Kitaibel és Waldstein főművének születése 6.

A nyomdai munkálatok

A szöveget betűnként, kézzel szedték ki, javították, majd kézisajtóval nyomtatták. A növényábrák más eljárást kívántak: a rézlemez bevésett vonalaiba festéket juttattak, felületéről a fölösleget letörölték, majd a papírt erősen a lemezhez préselték. A nyomaton ekkor még csak a fekete vonalrajz jelent meg.

Mindezt a bevezetők, a növényleírások és a 280 tábla kétszáz példányához kellett elvégezni. A három kötet 382 oldalnyi szöveges részt és 280 képtáblát foglalt magában, köztük 16 kétszeres méretű, kihajtható lapot. A könyv becslése szerint már a nyomtatás is két nyomdász legalább egyévnyi munkájának felelt meg – a szedés és a színezés nélkül.

Mi fán terem a botanikus? 14.

 Lyka Károly (1869–1965) — művészettörténész, műkritikus, festő.

A magyar művészettörténet ismert alakja a kakukkfüvek szakértője is volt. A Thymus nemzetség feldolgozásával járult hozzá Jávorka Sándor Magyar Flórájához, és jelentős herbáriumot állított össze. Mintegy ezerháromszáz példányból álló, saját gyűjtésű kakukkfűherbáriumát 1934-ben a Magyar Természettudományi Múzeumnak adományozta. A cédulák egy kevésbé ismert munkatársról is vallanak: némelyik növényt a felesége gyűjtötte. A művészettörténész botanikája így családi kirándulások emlékét is megőrizte a tudományos adatok mellett.

Válogatott művek:

Lyka K. (1925): Thymus L. – Kakukkfű. In: Jávorka S.: Magyar Flóra (Flora Hungarica). Studium, Budapest, pp.: 888–904.

Lyka K. (1930): Néhány újabb Thymus-alakról. Magyar Botanikai Lapok 29: 1–3.

Növényneveink eredete 24.

Medvetalp (Heracleum).

 

A medve és a talp jelöletlen birtokos összetétele, jelentése ’a medve talpa, mancsa’. A névadás alapja a növény nagy, tagolt leveleinek medvemancshoz való hasonlósága. Vörös Éva latin mintákra vezeti vissza az elnevezést: a Branca ursina ’medvemancs’ és a Pes ursinus ’medveláb’ nevek magyar megfelelőjeként értelmezi. A medvetalpfű alakot Vörös már 1525 körüli forrásból adatolja. Melius 1578-as Herbariumában a medvetalp és a medveköröm elnevezés növényi vonatkozása még összekeveredik: az Acanthus mollis és a Heracleum sphondylium nevei nem különülnek el egyértelműen. Az 1583-as Clusius–Beythe-féle növénynévjegyzék medvetalp adata viszont már a közönséges medvetalpra vonatkozik. Régi, idegen mintát követő, alaki hasonlóságon alapuló növénynév, amely a későbbi botanikai szaknyelvben a Heracleum nemzetség magyar neveként rögzült. (Vörös 2008: 284–286.)

Irodalom

Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf

Kitaibel és Waldstein főművének születése 5.

A rajz alapján rézmetszet készül

A növényábra tudományos pontosságot kívánt. Az egész növény mellett a felismeréshez fontos részleteket – például virágrészeket és terméseket – nagyítva is bemutatták. A terepi rajzok mellett élő növények is segítették a munkát: a bemutatandó fajokat a Bécs melletti Belvedere botanikus kertjében is nevelték.

Az ábrák rézmetszéssel készültek: Johann Schütz a nyomtatandó vonalakat simára munkált rézlemezbe véste. A rajzolásban apjának, Karl Schütznek is szerepe volt. A nagy, mintegy 46,5 × 33 centiméteres fóliólapokon a növényeket természetes nagyságukban ábrázolták; amelyik nem fért el, kihajtható táblát kapott. Minden levélér, szőrözöttség és apró részlet újabb kézi munkát jelentett.

Növényneveink eredete 23.

Madárhúr (Cerastium).

A húr régi „bél” jelentése alapján eredetileg „madárbél” értelmű, képszerű növénynév. A vékony, hajlékony, hengeres szárak adták a hasonlítás alapját; nem hangszeren használt húrról nevezték el a növényt. A német Vogeldarm azonos szemléletű megfelelője, de a magyar név közvetlen fordításos eredete nem teljesen bizonyos. A madárhúr már 1590-ben szerepel Szikszai Fabricius szójegyzékében, akkor fagyalra vonatkozóan. Később tyúkhúrt és más növényeket is jelölt. Diószegi és Fazekas tehát egy létező nevet alkalmazott a Cerastium nemzetségre; nyelvújítási szóalkotásnak minősítése téves. A régi név szaknyelvi jelentésének rögzítésében azonban fontos szerepük volt. (Rácz 2000d; Rácz 2002a: 51–52.)

Irodalom

Rácz J. 2000d: Húr szavunk a növénynevekben. – Magyar nyelvőr 124(2): 239–247. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1242/124209.htm

Rácz J. 2002a: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában I. – Magyar nyelvőr 126(1): 48–71. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1261/126107.htm

Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf

Mi fán terem a botanikus? 13.

Kossuth Lajos (1802–1894) — ügyvéd, politikus, Magyarország kormányzóelnöke.

Emigrációjában komolyan foglalkozott növénygyűjtéssel és növényhatározással. Több ezer lapos herbáriuma fennmaradt; botanikai levelezése is tanúsítja, hogy érdeklődése túlment az alkalmi természetkedvelésen. Az olasz Alpokba is eljutott gyűjteni: 1871 júliusában, közel hetvenévesen a Mont Cenis jégvilágának közelében szedett hízókát. Egyes herbáriumi cédulái a pontos lelőhely mellett a gyűjtés körülményeit is elbeszélik. Könyvtárában Diószegi és Fazekas füvészkönyve is megvolt, hazai botanikusoktól pedig magyarországi növényeket kapott.

Válogatott művek:

Kossuth L. (1894): Kossuth Lajos levelei. Természettudományi Közlöny 26(294): 171–229. Botanikai vonatkozású levelezést is tartalmazó, posztumusz közlés. 

Kapcsolódó szakirodalom:

Kováts D. (2002): Kossuth Lajos herbáriuma. Honismeret 30(3): 65–71.

Kitaibel és Waldstein főművének születése 4.

A megfigyelésekből latin fajleírás születik

A terepi tapasztalatok, a herbáriumi anyag és a kerti megfigyelések összevetése után Kitaibel kiválasztotta a bemutatandó növényeket, és elkészítette részletes latin leírásukat. Kitért a fontosabb szervek alakjára, az észlelt előfordulásokra és a virágzás idejére is.

A kései pitypang ismertetésének ugyanazt kellett elérnie, mint a többi fajénak: az olvasó felismerhesse a növényt, és megkülönböztethesse a hasonlóktól. Több fogalmazvány után született meg a gondosan letisztázott kézirat. Ezt Kitaibel Bécsbe küldte Waldsteinnek, aki megszervezte a szerkesztést és a kiadást. A nyomdába kerülő szöveg mögött így hosszú megfigyelési és javítási folyamat állt.