2021. április 13., kedd

Milyen fényképeket várunk a Magyarország védett hajtásos növényei című, tervezett könyvhöz?

A Csapody István által írt, Védett növényeink című könyv megjelenése (1982) és a Farkas Sándor által szerkesztett Magyarország védett növényei című könyv megjelenése (1999) között 17 év telt el, az utóbbi óta viszont már csaknem 22 év. Mára e könyvek csak antikváriumból szerezhetők be, a védett növényfajok köre többször is változott, továbbá az egyes fajokról összegyűlt ismereteink is jelentősen bővültek és egyes fajok veszélyeztetettsége is jelentősen változott. Emiatt úgy véljük, hogy ideje lenne megírni és megjelentetni egy a témakört feldolgozó új könyvet (Magyarország védett hajtásos növényei), amelyet gazdag, informatív és látványos fényképanyaggal szeretnénk illusztrálni.

A tervezett formátum és a rendelkezésre álló technikai feltételek, ill. a digitális fotográfia reményeink szerint lehetőséget teremt arra, hogy az egyes taxonok esetében 2–4, különböző – az azonosítás szempontjából lényeges – részletet, állapotot, stádiumot is bemutat-hassunk. A minél teljesebb és hasznosabb fényképanyag összegyűjtése érdekében fordulunk felhívással a hazai növényfotográfiával foglalkozó közönség felé felhívással. Kérjük a kollégákat, hogy az arra érdemesnek ítélt, látványos és informatív digitális képeiket juttassák el nekünk a vedett.novenyek@science.unideb.hu email-címre.
Milyen képeket várunk?
Technikai adatok
Méret: legalább 4 megapixel (2440 * 1640 pixel)
Kiterjesztés: jpg, tif vagy raw
Tájolás: álló vagy fekvő
Elnevezés: tartalmazza a taxon tudományos nevét és a készítő nevét. Ha egy fajról valaki több képet is küld, akkor a file-névben egy sorszám vagy az állapot jelzése is szerepeljen, tehát például: carex-lasiocarpa-termos-fuzerke-kovacs-istvan.jpg és carex-lasiocarpa-habitus-kovacs-istvan.jpg. Kérjük, hogy a digitális állományok neveiben lehetőség szerint ne használjanak ékezetes karaktereket és a szóközt pedig kötőjellel („-”) helyettesítsék.
Botanikai és fotográfiai szempontok
1) A képek az adott faj felismerés, azonosítás szempontjából fontos részleteit, állapotait mutassák be. Fajonként eltérő, hogy mely részletek, állapotok bemutatása szükséges.
2) Olyan képek szerepeltetésére törekszünk, amelyek az adott fajt tárgyilagosan (és nem művészien) mutatják be. Az esztétikum nem lehet fontosabb a szakmai szempontoknál.
a) a bemutatott növény éles legyen, a háttértől jól különüljön el,
b) a témát ne takarja el más, a habitusfelvételeknél a növény töve is látható legyen, azt belógó növényzet, fűszálak ne homályosítsák el,
c) a háttér ne legyen zavaróan éles, benne ne legyenek a figyelmet elterelő tárgyak (világos fűszálak, kövek),
d) a képen ne szerepeljen digitálisan a készítés dátuma, a gép típusa stb.
A beérkező fotók sorsáról
A beérkező fotók nem mindegyikét fogjuk felhasználni a könyvhöz, de a felhasználni kívánt képek szerzőivel előzetesen írásos megállapodást kötünk a közlés feltételeiről. A beérkezett képek közül szakmai és technikai szempontok figyelembevételével a kötet szerkesztői fogják kiválasztani a felhasználni kívánt fotókat. A képeket harmadik félnek nem adjuk tovább.
Az esetlegesen felmerülő kérdéseket és a képeket várjuk!
Molnár V. Attila & Takács Attila
vedett.novenyek@science.unideb.hu











2021. január 13., szerda

Új könyv: Magyarország orchideái / Orchids of Hungary

Megrendelhető!

a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, a Debreceni Egyetem TTK Növénytani kiadásában megjelent

Molnár V. Attila & Csábi Miklós

Magyarország orchideái / Orchids of Hungary

című könyve

 • 71 vadon élő faj • 831 fénykép

• 224 oldal • 72 elterjedési térkép


 Terepre vihető méret (11,8 × 19,6 cm)

 • Ökológia • Elterjedés • Megporzók 

• Fenológia • Élőhelyek •Hibridek •Rendellenességek • Színváltozatok

 Könyvesbolti ára: 3990 Ft

Ára megrendelőknek: 2990 Ft

 



2020. december 8., kedd

Cikk az őszirózsák hibridizációjáról, benne egy új hibrid (Galatella ×feketegaborii) leírásával

Takács Attila első és Sramkó Gábor utolsó szerzőségével megjelent a gyapjas őszirózsa (Galatella villosa, syn.: Aster oleifolius) és az aranyfürt (G. linosyris, syn.: A. linosyris) hibridizációját elemző cikkünk a Preslia című folyóiratban.

A teljes közlemény szabadon hozzáférhető itt.

 

Az új hibrid elnevezése Fekete Gábornak (1930-2016) állít emléket

Összefoglalás

Az eurázsia sztyeppe egyik jellegzetes faja a gyapjas őszirózsa (Galatella villosa) amelynek legnyugatibb ismert populációiban Magyarországon, Szerbiában és Ukrajnában nemrégiben megfigyeltünk alaktaniliag átmeneti jellegeket mutató példányokat a faj és közeli rokona, az aranyfürt (G. linosyris) között. Kimutattuk ezen egyedek hibrid eredetét a kétszülősen öröklődött nrITS régió szekvenálásával és az additív polimorfizmus ellenőrzésével a hibridekben. Ezen túlmenően, az anyai ágon által öröklődő plasztid régiók (trnH-psbA és trnL-trnF intergenikus távtartók) vizsgálata során kiderült, hogy a magyar és az ukrán populációban valószínűleg a G. villosa, a szerbiai populációban pedig a G. linosyris az anyai szülő. A köztes formák csak steril magokat hoztak létre. A fenti két faj állítólagos hibridjét nagyon rövid diagnózis keretében már korábban leírták G. × subvillosa néven. Ennek ellenére az alaktani jelegek lineáris diszkrimináns elemzésekkel történő elemzése egyértelműen elkülönítette a G. × subvillosa holotípusát a G. linosyris × G. villosa egyedektől. Ez utóbbiak morfológiailag köztesnek tűnnek a G. villosa és a G. linosyris populációi között. A G. × subvillosa típusú növények eredetileg megállapított hibrid eredetével ellentétben a morfológiai bizonyítékok a G. divaricata, nem pedig a G. linosyris részvételére utalnak. A G. linosyris × G. villosa hibridje eddig tehát ismeretlen volt a tudomány előtt ezért ennek a G. ×feketegaborii A. Takács, Sennikov & Sramkó nevet adtuk, amely név Fekete Gábornak (1930–2016), a magyarországi vegetációtudomány és ökológia kiemelkedő alakjának állít emléket.

Abstract

At the westernmost distribution of the steppe herbaceous plant, Galatella villosa, in Hungary, Serbia and Ukraine, we recently observed intermediate specimens between this species and its close relative, G. linosyris. We were able to demonstrate the hybrid origin of these individuals by sequencing the biparentally inherited nuclear ribosomal internal transcribed spacer (nrITS) region and checking additive polymorphism in the hybrids. In addition, examination of the maternally inherited plastid regions (trnH-psbA and trnL-trnF intergenic spacers) revealed that G. villosa is likely to be the maternal parent in the Hungarian and Ukrainian populations and G. linosyris in the Serbian population. The intermediate forms produced only sterile seeds. The alleged hybrid between the above two species has already been described as G. ×subvillosa based on a very brief diagnosis. Still, the analysis of the morphological characters using linear discriminant analyses clearly separated the holotype of G. ×subvillosa from individuals of G. linosyris × G. villosa. The latter appeared to be morphologically intermediate between populations of G. villosa and G. linosyris. Contrary to the originally stated hybrid origin of the type plants of G. ×subvillosa, morphological evidence indicates the involvement of G. divaricata not G. linosyris. The hybrid G. linosyris × G. villosa is thus described here, as a new nothospecies G. ×feketegaborii. This study highlights the power of easily available molecular phylogenetic tools for demonstrating the hybrid origin of plants and illustrates how additive polymorphism can be distinguished from other types of intraindividual polymorphism in nuclear DNA sequences.

Keywords: Astereae, additive polymorphic site (APS), bidirectional hybridization, Compositae, hybrid sterility, multivariate morphometrics, nothospecies

Hivatkozás / Citation

Takács A., Zsólyomi T., Molnár V. A., Jordán S., Sennikov A. N., Vincze O. & Sramkó G. (2020): Evidence of hybridization between Galatella villosa and G. linosyris, and a taxonomic reappraisal of the hybrid G. ×subvillosa. – Preslia 92: 375–390. DOI: 10.23855/preslia.2020.375

2020. augusztus 7., péntek

Közlemény a magyar méreggyilokról

A hazánkban fokozottan védett, nemzetközi szinten sérülékeny (Vulnerable) fajként számon tartott magyar méreggyilok - Vincetoxicum pannonicum (Borhidi) Holub esetében a tetraploid ploidiaszint (2n=44, Borhidi 1968) és a virágok zöldesbarna szine alapján régóta feltételezték, hogy a V. fuscatum és a V. adriaticum hibridizációja révén keletkezett. Ezt a kérdést vizsgáltuk kétszülősen öröklődő (sejtmagban lokalizált) és maternálisan öröklődő (kloroplasztiszban lokalizált) genetikai lokuszok elemzésével és a kapott mintázat összahasonlításával. Vizsgálatunk megerősítette a taxon hibridogén eredetét és kimutattuk, hogy a V. fuscatum volt a pollen donor.

A közlemény az Acta Societatis Botanicorum Poloniae című folyóirat 'RECENT DEVELOPMENTS IN TAXONOMY AND PHYLOGENY OF PLANTS' című tematikus számában jelent meg.

Teljes terjedelmében, szabadon hozzáférhető itt.

Hivatkozás:

Horváth O., Laczkó L., Lisztes-Szabó Zs., Molnár V. A., Popiela A. & Sramkó G. (2020): The phylogenetic position of Vincetoxicum pannonicum (Borhidi) Holub supports the species’ allopolyploid hybrid origin. - Acta Societatis Botanicorum Poloniae 83(3): Article 8931. DOI: 10.5586/asbp.8931 

2020. július 31., péntek

Ismeretterjesztő cikk a Földgömb című folyóiratban

Megjelent az olajfa-ligetekről írt ismeretterjesztő cikkünk  a Földgömb című folyóiratban. Kedvcsinálónak álljon itt néhány fénykép.





















2020. július 1., szerda

Cikk a magyarországi temetők védett növényeiről az Ecology and Evolution című folyóiratban

Löki Viktor első szerzőségével megjelent közleményünk a hazai temetők védett hajtásos flóráját bemutató közleményünk az Ecology and Evolution című folyóiratban. A teljes közlemény letölthető innen.

Összefoglalás
Az ember által befolyásolt élőhelyek szerepe az élővilág megőrzésében világszerte felértékelődni látszik a természetes élőhelyek megfogyatkozásával. A temetkezési helyek képesek megőrizni az élővilág egyes eredeti elemeit, és ez a tény legalább egy évszázad óta ismert. Ugyanakkor viszonylag keveset tudunk a temetőkben alkalmazott hosszú távú kezelés hatásáról az őshonos növényvilágra. Nemrégiben bizonyították a történeti térképek hasznát a természeti értékekre összpontosító kutatásokban, valamint a természetvédelemmel kapcsolatos kérdések megválaszolásában, ám a digitalizált történelmi térképek felhasználása elég korlátozott a Kárpát-medence biodiverzitási kutatásában. Jelen cikkben az Osztrák Birodalom 2. katonai felmérésének (1819–1869) digitalizált térképei alapján különféle népességű magyar települések régen alapított és újonnan létrehozott temetőit kategorizáltuk 3  típusba, aszerint, hogy a területükön a térkép felmérésének idején milyen élőhely (antropogén, temető vagy természetes élőhely) volt található. Emellett a vizsgált 991 temető védett hajtásos növényvilágát mértük fel. A vizsgált temetők közül 553-ban (56%) találtunk védett növényt, összesen 92 védett faj mintegy 306 ezer példányát (amelyek 28 növénycsaládba tartoznak). Ezek a fajok a magyar védett hajtásos flora 12%-át teszik ki. A magyar temetők kulcsszerepet játszanak a sztyeppe és a száraz gyep növényfajok megőrzésében. A régen alapított és nagy területű temetők több védett növényfajnak adnak otthont, mint a kicsi és az újonnan létrehozott temetkezési helyek. A települések lakossága negatívan korrelált a védett fajok és példányok számával. A fásszárú növényzet boríítása és a gyepterület aránya szintén jelentősen pozitívan befolyásolja a temetőkben a védett növényfajok számát.

Abstract
The role of anthropogenically influenced habitats in conserving elements of the original wildlife has increased worldwide simultaneously with the disappearance of natural sites. Burial places are able to conserve original elements of the wildlife and this fact has been known for at least a century. To this day little is known about long-time changes, and the effect of long-time management methods in cemeteries on the flora they harbour. The utility of historical maps in research focused on natural values, as well as in answering questions related to conservation was recently demonstrated, but the use of digitized historical maps in biodiversity research of the Carpathian Basin is very limited. In the present paper, we aimed to predict the conservation potential of long-established and newly established cemeteries of Hungarian settlements with various population sizes based on the digitized maps of the 2nd Military Survey of the Austrian Empire (1819–1869), by categorizing cemeteries into 3 distinct (anthropogenic habitat, cemetery, or natural habitat) types. To build our models we used records of the protected flora from Hungarian cemeteries, based on data of thematic botanical surveys of 991 cemeteries. Out of the surveyed cemeteries 553 (56%) harboured protected plants, totalling 306.617 estimated individuals of 92 protected species, belonging to 28 plant families. These species represent 12% of the entire protected flora of Hungary. Hungarian cemeteries play a key role mainly in preserving steppe and dry grassland plant species.Long-established and large cemeteries harbour more protected plant species than small and newly established ones.Human population size of the settlements correlated negatively with the number of protected species and individuals. Moreover, woodland cover and proportion of grassland, also significantly positively affected the number of protected plant species in cemeteries.

Geographic location, number of found protected species, and number of found individuals of the surveyed cemeteries. N=438 cemeteries did not harbour any protected plant species Red dots represent cemeteries with at least one protected taxa, black dots represent the ones without. The size of the dots indicates the number of protected plant species and number of individuals.
 

Cemeteries of Balatonfőkajár (A–C) and Hídvégardó (D–F) in the past 200 years on historical maps, and on a recent Gootle Earth image. Yellow polygons represent the area of cemetery. The cemetery of Balatonfőkajár (A-C) harbours the highest number of protected plant species in Hungary among the surveyed cemeteries. A: Map detail of the Second Military Survey B: Map detail of the Third Military Survey C: Map detail of a recent Google Earth satellite image. Image taken at 06/11/2018 D: Map detail of the Second Military Survey (according to the survey, the cemetery was only established later) E: Map detail of the Third Military Survey (where the cemetery already present) F: Map detail of a recent Google Earth satellite image. Image taken at 06/11/2018


Long-established cemeteries host more protected plant species than those converted from anthropogenic habitats into cemeteries relatively recently (i.e. after the 2nd Military Survey).

Hivatkozás:
Löki V., Schmotzer A:, Takács A., Süveges K., Lovas-Kiss Á., Lukács B. A., Tökölyi J. & Molnár V. A. (2020): The protected flora of long-established cemeteries in Hungary: using historical maps in biodiversity conservation. – Ecology and Evolution DOI: 10.1002/ece3.6476

2020. június 12., péntek

Cikk a Veszprém városában élő vetővirág-állományról

Megjelent a Veszprém belterületén, járdaszigeteken élő vetővirág-állományról írott cikkünk a Biologia Futura című folyóiratban. A teljes közlemény letölthető innen.

Összefoglalás

Az apró vetővirág (Sternbergia colchiciflora) Veszprém városában, egy forgalmas útszakasz mentén található jelentős állományáról számolunk be. A populáció legalább 7000 példányt számlál és tizenöt gyepes járdaszigeten található. A példányok a járdaszigeteken belüli térbeli eloszlása szignifikánsan különbözik az egyenletes eloszlástól: a sziget széleinek közelében nagyobb a példányok száma, mint ahogy véletlenszerűen várhatnánk. E ritka hagymás növény mellett ezeken az élőhely-foltokon több más száraz gyepi növényfaj (Astragalus austriacus, Festuca rupicola, Filipendula vulgaris, Muscari neglectum, Petrorrhagia saxifraga, Potentilla arenaria, Ranunculus illyricus, Salvia nemorosa, Sanguisorba minor, Teucrium chamaedrys, Thesium linophyllon, Verbascum phoeniceum) is található. E száraz gyepi fajok eredete ebben az erősen zavart városi környezetben bizonytalan, valószínűleg kb. 15 évvel ezelőtt, a kerékpárút létesítése során végzett földmunkákkal kerülhettek a területre. A jelenlegi kezelés (gyakori és motoros fűnyírás) kedves a Sternbergia colchiciflora-nak, és az élőhelyet jelenleg nem fenyegeti közvetlenül. Sajnos a helyi védelem lehetősége nagyon korlátozottnak tűnik.

A – A vetőviárg (Sternbergia colchiciflora) előfordulása Veszprém városában; B – Bimbós és virágzó példányok (2015. 08. 23.); C – hangyakenyeres magvak; D –  járdaszigeten virágzó példányok (2016. 08. 11.)
A – Occurrence of Sternbergia colchiciflora in downtown of Veszprém; B – individuals in buds, with freshly opened flowers and in full bloom (23. 08. 2015); C – myrmecochorous seeds with elaiosomes; D – flowering individuals on a traffic island (11. 08. 2016).



 Summary
In this paper we report a remarkable population of the rare plant Sternbergia colchiciflora found along a busy road section in the downtown of county seat Veszprém (W-Hungary). The population contains at least 7000 individuals and spreads across fifteen grassy traffic islands. Regarding the position of individuals, their relative distance from the road/sidewalk within the traffic islands differed significantly from a hypothetical uniform distribution, with higher number of individuals situated close to the island edges than expected by chance. Besides this rare bulbous plant, several other dry grassland specialist plant species were also found in these habitat patches, e.g. Astragalus austriacus, Festuca rupicola, Filipendula vulgaris, Muscari neglectum, Petrorrhagia saxifraga, Potentilla arenaria, Ranunculus illyricus, Salvia nemorosa, Sanguisorba minor, Teucrium chamaedrys, Thesium linophyllon, Verbascum phoeniceum and Vinca herbacea. The origin of these dry grassland plants in this highly disturbed urban environment is uncertain, possibly they were introduced ca. 15 years ago in the course of earthworks during the construction of the road. Recent management (frequent and motorized lawn mowing) seems to favor the Sternbergia colchiciflora, while the habitat is currently not directly threatened. Unfortunately, the potential for local conservation appears to be highly limited.
Keywords
Amaryllidaceae, CITES, protected species, red list species, traffic islands, urban flora
Hivatkozás
Molnár V. A., Siffer S., Molnár H. A. & Fekete R. (2020): Occurrence of the rare plant Sternbergia colchiciflora in an urban environment. – Biologia Futura 
  • DOI: 
  • 10.1007/s42977-020-00018-4

  • Mandula (balról) is részt vett a felmérésben, amit meg is köszöntünk a megfelelő helyen aa cikkben. Hanga némileg lelkesebb volt a felmérések során...