Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 23.

Szólás: „Olyan, mint a ballangó”

Átvitt értelme: Céltalanul, tétován jár-kel.

Növénytani háttér: A népiesen ballangónak, ballagófűnek nevezett növények ördögszekér-stratégiával terjednek. A stratégia több rokonsági körben egymástól függetlenül kialakult (konvergens evolúció) és a fátlan, füves pusztaságokon (sztyepp és préri) elterjedt. Az ernyősvirágzatú mezei iringó vagy ördögszekér (Eryngium campestre), a keresztesekhez tartozó rekenyő (Rapistrum perenne) és tátorján (Crambe tataria), egyes libatopfélék, mint a homoki ballagófű (Salsola tragus). E növények elszáradt, tövéről levált, gömbös kóróit a szél ide-oda görgeti, eközben magjaik vagy terméseik nagy területen szóródnak szét.

Gubával halászott eleség – A sulyom útja a ladiktól a piacig

Virágzó sulyom

Jellegzetes alakú termései

A csemegesulyom (Trapa natans) tüskés termése évszázadokon keresztül fontos kiegészítő táplálék volt Magyarország vízjárta vidékein. Fehér, keményítőben gazdag bele a gesztenyére emlékeztetett, ezért vízigesztenyének vagy vízidiónak  is nevezték. Nyersen, főzve és sütve fogyasztották, lisztjéből pedig pogácsát, tésztát, sőt ínséges időkben kenyérpótló ételeket is készítettek.

A Tisza és a Bodrog mentén, a Sárréten, az Ormánságban és más mocsaras vidékeken nemcsak házi eleség, hanem piaci áru is volt. Az érett termés ősszel válik le a növényről, majd a meder fenekére, illetve az iszapba süllyed. Gyűjtése ezért késő ősszel és télen kezdődött, egyes helyeken pedig egészen tavaszig folytatódott (Ecsedi 1932; Gunda 1981). A gyűjtők 2–3 méteres rúd végére bunda- vagy gubadarabot erősítettek, és ezzel kavarták, tapogatták a víz fenekét. A sulyom horgas tüskéi beleakadtak a hosszú gyapjúfürtökbe, majd a kiemelt gubáról kézzel vagy fakéssel szedték le a termést. Más változatban elhasznált subát eresztettek a fenékre, és kötéllel, csónakról vontatták. Borbás Vince már 1894-ben beszámolt arról, hogy a Tisza mellett bunda- vagy gubadarabokat kötöttek többágú kötélre, és ezeket húzgálták a vízben (Borbás 1894; Gunda 1971). Ecsedi István leírása szerint a bundát ide-oda rángatták és forgatták, hogy minél több sulyom akadjon a szőrébe. Kieselbach Gyula a szolnoki gyakorlatról azt jegyezte fel, hogy a főzésre szánt termést „ócska suba segítségével halászták” (Kieselbach 1943).

A zsákmányt hazavitték, vagy a közeli városok piacaira szállították. Főtt és sült sulymot többek között Baján, Debrecenben, Szolnokon, Nyíregyházán, Miskolcon és Egerben is árultak.

A kemény héjú termés feldolgozása azonban veszélyes munka volt: két–négy erős tüskéje könnyen felsértette a kezet. A debreceni sulyomárusok ezért különleges, alacsony, négylábú sulyomvágó asztalt használtak. Az asztallapba illesztett vasfogók megtartották a termést, miközben egy erre szolgáló késsel lenyesték annak szarvait. A tüskétlenített héjat már könnyebb volt felnyitni, és hozzáférni a tápláló, gesztenyeízű magbélhez (Gunda 1981).

A sulyom egyszerre volt a vizes élőhelyek szerény ajándéka, a szegényebb családok tápláléka és az alföldi piacok keresett, tüskés csemegéje.

Irodalom

Borbás V (1894): A sulyom pusztuló félben. – Természettudományi Közlöny 26: 297–322.

Ecsedi I. (1932): Magyar gesztenye. – Kincses Kalendáriom 1932: 217–218.

Gunda B. (1981):Sulyom (lat. Trapa natans). In: Ortutay Gy. (főszerk.): Magyar néprajzi lexikon IV. Né–Szé. Akadémiai Kiadó, Budapest. p. 499. ISBN 963-05-1289-0

Kieselbach Gy. (1943): A sulyom. – Természettudományi Közlöny 75(1139–1150. füzet): 112–117.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 22.

Közmondás: „Gyümölcséről ismerni meg a fát”

Átvitt értelme: Az embert nem a szavai, hanem tettei és munkájának eredménye alapján lehet igazán megítélni.

Növénytani háttér: A termések felépítése a növények azonosításában valóban fontos bélyeg. Alakjuk, termésfaluk szerkezete, felnyílásuk módja, valamint a magok száma és elhelyezkedése gyakran jellemző egy adott fajra vagy növénycsoportra. Sok esetben a termés alapján biztosabban azonosítható egy növény, mint csupán a levelei alapján, mert hasonló alakú levelek egymástól távoli rokonságban álló fajok esetében is kialakulhatnak.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 21.

Szólás: „Kemény dió”

Átvitt értelme: Nehezen megoldható feladatot vagy nehezen kiismerhető, nehezen kezelhető embert jelent.

Növénytani háttér: A közönséges dió (Juglans regia) magját vastag, elfásodott csonthéj védi, amelyet egymásba kapcsolódó, ligninben gazdag kősejtek építenek fel. Ez a szilárd szerkezet megnehezíti a héj feltörését. A héj vastagsága és szilárdsága fajtánként változik, a papírhéjú diók héja kézzel is feltörhető. A trópusokon számos, a köznyelvben diónak nevezett kemény héjú termés és mag található, például a kókusz és a makadámdió. Ezek nem közeli rokonai a közönséges diónak és egymásnak: a „dió” elnevezés elsősorban a kemény héjra és az ehető, olajban gazdag magra utal.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 20.

Szólás: „Felkapaszkodik az uborkafára”

Átvitt értelme: Valaki hirtelen ranghoz vagy vagyonhoz jut, majd ettől elbizakodottá válik.

Növénytani háttér: Az uborka (Cucumis sativus) egyéves, lágyszárú, elfekvő vagy kapaszkodó hajtású növény. Nem fejleszt fás törzset, és önállóan nem tud fa alakúvá növekedni. Kacsai érintés hatására a környezetükben található támasz köré csavarodnak – ezt a növényi mozgást tigmotropizmusnak nevezzük –, így az uborka kerítésre, karóra vagy támrendszerre valóban „felkapaszkodhat”, de a termesztett uborka nem nő fává.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 19.

Szólás: „Egy gyékényen árulnak”

 

Átvitt értelme: Két vagy több ember összetart, azonos érdekeket követ, együttműködik, lényegében egy oldalon áll.

Növénytani háttér: A keskenylevelű és a széleslevelű (vagy bodnározó) gyékény (Typha angustifolia, T. latifolia) levelei értékes népi kézműipari alapanyagok voltak: szőnyeg, lábtörlő, szatyor, ülőke, pupulyka készült belőlük. De tetőt is fedtek velük, a bodnározó gyékényt pedig hordótömítésre is használták. A gyékényszőnyeget egyszerűen csak „gyékény”-nek nevezték.

 

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 18.

Bibliai eredetű szólás: „Konkolyt hint a tiszta búza közé”

Átvitt értelme: Valaki szándékosan viszályt, bizalmatlanságot, hazugságot vagy erkölcsi romlást visz egy addig tiszta, rendezett közösségbe vagy ügybe.

Növénytani háttér: A vetési konkoly (Agrostemma githago) jellegzetes vetési gyom, amely a gabonatermesztéshez alkalmazkodott. A gabonával közel egy időben kel, növekszik és érleli magjait, amelyek aratáskor a gabonaszemek közé kerülnek. A tökéletlenül megtisztított vetőmaggal újra elvetik őket. Fennmaradását így nagyrészt maga a hagyományos gabonatermesztés biztosította. A korszerű vetőmagtisztítás és gyomszabályozás elterjedésével erősen visszaszorult. Magjai triterpén-szaponinokat és fehérjeszintézist gátló fehérjéket tartalmaznak. A „konkolyos kenyér” konkollyal szennyezett búzából őrölt lisztből készült; kesernyés, elszíneződött és egészségkárosító lehetett. A Bibliában (Mt 13,24–30; 36–43) szereplő zizániont gyakran a mérgező szédítő vadóccal (Lolium temulentum) azonosítják.