A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Talajlakó orchideák. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Talajlakó orchideák. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. november 23., csütörtök

Temetők, orchideák és gumógyűjtés – cikk az Ecology and Evolution című lapban

Megjelent újabb cikkünk az Ecology and Evolution című folyóiratban. A közleményben a törökországi temetőket, mint az orchideák gumógyűjtéssel szembeni menedékeit vizsgáltuk. A teljes cikk szabadon letölthető innen.

Összefoglalás
A orchideák gumóit évszázadok óta használják téli forró ital (‘salep’) készítéséhez Kis-Ázsiában és a Balkánon. Ez a tevékenység napjainkban a gumós orchideafajok vadon élő állományait jelentősen fenyegeti – különösen Törökországban. Az utóbbi évek kutatásai alapján nyilvánvalóvá vált, hogy Törökországban a temetők fontos szerepet játszanak az orchideák megőrzésében. Eddig nem álltak rendelkezésre adatok arról, hogy ezek az emberi tevékenység által jelentősen befolyásolt élőhelyek kegyeleti okokból védelmet nyújtanak-e a gumó-gyűjtés ellen. Munkánk során célunk volt, hogy felmérjük a temetőkben folytatott gumógyűjtés intenzitását és megvizsgáljuk, hogy mely tényezők befolyásolhatják a gyűjtési preferenciát. A fajok virágzási idejét irodalmi adatok, gumóméretét, hajtásmagasságát és virágszámát pedig herbáriumi példányok alapján számszerűsítettük. 474 törökországi temető terepi felmérése során 333 temetőben találtunk orchideákat és 311 temetőben gumós fajokat. 14 helyen tapasztaltunk gyűjtést, összesen 17 faj, 530 egyedét (a példányok 9%-át) találtuk kiásva. A temetőkre jellemző viszonylag alacsony gyűjtési intenzitás mellett fontos megemlíteni, hogy általában a gyűjtött állományok esetében sem került kiásásra az összes megtalálható példány. Ugyanakkor az egyes fajok eltérő mértékben veszélyeztetettek. A fajok gyűjtésének intenzitása szignifikáns negatív összefüggést mutat a virágzási idővel: a korábban nyíló fajok nagyobb arányban érintettek. Marginálisan szignifikáns pozitív összefüggést tapasztaltunk a gyűjtési intenzitás és a fajspecifikus gumóméret között. Eredményeink tovább hangsúlyozzák e speciális élőhelyek szerepét a törökországi orchideák megőrzésében.
Abstract
Harvest of orchid tubers for salep production is widespread in Southwestern Asia and the Balkans and constitutes a major conservation risk for wild orchid populations. Synanthropic habitats, such as graveyards are important refuges for orchids and other organisms, and could offer protection from salep harvesting because of their special cultural role. However, little is known about the occurrence and factors influencing harvesting of salep in graveyards. During field surveys of 474 graveyards throughout Turkey, we observed 333 graveyards with orchids, 311 graveyards with tuberous orchids and salep harvest in 14 graveyards. Altogether, 530 individuals of 17 orchid species were collected, representing 9% of the individuals recorded. Harvesting intensity was relatively low and populations were usually not wholly destroyed. However, some species were clearly more affected than others. Salep harvesting risk of orchid species was significantly associated with flowering time, with early-flowering species being more affected. A marginally significant positive relationship with between harvesting risk and species-specific tuber size was also detected. Our data suggest that graveyards might offer some protection against salep harvesting in Turkey, but they also show that some orchid taxa are much more affected than others. Overall, our observations add more weight to the conservation value of these special habitats.

Hivatkozás
Molnár V. A., Nagy T., Löki V., Süveges, K., Takács A., Bódis J. & Tökölyi J. (2017): Graveyards as refuges for Turkish orchids against salep harvesting. – Ecology and Evolution DOI 10.1002/ece3.3562

2016. október 19., szerda

Orchidea, melynek magjait madarak terjesztik

Az orchideák nagy számban termelődő és igen apró és tartalék tápanyag nélküli magvai általában szél útján terjednek. Ugyanakkor vannak olyan fajok is amelyek olyan zárt lombkoronaszintű erdőkben fordulnak elő, ahol alig fúj a szél. Japán kutatók a közelmúltban – kameracsapdák használatával – mutatták ki, hogy a Cyrtosia septentrionalis nevű, mikoheterotróf életmódú orchideafaj télen érő terméseit legalább 4 madárfaj (japán berkiposzáta – Cettia diphone, barnafülű bülbül – Hypsipetes amaurotis, halvány rigó – Turdus pallidus és szajkó – Garrulus glandarius) fogyasztja. A faj termései jelentősen különböznek az orchideák körében megszokottaktól: a termések fala húsos, éretten élénk piros színű, belsejében pedig cukortartalmú pép található. Ugyanakkor maghéja fásodik, ami védelmet nyújt a madár emésztőrendszerével szemben.


A szerzők úgy vélik, hogy ennek az alternatív magterjesztési stratégiának a kialakulása is hozzájárulhatott az orchideák evolúciós sikeréhez.
Tökéletesen egyetértve ezzel a megállapítással, hozzáteszem, hogy érdemes lesz másutt (más földrészeken is) utánanézni az erdőkben élő, húsos termésű orchideafajoknak. Első körben annak kellene utánajárni, hogy mely fajoknak vannak piros(as) színű termései, majd azokat részletes vizsgálat alá vonni.
 
Két tippem mindenesetre van: nem lennék meglepődve, ha a szintén árnyas erdőkben élő, mikoheterotróf észak-amerikai korallgyökér fajok magjait is terjesztenék madarak...
 
Csíkos korallgyökér (Corallorhiza striata) termései … - J. R. Manhart felvétele - a kép forrása

Foltos korallgyökér (Corallorhiza maculata) termései … - a kép forrása
 
Irodalom
Suetsugu, K., Kawakita, A. & Kato, M. (2015): Avian seed dispersal in a mycoheterotrophic orchid Cyrtosia septentrionalis. – Nature Plants 1(5): e15052. DOI: 10.1038/NPLANTS.2015.52