Növényneveink eredete 29.

Szamárbogáncs (Onopordum).

A szamár és a bogáncs összetétele; a tüskés kórók állati táplálékként való megnevezésének hagyományába illik. A német Eselsdistel azonos jelentésű név, amelyet Vörös a magyar szó fordításos mintájának tekint. A szamár előtag nem valamely virágrész szamárhoz hasonló alakját írja le, hanem a durva, szúrós növény és az állat kapcsolatát fejezi ki. A szamárbogáncs nevet Mágocsy-Dietz 1923-ban Wagner 1908-as gyomnövénykönyvéből is idézi, népi használatú nevek között. A növény régebbi szamártövis, szamárrózsa nevei más korú megnevezések. Ezért a szamárbogáncs pontos alakját nem indokolt automatikusan középkori vagy Diószegiék által alkotott névként besorolni. Népi használatú, fordításos eredetű szaknév. (Mágocsy-Dietz 1923: 122–123; Vörös 2008: 365.)

Irodalom

Mágocsy-Dietz S. 1923: Szamárkenyér. – Magyar nyelv 19(5–6): 122–123. Elérhető: https://real-j.mtak.hu/15360/1/MagyarNyelv_1923.pdf

Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf

 

Mi fán terem a botanikus? 19.

Trautmann Róbert (1873–1953) — építészmérnök.

A menták specialistája volt, Jávorka flóraművének munkatársa. 1920-ban egy szentendrei építkezésen figyelt fel arra a rózsára, amelynek vizsgálatába Degen Árpádot is bevonta; a növény szentendrei rózsa néven vált ismertté. A felfedezés helye a Pismány-hegyen volt; a rózsa megóvása érdekében az építkezést is módosították. Termőhelye 1941-ben védelmet kapott. A növény szaporított utódai botanikus kertekbe is eljutottak, így a mérnök figyelmes megfigyeléséből helyszíni és kerti megőrzés egyaránt született.

Válogatott művek:

Trautmann R. (1927): Mentha falcata nov. sp. Magyar Botanikai Lapok 25(1–12): 90–96.

Mi fán terem a botanikus? 18.

Priszter Szaniszló (1917–2011) — jogász, banktisztviselő, később hivatásos botanikus.

Jogi diplomája megszerzése után mintegy tíz évig bankban dolgozott, és csak ezt követően lett főfoglalkozású botanikus. Az ELTE Füvészkertjének igazgatójaként, valamint a magyar növénynevek és a növénytani szaknyelv kutatójaként vált különösen ismertté. Gyűjtőútjai a Balkántól Kis- és Közép-Ázsiáig vezették, és az onnan hozott növényekkel a Füvészkert élő gyűjteményét is gazdagította. Már 1974-ben felhívta a figyelmet Budapest és környéke növényvilágának elszegényedésére. Növényneveink című, 1998-as szótára mintegy ötvenezer faj latin és magyar nevét fogta össze.

 

Válogatott művek:

Priszter Sz. (1998): Növényneveink. A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Mezőgazda Kiadó, Budapest.

Növényneveink eredete 28.

Sárkányfű (Dracocephalum).

A mai nemzetségnév a görög eredetű Dracocephalum, „sárkányfej” névadási szemléletével függ össze. A tátott szájú, sárkányfejhez hasonlított kétajkú virág a név szemléleti alapja; a magyar szó az állatnevet megtartva a fű elemmel jelöli a növényt. A sárkányfej és sárkányfő társnevek közvetlenebbül követik a tudományos nevet, a régi magyar szaknyelvben a pofóka is használatos volt. A sárkányfű szó korábbi, 18. századi adatai viszont más növényre, sárkánykontyvirágra vonatkoznak. (Simoncsics 2017: 183–184; Vörös 2008: 353.)

Irodalom

Simoncsics P. 2017: Növénynevek magyarázó szótára. – Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar Növénytani Tanszék, Szeged–Sopron–Gödöllő. (Tilia 18.) Elérhető: https://real-j.mtak.hu/21196/7/315-331-PB.pdf

Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf

 

Növényneveink eredete 27.

Pásztortáska (Capsella).

A lapos, háromszögű, fordított szív alakú becőkék pásztorerszényhez vagy tarisznyához hasonlítottak; innen a név. A latin bursa pastoris „pásztor táskája” jelentésének fordítása. Régebbi magyar megfelelői a pásztortarsoly és a pásztorerszénye; a pásztortáskája alak Csapó 1775-ös könyvében szerepel. A mai jelöletlen összetétel ebből a birtokos szerkezetből érthető meg. Régi, fordításos füveskönyvi elnevezés, amely köznyelvi és népi használatba is került. Diószegiék pásztor tarsóka néven tárgyalták a növényt; a mai pásztortáska tehát nem egyszerűen az ő szóalkotásuk. (Czuczor–Fogarasi 1870: pásztortáska és pásztortarsóka szócikk; Vörös 2008: 324–325.)

Irodalom

Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf

Czuczor G. – Fogarasi J. 1870: A magyar nyelv szótára. V. kötet. – Athenaeum, Pest. Elérhető: https://mek.oszk.hu/05800/05887/pdf/5kotet_1.pdf

Mi fán terem a botanikus? 17.

Piers Vilmos (1838–1920) — katonatiszt, őrnagy.

Ír származású családból érkezett a magyarországi botanikába. Kőszegen működött, katonai oktatással is foglalkozott; jelentős virágosnövény-, moha-, zuzmó- és más természetrajzi gyűjteményt hozott létre. Életművének súlypontja a gyűjtés volt, nem a publikálás. A kőszegi katonai alreáliskola kertjének kialakításában is részt vett, így a természetismeret az oktatás helyszínén is megjelent. Gyűjteménye a feltűnő virágok mellett az apró algákra is kiterjedt. A Savaria Múzeumban őrzött herbáriumának ezeket a kevéssé látványos darabjait jóval halála után is külön tudományos feldolgozásra érdemesítették.

Kapcsolódó szakirodalom:

Balogh L. – Lőkös L. (2017): Vilmos Piers’ lichen collection in the Savaria Museum, Szombathely. Acta Biologica Plantarum Agriensis 5(1): 47. 

Kitaibel és Waldstein főművének születése 8.

Remekmű született, a vállalkozás veszteséges maradt

 

Az Icones már első füzeteivel kivívta a külföldi tudományos körök elismerését, üzleti sikert azonban nem hozott. Magyarországon mindössze negyven példány kelt el. A napóleoni háborúk közepette elmaradtak a megrendelések és a kifizetések; a franciák Salzburg és Linz között 53 példányt elkoboztak. A könyv szerint az első két füzet Hollandiába és Angliába küldött harminc példánya állítólag hajóval együtt elsüllyedt. A megmaradt készletből az egerek is pusztítottak.

A zárókép jelképesen egyesíti ezeket a veszteségeket. Waldstein 1812 januárjában keserűen jegyezte meg az egerekről: „ők az egyedüli lények akik a botanikából jól tudnak lakni”. Abban az évben a harmadik kötet nyolcvan növénynél lezárult, és a kiadást felfüggesztették. A tervezett negyedik kötet nem jelent meg.

A kései pitypang és társai mégis eljutottak az olvasókhoz. A fennmaradt lapok ma a növények mellett azt a felhalmozott tudást, kézügyességet és kitartást is megmutatják, amely nélkül a magyar botanika e nagy műve nem születhetett volna meg.

A mű teljes példányai ma kivételes ritkaságnak számítanak, az antikváriumokban ritkán felbukkanó, jó állapotú, teljes példányok ára több tízmillió forint.