A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Propagulum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Propagulum. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 23., szerda

Közlemény a Science of the Total Environment című folyóiratban

Sonkoly Judit első szerzőségével megjelent a ’Trade of commercial potting substrates: A largely overlooked means of the long-distance dispersal of plants’ című közleményünk a Science of the Total Environment című folyóiratban.




Összefoglalás

Bár a nagy távolságra történő terjedési (long-distance dispersal, LDD) események ritkál és sztochasztikusak, mégis nagyon fontosak és számos nagy léptékű ökológiai folyamatot irányítanak, mégis nagyon kevés ismerettel rendelkezünk gyakoriságukról, mértékükről és következményeikről. Az emberiség szándékosan terjeszt számos fajt, ami más növényfajok véletlenszerű terjedésével jár együtt. Bár a cserepes növények és a kertészeti szubsztrátumok globális kereskedelme nagy mennyiségű szaporítóanyagot terjeszthet, ökológiai szempontból eddig ezt alig vizsgálták. A következő kérdések megválaszolása érdekében megvizsgáltuk a különböző típusú kereskedelmi forgalomban kapható cserepes szubsztrátumok életképes magtartalmát: (i) Milyen gazdagságban és sűrűségben tartalmaznak ezek a „virágföldek” életképes magvakat? (ii) Befolyásolja-e a szubsztrátok összetétele az életképes magtartalmukat? és (iii) Vannak-e közös jellemzői az így terjesztett fajoknak? Összesen 66 taxon 438 magoncát mutattunk ki, és azt találtuk, hogy 1 liter cserepes szubsztrát átlagosan 6,24 faj 13,27 magját tartalmazza, így egy átlagos 20 literes zsák „virágföld” 265 életképes magot tartalmaz. A szubsztrátumok magtartalmában nagyfokú eltérés mutatkozott: a szarvasmarha trágyát tartalmazó szubsztrátokban lényegesen több faj és mag volt, mint a trágyát nem tartalmazó szubsztrátokban. Az általunk vizsgált jelenség tehát a legelő állatállományok által végzett endozoochória és a véletlenszerű, ember által közvetített terjedés közötti kölcsönhatásként értelmezhető, ami azt jelenti, hogy a legelő állatok táplálkozási preferenciája befolyásolja egy növényfaj ilyen módon történő terjedési képességét. Eredményeink szerint a cserepes szubsztrátokkal számos növényfaj nagy mennyiségű magját lehet nagy távolságokra terjeszteni. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ez a az ember által közvetített hosszú távú terjedés komplex hatással lehet a növénypopulációkra és -közösségekre; mivel azonban ez a terjedési útvonalak alig ismertek következményei még ismeretlenek, és a kérdés további tanulmányozása nagyon fontos.

Abstract

Although long-distance dispersal (LDD) events are rare and stochastic, they are disproportionately important and drive several large-scale ecological processes; yet, we have a very limited understanding of their frequency, extent and consequences. Humanity intentionally spreads several species, which is associated with the accidental dispersal of other plant species. Although the global trade of potted plants and horticultural substrates may disperse large quantities of propagules, it has hardly been studied from an ecological point of view. We assessed the viable seed content of different types of commercial potting substrates to answer the following questions: (i) In what richness and density do substrates contain viable seeds? (ii) Does the composition of substrates influence their viable seed content? and (iii) Are there common characteristics of the species dispersed this way? We detected 438 seedlings of 66 taxa and found that 1 l of potting substrate contains an average of 13.27 seeds of 6.24 species, so an average 20-liter bag of substrate contains 265 viable seeds. There was a high variability in the seed content of the substrates, as substrates containing manure contained a substantially higher number of species and seeds than substrates without manure. Thus, this pathway of LDD is an interplay between endozoochory by grazing livestock and accidental human-vectored dispersal, implying that the diet preference of grazing animals influences the ability of a plant species to be dispersed this way. According to our results, potting substrates can disperse large quantities of seeds of a wide range of plant species over large distances. We conclude that this kind of human-vectored LDD may have complex effects on plant populations and communities; however, as this dispersal pathway is largely understudied and has hardly been considered as a type of LDD, its consequences are still unknown and further studies of the issue are of great importance.

Hivatkozás / Citation

Sonkoly J., Takács A., Molnár V. A. & Török P. (2022): Trade of commercial potting substrates: A largely overlooked means of the long-distance dispersal of plants. – Science of the Total Environment https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2022.154093



2018. február 5., hétfő

Új cikkünk a Journal of Ecology című folyóiratban

Lovas-Kiss Ádám első szerzőségével megjelent cikkünk online a Journal of Ecology című folyóiratban. A közleményben a leggyakoribb hazai réceféle általi endozoochór növényi propagulumterjesztést vizsgáltuk. Munkánk bemutatja, hogy a vándorló vízimadár vektorok és a terjesztett növények közötti kölcsönhatások hálózata térben változatosságot mutat. Harasztok madarak általi endozoochór terjesztését első ízben mutattuk ki. A kimutatott 22 taxon közül nyolc esetében eddig nem mutatták ki, hogy tőkésrécék terjesztenék. Ez arra utal hogy további hasonló kísérletek szükségesek, hogy megértsük, mely növények képesek a vándorló madarak által terjedni. A közleménnyel kapcsolatos sajtóközlemény a Journal of Ecology blogon olvasható. A cikk két hétig szabadon hozzáférhető és letölthető innen.

A témával kapcsolatban magyar nyelvű ismeretterjesztő cikkünk jelent meg az Élet és Tudomány legfrisebb számában.
 
 
Összefoglalás

1. A madarak fontos szerepet töltenek be a növények terjesztésében, és bár a recens irodalom elsősorban főleg a gyümölcsevő fajokra koncentrál, a legutóbbi tanulmányok rámutattak a vándorló vízimadarak jelentőségére a növények hosszútávú endozoochór terjedésében. Mindazonáltal kevés kísérletes terepi vizsgálatot folytattak a témakörben, amelyek révén azonosítani lehet a vízimadarak által terjesztett fajokat. Így többek között arra sem volt egyértelmű bizonyíték, hogy vízipáfrányok is képesek endozoochoór módon terjedni vízimadarak révén.
 
 
2. Munkánk során tőkés récéktől (Anas platyrhynchos) származó, őt helyről gyűjtött székletmintát (n = 215) vizsgáltunk, melyeket az őszi vonulás idején a Tisza és Balaton környékén gyűjtöttünk. A minták feldolgozása során a sértetlen propagulumokat kiválogattuk és standard körülmények között teszteltük életképességüket. A különböző lelőhelyeken előkerült növények fajkompozícióját PERMANOVA-val és más többváltozós módszerekkel hasonlítottuk össze.
 
 
3. A vízi rucaöröm (Salvinia natans) nevű harasztfaj összesen 381 makrospóráját 32 székletmintában találtuk meg, amelyek közül 16 életképesnek bizonyult. Munkánk az első terepi igazolása a vízipáfrányok madarak általi endozoochór terjesztésének. Összesen 21 további növényfaj szaporítóképletét is megtaláltuk, melyből 8 taxon életképesnek bizonyult. A székletmintákból összesen 13 szárazföldi fajt mutattunk ki; a legtöbb esetben mocsári és vízinövényeket, mint például a zsióka (Bolboschoenus maritimus) vagy a fésűs békaszőlő (Potamogeton pectinatus). A mintákban két, ültetett fajt is találtunk: a közönséges fügét (Ficus carica) és a nyugati ostorfát (Celtis occidentalis). A terjesztett növényi taxonok összetétele jelentős térbeli változatosságot mutatott. Kevés eltérést találtunk az 1 km-en belül gyűjtött minták esetében. Viszont nagy különbség volt megfigyelhető a két vizsgált régió (Balaton, Tisza) között; így egyúttal dokumentáltuk egy vándorló vízimadárfaj endozoochór módon terjesztett növényi taxonok térbeli variablitását is.

4. Szintézis. Kimutattuk egy vándorló vízimadár által terjesztett növényfajok térbeli variabilitását. Elsőként bizonyítottuk terepi körülmények között a páfrányok madarak általi endozoochór terjesztését. Munkánk során nyolc olyan növényfajt találtunk, amelyek tőkés récék általi terjesztése nem volt ismert. Kutatásunk rámutat további hasonló kísérletek szükségességére, annak érdekében, hogy megértsük, mely növények képesek a vándorló madarak által terjedni.

 Abstract

1. Modern literature on plant dispersal by birds focuses mainly on the importance of frugivory and scatter-hoarding, yet recent studies show that endozoochory by migratory waterbirds is an important mechanism of long-distance dispersal for a broad range of plants. Nevertheless, there is a lack of empirical field studies that identify the plants dispersed by waterbirds in a comprehensive manner. In particular, so far there are no detailed studies of the level of spatial variation in the plant taxa dispersed by a waterbird vector, and no clear demonstration that aquatic ferns can be dispersed by endozoochory. Consequently, we remain ignorant of the networks of dispersal interactions between granivorous waterbirds and plants.

2. Five sets of faecal samples (total n = 215) were collected from mallards Anas platyrhynchos on autumn migration in the Hevesi-holm and Balaton regions in Hungary, central Europe. Intact diaspores were extracted, identified and their germinability assessed under standard conditions. The plant communities recorded at different sites were compared with PERMANOVA and other multivariate methods.

3. Macrospores of the floating watermoss Salvinia natans were recorded in 32 samples, and a total of 16 macrospores germinated, providing the first field demonstration of endozoochory of ferns by birds. Of 21 angiosperm taxa recorded (of which 8 germinated), 13 were terrestrial species, although the most abundant taxa were aquatic species such as the alkali bulrush Bolboschoenus maritimus and the sago pondweed Potamogeton pectinatus. Two naturalized alien species, the common fig Ficus carica and the hackberry Celtis occidentalis were also recorded. Only four of the taxa had an endozoochory syndrome. The plant taxa dispersed varied at two different spatial scales, with minor but significant differences between samples from sites separated by less than 1 km, and major differences between the two regions separated by approximately 220 km.

4. Synthesis. This is a unique study of the spatial variation in plants dispersed by endozoochory by a migratory waterfowl species with a high taxonomic resolution, with the first demonstration of avian endozoochory of ferns. We recorded eight taxa not previously reported as dispersed by mallards, showing how more empirical studies are essential so we can understand which plants are dispersed by migratory birds. We found evidence that networks of interactions between granivorous waterbird vectors and dispersed plants vary spatially.

Hivatkozás
Lovas-Kiss Á., Vizi B., Vincze O., Molnár V. A., Green, A. J. (2018): Endozoochory of aquatic ferns and angiosperms by mallards in central Europe. – Journal of Ecology doi 10.1111/1365-2745.12913

2017. november 24., péntek

Amikor a Salvinia natans nem csak a rucáknak öröm - Elfogadta közlésre cikkünket a Journal of Ecology

Journal of Ecology című folyóirat elfogadta közlésre Lovas-Kiss Ádám tanítványom első szerzőségével készült, Endozoochory of aquatic ferns and angiosperms by mallards in central Europe című cikkünket. A közleményben a leggyakoribb hazai réceféle általi endozoochór növényi propagulumterjesztést vizsgáltuk. 

Munkánk bemutatja, hogy a vándorló vízimadár vektorok és a terjesztett növények közötti kölcsönhatások hálózata térben változatosságot mutat. Harasztok madarak általi endozoochór terjesztését első ízben mutattuk ki. A kimutatott 22 taxon közül nyolc esetében eddig nem mutatták ki, hogy tőkésrécék terjesztenék. Ez arra utal hogy további hasonló kísérletek szükségesek, hogy megértsük, mely növények képesek a vándorló madarak által terjedni.

Ádám ezzel nagy lépést tett előre afelé, hogy jövőre megvédhesse doktori (PhD) értekezését. Gratulálok és büszke vagyok! 
A munkában (az ürülékminták előkészítésében, a propagulumok válogatásában és életképességük vizsgálatában) jelentős részt vállalt Vizi Balázs III. évf. biológia  BSc hallgató, aki az intézményi Tudományos Diáköri Konferencián, a Biológia szekcióban a témából készült dolgozatával tegnap megosztott II. helyezést ért el, amihez szintén gratulálok! 
Ezúton szeretném még megköszönni a cikk további társszerzőinek közreműködésüket; Vincze Orsolyának az adatelemzésben végzett munkáját és Andy J. Green-nek a koncepció megalkotásában, az eredmények interpretálásában és a közlemény megírása során végzett munkáját.

Amint a közlemény megjelenik arról a blogon is beszámolok, egyúttal  az anyag elérhetőségét is közzéteszem.

Magyar nyelvű összefoglaló
1. A madarak fontos szerepet töltenek be a növények terjesztésében, és bár a recens irodalom elsősorban főleg a gyümölcsevő fajokra koncentrál, a legutóbbi tanulmányok rámutattak a vándorló vízimadarak jelentőségére a növények hosszútávú endozoochór terjedésében. Mindazonáltal kevés kísérletes terepi vizsgálatot folytattak a témakörben, amelyek révén azonosítani lehet a vízimadarak által terjesztett fajokat. Így többek között arra sem volt egyértelmű bizonyíték, hogy vízipáfrányok is képesek endozoochoór módon terjedni vízimadarak révén.
2. Munkánk során tőkés récéktől (Anas platyrhynchos) származó, őt helyről gyűjtött székletmintát (n = 215) vizsgáltunk, melyeket az őszi vonulás idején a Tisza és Balaton környékén gyűjtöttünk. A minták feldolgozása során a sértetlen propagulumokat kiválogattuk és standard körülmények között teszteltük életképességüket. A különböző lelőhelyeken előkerült növények fajkompozícióját PERMANOVA-val és más többváltozós módszerekkel hasonlítottuk össze.
3. A vízi rucaöröm (Salvinia natans) nevű harasztfaj összesen 381 makrospóráját 32 székletmintában találtuk meg, amelyek közül 16 életképesnek bizonyult. Munkánk az első terepi igazolása a vízipáfrányok madarak általi endozoochór terjesztésének. Összesen 21 további növényfaj szaporítóképletét is megtaláltuk, melyből 8 taxon életképesnek bizonyult. A székletmintákból összesen 13 szárazföldi fajt mutattunk ki; a legtöbb esetben mocsári és vízinövényeket, mint például a zsióka (Bolboschoenus maritimus) vagy a fésűs békaszőlő (Potamogeton pectinatus). A mintákban két, ültetett fajt is találtunk: a közönséges fügét (Ficus carica) és a nyugati ostorfát (Celtis occidentalis). A terjesztett növényi taxonok összetétele jelentős térbeli változatosságot mutatott. Kevés eltérést találtunk az 1 km-en belül gyűjtött minták esetében. Viszont nagy különbség volt megfigyelhető a két vizsgált régió (Balaton, Tisza) között; így egyúttal dokumentáltuk egy vándorló vízimadárfaj által endozoochór módon terjesztett növényi taxonok térbeli variablitását is.
4. Szintézis. Kimutattuk egy vándorló vízimadár által terjesztett növényfajok térbeli variabilitását. Elsőként bizonyítottuk terepi körülmények között a páfrányok madarak általi endozoochór terjesztését. Munkánk során nyolc olyan növényfajt találtunk, amelyek tőkés récék általi terjesztése nem volt ismert. Kutatásunk rámutat további hasonló kísérletek szükségességére, annak érdekében, hogy megértsük, mely növények képesek a vándorló madarak által terjedni.

Hivatkozás
Lovas-Kiss Á., Vizi B., Vincze O., Molnár V. A. & Green A. J. (accepted for publication): Endozoochory of aquatic ferns and angiosperms by mallards in central Europe. – Journal of Ecology  (coming soon)