Növényneveink eredete 18.

Kosbor (Orchis). 

Régi, de vitatott eredetű növénynév; 1585-ben Calepinus szótárában már szerepel. A történeti-etimológiai szótárak ismeretlen eredetűnek tekintik, ezért a kos és a bor átláthatónak tűnő összetételét nem lehet bizonyított szófejtésként közölni. Felmerült a kosoknak adott, növényi kivonatot tartalmazó ital, illetve a herezacskót jelentő borék szóval való kapcsolat is. A kosborok páros gumóit régóta herékhez hasonlították, és nemi vágyat fokozó hatást tulajdonítottak nekik; ez a magyarázatok kultúrtörténeti háttere, nem az etimológia bizonyítéka. (Rácz 2000a.)

Irodalom

Rácz J. 2000a: Agármony és bakszakáll. – Magyar nyelvőr 124(1): 118–125. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1241/124113.htm

Mi fán terem a botanikus? 8.

Gáyer Gyula (1883–1932) — jogász, törvényszéki bíró.

A bírói hivatás mellett nemzetközileg is számon tartott növényrendszertani munkát végzett. Különösen a sisakvirágok és a szedrek kutatásával, valamint Vas megye növényföldrajzának feltárásával tűnt ki. A szombathelyi múzeum természetrajzi gyűjteményét is gondozta és gyarapította. A herbárium mellett fényképgyűjteményt épített Vas megye nevezetes fáiról, növényeiről és tájairól. A fényképezésbe bíró kollégái is bekapcsolódtak, így a törvényszéki ismeretségekből természetrajzi együttműködés is kialakult.

Válogatott művek:

Gáyer Gy. (1925): Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenorikumi flórasáv. Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum Évkönyve 1: 1–43.

Gáyer Gy. (1925): Rubus L. – Szeder. In: Jávorka S.: Magyar Flóra (Flora Hungarica). Studium, Budapest, pp.: 485–518.

Mi fán terem a botanikus? 7.

Flatt Károly, alföldi (1853–1906) — gazdatiszt, uradalmi jószágigazgató.

Gazdasági pályájáról jutott el a magvizsgálathoz és a botanikához. Növénytani, növénytermesztési és botanikatörténeti kérdésekkel foglalkozott; különösen a termesztett növények története érdekelte. Magyaróváron szerzett gazdasági képzettséget, és uradalmi munkája után 1900-ban került a budapesti Vetőmagvizsgáló Állomásra. A magvak azonosítása itt közvetlenül szolgálta a mezőgazdaságot: a vetőanyag tisztasága és a benne megbúvó idegen magvak felismerése gyakorlati kérdés volt. 1902-től a Magyar Botanikai Lapok szerkesztésében is részt vett, vagyis a gazdasági szakember a tudományos közlés szervezője is lett.

Válogatott művek:

Flatt von Alföld, C. (1895): Zur Geschichte der Asperula Neilreichii Beck. Verhandlungen der k. k. Zoologisch-Botanischen Gesellschaft in Wien 45: 353–355.

Növényneveink eredete 16.

Kecskerágó (Euonymus).

Igen régi növénynév: kecskerágó alakja az 1405 körüli Schlägli Szójegyzékben már olvasható, de nem egyértelműen a mai Euonymus jelentésében. A kecske rágja a fát vagy bokrot mondatból kialakuló kecskerágófa, kecskerágóbokor szerkezet rövidüléseként magyarázható. A kecskerágító alakváltozat más nyelvtani elemzés lehetőségét is felveti. Az értelmezést nehezíti, hogy a mai nemzetséghez tartozó növények mérgezők; régi szerzők ezért ironikus elnevezésnek is tartották. A név az Euonymus jelölésére már 1584-ben adatolható. Középkori eredetű, később botanikai nemzetségnévként rögzült, népnyelvben is használatos szó, tehát nem nyelvújítási találmány. Az eredeti növényi vonatkozás bizonytalansága miatt a jelentését nem lehet pusztán a mai növény tulajdonságaiból megfejteni. (Rácz 2006: 310–311.)

Irodalom

Rácz J. 2006: A bak és kecske állatnév növényneveinkben. – Magyar nyelvőr 130(3): 302–316. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1303/130304.pdf

Növényneveink eredete 15.

Kasvirág (Echinacea).

A kas és a virág összetétele. A névadás alapja a fészekvirágzat kidomborodó, kúpos középrésze, amely hagyományos méhkasra emlékeztet. A latin Echinacea név más hasonlítást használ: a görög echinos, „sün” szóból származik, és a szúrós hatású virágzati középrészre utal. A magyar név az újabb kertészeti és gyógynövényes szaknyelvben használatos; konkrét nyelvújítás kori alkotóhoz nem köthető ellenőrizhetően. Rácz a bíbor kasvirág régi Rudbeckia purpurea neve mellett a sündisznófej társnevet is tárgyalja. A kasvirág és a kúpvirág neve a kertészeti használatban keveredhet, de a szaknyelvben az Echinacea, illetve a Rudbeckia megkülönböztetésére szolgálnak. (Rácz 2007: 483; Simoncsics 2017: 268.)

Irodalom

Rácz J. 2007: A sün a botanikában. – Magyar nyelvőr 131(4): 483–486. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1314/131409.pdf

Simoncsics P. 2017: Növénynevek magyarázó szótára. – Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar Növénytani Tanszék, Szeged–Sopron–Gödöllő. (Tilia 18.) Elérhető: https://real-j.mtak.hu/21196/7/315-331-PB.pdf

Mi fán terem a botanikus? 6.

Fazekas Mihály (1765/1766–1828) — huszártiszt, költő, városi pénztárnok.

A Lúdas Matyi szerzője katonai szolgálata után Debrecen közéletében is szerepet vállalt. Diószegi mellett társszerzője volt az első nagy magyar nyelvű, Linné rendszerét alkalmazó növényhatározónak. A hagyományos 1766. január 6-i dátum valójában a keresztelés dátuma. Diószegi nemcsak tudóstársa, hanem sógora is volt, így a füvészkönyv családi együttműködésből is született. A katonáskodás után saját debreceni kertjében is foglalkozott növényekkel. A versírás és a botanika mellett a város, illetve a református kollégium pénztárnoki teendőit is ellátta.

Válogatott művek:

Diószegi S. – Fazekas M. (1807): Magyar fűvész könyv, melly a’ két magyar hazábann találtatható növevényeknek megesmérésére vezet, a’ Linné alkotmánya szerént. Csáthy György, Debreczen. XVI + 608 pp.

Növényneveink eredete 14.

Kakaslábfű (Echinochloa).

A kakas lábához hasonlító növényi rész alapján képzett, állatneves összetétel. A mai közönséges kakaslábfű virágzati ágai lábszerűen szétállhatnak; az Echinochloa crus-galli fajnév crus-galli része is „kakasláb” jelentésű. A régi magyar kakasláb viszont Meliusnál, 1578-ban boglárkákat is jelölt, amelyek osztott leveleit hasonlították a kakas ujjaihoz. Ez a használat a német Hahnenfuß fordításával függ össze. A régi szó és a mai fűféle megnevezésének történetét tehát külön kell kezelni. A névtípus nyelvújítás előtti, a mai nemzetségnév régi megnevezési szemléletet folytat; a növény kakaslábmuhar és talpasmuhar nevei is ismertek. (Rácz 2002a: kakaslábfű szócikk.)

Irodalom

Rácz J. 2002a: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában I. – Magyar nyelvőr 126(1): 48–71. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1261/126107.htm