Előadás: Különös növénytani felfedezések

Megtekinthető Youtube-on a Különös növénytani felfedezések című előadásom:

https://youtu.be/AKM1Zg5ZOxY

 

A növénytani felfedezések nem mindig előre megtervezett kutatási programok során, modern laboratóriumokban vagy egzotikus expedíciók során születnek. Néha egy nyomtatott újságban, a közösségi médiában meglátott fénykép vagy egy felhagyott homokbánya indítja el egy új faj felismerését vagy egy kihaltnak hitt növény újbóli megtalálását. A figyelmes botanikus ott is értéket vehet észre, ahol más csak mellékes vagy érdektelen részletet lát. Ebben az előadásban különös botanikai felfedezésekről lesz szó. Olyan történetekről, amelyekben a növények váratlan helyzetekben bukkannak fel a kutatók előtt. Ezek a felfedezések egyszerre szólnak ritka növényekről, kivételes megfigyelőképességű botanikusokról és arról a sajátos kíváncsiságról, amely a látszólag jelentéktelen részletekben is képes felismerni a természet rendkívüliségét. Bővebb olvasnivaló.

Menedékhelyek a kiszáradó Alföldön

Hogyan segítik az öntözőcsatornák a egy veszélyeztetett növényfaj, a gyilkos csomorika fennmaradását és terjedését?

A folyószabályozások és lecsapolások gyökeresen átalakították az Alföld arculatát. Az egykor kiterjedt mocsarak, lápok, holtágak és időszakosan vízzel borított területek jelentős része eltűnt, helyüket szántóföldek és más, intenzíven hasznosított területek foglalták el. Magyarország vizes élőhelyeinek több mint 80%-a elveszett az elmúlt évszázadok során. Az egykor összefüggő vízi élőhelyek feldarabolódása különösen súlyosan érintette azokat a növényfajokat, amelyek tartós vízborítást vagy vízzel telített talajt igényelnek.

A táj átalakítása során azonban egy különös ellentmondás is kialakult. Miközben az ember a természetes vizes élőhelyek jelentős részét megszüntette, új, mesterséges vízi élőhelyeket is létrehozott. Az Alföldön az 1950-es évektől kiépített öntözőcsatorna-hálózat eredetileg mezőgazdasági és vízgazdálkodási célokat szolgált, de vajon alkalmas lehet-e arra is, hogy menedéket nyújtson a természetes élőhelyeiket elveszítő, veszélyeztetett növényfajoknak? Erre a kérdésre kerestünk választ a gyilkos csomorika (Cicuta virosa) példáján.

1. ábra. Az Alföld tájának koncepcionális, vizuális összehasonlítása a nagy léptékű folyószabályozási és lecsapolási munkálatok előtt és után. A – A Tiszántúl 19. század eleji, természetközeli árterének fotorealisztikus tájrekonstrukciója, amely a folyószabályozás előtti állapotokat szemlélteti szabályozatlan, részben elöntött folyórendszerrel, mellékágakkal, holtágakkal, mocsarakkal, nádasokkal és nedves rétekkel. A rekonstrukció mesterséges intelligencia segítségével, Jakab és mtsai (2025) módszertani irányelveit követve készült, és a történeti tájszerkezet szemléltető jellegű ábrázolására szolgál. B – A Nagykunsági-főcsatorna 2022-es tájképe, amely egy intenzíven művelt mezőgazdasági tájba ágyazódó, egyenes vonalvezetésű mesterséges csatornát mutat be. Az összehasonlítás rávilágít a hidrológiai szerkezet és az élőhelyi heterogenitás nagymértékű leegyszerűsödésére, amely az alföldi folyószabályozásokhoz és lecsapolásokhoz köthető.

2. ábra. A Cicuta virosa magyarországi előfordulási adatai. Az üres körök az 1950 előtti, a félig kitöltött körök az 1950–1989 közötti, a szürke körök pedig az 1990–2022 közötti előfordulási adatokat jelölik, a 2022-es csatornafelmérés adatai nélkül. A zöld körök a 2022-ben végzett szisztematikus felmérés során dokumentált előfordulásokat jelzik. Az áttekintő térkép Magyarország Európán belüli elhelyezkedését mutatja.

Egy veszélyeztetett növény a mesterséges vizekben

A gyilkos csomorika az ernyősvirágzatúak családjába tartozó, rendkívül mérgező növény. Vizes élőhelyekhez kötődik: mocsarak, vízpartok és más tartósan nedves területek növényzetében fordul elő. Különösen érzékeny a vízszint ingadozására, és a kiszáradó élőhelyeken a szárazföldi növényekkel szemben versenyhátrányba kerül.

Bár a faj világviszonylatban a természetvédelmi szempontból legkevésbé veszélyeztetett kategóriába tartozik, Magyarországon veszélyeztetett. A Kárpát-medencében állományai az elmúlt évszázadok során jelentősen visszaszorultak, elsősorban a folyószabályozások és a nagy kiterjedésű lecsapolások következtében.

Korábbi terepi megfigyeléseink alapján azonban feltűnt, hogy a gyilkos csomorika nem kizárólag természetes vizes élőhelyeken fordul elő. Az Alföld mesterséges öntözőcsatornáiban is megtalálható, helyenként kifejezetten jelentős állományokat alkot.

Felmerült tehát a kérdés: vajon ezek a csatornák csupán alkalmi élőhelyek, vagy valóban hozzájárulhatnak a faj hosszú távú fennmaradásához és terjedéséhez? Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a csatornák mely tulajdonságai befolyásolják leginkább a növény előfordulását és mennyiségét.

 

Közel ötszáz mintavételi pont az Alföldön

Vizsgálatainkat 2022 júliusában és augusztusában végeztük, három jelentős tiszántúli öntözőcsatorna-rendszerben. A Keleti-főcsatorna 98 kilométer hosszú, és 1956-ban helyezték üzembe. A Nyugati-főcsatorna 70 kilométeres, 1965-ben készült el, míg a Nagykunsági-főcsatorna 92 kilométer hosszú, és 1978-ban adták át. Mindhárom rendszer a Tiszából kapja vízutánpótlását, bár a Nagykunsági-főcsatornába a víz a Tisza-tavon keresztül érkezik.

A felmérés során összesen 470 mintavételi pontot kerestünk fel. Ezeket általában mintegy 500 méterenként jelöltük ki, és minden helyszínen egy 50 méter hosszú csatornaszakasz teljes szélességében megszámoltuk a megkülönböztethető gyilkoscsomorika-növényeket.

A növények mennyisége mellett vizsgáltuk a csatornák szélességét, a Tiszától a vízhálózat mentén mért távolságot, a víz áramlási sebességét és egyes vízkémiai jellemzőket is.

A célunk nem egyszerűen az előfordulások térképezése volt. Azt szerettük volna megérteni, milyen körülmények között képes a faj megtelepedni, és mi magyarázhatja az egyes csatornarendszerek közötti különbségeket.

3. ábra. A Cicuta virosa előfordulásainak finom térléptékű mintázatai a vizsgálati terület jelentősebb öntözőcsatornái mentén. A – A C. virosa jelenléte és hiánya a Nyugati-, a Keleti- és a Nagykunsági-főcsatorna mentén szisztematikusan kijelölt, 2022-ben felmért mintavételi pontokon. B – A C. virosa közép-európai flóratérképezési hálórendszerben ábrázolt florisztikai adatai, elkülönítve a 2022 előtti történeti előfordulásokat és a legutóbbi felmérés során gyűjtött adatokat. A térbeli mintázat rámutat arra, hogy a jelenlegi előfordulások elsősorban a Tiszával és a Kiskörei-víztározóval hidrológiai kapcsolatban álló csatornaszakaszok mentén koncentrálódnak, ami a hidrológiai összeköttetések és a terjedési folyosók szerepére utal a faj fennmaradásában.

A gyilkos csomorika előfordulása a három csatornarendszerben

A 470 vizsgált mintavételi pont közül 312 helyen találtuk meg a gyilkos csomorikát. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált helyszínek 66,4%-án jelen volt.

A három csatornarendszer között azonban jelentős különbségeket tapasztaltunk.

A legtöbb növényt a Keleti-főcsatorna rendszerében találtuk, ezt a Nyugati-, majd a Nagykunsági-főcsatorna követte. A statisztikai elemzések alapján a Keleti-főcsatorna mintavételi helyein becsült növénymennyiség több mint ötszöröse volt a Nagykunsági-főcsatornában tapasztaltnak.

A felmérés további 48 olyan florisztikai előfordulási adatot szolgáltatott, amelyek nem szerepeltek a korábban ismert adatok között. A faj elterjedése ráadásul nem korlátozódott a főcsatornákra. A kapcsolódó mellékcsatornákban is megjelent, ami azt mutatja, hogy a teljes vízhálózat fontos lehet számára.

4. ábra. A Cicuta virosa állományai a Tiszántúl öntözőcsatornáiban. A, G – Typha-állományokban Kisújszállás közelében (Nagykunsági-főcsatorna); B – Gyökerező hínárnövényzetben Görbeháza közelében (Nyugati-főcsatorna); C – Úszó növényszőnyegben Polgár közelében (Nyugati-főcsatorna); D – Hínárnövényzetben (Salvinia natans, Hydrocharis morsus-ranae, Nuphar lutea) és úszó műanyag palack között fennakadt gyilkos csomorika példány (Keleti-főcsatorna); E – A víz által sodort, úszó Cicuta virosa-egyed Földes közelében (Keleti-főcsatorna); F – Úszó Cicuta virosa-példányok Salvinio-Trapetum natantis társulásban Hajdúszoboszló közelében (Keleti-főcsatorna).

Számít a csatornák szélessége és kora

Az egyik legvilágosabb eredményünk az volt, hogy a gyilkos csomorika mennyisége pozitív kapcsolatban állt a csatornák szélességével. A szélesebb csatornaszakaszokon általában több növényt találtunk. Ennek több lehetséges magyarázata van. A szélesebb mederben nagyobb terület állhat rendelkezésre a megtelepedéshez, változatosabb vízi élőhelyek alakulhatnak ki, és több olyan hely jöhet létre, ahol az áramlással érkező növények vagy szaporítóképletek fennakadhatnak. 

A víz áramlásának sebessége és a növénymennyiség között negatív irányú összefüggést tapasztaltunk, ám ennek statisztikai bizonyítéka nem volt egyértelmű. Elképzelhető, hogy a lassabban áramló víz segíti a növények megtelepedését, de ennek igazolásához további vizsgálatok szükségesek.

Egy másik érdekes összefüggés a csatornák korához kapcsolódott. A két régebben létesített csatornarendszerben több csomorikát találtunk, mint az 1978-ban átadott Nagykunsági-főcsatornában. Ez arra utalhat, hogy a fajnak időre van szüksége a mesterséges élőhelyek benépesítéséhez és nagyobb állományok kialakításához. Fontos azonban, hogy a csatornák létesítésének időpontja és a jelenlegi elterjedés alapján nem tudjuk pontosan meghatározni, mikor jelent meg bennük először a faj. A korábbi botanikai felmérések nem voltak olyan részletesek, mint a mostani vizsgálatunk, így az újonnan dokumentált lelőhelyek egy része korábban is létezhetett.

Hogyan kerülnek a növények a csatornákba?

A gyilkos csomorika terjedésében a víznek különösen fontos szerepe lehet. A faj termései hosszú ideig képesek a vízfelszínen lebegni. Korábbi kísérletekben a szaporítóképletek legalább 90%-a még 210 nap elteltével is a felszínen maradt. Nemcsak a termések, hanem akár a teljes növények is sodródhatnak a vízzel. A levegővel átszőtt gyökérzet, az üreges szár és más anatómiai sajátosságok elősegítik a lebegést. Ezt saját terepi vizsgálataink is alátámasztották.

A víz áramlási sebességét 26 helyszínen mértük meg, és minden helyen egy órán keresztül figyeltük az elsodródó növényeket. Két mintavételi ponton összesen három sodródó gyilkos csomorikát észleltünk. A megfigyelés bizonyítja, hogy teljes növények is szállítódhatnak a csatornák vizében, bár a terjedési események gyakoriságát és a megtett távolságot ebből még nem tudjuk meghatározni. A Tiszával fennálló közvetlen vízkapcsolat lehetséges útvonalat biztosít a növények és szaporítóképleteik bejutásához. A Tisza és a Tisza-tó ezért lehetséges forrásterületek. A folyótól mért távolság és a csomorika mennyisége között ugyanakkor nem találtunk kellően egyértelmű összefüggést ahhoz, hogy a forrásállományok szerepét biztosan meghatározhassuk. 

A csatornák nem pusztán szállítják a növényeket. A hidak, zsilipek, horgászstégek, a nádasok szegélye és az úszó növényzet olyan helyeket alakíthatnak ki, ahol a sodródó példányok fennakadnak és kedvező körülmények között megtelepedhetnek. Vagyis a csatorna egyszerre lehet terjedési útvonal és új élőhely. 

Milyen vízben érzi jól magát a csomorika?

A faj élőhelyigényét vízkémiai mérésekkel is vizsgáltuk. Harminc mintavételi ponton meghatároztuk többek között a víz kémhatását, elektromos vezetőképességét és oldottoxigén-tartalmát. Az egyik érdekes eredmény az oldottoxigén-koncentrációhoz kapcsolódott. Az alacsonyabb oxigéntartalmú vizekben általában nagyobb csomorikaállományokat találtunk. Ez összhangban áll azzal, hogy a faj a pangó vagy lassan mozgó vizekben is sikeresen előfordulhat.

Ugyanakkor a vízkémiai vizsgálatokat csak olyan helyeken végeztük el, ahol a gyilkos csomorika már jelen volt, és minden helyszínen egyetlen alkalommal mértünk. Az eredmények ezért nem alkalmasak arra, hogy a faj teljes vízkémiai tűrőképességét meghatározzuk. A kémhatás szempontjából is érdekes megfigyelést tettünk. A gyilkos csomorika Ellenberg-féle indikátorértéke mérsékelten savanyú vagy közel semleges talajviszonyokra utal. Ezzel szemben a vizsgált csatornák vize általában lúgos volt: az átlagos pH 8,48-nak adódott. Számos növény szabadon lebegett, gyökerei közvetlenül a vízben vagy laza, vízzel telített szerves törmelékben helyezkedtek el. Eredményeink tehát azt mutatják, hogy a gyilkos csomorika a hagyományos ökológiai indikátorértékei alapján vártnál lúgosabb vízi környezetben is előfordulhat. Fontos ugyanakkor, hogy a talaj kémhatását jellemző indikátorérték és a közvetlenül mért víz-pH nem teljesen azonos környezeti tulajdonságot fejez ki.

A mesterséges csatorna is lehet természetvédelmi érték

Vizsgálatunk egyik legfontosabb tanulsága, hogy az öntözőcsatornákat nem érdemes kizárólag vízgazdálkodási létesítményként szemlélni. A Tiszántúl erősen átalakított és egyre szárazodó tájában a csatornák olyan másodlagos vizes élőhelyeket hozhatnak létre, amelyekben egyes veszélyeztetett növények fennmaradhatnak. A gyilkos csomorika mellett számos más értékes vízi és mocsári növény is előfordulhat bennük, például a vízilófark, a nádi boglárka, a békaliliom, a tőzegpáfrány, a kolokán és a fehér tündérrózsa. A csatornák természetvédelmi szerepe ugyanakkor nagymértékben függ a fenntartási gyakorlatuktól. A mederkotrás, a növényzet teljes eltávolítása vagy a kedvezőtlen vízszintváltozások károsíthatják az itt kialakult állományokat. A vízgazdálkodási feladatokkal összeegyeztethető módon ezért érdemes lehet megőrizni a változatos növényzetű partszakaszokat és azokat a kevésbé bolygatott területeket, amelyek menedéket nyújtanak a vízi növények számára. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mesterséges csatornák helyettesíthetik a természetes mocsarakat és folyómenti vizes élőhelyeket. Az utóbbiak megőrzése és helyreállítása továbbra is nélkülözhetetlen. A csatornák azonban kiegészíthetik a megmaradt természetes élőhelyek hálózatát, különösen ott, ahol az eredeti vízrendszer helyreállítása már nehezen megvalósítható.

Az eredményeink arra is rámutatnak, hogy a mesterséges vízfolyások ökológiai jelentősége nem csupán a gyilkos csomorikára korlátozódhat. Más, vízzel terjedő növényfajok számára is hasonló lehetőségeket biztosíthatnak, bár ennek igazolása további fajspecifikus vizsgálatokat igényel.

A gyilkos csomorika példája így különös tanulsággal szolgál: az ember által létrehozott tájelemek nemcsak feldarabolhatják és károsíthatják a természetes élőhelyeket, hanem bizonyos körülmények között új menedékeket és összeköttetéseket is teremthetnek a veszélyeztetett fajok számára. A kiszáradó Alföldön ezért egy öntözőcsatorna néha jóval több lehet egyszerű vízszállító létesítménynél: a természetes vizes élőhelyek egykori növényvilágának egyik lehetséges menedékhelyévé válhat.

Hivatkozás

Kis Sz., Süveges K., Takács A., Lukács B. A., Nagy J., Molnár V. A. (2027): Irrigation canals provide secondary wetlands for populations of the threatened Cicuta virosa L. (Apiaceae) within drought landscapes. – Aquatic Botany 208: 104068. 

A Kitaibelia című folyóirat közleményei

A Carpinus orientalis Magyarországon, egy új populációval a Keszthelyi-hegységből

Összefoglalás

A közleményben Bauer Norbert és Hüvös-Récsi Annamária, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói a Carpinus orientalis Mill. felfedezéséről számolnak be a Keszthelyi-hegységből (Magyal-tető). A 182 feltérképezett, legalább 2,5 m magas egyedet, valamint számos kisebb, visszarágott egyedet és magoncot tartalmazó állomány a faj második – feltehetően őshonos, esetleg preglaciális reliktum – előfordulása a Dunántúli-középhegységben. A faj a Keszthelyi-hegységben dolomit alapkőzeten, Veratro nigri-Fraxinetum orni tetőerdő társulásban fordul elő. Élőhelyét a történeti tájhasználat jelentősen befolyásolta, a sok sarjeredetű keleti gyertyán egyed jelenléte tájtörténeti, tájhasználati okokkal magyarázható: a 20. század előtt az erdők sarjaztatása és az erdei legeltetés volt jellemző, majd az 1960-as években az állományba elegyesen, sávokban feketefenyőt telepítettek a dolomit kopárfásítási program keretében. A szerzők a Keszthelyi-hegységi keleti gyertyán állományt néhány szempontból összehasonlítják a Vértesben élő állománnyal. Mindkét területen elvégezték a legalább 2,5 m magas egyedek finom léptékű feltérképezését, vizsgálták a termést hozó egyedek arányát. Az állomány szerkezetére vonatkozóan a törzskerület-mérésekkel gyűjtöttek információt, de mivel a sarjcsokros egyedek aránya mindkét lelőhelyen igen magas, a törzsméret-eloszlások nem értelmezhetők közvetlenül korszerkezetként.

1. ábra A Carpinus orientalis új lelőhelye egy diszjunkt előfordulás a faj areatérképén (Caudullo et al. 2017 nyomán, módosítva).

Fig. 1. The new locality of Carpinus orientalis is a disjunct occurrence on the species’ range map (Caudullo et al. 2017, modified).

A teljes cikk elérhető itt: https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia/article/view/18038/15275

Carpinus orientalis in Hungary – with a new population from the Keszthely Mts

Abstract

In their paper, Norbert Bauer and Annamária Hüvös-Récsi, researchers at the Department of Botany, Hungarian Natural History Museum, report the discovery of Carpinus orientalis Mill. in the Keszthely Mts (Magyal-tető). The population, comprising 182 mapped individuals at least 2.5 m tall, as well as numerous smaller browsed individuals and seedlings, represents the second presumably native occurrence of the species in the Transdanubian Mountains and may constitute a preglacial relict population. In the Keszthely Mts, the species occurs on dolomite bedrock in the Veratro nigri–Fraxinetum orni top forest association. Its habitat has been significantly affected by historical land use. The high proportion of coppice-origin individuals of oriental hornbeam can be explained by landscape history and former land use: before the twentieth century, coppicing and forest grazing were characteristic, while in the 1960s Pinus nigra was planted in mixed strips within the stand as part of the dolomite barren-land afforestation programme. The authors compare the oriental hornbeam population in the Keszthely Mts with that in the Vértes Mountains in several respects. At both localities, they conducted fine-scale mapping of individuals at least 2.5 m tall and examined the proportion of fruit-bearing individuals. Information on stand structure was obtained by measuring stem circumference. However, because the proportion of multi-stemmed, coppice-origin individuals is very high at both sites, stem-size distributions cannot be interpreted directly as age structures.

The paper is freely available here: https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia/article/view/18038/15275

2. ábra A Carpinus orientalis elterjedése Magyarországon.

Fig. 2. Distribution of Carpinus orientalis in Hungary.

Hivatkozás / Citation

Bauer N. & Hüvös-Récsi A. (2026): Carpinus orientalis in Hungary – with a new population from the Keszthely Mts. – Kitaibelia 31(2): 163–177. https://doi.org/10.17542/

Az online kérdőíves királydinnye-felmérés előzetes eredményei

KIRÁLYDINNYE-KUTATÁS • ELŐZETES EREDMÉNYEK

A legfontosabb előzetes eredmények

·   303 érvényes kitöltés érkezett.

·   95,4% személyesen is találkozott a növénnyel vagy termésével.

·   87,3% jelzett valamilyen kárt, sérülést vagy kellemetlenséget.

·   75,3% közlekedési eszközben keletkezett kárról számolt be.

·   91,8% növekedést érzékelt azok közül, akik meg tudták ítélni a változást.

·   A növényt 91,3%, a termést 86,3% ismerte fel helyesen; mindkettőt 81,5%.

·   A személyes találkozás, a rendszeres kirándulás vagy futás, illetve a biológiai háttér együtt járt a jobb felismeréssel.

·   A leginkább támogatott beavatkozás a kézi eltávolítás, a fellépést pedig elsősorban az önkormányzatoktól és a közútkezelőktől várják.

A beérkezett adatlapok részletese, előzetes elemzése

Kik válaszoltak?

A lakóhelyet megadó 298 válaszadó több mint fele debreceni volt (159 fő; 53,4%), további 38-an Budapestről, 18-an Békéscsabáról válaszoltak. A többi kitöltő 55 további település között oszlott meg. A kitöltők 80,5%-a legalább hetente kerékpározik vagy rollerezik, 72,3%-uk felsőfokú végzettségű, 63,7%-uk nő, 63,0%-uk 35–54 éves. A válaszadók 26,8%-ának munkája vagy tanulmányai kapcsolódnak a biológiához vagy a növényekhez.

Ezek az arányok jól jelzik, hogy erősen városi, kerékpáros és a témára érzékeny mintáról van szó. Az eredmények tehát az érintett csoportok tapasztalatait írják le, nem az „átlagos magyar lakos” véleményét.

1. ábra. A válaszadók lakóhely szerinti koncentrációja és a minta néhány fontos jellemzője. Az önkéntes online minta nem tekinthető lakossági szempontból reprezentatívnak.

A legtöbben nemcsak hallottak róla, hanem találkoztak is vele

A válaszadók 85,5%-a állította, hogy korábban már hallott a királydinnyéről, miközben 95,4%-uk személyesen is találkozott a növénnyel vagy tüskés termésével. A különbség arra utalhat, hogy egyesek már tapasztalták a növényt vagy annak szúrós termését, de korábban nem ismerték a magyar vagy tudományos nevét.

Az érintettség gyakran ismétlődő: a 2026-os találkozások számát megadó 299 ember 40,8%-a tíznél több, további 15,1%-a 6–10 találkozást jelzett. Vagyis a válaszadók több mint fele legalább hat alkalommal észlelte a növényt vagy a termésének károkozását már az év eddigi részében.

A kárra vonatkozó kérdést megválaszolók 87,3%-a számolt be valamilyen kellemetlenségről, sérülésről vagy közlekedési eszközben keletkezett kárról. Közlekedési eszközben önmagában vagy sérüléssel együtt 75,3%-uknak keletkezett kára. Mindössze 12,7% jelölte, hogy a növény eddig nem okozott számára kárt vagy kellemetlenséget.

2. ábra. A királydinnyével való 2026. évi találkozások gyakorisága és a jelzett közvetlen érintettség a kérdésre válaszolók körében.

A kerékpárdefekt dominál, de nem ez az egyetlen következmény

A konkrét kellemetlenségeket felsoroló 276 válaszadó közül 81,5% jelölt kerékpárdefektet. A termés cipőbe vagy lábbelibe fúródását 39,1%, egy fertőzött útvonal elkerülését és az ezzel járó időveszteséget 21,0% említette. Emberi sérülést 13,4%, háziállat sérülését 13,0% jelzett. Kisebb számban roller- és babakocsi-defektek is előfordultak. Mivel ennél a kérdésnél több válasz volt jelölhető, ugyanaz a válaszadó többféle következményt is megadhatott.

A legutóbbi eset közvetlen kiadásáról 260 értékelhető válasz érkezett. Ezek 50,4%-ában 1–5 ezer forintos, 40,4%-ában 5–20 ezer forintos költséget jelöltek. A válaszok 9,2%-a 20 ezer forint feletti kiadásról szólt, kilenc esetben pedig az 50 ezer forintot is meghaladta a legutóbbi kár.

Az egész évre vonatkozó költséget szabad szövegben lehetett megadni. Az egyértelműen pénzösszeggé alakítható 236 bejegyzés előzetes középértéke 10 000 Ft volt; a középső 50% nagyjából 2 500 és 20 000 Ft közé esett. Ezt óvatosan kell kezelni: többen tartományt, megelőzésre fordított összeget, javítási költséget és időveszteséget együtt, vagy csak szöveges megjegyzést adtak meg. Emiatt a teljes éves kár megbízható összege a válaszok részletes kódolása előtt még nem számítható ki.

3. ábra. A királydinnye leggyakrabban jelzett következményei és a legutóbbi eset közvetlen kiadása. A kellemetlenségeknél több válasz is megjelölhető volt.

  A válaszadók a királydinnye állományának erős növekedését érzékelik

A változást megítélni tudó 256 válaszadó 91,8%-a szerint az általa ismert helyeken nőtt a királydinnye mennyisége az elmúlt 3–5 évben. Ezen belül az összes trendkérdésre válaszoló 301 ember 51,5%-a „erős növekedést” jelölt. A megítélni tudók mindössze 5,5%-a érzékelt változatlan állapotot, 2,7%-a csökkenést.

A közterületi probléma súlyosságát ötfokú skálán átlagosan 4,33 pontra értékelték; 81,9% adott 4-es vagy 5-ös pontszámot. A nagy forgalmú közterületeken végzett célzott kezelés támogatása még erősebb volt: átlaga 4,72 pont, és 94,3% választott 4-es vagy 5-ös értéket.

Ezek az adatok az érintett minta határozott problémaérzékelését mutatják. Nem alkalmasak annak kijelentésére, hogy ugyanígy gondolkodik a teljes lakosság, de világosan jelzik, hogy a gyakran találkozó csoportok körében a királydinnye már túllépett az egyszerű botanikai érdekesség szintjén.

 

4. ábra. A királydinnye mennyiségének érzékelt változása, a közterületi probléma súlyossága és a célzott visszaszorítás támogatása.

 

Mit tartanak célravezetőnek?

A legtöbben a kézi eltávolítást vagy gyomlálást jelölték elfogadható módszerként (74,2%). Lakossági bejelentő rendszert 52,5%, talajtakarást vagy zárt növényzet kialakítását 37,6%, vegyszeres gyomirtást 35,9%, tájékoztatást 30,8%, célzott gépi kaszálást vagy fűnyírást 28,8% választott.

A fellépést elsősorban az önkormányzatoktól várják (91,9%), de sokan a közútkezelőt (69,5%) és az ingatlantulajdonosokat (54,2%) is megjelölték. A lakosságot vagy önkénteseket 42,4%, természetvédelmi szakembereket 29,5%, vasúti vagy közösségi közlekedési kezelőt 24,7%, állami hatóságot 23,7% vont volna be. A válaszok tehát nem egyetlen felelőst, hanem több szereplő együttműködését körvonalazzák.

5. ábra. A válaszadók által elfogadhatónak tartott intézkedések és a kezelésbe bevonandó szereplők. Mindkét kérdésnél több válasz volt jelölhető.

  

Mennyire ismerték fel a királydinnyét?

A növény felismerésénél a feladatot megválaszoló 298 ember közül 272-en, azaz 91,3%-ban választották ki helyesen a növényt.

A 300 válaszadó közül 259-en, azaz 86,3%-ban ismerték fel a királydinnye termését. A leggyakoribb tévesztés a homoki átoktüske volt (11,0%).

A mindkét feladatot megválaszoló 298 fő 81,5%-a mind a növényt, mind a termést helyesen azonosította. További 9,7% csak a növényt, 4,7% csak a termést ismerte fel, 4,0% pedig egyik feladatot sem oldotta meg helyesen. A termés felismerése tehát valamivel nehezebbnek bizonyult, mint a teljes növényé.

6. ábra. A növény és a termés képes felismerési feladatának eredménye, valamint a két feladat együttes teljesítése.

 

Kik ismerték fel biztosabban?

Az alábbi összehasonlításokban azt vizsgáltuk, kik oldották meg helyesen mindkét képes feladatot. Azok körében, akik állításuk szerint korábban hallottak a királydinnyéről, 83,3% volt a két helyes válasz aránya. A korábban nem hallók között ez 75,0%, a bizonytalanok között 55,6% volt. Még nagyobb különbség mutatkozott a személyes találkozás szerint: a növénnyel már találkozók 82,9%-a, a nem találkozó vagy bizonytalan válaszadók 45,5%-a ismerte fel helyesen mindkét képet. Ez megerősíti, hogy a közvetlen tapasztalat szorosan együtt jár a vizuális felismeréssel.

Akiknek már volt káruk vagy sérülésük, 82,2%-ban, akiknek nem volt, 75,7%-ban oldották meg helyesen mindkét feladatot. A különbség kisebb, mint a személyes találkozásnál: a kárelszenvedés tehát nem feltétlenül jelent lényegesen jobb felismerést.

A rendszeresen kirándulók vagy futók körében 92,9%, biológiai vagy növénytani kötődésű munka vagy tanulmány esetén 91,2% volt a mindkét feladatot helyesen megoldók aránya. Biológiai kötődés nélkül ez 78,0% volt. Felsőfokú végzettségnél 85,6%, középfokúnál 70,5% adódott. A legalább hetente kerékpározók és a ritkán vagy soha nem kerékpározók közötti eltérés mérsékeltebb volt (83,1%, illetve 74,5%). A rendszeres kutyasétáltatók és a többiek eredménye gyakorlatilag azonos volt (81,8%, illetve 81,4%).

A 65 éves vagy idősebb válaszadók között 61,5% oldotta meg helyesen mindkét feladatot, szemben a fiatalabbak 83,5%-ával. Ezt a különbséget a kis idős alcsoport (26, mindkét feladatra válaszoló személy), valamint az eltérő végzettségi, foglalkozási és tevékenységi összetétel miatt óvatosan kell értelmezni. Ezek leíró összefüggések: nem bizonyítanak ok-okozati kapcsolatot.

Településenként is mutatkoztak eltérések – Debrecenben 84,1%, Budapesten 78,4%, Békéscsabán 88,9% ismerte fel mindkettőt –, de a városok eltérő mintanagysága és a nem azonos toborzás miatt ebből még nem lehet megbízható területi következtetést levonni.

 

7. ábra. A növényt és a termést egyaránt helyesen felismerők aránya az önbevallott ismeretség, érintettség, tevékenységek és háttérjellemzők szerint. Az alcsoportok eltérő nagyságúak, az összehasonlítás leíró jellegű.

Mikor találkoztak vele először?

Az értelmezhető évszámot megadó 279 válaszadó mediánja 2023 volt: a válaszok fele ennél korábbi, fele ennél későbbi első találkozást jelzett. A válaszadók 63,8%-a 2021–2026 közé, 38,4%-a pedig 2025–2026-ra tette első találkozását. Ez összhangban áll azzal, hogy sok érintett a közelmúltban érzékelte először a problémát.

Az eredmény azonban nem a növény tényleges megjelenési vagy betelepedési idejét méri. Az „első találkozás” függ attól, hogy valaki mikor ismerte fel a növényt, mikor kezdett kerékpározni vagy kutyát sétáltatni az érintett helyeken, illetve mennyire pontosan emlékszik a korábbi eseményekre.

 

8. ábra. A válaszadók által megadott első személyes találkozás időszaka. Az adat az emlékezetben megőrzött első felismerést, nem a faj tényleges betelepedésének dátumát mutatja.

Mit mondhatunk most, és mi következik?

Az eddigi eredmények alapján a kérdőívet elérő, erősen érintett csoportokban a királydinnye széles körben ismert, gyakran észlelt és többnyire konkrét kárral társított növény. A legjelentősebb közvetlen hatás a kerékpárdefekt, de a cipőbe fúródó termés, az útvonalak elkerülése, az emberi és állati sérülések is számottevően megjelennek. A válaszadók nagy többsége növekedést érzékel, súlyos közterületi problémának tartja a jelenséget, és támogatja a célzott kezelést.

120 válaszadó tett tartalmi észrevételt, javaslatot tartalmazó szabad szöveges megjegyzést. Ezekből több visszatérő témakör rajzolódott ki. A leggyakoribb javaslat a növény korai, lehetőleg virágzás vagy termésérés előtti, gyökerestől történő eltávolítása volt. Sokan kifogásolták a motoros fűkaszálást és a lombfúvók használatát, mert az alacsonyan fekvő növényt nem feltétlenül pusztítják el, ugyanakkor a már kialakult terméseket szétszórhatják a járdákon és kerékpárutakon. Többen ezért a kaszálás időzítésének módosítását és a munkát követő seprést, összegyűjtést sürgették. Gyakran felmerült egy könnyen használható lakossági bejelentő rendszer, gyorsan reagáló kezelőcsoport, rendszeres tájékoztatás, a kerékpárutak, útpadkák és vasúti területek kezelőinek felelőssége, valamint az önkormányzatok, közút- és vasútkezelők, ingatlantulajdonosok és önkéntesek együttműködésének szükségessége. Ezt jól összegzi az egyik anonim megjegyzés: „Ha mindenki felszed egy tövet, az rengeteget jelent.” Több válaszadó a vegyszermentes megoldásokat részesítette előnyben: a zárt növényzet fenntartását, a csupasz és bolygatott talajfelszínek csökkentését, talajtakarást, forró habos kezelést vagy biológiai védekezést javasoltak, míg mások célzott vegyszeres gyomirtást is elfogadhatónak tartottak. A személyes beszámolókban ismétlődő kerékpárdefektek, jelentős javítási költségek, útvonalak feladása/elkerülése, kutyasérülések és a kerékpározástól való félelem jelent meg; néhányan defektálló abronccsal, tömítőfolyadékkal vagy javítópontok kialakításával mérsékelnék a következményeket. Egy találó megfogalmazás szerint: „Nem a növény, hanem a termése a probléma.” Néhány válaszadó ugyanakkor jelezte, hogy a faj az Alföld egyes homokvidékein régóta jelen van, illetve nem minden térségben tapasztalható növekedés; mások ezért nem teljes kiirtást, hanem elsősorban a nagy forgalmú és különösen érzékeny közterületek célzott kezelését támogatnák.

A kutatás következő lépéseiben szükség van a jelenlegi online minta kiegészítésére. Terveink szerint személyes interjúk segítenek felmérni, hogyan látja a kérdést egy kevésbé önszelektált debreceni minta; a terepi felmérések pedig összevethetővé teszik a társadalmi észleléseket a növény tényleges városi előfordulásával. 

Adatállapot: 2026. szeptember 12. 1:21; n=303 érvényes kitöltés. Az összefoglaló előzetes, leíró eredményeket közöl.

Fontos módszertani megjegyzés: a kérdőívet főként kerékpáros, kutyás és más, a témához kapcsolódó online közösségekben osztottuk meg. A minta ezért nem reprezentálja Magyarország teljes felnőtt lakosságát. Arra viszont különösen alkalmas, hogy megmutassa, mit tapasztalnak a királydinnyével nagyobb eséllyel találkozó, érintett csoportok, milyen károkat jeleznek, és milyen beavatkozásokat tartanak elfogadhatónak és szükségesnek.

A bringások réme és a klímaváltozás nyertese

 A királydinnye és a vele együttjáró gondok

Egy apró, tüskés termés is elég ahhoz, hogy kerékpározás helyett defektjavítással folytatódjon a nap. A királydinnye (Tribulus terrestris L.) alacsonyan kúszó növény, mégis feltűnő gondokat okozhat az utak mentén és a pihenőhelyeken. Terjedésének megértéséhez azt érdemes megnézni, hogyan találkozik a növény életmódja az általunk kialakított környezettel: a meleg, csupasz felszínekkel és a terméseket továbbszállító forgalommal (Pacanoski et al. 2014; Dancza et al. 2002).

Mi teszi ilyen kellemetlenné?

A királydinnye meleg- és szárazságkedvelő, többnyire nyári egyéves, C4-es típusú fotoszintézist folytató növény. Hajtásai a talajon szétterülnek. A gondot kemény, tüskés résztermései okozzák. Ezek a termés szétesésével keletkező, magokat tartalmazó darabok (Pacanoski et al. 2014).

A tüskék egyszerre szolgálják a növény terjedését és okoznak sérüléseket. A résztermések állatokhoz, cipőtalphoz vagy abroncshoz tapadva új helyekre juthatnak. Közben átszúrhatják a kerékpárgumit, és felsérthetik az vékonytalpú lábbelivel közlekedő emberek lábát vagy az állatok mancsát. A növény szempontjából hatékony megoldás tehát a közlekedőknek (főleg kerékpárosoknak)  és a kutyasétáltatóknak nagyon is kézzelfogható kellemetlenség (Pacanoski et al. 2014).

Régi lakó vagy betelepült növény?

Magyarországon nem egyértelmű a királydinnye történeti eredete. A hazai adventív növények 2023-as jegyzéke kriptogénként, azaz bizonytalan eredetűként sorolja be: lehet őshonos, de az is elképzelhető, hogy már évszázadokkal ezelőtt, 1500 előtt emberi közvetítéssel került ide. Ez utóbbit jelenti az archaeofiton szakkifejezés. Emiatt pontatlan lenne minden további magyarázat nélkül „idegenhonos inváziós növénynek” nevezni (Csiky et al. 2023).

Az eredet bizonytalansága azonban nem zárja ki az országon belüli terjedést. A magyar botanikusok már a 2000-es évek elején foglalkoztak azzal, hogy a vasútvonalak miként segítik a a faj megjelenését új területeken. Külön kérdés tehát, hogy mióta él nálunk a faj, és hogy ma hol, milyen emberi hatások mellett szaporodik fel (Dancza et al. 2002).

Miért kedveznek neki az utak és a vasutak?

A napsütötte, gyorsan felmelegedő homokos, murvás vagy zúzottköves felszínek megfelelő élőhelyet kínálhatnak. Különösen ott, ahol ritkás a növényzet, és kevés más növénnyel kell versengenie. A bolygatás következtében újra és újra megnyíló talajfelszín ezért sokat számíthat. Egy amerikai városban, Boise-ban végzett kutatásban a csupasz talaj nagyobb aránya következetesen együtt járt a királydinnye nagyobb egyedszámával, gyakoribb megjelenésével és fennmaradásával (Caughlin et al. 2023).

A közlekedési területek emellett a terjesztést is segíthetik. A járműveken, munkagépeken vagy mozgatott anyagokkal utazó termések távolabbi helyekre kerülhetnek. A hazai vasúti kötődésre közvetlen botanikai adatok vannak. A gépjárművek magterjesztő szerepét nemzetközi kutatások is alátámasztják, de ezekből önmagukban nem állapítható meg, mekkora része van a közúti forgalomnak a magyarországi királydinnye-állományok terjedésében (Dancza et al. 2002; Ansong és Pickering, 2013). A kavicsos villamospályák szintén megfelelő élőhelynek tűnhetnek.

A defektnél komolyabb probléma

A kerékpárosok számára a királydinnye javítási költséget és megszakított utat jelenthet. A tüskés termések az állattartásban is gondot okozhatnak: sérüléseket idézhetnek elő, és ronthatják a széna vagy a gyapjú minőségét. A kellemetlenség tehát többféle területhasználatot érint, nem csupán a kerékpárutak fenntartását (Pacanoski et al. 2014).

A felfújható kerekű babakocsik és egyes kerekesszékek abroncsai is veszélyeztetettek lehetnek. Ez műszakilag indokolt feltételezés, de a háttéranyag nem közöl hozzá magyarországi esetsorozatot vagy számszerű kárfelmérést. Ugyanígy a több lakossági panasz önmagában még nem bizonyít országos állománynövekedést: a figyelem és a bejelentési hajlandóság változása is növelheti az észlelések számát (Háttéranyag, é. n.).

Hogyan lehet eredményesebb a védekezés?

A növény életciklusa miatt az egyszeri beavatkozás könnyen kevésnek bizonyulhat. A kelés időben elhúzódhat, és az eltérő időpontban megjelenő növények túlélési esélye, illetve termésprodukciója is különbözhet. Egy megtisztított területet ezért később is ellenőrizni kell: újabb növények jelenhetnek meg rajta (Verdú & Mas 2006).

A háttéranyag alapján a kezelés célja elsősorban az újabb termésképzés és a termések széthordásának megelőzése lehet. Ennek megfelelően a korai eltávolítás, a már jelen lévő tüskés termések összegyűjtése és a fenntartó gépek tisztítása indokoltabb megközelítés, mint egyetlen késői kaszálás. Az elfekvő hajtásokat a kasza részben elkerülheti, a terméses növények kezelése pedig további szétszóródással járhat.

Tartósabb eredményhez az élőhely állapotára is figyelni kell. Ahol a terület rendeltetése megengedi, a csupasz, rendszeresen bolygatott foltok csökkentése és a megfelelő növényborítás fenntartása mérsékelheti a megtelepedés esélyét. Ezt a csupasz talaj szerepét kimutató vizsgálat is indokolja, bár a hazai alkalmazás eredményességét helyben kell értékelni (Caughlin et al. 2023).

A királydinnye kúszó hajtásai a talajrésekből a járda burkolatára terjednek, virágokkal és fejlődő termésekkel.

Összefüggő, virágzó királydinnye-állomány az útszegély bolygatott, száraz termőhelyén, közvetlenül az úttest mellett.

Királydinnye-állományon élősködő aranka (Cuscuta campestris); a sárgás, levéltelen hajtások sűrűn behálózzák a gazdanövényeket. Lehet, hogy ez a faj részsese lehet a királydinnye elleni biológiai védekezésnek?

A királydinnye hosszú, elfekvő hajtásai az útpadkáról az úttest szélére nyúlnak, ahol terméseik közvetlenül érintkezhetnek a forgalommal.

Szabad talajfelszínen szétterülő királydinnye; hajtásai akár másfél méternél hosszabbra is megnőhetnek.

A nagyon szárazságtűrő és fénykedvelő mkirálydinnye már a fák szórt árnyékában is nagyon megritkul, óriási állományok közvetlen szomszédságában is.

Királydinnye zöldell a gyalog- és kerékpárút szegélyén, a kiégett gyepen. Szúrós termései innen könnyen a burkolatra kerülhetnek, defekt- és sérülésveszélyt okozva.

Irodalom

Ansong M. & Pickering C. (2013): Are weeds hitchhiking a ride on your car? A systematic review of seed dispersal on cars. PLoS ONE, 8(11), e80275. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0080275

Caughlin T. T., Clark M., Jochems L. W., Kolarik N., Zaiats A., Hall C., Winiarski J. M., Powers B. F., Brabec M. M. & Hopping, K. (2023): Socio-ecological interactions promote outbreaks of a harmful invasive plant in an urban landscape. Ecological Solutions and Evidence, 4, e12247. https://doi.org/10.1002/2688-8319.12247

Csiky J., Balogh L., Dancza I., Gyulai F., Jakab G., Király G., Lehoczky É., Mesterházy A., Pósa P. & Wirth T. (2023): Checklist of alien vascular plants of Hungary and their invasion biological characteristics. Acta Botanica Hungarica, 65(1–2), 53–72. https://doi.org/10.1556/034.65.2023.1-2.3

Dancza I., Pál R. & Csiky J. (2002): Phytosociological study of Tribulus terrestris L. weed communities habiting railway areas in Hungary. Journal of Plant Diseases and Protection, Special Issue 18, 159–166.

Pacanoski Z., Týr Š. & Vereš T. (2014): Puncturevine (Tribulus terrestris L.): noxious weed or powerful medical herb. Journal of Central European Agriculture, 15(1), 11–23. https://doi.org/10.5513/JCEA01/15.1.1404

Verdú A. M. C. & Mas M. T. (2006): Cohort-dependent seedling recruitment, survival and reproductive capacity of Tribulus terrestris. Weed Research, 46(5), 371–378. https://doi.org/10.1111/j.1365-3180.2006.00521.x