Kitaibel és Waldstein főművének születése 7.

Ötvenhatezer táblát egyenként, kézzel kifesteni

A sajtó alól kikerült pitypang-ábra még színezetelen vonalas ábra volt. A sárga virágzatot, a levelek zöld árnyalatait és a többi részletet az illuminátor, vagyis a nyomatok kézi színezője festette ki. Ugyanezt a növényábrát kétszáz példányon kellett gondosan megszínezni.

A teljes mű léptéke így válik igazán érzékelhetővé: 280 tábla × 200 példány = 56 000 kézzel kifestett képtábla. 

Mind az ötvenhatezer nyomatot egyenként kézzel kellett kifesteni. Eleinte valószínűleg Karl és Johann Schütz együtt színezett; az apa 1800-ban bekövetkezett halála után a feladat Johannra hárult. A színek hűsége a felismerést is szolgálta: ugyanazon levél vagy virág ábrázolásához több árnyalatot használtak. Ez sokévnyi, rendkívüli figyelmet kívánó munkát jelentett.

Előadás: Orchideák és klímaváltozás

Megtekinthető Youtube-on az Orchideák a változó klímában című előadásom.

További olvasnivaló: https://molnar-v-attila.blogspot.com/2026/09/klimavaltozas-es-orchideak.html

Növényneveink eredete 25.

Ökörszem (Buphthalmum).

Az ökör és a szem birtokos összetétele, jelentése ’az ökör szeme’. A növénynév alapja a feltűnő, kerek fészekvirágzat: a középen álló virágokból és az azokat körülvevő sugaras virágokból szemre emlékeztető forma rajzolódik ki. A magyar név a latin buphthalmum növénynév tükörfordítása. Ennek görög előzménye a bouphthalmon, az ’ökör’ jelentésű bousz és a ’szem’ jelentésű ophthalmosz összetétele. Ugyanezt a képet fejezi ki a latin Oculus bovis és a német Ochsenauge is. A növénynév eredetét Rácz János az ókori növénynévi hagyományból vezeti le; a hasonló magyar madárnévből való származtatást elutasítja. 1570 körülről, az Ars Medicából, majd Melius 1578-as Herbariumából is közöl adatot. A történeti név több növényt jelölt, köztük a fehér nyelves virágú réti margitvirágot. Diószegi és Fazekas 1807-ben a Buphthalmumra az ökörszemfű, a Chrysanthemum leucanthemumra az ökörszem aranyvirág nevet használta. Ezek egy korábbi névhagyomány továbbélései. Az ökörszem tehát régi, fordítási előzményű és többféle növényre alkalmazott elnevezés, amelynek nemzetségnevi használata később rögzült. (Rácz 2008: 488–489.)

Irodalom

Rácz J. 2008: Érdekes növénynevek III. – Magyar Nyelvőr 132(4): 485–492. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1324/132410.pdf

Mi fán terem a botanikus? 15.

Méliusz Juhász Péter (1532–1572) — református püspök, hitvitázó, egyházszervező.

A magyar reformáció meghatározó személyisége és az első magyar nyelvű nyomtatott füveskönyv szerzője. Műve a modern rendszertani botanikát megelőző gyógynövény- és természetismereti hagyományhoz tartozik. A Herbarium 1578-ban, hat évvel a halála után jelent meg Kolozsvárott, Heltai Gáspárné nyomdájában. Már a címe is a fák és füvek neveit, természetét és hasznát ígérte az olvasónak. Korábbi orvosi könyvek tudását közvetítette magyarul: a növények megismerését a korabeli gyógyítás gyakorlati kérdéseivel kapcsolta össze.

Válogatott művek:

Méliusz Juhász P. (1578): Herbarium, az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. Heltai Gáspárné, Kolozsvár. 188 levél. 

Kitaibel és Waldstein főművének születése 6.

A nyomdai munkálatok

A szöveget betűnként, kézzel szedték ki, javították, majd kézisajtóval nyomtatták. A növényábrák más eljárást kívántak: a rézlemez bevésett vonalaiba festéket juttattak, felületéről a fölösleget letörölték, majd a papírt erősen a lemezhez préselték. A nyomaton ekkor még csak a fekete vonalrajz jelent meg.

Mindezt a bevezetők, a növényleírások és a 280 tábla kétszáz példányához kellett elvégezni. A három kötet 382 oldalnyi szöveges részt és 280 képtáblát foglalt magában, köztük 16 kétszeres méretű, kihajtható lapot. A könyv becslése szerint már a nyomtatás is két nyomdász legalább egyévnyi munkájának felelt meg – a szedés és a színezés nélkül.

Mi fán terem a botanikus? 14.

 Lyka Károly (1869–1965) — művészettörténész, műkritikus, festő.

A magyar művészettörténet ismert alakja a kakukkfüvek szakértője is volt. A Thymus nemzetség feldolgozásával járult hozzá Jávorka Sándor Magyar Flórájához, és jelentős herbáriumot állított össze. Mintegy ezerháromszáz példányból álló, saját gyűjtésű kakukkfűherbáriumát 1934-ben a Magyar Természettudományi Múzeumnak adományozta. A cédulák egy kevésbé ismert munkatársról is vallanak: némelyik növényt a felesége gyűjtötte. A művészettörténész botanikája így családi kirándulások emlékét is megőrizte a tudományos adatok mellett.

Válogatott művek:

Lyka K. (1925): Thymus L. – Kakukkfű. In: Jávorka S.: Magyar Flóra (Flora Hungarica). Studium, Budapest, pp.: 888–904.

Lyka K. (1930): Néhány újabb Thymus-alakról. Magyar Botanikai Lapok 29: 1–3.

Növényneveink eredete 24.

Medvetalp (Heracleum).

 

A medve és a talp jelöletlen birtokos összetétele, jelentése ’a medve talpa, mancsa’. A névadás alapja a növény nagy, tagolt leveleinek medvemancshoz való hasonlósága. Vörös Éva latin mintákra vezeti vissza az elnevezést: a Branca ursina ’medvemancs’ és a Pes ursinus ’medveláb’ nevek magyar megfelelőjeként értelmezi. A medvetalpfű alakot Vörös már 1525 körüli forrásból adatolja. Melius 1578-as Herbariumában a medvetalp és a medveköröm elnevezés növényi vonatkozása még összekeveredik: az Acanthus mollis és a Heracleum sphondylium nevei nem különülnek el egyértelműen. Az 1583-as Clusius–Beythe-féle növénynévjegyzék medvetalp adata viszont már a közönséges medvetalpra vonatkozik. Régi, idegen mintát követő, alaki hasonlóságon alapuló növénynév, amely a későbbi botanikai szaknyelvben a Heracleum nemzetség magyar neveként rögzült. (Vörös 2008: 284–286.)

Irodalom

Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf