Doktori (PhD) téma a Debreceni Egyetem Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola Botanika Programjában

Doktori témát hirdetek nappali tagozatos, állami finanszírozású képzésben hagyományos ökológiai tudás és népi növényismeret témában a Debreceni Egyetem Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola Botanika Programjában.

Juhász-Nagy Pál Az eltűnő sokféleség című írásában vetette papírra gondolatait napjaink civilizációs uniformizálódásáról. Az emberiség hajdan nagyon sokszínű és változatos kultúrája, viselkedése, ízlése, étkezése éppúgy válik egysíkúvá, ahogy átveszi a fajgazdag, önnfentartásra képes életközösségek helyét az általunk épített, létrehozott művi környezet. Ezzel a folyamattal persze nem csak természeti (biológiai, földrajzi, tájképi) értékek pusztulnak el, hanem pótolhatatlan kulturális és etnikai értékek is. Évezredek alatt felhalmozott és működőképesnek bizonyult ismeretek felejtődnek el. A Doktori téma keretében eltűnőben lévő (etnobotanikai és hagyományos ökológiai) ismeretek dokumentálását és összehasonlító értékelését tervezzük.

A jelentkezés feltételei: felsőfokú, szakirányú (biológia szakos, biológus, néprajzos vagy történelem szakos) végzettség, érdeklődés a hazai hajtásos növények iránt, angol nyelv legalább középfokú ismerete, MS Office felhasználói ismeretek.

A doktori képzés időtartama: 4 + 4 félév.

Előzetes egyeztetés és további információ: mva@science.unideb.hu

Jelentkezési határidő: 2020. május 15.

Ciprusi seprűk

Nemrégiben tértünk haza egy ciprusi kirándulásról. A mostani bejegyzésben az ottani, vadon élő növényekből készített seprűkről szerzett tapasztalataimat osztom meg és néhány fényképet teszem közzé.

A vadon élő növényeken alapuló seprűkötés hagyománya kihalóban van. A funkcionális és rendszertani sokféleséget eltünteti az indusztralizáció (a műanyagból készült seprűk és a motoros lombfúvók térhódítása), a globalizáció (az olcsó, import seprűk hozzáférhetősége) és az önellátásra képtelen fogyasztói társadalom elkényelmesedése…

Úgy vélem, hogy e téren is a 24. órában vagyunk: fogy az időnk, hogy a meglevő hagományos ökológiai ismereteket összegyűjthessük: hol, milyen növényekből, mikor, hogyan, milyen célra alkalmas seprű készíthető?

A ciprusi látogatás előtt úgy véltem, hogy viszonylag kicsi az esélye, hogy egy ilyen jóléti társadalmak közé számító közegben még adatokat gyűjthessek ebben a témakörben. Szerencsére pozitívan csalódtam!

Hogyan lehet adatokat gyűjteni arra vonatkozóan, hogy milyen növényeket használnak seprűkészítésre? Az alábbi pár fénykép ezt hivatott illusztrálni…

Az ember jártában-keltében észrevesz egy seprűt – mondjuk egy felújítás alatt levő ház udvarán, egy nyitott ajtajú garázsban vagy egy baromfiudvarban

Kérdezősködhetünk is: és néha eredményre jutunk…

Érdemes nyiltott szemmel járni piacok és mezőgazdasági eszközöket áusító boltok környékén is…

Ugye milyen hasznos, ha az ember a közutak mentén terjedő, tengerparti növényfajokat is vizsgálja? Előfordulhat, hogy egy tematikus útmenti megállónál egy öreg, elkopott seprűre bukkan…

Valakit a seprű használata vagy éppen a készítéshez szükséges alapanyag gyűjtése közben is „tetten érhetünk”

A seprűkötésnek sokféle technikája létezik. Cipruson egy másutt addig nem észlelt módszerrel találkoztam. Két köteg fásodó szárú és kellően merev hajtású növényt kötnek a nyél két oldalára, sokszor meglehetősen kevéssé míves és kifinomult módon…

… mindezt megkönnyíti ha a az uralkodó vegetációban számos olyan növény van, amely életformája, növekedési típusa igen alkalmassá teszi erre a célra…

…Bővült a tárgy-gyűjtemény is: egy példányt sikerült hazahoznunk, bár a ciprusi határőr/vám-hivatalnokok kissé értetlenkedtek: "Very unusual!"

 

 

Saját kötésű nádseprű

Saját kötésű pihseprű (balmazújvárosi ihletésű). Még javítok rajta, de alakul...

Hanga és Mandula találkozása a seprűkötéssel

Hanga és Mandi az első közösen szedett vesszőkből kötött gyöngyvessző-seprűvel. (A Kitaibel által Heves mellől leírt csipkés gyöngyvesszőt annak védettsége miatt az ültetett Spiraea vanhouttei-vel helyettesítettük.)

Elektronikus függelék: élőlények Kitaibel Pál által gyűjtött népi nevei

A Kitaibel - Egy magyar tudós élete című könyvemhez kapcsolódóan, elektronikusan tesszük hozzáférhetővé a tudós által gyűjtött magyar, szlovák, ruszin, román, horvát és szerb népi növényneveket, valamint a népies magyar gomba-, zuzmó és állatneveket. A 16 oldalas dokumentum pdf-formátumban letölthető innen.

Kis törökországi etnobotanika

Az utóbbi időben felértékelődni látszik a természetről, az élőlényekről felhalmozott hagyományos népi tudás. Hazánkban az etnoökológiai ismeretek rohamosan fogyatkozni látszanak. Ennek fényében különösen érdekes volt látni a múlt hónapban, hogy Törökországban milyen széles körben ismerik és használják a vadon élő növényeket. A mostani bejegyzésben ennek néhány momentumát igyekszem bemutatni.

Nálunk vadon élő növényt már csak elvétve fogyasztunk, lassan a hagyományos “gyermek-csemegék” (mint a papsajt) is feledésbe merülnek. Ezzel szemben Törökországban még számos fajt gyűjtenek.

Zsenge spárga (Asparagus) és Smilax hajtásokat gyűjtögető idős asszony Mugla tartományban

 

Fiatal iringó (Eryngium) tőleveleket gyűjtő asszonyok Antalya tartományban

… megkóstoltam: ilyen zsenge állapotban tényleg nem szúr

Piacokon is számos vad növényt árulnak, például csalánt (Urtica)…

… sokféle fűszer- és illatos növényt…

 

… és spárgát (Asparagus acutifolius), amelyet megpárolnak és tojást ütnek rá…

… és díszként vadvirág csokrokat is (köztük néha orchideákat, a képen olasz kosbor (Orchis italica) látható)

Nagy volt a meglepetésünk amikor egy Bodrum környéki kis falu éttermébe betérve az asztalokat számos orchideafaj csokrai díszítették...

... közöttük a Törökországban rendkívül ritka (mindössze néhány példányban előforduló) fajként számon tartott Ophrys lesbis gyönyörű példányaival…

Rövid beszélgetés után kiderült, hogy a helyiek nagyon jól ismerik ezeket a növényeket: néven nevezik őket, a fajok egy részét egymástól megkülönböztetik és még termőhelyi jellegzetességeiket  is számon tartják.

Másnap készségesen megmutatták, hogy hol szedték a ritka Ophrys lesbis-t…

A család legidősebb tagjától, a 85 éves Güllü-től megtudtuk, hogy a szőnyegkészítéshez különböző festőnövényekkel színezett gyapjút használnak…

… ezt a színt például a báránypirosító (Alkanna tinctoria) gyökeréből nyerik

A konyhakertbe is ültetnek orchideákat, például pillangó sisakoskosbort…

… olasz kosbort (Orchis italica)…

… és Robert-sallangvirágot (Himantoglossum robertianum)

Az orchideákat (szálep) vidéken mindenki ismeri. Ez a pásztor Izmir tartományban mutatott Anacamptis papilionacea-t

Az orchideák gumóit (szálep) minden évben néhány héten keresztül gyűjtik, majd megszárítják

Aki szorgalmas egy idényben 30-40 kilogramnyi szárított gumót tud összeszedni

A szálep-gyűjtés nyomait széltében-hosszában és számos faj esetében tapasztaltuk.

Ophrys heterochila

 

 Anacamptis syriaca

Ophrys blitopertha

Ezzel együtt kezd az a véleményem kialakulni, hogy ez a tevékenység sokkal kevésbé fenyegeti a kosborfélék fennmaradását, mint az élőhelyek rombolása, átalakulása, beépítése, degradálódása.

Ezt a bejegyzést Molnár Zsoltnak ajánlom, akinek etnoökológiai témájú akadémiai doktori védésén éppen a törökországi út miatt nem tudtam részt venni.

Halász P. (2010): Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban

A minap szereztem tudomást Halász Péter (2010): Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban című a General Press kiadásában, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 2010-ben megjelent könyvről (ISBN 9789636432201).

Az eredendően 3200 Ft-ra árazott kötet egy debreceni Coop üzletben 600 forintos áron kapható, feltételezem, hogy az üzletlánc más boltjaiban is hozzáférhető. Mindenkinek jó szívvel ajánlom.

A könyv hátsó borítóján a következő ismertető olvasható:

Történelmük során, és még ma is a moldvai magyarok között széles körben elterjedt a természetben található növények gyűjtése és használata.

"Minden burján jó valamitől" - tartják az idősebb csángó asszonyok. Ennek megfelelően a táplálkozás céljára gyűjtögetett növények, gyümölcsök és más termések fontos szerepet játszanak az egykori Etelköz mai magyarságának életében, de az ott élő más népek életében is megvan a maguk jelentősége.

Kiemelkedő területet képez a gyógynövények világa, amelyeknek minden csángó családban általános az ismerete és a használata.

Egy - két emberöltővel ezelőtt kizárólag burjánokból készült feredőben kúráltak szinte minden rászorulót, a beteg bubától a gyermekágyas asszonyon át a reumás öregekig. Szentelt dudókkal való füstöléssel vagy azokból főzött teával gyógyítottak úgyszólván minden betegséget, amit még mai is széles körben alkalmaznak.

A hagyományos népi növényismeret a gyógyításon és a betegségek megelőzésén kívül számos egyéb hasznosítható tudással is szolgál. A kora tavaszi növények fontos vitaminforrást jelentenek, főként a veteményeskertek terméseit megelőző böjti időszakban, de máskor is hozzájárulnak az emberi táplálkozás, valamint az állatok takarmányozásának változatosabbá és olcsóbbá tételéhez.

Az erdő tüzelőnek, épületnek, bútornak, szerszámnak való fát szolgáltat, a mező és a kert virágai az otthonaikat, templomaikat és a temetőiket díszítik.

A csángó ember és a növényvilág szoros kapcsolatát mutatja a népdalaikban, és a textileiken is előforduló virágok sokasága.

A szenteléssel is megerősített hatásúnak tartott nagy erejű burjánok segítségével pedig magukat és a családjukat kívánták megóvni, próbálták a jövőjüket kifürkészni, szerették volna az életüket biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá tenni a való életben amúgy is minden tekintetben kiszolgáltatott moldvai csángó magyarok.