai és embriói nagyobbak, mint az antropogén termőhelyeken találhatóké. A szerzők szerint a mesterséges élőhelyeken élő nőszőfű populációk kisebb magtömege annak tudható be, hogy a faj állományai nem képesek alkalmazkodni az antropogén termőhelyek nitrogénben szegényebb talajához.

A teljes közlemény letölthető innen.

Az útszélekről mint orchidea élőhelyekről korábban itt és itt írtam.

Hivatkozás

Rewicz A., Kołodziejek J. & Jakubska-Busse A. (2015). The role of anthropogenic habitats as substitutes for natural habitats: a case study on Epipactis helleborine (L.) Crantz (Orchidaceae, Neottieae). Variations in size and nutrient composition of seeds. Turkish Journal of Botany 39: doi:10.3906/bot-1404-69