Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 22.

Közmondás: „Gyümölcséről ismerni meg a fát”

Átvitt értelme: Az embert nem a szavai, hanem tettei és munkájának eredménye alapján lehet igazán megítélni.

Növénytani háttér: A termések felépítése a növények azonosításában valóban fontos bélyeg. Alakjuk, termésfaluk szerkezete, felnyílásuk módja, valamint a magok száma és elhelyezkedése gyakran jellemző egy adott fajra vagy növénycsoportra. Sok esetben a termés alapján biztosabban azonosítható egy növény, mint csupán a levelei alapján, mert hasonló alakú levelek egymástól távoli rokonságban álló fajok esetében is kialakulhatnak.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 21.

Szólás: „Kemény dió”

Átvitt értelme: Nehezen megoldható feladatot vagy nehezen kiismerhető, nehezen kezelhető embert jelent.

Növénytani háttér: A közönséges dió (Juglans regia) magját vastag, elfásodott csonthéj védi, amelyet egymásba kapcsolódó, ligninben gazdag kősejtek építenek fel. Ez a szilárd szerkezet megnehezíti a héj feltörését. A héj vastagsága és szilárdsága fajtánként változik, a papírhéjú diók héja kézzel is feltörhető. A trópusokon számos, a köznyelvben diónak nevezett kemény héjú termés és mag található, például a kókusz és a makadámdió. Ezek nem közeli rokonai a közönséges diónak és egymásnak: a „dió” elnevezés elsősorban a kemény héjra és az ehető, olajban gazdag magra utal.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 20.

Szólás: „Felkapaszkodik az uborkafára”

Átvitt értelme: Valaki hirtelen ranghoz vagy vagyonhoz jut, majd ettől elbizakodottá válik.

Növénytani háttér: Az uborka (Cucumis sativus) egyéves, lágyszárú, elfekvő vagy kapaszkodó hajtású növény. Nem fejleszt fás törzset, és önállóan nem tud fa alakúvá növekedni. Kacsai érintés hatására a környezetükben található támasz köré csavarodnak – ezt a növényi mozgást tigmotropizmusnak nevezzük –, így az uborka kerítésre, karóra vagy támrendszerre valóban „felkapaszkodhat”, de a termesztett uborka nem nő fává.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 19.

Szólás: „Egy gyékényen árulnak”

 

Átvitt értelme: Két vagy több ember összetart, azonos érdekeket követ, együttműködik, lényegében egy oldalon áll.

Növénytani háttér: A keskenylevelű és a széleslevelű (vagy bodnározó) gyékény (Typha angustifolia, T. latifolia) levelei értékes népi kézműipari alapanyagok voltak: szőnyeg, lábtörlő, szatyor, ülőke, pupulyka készült belőlük. De tetőt is fedtek velük, a bodnározó gyékényt pedig hordótömítésre is használták. A gyékényszőnyeget egyszerűen csak „gyékény”-nek nevezték.

 

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 18.

Bibliai eredetű szólás: „Konkolyt hint a tiszta búza közé”

Átvitt értelme: Valaki szándékosan viszályt, bizalmatlanságot, hazugságot vagy erkölcsi romlást visz egy addig tiszta, rendezett közösségbe vagy ügybe.

Növénytani háttér: A vetési konkoly (Agrostemma githago) jellegzetes vetési gyom, amely a gabonatermesztéshez alkalmazkodott. A gabonával közel egy időben kel, növekszik és érleli magjait, amelyek aratáskor a gabonaszemek közé kerülnek. A tökéletlenül megtisztított vetőmaggal újra elvetik őket. Fennmaradását így nagyrészt maga a hagyományos gabonatermesztés biztosította. A korszerű vetőmagtisztítás és gyomszabályozás elterjedésével erősen visszaszorult. Magjai triterpén-szaponinokat és fehérjeszintézist gátló fehérjéket tartalmaznak. A „konkolyos kenyér” konkollyal szennyezett búzából őrölt lisztből készült; kesernyés, elszíneződött és egészségkárosító lehetett. A Bibliában (Mt 13,24–30; 36–43) szereplő zizániont gyakran a mérgező szédítő vadóccal (Lolium temulentum) azonosítják.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 17.

Közmondás: „Elválik a búza az ocsútól”

Átvitt értelme: Idővel kiderül, hogy mi az értékes és mi az értéktelen, mi a lényeges és a haszontalan, illetve ki mire képes.

Növénytani háttér: Az aratás és a cséplés során a gabonaszemek közé ocsú keveredik. Az ocsú főként pelyva, törek, kalász- és szalmatöredékekből, gyommagvak, valamint léha vagy sérült gabonaszemekből és más könnyű növényi törmelékből áll. Az ocsút szeleléssel választották szét a szemektől: a légáram a könnyebb, nagyobb légellenállású részeket messzebbre sodorta, míg a keményítőben gazdag, nehezebb gabonaszemek közel hullottak le.

Növények a magyar szólásokban és közmondásokban 16.

Szólás: „Az utolsó szalmaszálba kapaszkodik”

Átvitt értelme: Végső kétségbeesésében a legcsekélyebb és legbizonytalanabb lehetőségben is reményt keres.

Növénytani háttér: A szalma a gabonafélék kiszáradt szára: üreges ízközei, tömör szárcsomói és hosszirányban rendeződő rostjai saját tömegéhez képest meglepően merevvé teszik, egyetlen szalmaszál azonban kis keresztmetszete miatt könnyen elhajlik vagy eltörik, ezért számottevő teher megtartására alkalmatlan.