Növényneveink eredete 15.

Kasvirág (Echinacea).

A kas és a virág összetétele. A névadás alapja a fészekvirágzat kidomborodó, kúpos középrésze, amely hagyományos méhkasra emlékeztet. A latin Echinacea név más hasonlítást használ: a görög echinos, „sün” szóból származik, és a szúrós hatású virágzati középrészre utal. A magyar név az újabb kertészeti és gyógynövényes szaknyelvben használatos; konkrét nyelvújítás kori alkotóhoz nem köthető ellenőrizhetően. Rácz a bíbor kasvirág régi Rudbeckia purpurea neve mellett a sündisznófej társnevet is tárgyalja. A kasvirág és a kúpvirág neve a kertészeti használatban keveredhet, de a szaknyelvben az Echinacea, illetve a Rudbeckia megkülönböztetésére szolgálnak. (Rácz 2007: 483; Simoncsics 2017: 268.)

Irodalom

Rácz J. 2007: A sün a botanikában. – Magyar nyelvőr 131(4): 483–486. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1314/131409.pdf

Simoncsics P. 2017: Növénynevek magyarázó szótára. – Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar Növénytani Tanszék, Szeged–Sopron–Gödöllő. (Tilia 18.) Elérhető: https://real-j.mtak.hu/21196/7/315-331-PB.pdf

Mi fán terem a botanikus? 6.

Fazekas Mihály (1765/1766–1828) — huszártiszt, költő, városi pénztárnok.

A Lúdas Matyi szerzője katonai szolgálata után Debrecen közéletében is szerepet vállalt. Diószegi mellett társszerzője volt az első nagy magyar nyelvű, Linné rendszerét alkalmazó növényhatározónak. A hagyományos 1766. január 6-i dátum valójában a keresztelés dátuma. Diószegi nemcsak tudóstársa, hanem sógora is volt, így a füvészkönyv családi együttműködésből is született. A katonáskodás után saját debreceni kertjében is foglalkozott növényekkel. A versírás és a botanika mellett a város, illetve a református kollégium pénztárnoki teendőit is ellátta.

Válogatott művek:

Diószegi S. – Fazekas M. (1807): Magyar fűvész könyv, melly a’ két magyar hazábann találtatható növevényeknek megesmérésére vezet, a’ Linné alkotmánya szerént. Csáthy György, Debreczen. XVI + 608 pp.

Növényneveink eredete 14.

Kakaslábfű (Echinochloa).

A kakas lábához hasonlító növényi rész alapján képzett, állatneves összetétel. A mai közönséges kakaslábfű virágzati ágai lábszerűen szétállhatnak; az Echinochloa crus-galli fajnév crus-galli része is „kakasláb” jelentésű. A régi magyar kakasláb viszont Meliusnál, 1578-ban boglárkákat is jelölt, amelyek osztott leveleit hasonlították a kakas ujjaihoz. Ez a használat a német Hahnenfuß fordításával függ össze. A régi szó és a mai fűféle megnevezésének történetét tehát külön kell kezelni. A névtípus nyelvújítás előtti, a mai nemzetségnév régi megnevezési szemléletet folytat; a növény kakaslábmuhar és talpasmuhar nevei is ismertek. (Rácz 2002a: kakaslábfű szócikk.)

Irodalom

Rácz J. 2002a: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában I. – Magyar nyelvőr 126(1): 48–71. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1261/126107.htm 

Mi fán terem a botanikus? 5.

Diószegi Sámuel (1760–1813) — református lelkipásztor.

A magyar nyelvű, Linné rendszerét követő botanika egyik megteremtője. Fazekas Mihállyal közös füvészkönyve mellett önálló gyógynövényismereti munkát is írt. Az életrajzokban olykor szereplő 1761-es születési év a keresztelés dátumából ered; valójában 1760 decemberében született. Az 1807-es Magyar füvészkönyv nem egyszerűen a növények gyógyító vagy gazdasági hasznát sorolta: felismerésükhöz a virágok szerkezetét kellett megfigyelni. Ehhez magyarul is használható leírásokra és szakkifejezésekre volt szükség.

Válogatott művek:

Diószegi S. – Fazekas M. (1807): Magyar fűvész könyv, melly a’ két magyar hazábann találtatható növevényeknek megesmérésére vezet, a’ Linné alkotmánya szerént. Csáthy György, Debreczen. XVI + 608 pp.

Diószegi S. (1813): Orvosi fűvész könyv, mint a’ Magyar fűvész könyv’ praktika része. Csáthy György, Debreczen. XVI, [2], 396 pp.

Növényneveink eredete 13.

Harangláb (Aquilegia).

A harang és a láb összetétele, a harangtartó szerkezet nevének növényre alkalmazott, metaforikus használata. A bókoló virágok harangra emlékeztető alakja, illetve a visszahajló sarkantyúk adják a hasonlítás alapját. Vörös 1903-as botanikai munkából közli a nevet, de ezt nem szabad a szó keletkezési évének tekinteni. Népi típusú, képszerű elnevezés, amelyhez nem rendelhető biztonsággal meghatározott nyelvújító alkotó. Az Aquilegia régi magyar neve a cámolyfű volt, Diószegiék pedig a cámoly nemzetségnevet alkalmazták: a harangláb tehát nem azonos az ő újításukkal. Tájnyelvi haranglábfű név más harang alakú virágokat viselő növényt, például fekete nadálytövet is jelölhetett. (Mariánovics 1916: 258; Vörös 2008: 97, 204.)

 

Irodalom

Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf

Mariánovics M. 1916: Cámoly. – Magyar nyelvőr 45(5–6): 258. Elérhető: https://www.epa.hu/00100/00188/00611/pdf/EPA00188_magyar_nyelvor_1916_05-06.pdf

Mi fán terem a botanikus? 4.

Csapody Vera (1890–1985) — mennyiségtan-fizika szakos tanár, gimnázium-igazgató

Tanári munkája mellett vált a magyar növényvilág kiemelkedő ábrázolójává. Jávorka Sándorral mintegy négy évtizeden át dolgozott együtt; rajzai növényhatározók és népszerű ismeretterjesztő könyvek alapvető illusztrációi lettek. 1932-ben doktorált növénytanból Szegeden. 1938-tól annak államosításáig (1948-ig) a Sacré-Cœur Sophianum leánygimnázium igazgatója volt. Ezután növényillusztrátorként a Természettudományi Múzeum Növénytárában dolgozott. Önálló kutatói teljesítménye az 1968-ban megjelent csíranövény-határozó és a hozzá létrehozott gyűjtemény. 1980-ban Állami Díjat kapott. 

Válogatott művek:

Csapody V. (1932): Mediterrán elemek a magyar flórában. Rákospalota: Don Bosco Nyomda. Doktori értekezés.

Csapody V. (1953): A rizs gyomnövényei. Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, új sorozat 4: 35–45. https://publication.nhmus.hu/annales/cikkreszletes.php?idhoz=2080

Csapody, V. (1968): Keimlings-Bestimmungsbuch der Dikotyledonen. Budapest: Akadémiai Kiadó. A kétszikűek német nyelvű csíranövényhatározója; az adatlapról a teljes kötet letölthető. https://real-eod.mtak.hu/14299/

Jávorka S. & Csapody V. (1929–1934): A magyar flóra képekben. Iconographia Florae Hungaricae. Budapest. https://idovonal.mta.hu/megjelenik-javorka-sandor-es-csapody-vera-a-magyar-flora-kepekben-cimu-munkaja/

Jávorka S. & – Csapody V. (1950): Erdő-mező virágai. A magyar flóra színes kis atlasza. Budapest. https://btk.ppke.hu/csapody-vera

Jávorka S. & Csapody V. (1962): Kerti virágaink. Közép-európai dísznövények színes atlasza. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. https://agris.fao.org/search/en/providers/122535/records/65ddf6b763b8185d9ca60eac

Csapody V. & Priszter Sz. (1966): Magyar növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 301 oldal. https://agris.fao.org/search/en/providers/122535/records/65ddffc36eef00c2ce9f1c2b

Simon T. & Csapody V. (1966): Kis növényhatározó. Budapest: Tankönyvkiadó Vállalat.

Csapody I., Csapody V. & Rott F. (1966): Erdei fák és cserjék. Budapest: Országos Erdészeti Főigazgatóság. https://real-j.mtak.hu/16322/1/2003_8_1.pdf

 

Növényneveink eredete 12.

Gólyaorr (Geranium).

A név a hosszú, csőrszerű termésre utal. Az orr régi növénynevekben madárcsőrt is jelenthet; a névadó nem a virágot, hanem a feltűnően megnyúlt termésrészt hasonlította a gólya csőréhez. A német Storchschnabel ugyanilyen szemléletű elnevezés, míg a görög eredetű Geranium a daru nevéből származik. A magyar név a régi füveskönyvi névanyagban is jelen van, és a népnyelvben is él; nem újonnan alkotott nyelvújítási terminus. Régebben a Geranium mellett Erodium-fajokat is neveztek gólyaorrnak. A mai szaknyelvben a gólyaorr a Geranium, a gémorr az Erodium megjelölése. (Rácz 2000c: 481–482.)

Irodalom

Rácz J. 2000c: Here és orr a botanikában. – Magyar nyelvőr 124(4): 469–486. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1244/124409.htm