Ismeretterjesztő cikk a királydinnyéről az Élet és Tudományban

 

Mi fán terem a botanikus? 2.

Benkő József (1740–1814) — református lelkész, történetíró, nyelvész.

Erdély növényvilágának kutatója, a magyar növénytani szaknyelv és a Linné-féle nevezéktan hazai meghonosításának fontos alakja. Nála a lelkészi szolgálat, a történetírás és a természetrajzi kutatás szorosan összekapcsolódott. Középajtai kertjében több száz növényfajt nevelt, így a növényismeretet élő gyűjteményen is gyakorolhatta. Érdeklődése a mindennapi gazdálkodásra is kiterjedt: 1792-ben külön könyvet jelentetett meg a dohányról, termesztéséről és használatának ártalmairól. Erdély növényvilágát összefoglaló nagy flóraműve viszont kéziratban maradt, és nem őrződött meg teljes egészében.

Válogatott művek:

Benkő J. (1783): Nomenclatura botanica. Füszéres nevezetek. In: Molnár J. szerk.: Magyar Könyv-ház. I. Pozsony, 317–432.

 

Előadás: Mocsár, méreg és múlt: Nyomozás a gyilkos csomorika után

Megtekinthető Youtube-on a Mocsár, méreg és múlt: Nyomozás a gyilkos csomorika után című előadásunk.

A növénytan néha halálos rejtélyek nyomába ered. A mai előadás a gyilkos csomorika nevű, a vízrendezések és lecsapolások előtt elterjedtebb, ma ritka és védett mérgező növény egykori elterjedését, népi neveiet és a hozzá kötődő mérgezési esetek történetét feltáró kutatásunk eredményeit mutatja be.

 

További olvasnivaló. 

Előadás: Orchideák és gombák: Kölcsönösség vagy kizsákmányolás?

Növényneveink eredete 9.

Csillagfürt (Lupinus).

Tudatos magyar botanikai névalkotás, amely Diószegi és Fazekas nyelvújítás kori nevezéktanában honosodott meg. A csillag a tenyeresen összetett, sugarasan elhelyezkedő levélkékre, a fürt a fürtös virágzatra vonatkoztatható; a Czuczor–Fogarasi-szótár külön is kiemeli a csillagforma leveleket. Rácz egy régi, a csillagokból nyert tápláló erőről szóló hiedelmet is összekapcsol a névvel; ez nem azonos a névalkotás közvetlen dokumentálásával. A szó nem a latin Lupinus fordítása: annak névadási hátterében a latin lupus, „farkas” állatnév áll. A csillagfürt sikeres szaknyelvi újításként a köznyelvben és a kertészeti nyelvben is elterjedt. (Czuczor–Fogarasi 1862: 997; Rácz 2000d; Rácz 2001a, farkasbab szócikk; Simoncsics 2017: 83.)

 

Irodalom

Czuczor G. – Fogarasi J. 1862: A magyar nyelv szótára. I. kötet. – Emich Gusztáv, Pest. Elérhető: https://mek.oszk.hu/05800/05887/

Rácz J. 2000d: Húr szavunk a növénynevekben. – Magyar nyelvőr 124(2): 239–247. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1242/124209.htm

Rácz J. 2001a: A farkas állatnév összetett növényneveinkben. – Magyar nyelvőr 125(2): 187–202. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1252/125207.htm

Simoncsics P. 2017: Növénynevek magyarázó szótára. – Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar Növénytani Tanszék, Szeged–Sopron–Gödöllő. (Tilia 18.) Elérhető: https://real-j.mtak.hu/21196/7/315-331-PB.pdf

Mi fán terem a botanikus? 1.

Ambrózy-Migazzi István (1869–1933) — jogász, földbirtokos, országgyűlési képviselő.

A malonyai és a jeli arborétum alapítója, az örökzöld lomblevelű növények közép-európai meghonosításának kísérletezője. Botanikai jelentőségét kertjei mellett a növényhonosításról és a növényzet védelméről megfogalmazott gondolatai adják. A télizöld kert eszméjét olyan vidéken próbálta megvalósítani, ahol a fagy és a nyári szárazság is próbára teszi az örökzöld lombosokat. Jeli kertjének kialakításába 1922-ben fogott bele, a malonyai tapasztalatokat is hasznosítva. Választott jelmondata, a „Semper vireo” – „Örökké zöldellek” – a síremlékére is felkerült.

Válogatott művek:

Ambrózy-Migazzi I. (1924): Növényrezervációk és parkok Középeurópában és Magyarországon. Malonya–Jeli. Botanikai Közlemények 20(4–6): 128–133.

Növényneveink eredete 8.

Csikófark (Ephedra).

A csikó és a fark szavak összetétele. A név alapjául a hajtások alakja szolgált: a sok vékony, elágazó, zöld szár együttesen a ló vagy a csikó farkára emlékeztet. A magyar szaknyelvben az Ephedra nemzetséget jelöli. Rácz János az elnevezés eredetére nézve valószínű német mintát állapít meg: a Roßschwanz ’lófarok’ az Ephedra distachya egyik neve. A tükörfordítás tehát valószínű eredetmagyarázat. A csikófark már Barra István 1841-es Növénytanában az Ephedra neveként szerepel; Vörös Éva ugyanebből a műből az európai csikófark alakot közli. Az elnevezés a nyelvújítás korában már botanikai használatban volt. (Vörös 2008: 126; Rácz 2015: 365.) 

A népnyelv csikófarok, csitkófarok neve a zsurlót is jelölte. E növény bojtszerű hajtása hasonló képzettársítást váltott ki. Précsényi István professzor úr az 1980-as években azt tanította, hogy a Kunságban cindrót néven is ismerik (Nagy Dezső szíves közlése). Valószínűleg ez a név is a csikófarkat és a zsurlót egyaránt jelölte. A népi zsurlónév és az Ephedra szaknyelvi neve ezért összefüggő névkörbe tartozik, a névátvitel iránya azonban nem bizonyítható pusztán az alakazonosságból. (Rácz 2004: 57; 2015: 365.)

Irodalom

Rácz J. 2004: A soknevű sulyom, zsurló és csormolya. – Magyar Nyelvőr 128(1): 54–60. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1281/128105.pdf

Rácz J. 2015: Gyümölcstermő egzotikus növények nevei III. – Magyar Nyelvőr 139(3): 359–368. Elérhető: https://www.c3.hu/~nyelvor/period/1393/139309.pdf

Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf