„A
barátom helyhez kötött foglalkozást űzött a patakparton, közvetlenül a malom
mellett.
A barátom
– nyárfa volt.
Jegenyenyár.
És amint
mondom, a barátom volt, akár hihető, akár nem. Beszélgettünk, sóhajtoztunk,
éltünk, és egyszer, tudtuk, meghalunk.
– Miféle
foglalkozást űzhet egy nyárfa? – kérdezhetné valaki.
Miféle
foglalkozást? Ezerfélét.
Elsősorban
tartotta a patakpartot ott, ahol legjobban örvénylett a víz, azután
szállásadója volt öt veréb-, egy gébics- és egy vércsecsaládnak, millió
bogárnak, bábnak, lepkének. Pihenőhelye volt az átutazó madárvándoroknak,
kikiáltó tornya a varjaknak, szélmutatója mindenféle embernek, és
időjárás-jelentője annak, aki értett hozzá.”
