2019. február 17., vasárnap

Cikk a püspökfürdői tündérrózsáról az Aquatic Botany című folyóiratban

Laczkó Levente és Lukács Balázs András megosztott első szerzőségével megjelent a nagyváradi nílusi (hévízi) tündérrózsa eredetéről írott cikkünk az Aquatic Botany című folyóiratban. A cikk teljes terjedelmében április 9-éig letölthető innen.
 
A püspökfürdői növény ábrázolása Waldstein & Kitaibel művéből
A nílusi tündérrózsa (Nymphaea lotus) trópusi (afrikai) vidékek lakója. Hatalmas meglepetést okozott Kitaibel Pálnak, mikor 1798-ban Nagyvárad közelében, a püspökfürdői (ma Románia: Baile Felix) Pece-patak hőforrások által táplált vizében megpillantotta. Eredetére nézve voltak akik szerint emberi tevékenység következtében (betelepítve) fordul elő, mások szerint vízimadarak hurcolhatták be. Ugyanakkor voltak akik szernit a hőforrások által táplált püspökfürdői meleg vízben vészelte át a jégkorszakot, azaz jelenléte a harmadkor (tercier) óta folyamatos. A püspökfürdői tündérrózsát a neves francia botanikus DeCandolle Nymphaea thermalis (hévízi tündérrózsa) néven önálló fajként is leírta. Tuzson János (1870–1941) a budapesti tudományegyetem professzorának vizsgálatai azonban nem igazolták faji önállóságát, ezért a trópusokon élő törzsalak változatáként (Nymphaea lotus var. thermalis) írta le. Arasznyi átmérőjű, borús időben és estétől reggelig nyíló illatos virágait kocsányuk a víz felszíne fölé emeli. Egy-egy növény körülbelül 50–60, a víz felszínén kiterülő, kihegyezetten fogas szélű levelet fejleszt, melyek válla egy darabon összenőtt, alsó oldaluk (fonákuk) pedig szennyes ibolyaszínű, gazdagon erezett. A nílusi tündérrózsához hasonló növény a hazai flórában csak egy van: a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba). Mindkét oldalukon zöld színű leveleinek széle ép, válluk pedig a levélnyélig szabad. Virágai közvetlenül a víz felszínén ringatóznak. E faj nálunk, főként az Alföldön még nem ritka, álló és lassan folyó vizekben fordul elő, júniustól szeptemberig virágzik.
 
 
 
Összefoglalás
A félixfürdői állomány eredetét molekuláris filogenetikai módszerek segítségével vizsgáljuk meg, hogy megbecsüljük a faj rokonságától való elválásának idejét, és ezt a populációt filogeográfiai kontextusba helyezzük, összehasonlítva azt a faj teljes elterjedési területéről származó mintákkal. A nukleáris és a plasztid genom szekvenciáinak felhasználásával rekonstruáltuk az N. lotus-on belüli filogeográfiai kapcsolatokat haplotípus hálózatépítési megközelítéssel, amely szerint a nyugat-afrikai testvérfaj (Nymphaea zenkeri) mintája mutatja a legjelentősebb genetikai eltérést. A szűkebb értelemben vett Nymphaea lotus-on belüli minták között is tapasztalható genetikai különbség, kivéve az egyiptomi és romániai populációkat, amelyek egymással teljesen megegyeznek. A Lotus szubgenusz datált filogenetikai elemzése szerint az Nymphaea lotus és a testvérfaj közötti elválás fiatalabb, mint a harmadkor (tercier) vége (1,26 millió éve). Ezek az eredmények egyértelműen cáfolják az Nymphaea lotus európai állományának tercier reliktum eredetét.
 
A termőhelyen néhány éve még bőven megtalálható volt a növény... (a képen Lukács Balázs András)
Abstract
Nymphaea lotus L. is a tropical and subtropical species of waterlilies with an African distribution. A conspicuous satellite occurrence can be found in Europe in a thermal spring in NW Romania. This population (treated as var. thermalis (DC.) Tuzson) received much attention as a potential Tertiary relict in the flora of Europe, although its relict vs. planted nature has been part of great debate among scholars during the last 200 years. We revisit this question by using molecular phylogenetic methods to estimate the timing of divergence of this species, and put this population into a phylogeographic context by comparing it to samples coming from the whole area of the species. By using sequences of the nuclear and the plastid genome, we reconstructed the phylogeographic relationships within N. lotus with a haplotype network building approach, that identified a genetically distant lineage in western Africa, which we relate to N. zenkeri Gilg, the sister species of N. lotus. All the populations of N. lotus s.str. displayed genetic distance between each other except for the Egyptian and Romanian populations. On our dated phylogeny of the subgenus Lotus the separation between N. lotus and its sister species was found to be younger than the end of the Tertiary (1.26 Mya). These results clearly refute the Tertiary relict status of the European population of N. lotus.
 
Hivatkozás
Laczkó, L., Lukács, B. A., Mesterházy, A., Molnár V., A. & Sramkó, G. (2019): Is Nymphaea lotus var. thermalis a Tertiary relict in Europe? – Aquatic Botany doi 10.1016/j.aquabot.2019.02.002

A Diószegi Szeminárium következő előadása 2019. február 21-én

A Diószegi Szeminárium következő összejövetelén, 2019. február 21-én, 17 órakor Sonkoly Judit fog előadást tartani a Sziklás-hegységben tett növénytani kirándulásról.

Minden érdeklődőt szeretettel látunk!

2019. január 30., szerda

Másodlagos és antropogén élőhelyek kutatása





A Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszéke,
a MTA Debreceni Területi Bizottság Botanikai Munkabizottsága és a DE Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola Botanika Doktori Program

 Másodlagos és antropogén élőhelyek kutatása

címmel munkaértekezletet rendez

 Időpont: 2019. március 8.
 




 

Helyszín: MTA Debreceni Területi Bizottság székháza,
I. emelet, Csokonai Terem.
Debrecen, Thomas Mann u. 49.
 

Szervezők:

Fekete Réka, Löki Viktor, Lukács Balázs András & Molnár V. Attila

Jelentkezés: feketereka722@gmail.com

Napjainkban az intenzív emberi tevékenység (elsősorban a mezőgazdasági művelés, erdőirtás és az élőhelyek beépítése) következtében világszerte jelentősen csökken a természetes növényzettel borított területek kiterjedése; különösen igaz ez az évszázadok óta sűrűn lakott Európában. Az intenzíven művelt tájban az apró, természetközeli állapotú élőhely-foltok felértékelődnek, és esetenként az eredeti élőhelyek utolsó hírmondói lehetnek. Az elmúlt évtizedekben számos országban felismerték e helyek természetvédelmi jelentőségét, ám a másodlagos élőhelyek szerepe különböző élőlények megőrzésében napjainkban még mindig jelentősen alulkutatott. A workshop célja a hazai kutatók másodlagos és antropogén élőhelyekre vonatkozó kutatásainak rövid bemutatása.

A rendezvényen való részvétel ingyenes.

Program

9:45–10:00
A Workshop megnyitása
10.00–10.15
Kelemen András, Miglécz Tamás, Valkó Orsolya, Török Péter, Deák Balázs, Tóth Katalin & Tóthmérész Béla: A homoki parlagok spontán vegetációfejlődésének kérdései
10.15–10.30
Szigetvári Csaba: A nyírségi erdőssztyep-növényzet meglepően életképes túlélői felhagyott szőlőhegyeken
10.30–10.45
Barina Zoltán, Nemcsok Zoltán & Rigó Attila: Természetes vizes élőhelyek hálózata víztározókban Albánia területén
10:45–11.00
Kávészünet
11.00–11.15
Süveges Kristóf, Löki Viktor, Fekete Réka & Molnár V. Attila: A Kárpát-medence nyárültetvényeinek orchideái
11:15–11:30
Gallé Róbert: Másodlagos élőhelyek és kis élőhelyfoltok szerepe erdőssztyeppek pók diverzitásának megőrzésében
11:30–11:45
Csathó András István: A mezsgyék szerepe a löszvegetáció megőrzésében
11:45–12:00
Tölgyesi Csaba, Bátori Zoltán, Kelemen András & Török Péter: Vízelvezető csatornák szerepe a nedves élőhelyek növényfajainak megőrzésében egy szárazodó tájban
12:00–13:00
Ebédszünet
13:00–13:15
Tóthmérész Béla, Szabó Szilárd, Hüse Bernadett & Deák Balázs: Debreceni városi gyepek fajkészlete és fajmegőrző szerepe.
13:15–13:30
Fekete Réka, Süveges Kristóf, Urgyán Renáta, Bak Henrietta, Abonyi Tünde, Lovas-Kiss Ádám, Löki Viktor & Molnár V. Attila: A magyar sóvirág (Limonium gmelinii subsp. hungaricum) terjedése közutak mentén
13:30–13:45
Bátori Zoltán, Kiss Péter János, Kelemen András, Valkó Orsolya, Deák Balázs & Tölgyesi Csaba: Árvízvédelmi töltések szerepe a táji léptékű diverzitás fenntartásában
13:45–14:00
Schmidt Dávid: A gyorsforgalmi úthálózat szerepe a sótűrő növények terjedésében: a Plantago coronopus és a Spergularia marina inváziója
14:00–14:15
Deme Judit, Kovács Dániel & Csiky János: Őserdei faj a város szélén? – A zöld koboldmoha (Buxbaumia viridis) preferenciája az urbán-rurális gradiens mentén Magyarországon 
14:15–14:30
Óvári Miklós: Szőlőhegyek botanikai értékei a Dél-nyugat Dunántúlon
14:30–14:45
Kávészünet
14:45–15:00
Löki Viktor, Fekete Réka, Süveges Kristóf, Lovas-Kiss Ádám, Malkócs Tamás, Takács Attila, & Molnár V. Attila: Európai temetők orchideái
15:00–15:15
Matus Gábor, Adorján Balázs, Balogh Rebeka, Farkas Edit, Freytag Csongor, Lőkös László, Mészáros Ilona, Oláh Viktor, Szűcs Péter & Peter Erzberger: Kriptogám közösségek kutatása debreceni lapostetőkön
15:15–15:30
Miglécz Tamás, Donkó Ádám, Drexler Dóra, Valkó Orsolya, Deák Balázs, Török Péter, Kelemen András, Körmöczi Zsófia & Tóthmérész Béla: Őshonos növényfajokból álló takarónövényzet szőlősorközökben – tapasztalatok magas diverzitású magkeverékek vetése után
15:30–15:45
Csiky János, Kovács Dániel, Lengyel Attila, Sebe Krisztina & Wirth Tamás: "A feltűnő sokféleség": flóratérképezés, vasutak, aszfaltutak, kertek flórája Pécsett
15:45–16:00
Haszonits Győző & Schmidt Dávid: A potenciálisan inváziós vesszős aggófű (Senecio inaequidens DC.) aktuális elterjedése Magyarországon
16:00–16:15
Lukács Balázs András, Molnár V. Attila & Mesterházy Attila: A színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) „visszatérése” forráskifolyókba a karsztvízkiemelés megszűnése után
16:15–16:30
Deák Balázs: „Természet és történelem – A kurgánok szerepe a sztyeppi vegetáció megőrzésében” (könyvbemutató)
16:30–16:45
Molnár V. Attila & Löki Viktor: „Élet a halál után – A temetők élővilága” (könyvbemutató)
16: 45–17:00
Zárszó
 
 

A rendezvény az EMMI Új Nemzeti Kiválóság Programjának köszönhetően valósul meg
 
ÚNKP-18-3-I-DE-355, ÚNKP-18-3-III-DE-129
ÚNKP-18-4-DE-163