Ültetett nyárasok rejtett növénykincsei

 Orchideák szokatlan termőhelyen

A szabályos sorokba ültetett nyárfák alatt olykor orchideák ezrei virágoznak. A Preslia folyóiratban 2022-ben megjelent tanulmányunkban 232 nyárültetvényt vizsgáltunk, és közel hatvan százalékukban találtunk legalább egy orchideafajt. Összesen tizenöt fajt dokumentáltunk, köztük szűk elterjedésű növényeket is. Arra kerestük a választ, milyen nyárasokban jelennek meg ezek az orchideák, és hogyan kapcsolódik előfordulásuk az ültetvények szerkezetéhez, méretéhez és talajához.

1. ábra. Nyárültetvények az alföldi tájban és orchideák a fák alatt. A: eltérő korú állományok szántóföldek között, Ricse térségében; fotó: Simán László. B: a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) tömeges előfordulása egy hajdúböszörményi hibridnyár-ültetvényben.

A nyárültetvények elsődleges célja a faanyagtermelés, ezért természetvédelmi értéküket gyakran alacsonyra becsülik. Gyepszintjük azonban nem mindenütt egyforma. Korábbi megfigyelésekből már tudtuk, hogy egyes állományokban jelentős orchideapopulációk élnek. Vizsgálatunkkal e jelenség gyakoriságát és lehetséges környezeti összefüggéseit kívántuk feltárni. Az eredmények a már meglévő ültetvények értékeinek felismeréséhez és megőrzéséhez adhatnak támpontot.

Terepi munkánkat 2014 és 2019 között, júliustól szeptemberig végeztük. A 232 vizsgált ültetvény közül 219 Magyarországon feküdt, további tizenhárom a határhoz közeli romániai, szerbiai, horvátországi és ukrajnai területeken. Főként síkvidéki állományokat kerestünk fel. A helyeket műholdképek alapján vagy a terepen választottuk ki, különböző fejlettségű és táji környezetű nyárasokat keresve. A nagyon fiatal, kilenc centiméternél kisebb átlagos törzsátmérőjű és a felszántott ültetvényeket kihagytuk. Az előfordulási arányt ezért erre a vizsgált körre kell értelmeznünk.

Minden ültetvényt bejártunk, feljegyeztük az észlelt orchideafajokat, és számlálással vagy becsléssel meghatároztuk egyedszámukat. Tíz kiválasztott fa törzsének átmérőjét mértük mellmagasságban, és tíz fa legközelebbi szomszédjától való távolságát is rögzítettük. Az állományok területét műholdképeken határoztuk meg. Összesen 185 ültetvényből talajmintát is gyűjtöttünk: öt helyről, öt–tizenöt centiméteres mélységből vett részmintákat egyesítettünk a laboratóriumi elemzéshez.

2. ábra. A vizsgált nyárültetvények elhelyezkedése és orchideafajszáma. 

A leggyakrabban a Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii) került elő, 57 ültetvényből. A fehér madársisakot (Cephalanthera damasonium) 45, az erdei nőszőfüvet (Epipactis helleborine) 44 állományban találtuk meg. A bugaci nőszőfű (Epipactis bugacensis) is számos nyárasban megjelent. Ezek az adatok különösen a szűkebb elterjedésű nőszőfűfajok ismert élőhelyeiről alkotott képünket bővítették.

Az orchideáknak otthont adó ültetvényekben egy–öt fajt találtunk. Az egyedszám néhány példánytól több ezerig terjedt; a legnépesebb állomány összes orchideájának száma meghaladta a tízezret. A fehér madársisakból a teljes felmérés során több mint tizennyolcezer példányt rögzítettünk. Az ilyen tömeges előfordulások arra utalnak, hogy bizonyos nyárültetvények egyes orchideafajok jelentős állományait képesek fenntartani. 

3. ábra. A tizenöt észlelt orchideafaj összefoglalója. A fekete oszlopok azt mutatják, hány ültetvényben fordult elő egy faj, a zöldek az összesített egyedszámát jelzik. A két mutató eltérő léptékű tengelyekhez tartozik. Jobbra a betűjelzésekhez kapcsolódó fajfotók láthatók.

Az orchideák széllel terjedő, apró magjai távoli élőhelyfoltokra is eljuthatnak. A sikeres megtelepedéshez azonban megfelelő gombapartnerekre is szükségük van. A nyárfák gyökérzetéhez társuló gombaközösségek szerepet játszhatnak abban, hogy bizonyos nőszőfüvek és madársisakok kedvező körülményeket találnak az ültetvényekben. Saját vizsgálatunkban a gombák összetételét nem elemeztük; ezt a lehetséges magyarázatot korábbi kutatások alapján vetettük fel.

Érdekes mintázatot adott az önmegporzás is. A tizenöt észlelt fajból hét tartozott az önmegporzó fajok közé, tehát fajszám alapján kevesebb mint a felük. Az összes megszámolt vagy becsült orchideapéldány több mint háromnegyede viszont ilyen fajhoz tartozott. Az önmegporzás előnyt jelenthet a beporzókban szegény környezetben. Ez magyarázhatja a csoport nagy tömegességét.

4. ábra. A hat leggyakoribb orchideafaj állományméretei a vizsgált nyárasokban. A dobozábrák az egyes ültetvényekben rögzített egyedszámok eloszlását szemléltetik. A függőleges tengely logaritmikus, ezért az egymástól távoli értékek nagyságrendi különbségeket is jelenthetnek.

Az ültetvények szerkezeti jellemzői közül az átlagos törzsátmérő mutatta a legegyértelműbb kapcsolatot az orchideák jelenlétével: vastagabb törzsű fák állományaiban nagyobb eséllyel találtunk orchideát. A fajszám is nőtt a törzsátmérővel. Ezt az idősebb ültetvények kedvező szerepére utaló eredményként értelmeztük, de az átmérő csak az állomány korának közelítő jellemzője. A fák növekedését a termőhely és a telepített nyár típusa is befolyásolja.

Az idő szerepére két lehetséges magyarázatot adtunk. Régebbi ültetvénybe hosszabb ideje juthatnak el orchideamagok, és több idő áll rendelkezésre a megtelepedéshez, szaporodáshoz. Emellett a fákkal együtt élő gombák közössége is változhat az állomány fejlődése során. A nagyobb területű nyárasok több orchideafajnak adtak helyet, de a terület és a puszta jelenlét kapcsolata nem bizonyult statisztikailag egyértelműnek. A több faj és az előfordulás nagyobb esélye tehát eltérő kérdés.

A talaj nagyobb szervesanyag-tartalma az orchideák jelenlétével és fajgazdagságával egyaránt pozitívan függött össze. A végső statisztikai modellben a nagyobb felvehető káliumtartalomhoz kisebb előfordulási esély társult. A magasabb pH a fajszámmal mutatott pozitív kapcsolatot.

5. ábra. Az orchideák jelenléte és három környezeti jellemző kapcsolata. A: átlagos törzsátmérő; B: a talaj felvehető káliumtartalma; C: szervesanyag-tartalma. A vonalak a modell illesztését, a sávok a standard hibát jelzik. A két talajváltozó logaritmikus skálán szerepel.

 

A talaj szerves anyagának kedvező kapcsolata közvetett is lehet, például a gombapartnerek számára rendelkezésre álló forrásokon keresztül. Az adatok összefüggéseket mutatnak, nem talajkezelési kísérletből származnak. A fajszámot vizsgáló elemzés azt is megmutatta, hogy egy több fajnak megfelelő ültetvény jellemzői részben eltérhetnek azoktól, amelyek egyszerűen egyetlen orchideafaj jelenlétével járnak együtt.

6. ábra. Az orchideafajszám és a környezeti jellemzők kapcsolata. A: átlagos törzsátmérő; B: talaj-pH; C: szervesanyag-tartalom, utóbbi logaritmikus skálán. A vonalak modellből becsült kapcsolatokat mutatnak.

Az őshonos nyárakat is tartalmazó és az idegenhonos hibridnyárakból álló ültetvények között az orchideák jelenlétében és fajszámában nem mutattunk ki statisztikailag igazolt különbséget. A kategóriák értelmezése fontos: az előbbi csoportba kevert állományok is kerültek. Harmincegy ilyen ültetvényt hasonlítottunk össze 201, idegenhonos nyárakkal telepített állománnyal. Az eredmény a vizsgált orchideákra és a felkeresett ültetvényekre vonatkozik; a teljes élővilág azonosságát nem jelenti.

A felmérés során más, a tanulmányban természetvédelmi jelentőségűként tárgyalt növényeket is találtunk, köztük a szibériai nőszirom (Iris sibirica) és a Dianthus serotinus állományait. A nyárasok értékének alapos megítéléséhez azonban további élőlénycsoportok vizsgálata is szükséges. Eredményeink a már meglévő ültetvények megőrzendő értékeire hívják fel a figyelmet. A természetes erdők és más természetközeli élőhelyek megóvását továbbra is elsődlegesnek tartjuk.

A gazdálkodásban több, további vizsgálatra érdemes lehetőséget javasoltunk. Az állományok hosszabb ideig történő fenntartása vagy részleges kitermelése több időt és megmaradó élőhelyfoltot biztosíthat az orchideáknak. A különböző korú ültetvények mozaikja segítheti, hogy a tájban folyamatosan jelen legyenek megfelelő termőhelyek. A kezdeti évek után a sorközök talajművelésének visszafogását és a gyomirtó szerek használatának korlátozását is megfontolásra javasoltuk. E lehetőségek természetvédelmi és gazdasági hatását célzottan össze kell vetni.

A nyárültetvények felmérése megmutatta, hogy a rendezett fasorok között jelentős növényállományok maradhatnak észrevétlenek. A helyi értékek feltárása különösen a nagyobb, fejlettebb faállományú és orchideákban gazdag ültetvényekben lehet fontos. Ha ezeket az adatokat a fenntartás és a kitermelés tervezésében is figyelembe vesszük, a faanyagtermelésre használt táj az orchideák megőrzéséhez is hozzájárulhat.

Hivatkozás

Süveges K., Vincze O., Löki V., Lovas-Kiss Á., Takács A., Fekete R., Tüdősné Budai J. & Molnár V. A. 2022: Native and alien poplar plantations are important habitats for terrestrial orchids. Preslia 94: 429–445.

A Tallós-nőszőfű nyomában

Orchidea nyárfa-ültetvényekben

Egy ritkának tartott orchideáról alkotott képünk akkor is megváltozhat, ha olyan helyeken kezdjük keresni, amelyeket korábban alig vizsgáltak. A Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii) esetében a szabályos sorokba telepített nyárasok bizonyultak ilyen élőhelynek. A Willdenowia folyóiratban 2019-ben megjelent tanulmányunkhoz 182 ültetvényt kerestünk fel, és 47-ben találtuk meg a fajt. Közel négyezer virágzó vagy terméses hajtást rögzítettünk, és négy országból elsőként dokumentáltuk előfordulását.

1. ábra. A Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii) különböző fejlődési állapotai. A: fiatal hajtás, Ukrajna, Nove Selo; B: teljes növény, Debrecen; C: teljes növény, Szerbia, Martonoš; D: klorofillhiányos példány, Románia, Valea lui Mihai; E–G: virágzatok Romániából, Horvátországból és Szerbiából; H: terméses hajtás, Szerbia, Kanjiža.

A Tallós Pál erdész-botanikusról elnevezett fajt 1997-ben írtuk le a Bakony délnyugati lábánál, Nyirád közelében talált állomány alapján. Elterjedéséről sokáig kevés adat állt rendelkezésre. Magyarország mellett Szlovákiából és Csehországból ismertük, és többnyire kis létszámú, egymástól elszigetelt állományok növényének tekintettük. A kutatásunk előtti európai vöröslistás értékelés veszélyeztetettként, azaz EN kategóriában tartotta számon. Éppen ezért volt jelentősége annak, hogy a nyárültetvényekből egyre több megfigyelés gyűlt össze.

Ez a nőszőfű őshonos, föld alatti gyöktörzzsel rendelkező évelő növény. Természetes élőhelyei között ligeterdők, tölgyesek és gyertyános-tölgyesek is szerepelnek, bizonyos mértékű időszakos elöntést is elvisel. Többnyire júliusban és augusztusban virágzik, de októberi virágzását is megfigyeltük. Késői virágzása miatt egy tavaszi vagy kora nyári bejáráson könnyen észrevétlenek maradhatnak az állományai.

Terepi felmérésünket 2012 júniusa és 2016 augusztusa között végeztük a Pannon biogeográfiai régióban. Főként magyarországi nyárültetvényeket jártunk be, de Horvátország, Románia, Szerbia és Ukrajna szomszédos területeire is eljutottunk. Minden helyszínen feljegyeztük a telepített nyárakat és az észlelt orchideafajokat, meghatároztuk a lelőhely földrajzi koordinátáit, az orchideák mennyiségét pedig számlálással vagy becsléssel rögzítettük.

A nyárasokat a faállomány összetétele szerint is megkülönböztettük. Az őshonos nyárak közé a fehér nyár (Populus alba), a szürke nyár (Populus ×canescens), a fekete nyár (Populus nigra) és a rezgő nyár (Populus tremula) tartozott. A nem őshonos hibridnyárakat a Populus ×canadensis gyűjtőnév alatt kezeltük. Elkülönítettük a kizárólag őshonos, a vegyes és a kizárólag idegenhonos nyárakat tartalmazó ültetvényeket, majd összevetettük bennük a Tallós-nőszőfű előfordulását.

 

2. ábra. A: a vizsgált térség elhelyezkedése Európában. B: a felkeresett nyárültetvények a Pannon biogeográfiai régióban. A körök mérete a Tallós-nőszőfű virágzó vagy terméses hajtásainak számát jelzi; a nullás jelölés az észlelés nélküli helyszíneket mutatja. A csillag a faj leírásának alapjául szolgáló nyirádi lelőhelyet jelöli.

A Tallós-nőszőfüvet nagyjából minden negyedik vizsgált ültetvényben megtaláltuk. Előfordulását mind az öt felkeresett országban igazoltuk; Horvátország, Románia, Szerbia és Ukrajna növényvilágára nézve új adatokat közöltünk. Ez az ismert elterjedés bővülését jelenti. A felfedezett állományokból önmagában nem következik, hogy a növény csak nemrég telepedett meg ezekben az országokban: korábban észrevétlenül is jelen lehetett.

Az állományok mérete erősen különbözött: egyes helyeken kevés hajtást, másutt több százat, sőt mintegy ezret találtunk. A teljes felmérésben rögzített közel négyezer szaporodó hajtás jelentős mennyiség, de nem feltétlenül ugyanennyi genetikailag különálló növényt jelent, hiszen egy gyöktörzs több hajtást is fejleszthet. A virágzó hajtások megjelenése ráadásul évről évre változhat, többek között a csapadék függvényében. Egyetlen eredménytelen bejárás ezért még nem bizonyítja a faj tényleges hiányát.

A 47 lelőhely közül négy kizárólag őshonos nyárakból álló ültetvény, öt vegyes állomány, 38 pedig idegenhonos hibridnyáras volt. Utóbbiakból jóval többet vizsgáltunk, ezért a puszta lelőhelyszámokból nem lehet élőhelyválasztásra következtetni. Statisztikai összehasonlításunkban nem mutattunk ki igazolt különbséget az előfordulási arányban az őshonos nyárakat is tartalmazó és a kizárólag idegenhonos nyárakból álló ültetvények között. A nőszőfű tehát a hibridnyárasokban is megtalálhatja életfeltételeit.

3. ábra. A Tallós-nőszőfű élőhelyei hibridnyár-ültetvényekben. A: szántóföldekkel körülvett nyáras a horvátországi Baranjsko Petrovo Selo mellett; B: Čađavica, Horvátország; C: Kanjiža, Szerbia; D–E: Vácegres, Magyarország.

Hogyan juthat el egy orchidea a szántóföldek közé ékelődő ültetvényekbe? Porszemnyi magjai a széllel terjednek, így egymástól távol fekvő élőhelyfoltokat is elérhetnek. A megérkezés azonban még nem elég: a csírázáshoz megfelelő gombapartnerek szükségesek. A Tallós-nőszőfű mixotróf életmódú, vagyis a fotoszintézis mellett gombák közvetítésével is jut szerves szénhez. A nyárak gyökérzónájában élő gombaközösség ezért fontos szerepet játszhat megtelepedésében. Ezt lehetséges magyarázatként vetettük fel; a gombapartnereket ebben a vizsgálatban nem azonosítottuk.

A faj önmegporzó: a virág termésképzéséhez nem feltétlenül szükséges beporzó rovar látogatása. Ez előnyt jelenthet az elszigetelt vagy beporzókban szegény élőhelyeken. A nyárültetvényekben más orchideákat is találtunk: a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) tíz, a kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) és az erdei nőszőfű (Epipactis helleborine) egyaránt nyolc ültetvényben fordult elő. A madárfészekkosbort (Neottia nidus-avis) egy helyen észleltük. A nyárasok tehát több, gombakapcsolatokra támaszkodó orchideának kínálhatnak megfelelő élőhelyet.

A Tallós-nőszőfű jellegzetes apofitonként jellemezhető. Az apofiton olyan őshonos növény, amely ember által létrehozott vagy erősen átalakított élőhelyeket is benépesít. Esetünkben éppen az az érdekes, hogy egy honos orchidea faanyagtermelésre telepített állományokban is jelentős populációkat alkothat. A mezőgazdasági tájban ezek a nyárasok alkalmas élőhelyszigetekként működhetnek.

A Tallós-nőszőfű története arra ösztönöz bennünket, hogy az ember alakította élőhelyeket is alaposan vizsgáljuk. A természetes erdők megőrzése mellett a már meglévő ültetvényekben élő értékeket is érdemes feltárnunk. A rendszeresen ismételt felmérések segíthetnek megérteni, hogyan változnak ezek az orchideaállományok az ültetvények fejlődése és használata során. Ehhez az első lépés az volt, hogy a nyárfasorok közé is benézzünk.

Hivatkozás

Süveges K., Löki V., Lovas-Kiss Á., Ljubka T., Fekete R., Takács A., Vincze O., Lukács B. A. & Molnár V. A. 2019: From European priority species to characteristic apophyte: Epipactis tallosii (Orchidaceae). Willdenowia 49(3): 401–409.