Óriásvirágok

Bár számos több méter hosszúságú virágzat is ismeretes a növényvilágban is (például a a jukkafélék, a kontyvirágfélék, a broméliafélék és az orchideák körében), a világ legnagyobb magányos virágait kétségkívül a Délkelet-Ázsiában honos óriásvirágok (Rafflesia fajok) körében találjuk.. Egyes lépviselőik (mint a R. arnoldii és a R. keithii) virágának átmérője az 1 métert is meghaladhatja, tömegük pedig elérheti a 9–12 kilogrammot.

A borneói bennszülött Rafflesia keithii virágainak átmérője elérheti az egy métert

Eddig 18 fajukat írtak le, közülük párnak a leírás óta nyoma veszett, lehetséges, hogy kipusztultak vagy csupán a már ismert fajok változatai lehettek. Még napjainkban is elképzelhető újabb fajok felfedezése. Az óriásvirágok háborítatlan őserdőkben és idős másodlagos erdőkben is előfordulnak. Elég nedvességigényes növények, legtöbbször patakok, folyók környékén láthatók.

A Rafflesia pricei-t az 1960-as években gyűjtötték először és 1984-ben írták le a tudomány számára új fajként a Kinabalu-hegyről

A néhány napig nyíló óriásvirág vöröses színével, bőrnemű tapintásával és fajonként eltérő intenzitású, kellemetlen szagával bomlófélben lévő állati tetemeket utánoz és megporzásához döglegyeket csalogat. A virágok öt szirma egy nagyjából káposztafej nagyságú üreges kelyhet vesz körül, amelyen belül találhatók az ivarlevelek. Amilyen hatalmas kifejlődésű a raffléziák virága annál csökevényesebb a testük többi része. Egy szőlőféle lián (Tetrastigma) különböző fajain élősködnek, gombafonalszerű testük szinte egész életét gazdanövényükön belül éli le. Csupán bimbói, virágai és termései emelkednek ki a lián hajtásaiból. Mivel a raffléziák virágai egyivarúak, esetükben az önmegporzás nem lehetséges. E ritka előfordulású és ugyanakkor rövid ideig nyíló fajok esetében a megporzás – és ezáltal a fennmaradás – kulcsa a minél nagyobb – és így a megporzó rovarok számára feltűnőbb, vonzóbb – virág. Ugyanez igaz az esőerdők számos növényére is, miért nincs tehát más növényeknek is hasonló méretű viráguk? A raffléziák gigantikus méretű szaporítószerveik kialakulását parazita életmódjuk tette lehetővé, ugyanis nem a saját, nehezen felépített szerves anyagaikból, hanem másik növénytől „ellopott” tápanyagokból „építik fel” őket.