Hanga és Mandula találkozása a Tallós-nőszőfűvel

Hanga és Mandula találkozása a Tallós-nőszőfűvel

Elkezdődött a nőszőfű (Epipactis) szezon!

A vörösbarna nőszőfűnek (Epipactis atrorubens) (és néhány más erdei orchideafajnak) évek óta ismertek állományai a Jászság homokján, elsősorban nemesnyár-ültetvényekben.

Látva ezeket a termőhelyeket javasoltam a lelkes és illetékes természetvédelmi őrnek, Juhász Tibornak, hogy figyelje a bugaci nőszőfű (Epipactis bugacensis) előfordulását, mert az is elképzelhető.

 

Tibor idén sikerrel járt, már bimbós állapotban megtalálta a növényeket, amelyek első példányai a múlt héten virágozni kezdtek.

 

A bugaci nőszőfű a legkorábban virágzó hazai önmegporzó Epipactis-faj

 

Fokozottan védett fajunk, melynek előfordulása eddig hazánkban csak a Duna-Tisza közén volt ismert.

 

Elsősorban olyan meszes homokra telepített nemesnyárasokban lehet számítani a megjelenésére, amelyben "csupasz" avaros foltok is vannak

 Ám vannak még ennél is szokatlanabb Epipactis-termőhelyek.

Emődy Wáman-Zoltán kőszegi családi házuk kertjében évekkel ezelőtt találta az első elbai nőszőfüvet (Epipactis albensis). A fűnyírást elkerülve a növény azóta többször sikeresen magot érlelt és immáron szép számmal jelennek meg utódai.

 

Zoltán a megtalált példányokat kis zászlócskákkal jelöli (hogy elkerülhessék a "leberregést") - a képen éppen a házuk előtti szilvafa alatt első ízben idén megtalált példányokat

Szokatlan látvány: nőszőfű a gázcsap mellett... Ez a faj júliustól szeptemberig (októberig) virágzik, hajtásai jelenleg néhány centiméteresek

Ezúton is köszönöm Emődy Wáman-Zoltánnak és Juhász Tibornak közléseiket és kalauzolásukat!

Trencséni nőszőfű a befutó

Lezárult a közvéleménykutatás az Epipactis pseudopurpurata Mered’a jun. magyar nevéről. A legnagyobb támogatottságot a trencséni nőszőfű elnevezés kapta, így a faj megtalálói, Csábi Miklós és Halász Antal a Kitaibelia-ban idén megjelenő cikkükben ezt a nevet fogják használni.

 

 

Csábi Miklós tájékoztatása szerint a szavazatok mellett néhány további javaslat is érkezett. Ezek közül a következőt szeretném itt megosztani, annak sajátos humora miatt: a faj leírója iránti tiszteletből és a nőszőfű jelentését továbbgondolva a meredő nőszőfű nevet javasolták. Egy kedves barátom pedig ennek az önmegporzó fajnak az öncsábító nőszőfű nevet javasolta, mégpedig az egyik megtaláló előtti tisztelgésként...

Köszönjük mindenki javaslatait és szavazatait!

Cikk az Acta Botanica Hungarica című folyóiratban

Megjelent az ’Epipactis albensis Nováková et Rydlo (Orchidaceae) in Ukraine – new data on occurrence and ecology’ című cikkünk (szerzők: Ljubka Tibor, Lovas-Kiss Ádám, Takács Attila & Molnár V. Attila) az Acta Botanica Hungarica című folyóiratban.

Abstract

Epipactis albensis Nováková et Rydlo (Orchidaceae), a species previously undocumented in the flora of Ukraine, was found in three localities in this country (in vicinity of Chetfalva, Fanchykovo and Drotyntsi, Zakarpattia district) in 2012. The species (originally described from the Czech Republic) recently has only been known to exist in seven Central European countries. The three Ukrainian populations described here stretch within the floodplain of river Tisza. Based on measurements in 14 localities in Hungary, Ukraine and Romania the species has a considerably wide soil reaction tolerance (from 3.6 to 7.2 pH_KCl). The fruit set of this strictly autogamous species is reasonably high (78%). The mean±SD thousand seed weight of the species was 0.0030±0.0005 grams, therefore E. albenis is classified into the hypermeichor seed-weight class. Recent discoveries of the species in Romania and Ukraine raise the possibility of its occurrence in further European countries.

A teljes cikk letölthető innen.