Egy nagy tudós dolgozószobája II.

2015-ben jelent meg a Kitaibel - egy magyar tudós élete című könyvem. A kötet borítóját a főszereplő elképzelt dolgozószobája díszíti. A rendelkezésre álló információk alapján megpróbáltram elképzelni, hogy milyen lehetett a jeles magyar botanikus szobája:

 

A színes megjelenítést (akvarell technikával) Heinczné Rási Katalin végezte. Ezúton is köszönet érte!

Ezt követően a kép némi digitális utómunkán esett át:

 

 

Emlékezés Felföldy Lajosra

Megjelent a tavaly elhunyt Felföldy Lajos életét és tevékenységét felidéző közleményünk a Kitaibelia című botanika-természetvédelmi folyóirat 22. évfolyam 1. számában. Az írásban az életrajzi adatok és a tudományos munkásság főbb állomásai és eredményei mellett igyekeztünk felidézni  Lajos bácsi feledhetetlenül eredeti, lázadó, életigenlő és iskolateremtő személyiségét is.

A megemlékezés letölthető innen.

Összefoglalás – Felföldy Lajos (1920–2016) magyar botanika és hidrobiológia egyik legsokoldalúbb és legeredetibb egyénisége volt. Pályáját Soó Rezső irányításával kezdte, 1938 és 1946 között aktívan részt vett a debreceni és 1941–1942 között a kolozsvári Tudományegyetem Növénytani Tanszékén folyó geobotanikai kutatásokban. Számos tudományterületen maradandót alkotott. A légszennyezésnek az epifiton zuzmókra gyakorolt hatását vizsgáló kutatásai (1942) világviszonylatban is az elsők közé tartoznak. A Raunkiaer-féle növényi életforma-rendszeren belül elkülönítette a kétévesek (Hemitherophyta) életforma-típusát az egyévesekétől (1942). Úttörő szerepet játszott Magyarországon a vadon élő növényfajok citológiai (kariológiai) vizsgálatában (1947–1949). Foglalkozott növényélettannal (1951–1959), vizekben folyó primer produkcióval és algatenyésztéssel (1958–1960). 1972-ban életre hívta és 1990-ig szerkesztette a Vízügyi Hidrobiológia sorozatot. Megalapozta a magyarországi vízminőség-védelmet, amely a mai napig meghatározza a magyar hidrobiológusok szemléletét. 14 és 89 éves kora között legalább tízezer herbáriumi lapot gyűjtött. Nyugdíjba vonulása után a MTM Növénytár és az ELTE Füvészkert herbáriumi anyagának rendezésével, revíziójával foglalkozott, aktívan részt vett az Új Magyar Füvészkönyv elkészítésének munkálataiban. Munkáira egyszerre jellemző a természet iránti mély tisztelet, az elméleti megalapozottság és a gyakorlatiasság.

Abstract – Lajos Felföldy (1920–2016) was one of the most versatile and open-minded Hungarian biologists. He began his scientific career as a student of Prof. Rezső Soó. Between 1938 and 1946 he participated in geobotanical studies in University of Debrecen and Kolozsvár (Cluj-Napoca, Romania). He contributed with important achievements to the development of several biological disciplines. His pioneering study on the effects of air pollution on epiphytic lichens (1942) was among the firsts in the world. He described Hemitherophyte life-form as a discrete unit within Raunkiaer's plant life-form system (1942). He was a pioneer in the cytological (caryological) study of wild vascular plant species in Hungary (1947–1949). His results regarding to primary production of freshwater algae and algal culture (1958–1960) were in leading edge. In 1972 he founded and until 1990 edited the Hungarian series entitled ‘Vízűgyi Hidrobiológia’. Books of this series aimed to publish identification keys of freshwater taxa. These books were proved to be decisive and useful tools for Hungarian hydrobiologists in biological classification of brooks, streams, rivers and different types of stagnant waters. Between 1934 and 2009 he collected more than ten thousand herbarium sheets. After his retirement, he dealt with the revision of the herbarium material of Department of Botany in Hungarian Natural History Museum and Botanical Garden of Eötvös University (Budapest). He participated in the preparation of the New Hungarian Herbal. His scientific work was characterised by deep humility for nature, which was founded on strong theoretical and practical background.

Hivatkozás:

Molnár V. A., Csányi B., Vidéki R., Bauer N., Dolánszky F., Papp V. G., Nótári K., Buczkó K., Gulyás P. & Virók V. (2017): Felföldy Lajos (1920–2016) / Lajos Felföldy: a prominent Hungarian botanist and hydrobiologist. – Kitaibelia 22(1): 3–25.

Felföldy Lajos (1920–2016)

96 éves korában elhunyt Felföldy Lajos, a 20. századi magyar botanika és hidrobiológia kiemelkedő jelentőségű alakja. Szakmai életútjának részletes méltatása terveink szerint a Kitaibelia folyóirat jövő évi első számában (Felföldy Lajos emlékszám) fog megjelenni. Jelen bejegyzésben igyekszem röviden felvázolni életét és felelevenítem néhány Vele kapcsolatos emlékemet.

Móron született 1920-ban. A természet gyermekkorától érdekelte, korán kezdett rovarokat és növényeket gyűjteni, de egyetemi tanulmányainak kezdetén még zoológusnak készült. Végül a debreceni Tudományegyetem Növénytani Tanszéken kezdett önálló kutatásokat, a Nagyerdő fatörzsein és ágain élő zuzmó- és mohaközösségeket vizsgálta (Felföldy 1941). A városi levegő hatása az epiphyton-zuzmóvegetációra Debrecenben című cikke (Felföldy 1942a) a világon másodikként dokumentálta a légszennyezésnek a zuzmókra gyakorolt hatását. Ezekben a korai években gyomnövény-közösségek 'szociológiai' vizsgálatával is foglalkozott (Felföldy 1942b, 1947a, 1947b). A második bécsi döntés után követte Soó Rezsőt a kolozsvári Tudományegyetemre és ott is szerzett doktori fokozatot. (Fél évvel doktorátusának megszerzése után Soó (1943: 140.) „legtehetségesebb, legambiciózusabb és saját dolgozataiban legeredetibb tanítványaim egyike”-ként jellemezte).

Debrecenbe történt – a történelem alakulása által előidézett – kényszerű visszatérését követően jelentette meg a Növényszociológia című tankönyvet (ez a mű részben Soó előadásain alapul és kiadása tulajdonképpen a tanítvány és mester között kialakult kisebb konfliktusnak köszönhető).

Magyarországra történt visszatérését követően az akadémia tihanyi biológiai kutatóintézetében (a „csiborpatkolóban”) dolgozott. A Tihanyi-félszigeten és a Balaton-felvidéken foglalkozott vegetáció-tanulmányokkal (Felföldy 1943, Kovács & Felföldy 1958, 1960), és bryológiával (Felföldy & Iharos 1947, Felföldy & Tóth 1956, Boros et al. 1958) is, de érdeklődése egyre inkább növényélettani témák (vízforgalom, szárazságtűrés, fotoszintézis, növényi produkció, cellulózbontás, növényi kataláz) irányába fordult (Felföldy 1952, 1956a, 1956b, 1960a, 1960b, Felföldy et al. 1956, Tóth & Felföldy 1954).

Ekkortájt foglalkozott kariológiával is (Felföldy 1947b, 1947c, Felföldy & Felföldy 1950), éppen akkoriban amikor hazánkban a liszenkoizmusnak megfelelően tagadták a kromoszómák és a gének létezését, azokat a nyugati reakcionista tudomány alaptalan dogmáinak beállítva. Lajos bácsi jóízűen mesélte, hogy budapesti „látogatói” is voltak Tihanyban, akik felhívták a figyelmét, hogy jobban tenné, ha nem a nem létező kromoszómákat számolgatná, hanem inkább ivartalan hibridek előállításán fáradozna. (Az „elvtársakat” nem zavarta az éleslátásban az, hogy a kromoszómák mikroszkópban láthatók voltak hiszen Liszenkó akadémikus írásai világosan leírták, hogy nem léteznek. Ennél sokkal fontosabb volt a növényi vegetatív hibridek előállítása, ami senkinek nem sikerült, de Micsurin tanaiból tudták, hogy azoknak „létezniük kell…”).

A tihanyi években munkatársaival többek között kidolgozta egysejtű algák tömeges és axénikus termesztésének technológiáját (F. Kalkó & Felföldy 1959, Felföldy 1962a, 1962b, 1964, Felföldy et al. 1964, Felföldy & Uherkovich 1965). Ezután a VITUKI-hoz (Vízügyi Tudományos Kutatóintézet) került. Saját elmondása alapján akkoriban a hidrobiológiának átfogó, magyar nyelvű forrása nem volt, ezért a nemzetközi szakirodalomban történt elmélyülést követően megírta a tudományterület mai napig is alapvető, A vizek környezettana címet viselő magyar nyelvű könyvét (Felföldy 1981). Emellett életre hívta és szerkesztette a Vízügyi Hidrobiológia sorozatot és ebben megírta a hazai cianobaktériumok, a zöldalgák Desmidiales rendje és a zöldalgák Phytomonadina csoportja valamint a hínárnövények határozóit (Felföldy 1972, 1981, 1985, 1990). Szakmai igényességét és esztétikai érzéket egyaránt jól illusztrálják ezek a kötetek, amelyekről kevesen tudják, hogy azoknak nyomdakész kéziratait önmaga állította elő mechanikus írógéppel (!).

Nyugdíjba vonulása után visszatért a botanikához, herbarizált és bejárt a Növénytár Herbarium Carpato-Pannonicum gyűjteményébe és az anyagot revideálta és vármegyék szerint rendezte. Munkáját később az ELTE Füvészkertjének herbáriumában folytatta.

1995 táján, a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában ismerkedtem meg Vele. Az ezt követő években néhányszor volt szerencsém eljutni Vele terepre. Különösen emlékezetesek számomra a soproni, bátorligeti és nyirádi terepi sásismereti kurzusok (ezzel kapcsolatban lásd még: a Sás-határozó címet viselő Kitaibelia-számot) valamint a Bodrogközben eltöltött napok. Ezeken a kirándulásokon tucatnyi (akkoriban) fiatal botanikus csüngött Lajos bácsi szavain, esténként pedig – nem ritkán vörösbor mellett – hallottunk Tőle kalandos életútjáról, a régi debreceni és tihanyi évekről, különösen Soó Rezsőhöz fűződő kapcsolatáról. E történetek közül nem egy megjelent (Felföldy 2000), és a világhálón is olvasható (különösen ajánlom a 76. oldaltól kezdődő részeket). (Megjegyzem: Lajos bácsi olyan hatással volt ránk, hogy az Általa annyira kedvelt, de a mi nemzedékünk által már alig ismert Paskievics-tarokk szabályait is megtanultuk. Ennek köszönhetően volt szerencsém tarokkozni is Lajos bácsival. Majdnem el is fogta egy XXI-esemet…)

Legendásan öntörvényű ember volt, nehezen lehetett rávenni, hogy hivatalos tudományos (akadémiai) eseményeken részt vegyen, de arra például könnyen ráállt, hogy közös kirándulást tegyünk a Szigetközbe és próbáljuk megtalálni a kúszó zellert. Amikor 1998-ban megtaláltuk a magyar látonyát és ezt elmondtuk Neki, hamarosan megérkezett Debrecenbe, és Vidéki Róberttel kalauzoltuk a pocsaji lelőhelyre. Szerencsére Robi akkor néhány örökbecsű képet is készített Róla, amelyek közül egyet itt közreadok. E képen is látható Lajos bácsi arcán az az őszinte öröm és lelkesedés, amellyel a növények és a herbáriumi gyűjtés eltöltötték.

Felföldy Lajos 1998-ban Pocsajon, az „újrafelfedezett”  magyar látonya lelőhelyén (Vidéki Róbert felvétele)

Egyéniségének legjellegzetesebb vonásaiként - szakmai sokoldalúsága, eredetisége és kreativitása mellett -, karakán, szókimondó karakterére és a magyar szakmai nyelv iránt érzett harcos kiállására emlékszem leginkább.

Ui. jelen bejegyzés megírását jelentős mértékben inspirálta az egyik Tőle kapott levél búcsúzása:

  

Idézett irodalom

Boros Á. – Felföldy L. – Vajda L. (1958): A Tihanyi-félsziget mohaflórája. – Annales Instituti Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum 25: 293-302.

Dévai I. – Felföldy L. – Wittner I. – Plósz S. (1988): Detection of phosphine: new aspects of the phosphorus cycle in the hydrosphere. – Nature 333: 343–345.

F. Kalkó Zs. - Felföldy L. (1959): Notes on the method for preparing bacteria-free cultures of green algae by ultra-violet irradiation. – Annales Instituti Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum 26: 343-347.

Felföldy L. (1941): A debreceni Nagyerdő epiphyta vegetációja. – Acta Geobotanica Hungarica 4(1): 35-73.

Felföldy L. (1942a): A városi levegő hatása az epiphyton-zuzmóvegetációra Debrecenben . – Acta Geobotanica Hungarica 4(2): 332-349. +1 tábla.

Felföldy L. (1942b): Szociológiai vizsgálatok a pannóniai flóraterület gyomvegetációján. – Acta Geobotanica Hungarica 5: 87–140.

Felföldy L. (1943): Vegetáció tanulmányok a Tihanyi félsziget északi partvonalán. – A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái 15: 42-74.Felföldy L. (1947a): Növényszociológiai és oikológiai vizsgálatok nyírségi akácosban. – Étude phytosociologique et écologique d’une forêt de robiniers dans les environs de Nyírség, en Hongrie. – Erdészeti kísérletek 47(1–4): 59-86.

Felföldy L. (1947b): Soziologisch-cytogeographische Untersuchungen über die pannonische Ruderalvegetation. Archiva Biologica Hungarica – Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái 17: 104-130.

Felföldy L. (1947c): Néhány hazai fűfajta természetes polyploid alakja. – Kisérletügyi közlemények 47–49(1): 11-16.

Felföldy L. (1952): Kísérleti eredmények a növények szárazságtűrésével kapcsolatban A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai és Agrártudományi Osztályának közleményei 3(3-4): 463-474.

Felföldy L. (1956a): Összefüggés a növények vízforgalom típusa és gázcserenyílásaik mozgásának napi ritmusa közt. – Annales Instituti Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum 24: 289-295.

Felföldy L. (1956b): Összehasonlító élettani kísérletek növények transpirációja és vízmegtartó képessége közt. – Botanikai közlemények 46(3-4): 179-187.

Felföldy L. (1960a): Apparent photosynthesis of Potamogeton perfoliatus L. in different depths of Lake Balaton. – Annales Instituti Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum 27: 201-208.

Felföldy L. (1960b): Comparative studies on photosynthesis in different Scenedesmus strains. – Acta botanica Hungarica 6(1-2): 1-13.

Felföldy L. (1962): Further experiments with algal cultures for determining some properties of water of Lake Balaton. – Annales Instituti Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum 29: 85-93.

Felföldy L. (1964): Experiments to select strains for algal mass culture. – Annales Instituti Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum 31: 177-184.

Felföldy L. (1972): A kékalgák (Cyanophyta) kishatározója. – Felföldy L. (ed.): Vízügyi Hidrobiológia 1. VIZDOK, Budapest, 256 pp.

Felföldy L. (1981). A vizek környezettana. Mezőgazdasági Kiadó.

Felföldy L. (1985): A zöldalgák Phytomonadina csoportjának kishatározója. – In: Felföldy L. (ed.): Vízügyi Hidrobiológia 14, VIZDOK, Budapest, 162 pp.

Felföldy L. (1990): Hínárhatározó. – Felföldy L. (ed.): Vízügyi Hidrobiológia 14. VIZDOK, Budapest, 144 pp.

Felföldy L. – Iharos A. (1947): A mohaszövetkezetek és a Tardigrada-fauna közti összefüggés a Tihanyi-félsziget északi partvonalán – Borbásia 7(1-10): 31–38.

Felföldy L. – Petricskó M. - F. Kalkó Zs. (1956): Az anyagcsere szerepe a napraforgó sziklevél vízforgalmának kialakításában. – Annales Instituti Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum 24: 323-333.

Felföldy L. – Szabó E. - Tóth L. (1964): Kétköbméteres algatermesztő berendezés Tihanyban –. – Annales Instituti Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum 31: 185-222.

Felföldy L. – Tóth L. (1956): Fontinalis antipyretica és F. hypnoides a Balatonban. – Annales Instituti Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum 24: 335–344.

Felföldy L. – Uherkovich G. (1965): Cultivation of the green algal strain 5618. Scenedesmus obtusiusculus in artificial sea water. – Annales Instituti Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum 32: 255-264. +1 tábla.

Felföldy L. J. M. & Felföldy M. M. (1950): Comparative study on the physiology of natural polyploids. I. The influence of various hydrogen ionconcentrations upon the growth and productivity of Puccinellia distans 2n–42, and P. limosa 2n–28. – Annales Instituti Biologiae Pervestigandae Hungarici 19: 123-133.

Kovács M. – Felföldy L. (1958): Vegetáció-tanulmányok az aszófői Séd mentén.. – Annales Instituti Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum 1958. 25: 137-163.

Kovács M. & Felföldy L. (1960): Vegetáció-tanulmányok a Pécsely-patak mentén. – Annales Instituti Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum 27: 75-83.

Soó R. (1943): Megjegyzések Felföldy L. Növényszociológiájához. – Scripta Botanica Musei Transsilvanici 2: 138–140.

Tóth L. & Felföldy L. (1954): Ozmotikus érték meghatározása új plazmometrikus módszerrel. – Annales Instituti Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum 23: 199-207.

KITAIBEL – Egy magyar tudós élete

Megjelent a Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszék kiadásában, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával a Kitaibel – Egy magyar tudós élete című könyvem.

A kötet teljességre törekvően igyekszik bemutatni az egyik legsokoldalúbb és legnagyobb magyar természettudós életét. Életrajza mellett a legkülönbözőbb tudományterületek (növény-, állat- és ásványtan, kémia, geofizika, néprajz) terén elért eredményeinek bemutatása, valamint korának, kortársainak, fő művének ismertetése is megtalálható a kötetben, amelyet színes térképek, fényképek és korabeli dokumentumok reprodukciói illusztrálnak.

A kiadvány könyvesbolti forgalomba nem kerül.

4500 Ft-os áron megvásárolható lesz a Budapesten 2016. február 12–14. között rendezendő XI. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében című konferencián.

Ezen kívül két úton lehet hozzájutni:

1.) Személyes átvétel Debrecenben (munkaidőben a Debreceni Egyetem ÉTK 1.509 szoba).

2.) Postai úton történő kézbesítéssel (az ár csomagolási és postaköltséggel együtt 5800 Ft.)

Megrendelés és további információ:

 

A kötet angol és német nyelvű összefoglalója letölthető innen ill. innen.

Végül kedvcsinálónak néhány oldalpár:

 

 

  

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

Előadás Soó Rezsőről a Debreceni Egyetem Professzori Klubjában

A Debreceni Egyetem centenáriumi ünnepségei keretében 2012. november 7-én az Egyetem legjelentősebb iskolateremtő professzorairól hangzottak el előadások a DE Professzori Klubban. Ennek keretében A legfiatalabb professzor, 'Orchidea-pápa' és 'Fitocézár' címmel tartottam előadást, amelyet ma találtam meg a neten. Az előadás 2 óra 32 perc 50 másodpercnél kezdődik és megtekinthető itt. 

Emberek, folyóiratok és esztendők: a 20 éves Kanitzia és a 70 éves Kovács J. Attila köszöntése

Megjelent a Kanitzia 2014-es kötetének 9–15. oldalain. 

“A magyar botanikának mindig, de most különösen nagyon érzett betegsége a közlési tér hiánya…” – olvasható az 1938-ban megindult és sajnálatosan rövid életű Borbásia című növénytani folyóirat első számában. Hasonló helyzettel találta szembe magát az 1990-es években megélénkülő hazai flóra- és vegetációkutatás és ez a helyzet az ezredforduló környékén rövid idő alatt négy botanikai folyóirat létrejöttét eredményezte Magyarországon. A sort 1992-ben a Kanitzia nyitotta meg, majd 1995-ben következett a Tilia, 1996-ban a Kitaibelia és 2003-ban az azóta sajnos megszűnt Flora Pannonica.

A korszak úttörő folyóiratának tekinthető Kanitzia 20. kötetének megjelenése éppen egybeesik az alapító-szerkesztő Kovács J. Attila 70. életévével. Ez az írás e kettős ’jubileum’ okán született.

A Kanitzia folyóirat ugyanannak a szép hagyománynak köszönheti a címét, mint a hajdani Borbásia: ezzel is példaadó elődök emléke előtt tiszteleg az utókor. Szeretném hinni, hogy az elődök tisztelete nem múlik el azzal a napjainkban tapasztalható tendenciával, hogy a folyóiratok címei egyre inkább azt a tudományterületet igyekeznek lehatárolni (mégpedig angol nyelven és röviden), amelynek fórumai kívánnak lenni. Éppen azért, mert a folyóiratok címeiben egyre kevésbé divatos az eponimia, érdemes áttekinteni a botanikusok neveit viselő periodikákat (1. táblázat).

1. táblázat. Botanikusok neveit viselő egykori és mai folyóiratok és sorozatok

Folyóirat	Botanikus	Ország	Megjelenik	IF2012
Adansonia	Michel Adanson (1727–1806)	FR	1978–	0,639
Blumea	Karl Ludwig von Blume (1796–1862	NL	1934–	0,266
Bocconea	Paolo Silvio Boccone (1633–1704)	IT	1991–	–
Borbásia	Borbás Vince (1844–1905)	HU	1938–1949	Megszűnt
Borbásia Nova	Borbás Vince (1844–1905)	HU	1940–1944	Megszűnt
Bradleya	Richard Bradley (1688–1732)	GB	1983–	0,161
Brittonia	Nathaniel Lord Britton (1859–1934)	US	1931–	1,04
Candollea	Augustin Pyramus de Candolle (1778–1841)	CH	1946–	0,37
Davidsonia	John Davidson (1878–1870)	CA	1970–1981, 2002–	–
Englera	Heinrich Gustav Adolf Engler (1844–1930)	DE	1979–	–
Gorteria	David de Gorter (1717–1783) & Johannes de Gorter	NL	1961–	0,133
Haseltonia	Scott E. Haselton (1895–1991)	US	1995–	0,222
Herzogia	Carl Julius Herzog (1880–1961)	DE	1988–	0,366
Hedwigia	Johann Hedwig (1730–1799)	DE	1858–1922	Megszűnt
Nova Hedwigia	Johann Hedwig (1730–1799)	DE	1917–	0,809
Kanitzia	Kanitz Ágost (1843–1896)	HU	1992–	–
Kitaibelia	Kitaibel Pál (1757–1817)	HU	1996–	–
Preslia	Jan Svatopluk Presl (1791–1849) & Karel Bořivoj Presl (1794–1852	CZ	1929–	2,833
Thaiszia	Thaisz Lajos (1867–1937)	SK	1991–	–
Watsonia*	Hewet Cottrell Watson (1804–1881)	GB	1948–2010*	–
Webbia	Philip Barker Webb (1793–1854)	IT	1946–	–
Willdenowia	Carl Ludwig Willdenow (1765–1812)	DE	1953–	0,328
Wulfenia	Ranc Xaver von Wulfen (1728–1805)	AT	1994–	0,467

 * folytatása: New Journal of Botany

A Kanitzia címét Kanitz Ágost (Lugos, 1843. április 25. – Kolozsvár, 1896. július 13.), a Kolozsvári Tudományegyetem első botanika professzora, az első magyar nyelvű botanikai szaklap alapítója és szerkesztője után kapta. A lap küldetését és szellemiségét már a címe is sejteti, de azt természetesen alapvetően meghatározza az alapító-szerkesztő identitása; azaz hűsége Erdélyhez és újabb keletű kötődése a nyugat-magyarországi határvidékhez. Mindezt jól tükrözik a Kanitzia első 19 kötetében megjelent 144 közlemény (nem számítva a könyvismertetéseket és korrekciókat) elemzése, amelyek közül 29 cikk (20%) Erdély és Románia flórájával, vegetációjával és kutatóival foglalkozik, 27 cikk (19%) pedig a Nyugat-Dunántúl növényvilágához kapcsolódik. 1994 óta a folyóirat minden száma egy magyar botanikus előtt tiszteleg (2. táblázat), közülük hatan (Kanitz Ágos, Nyárády Erazmus Gyula, Soó Rezső, Csűrös-Káptalan Margit, Csűrös István és Gergely János) a jelenlegi Románia területén születtek. De joggal számítjuk Erdélyhez kötődőnek a nyíregyházi születésű Simonkai Lajost az ’Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata’ című halhatatlan műve (Budapest, 1887) okán. Az ipolylitkei származású, de élete utolsó időszakában kolozsvári professzor Borbás Vince különleges helyet foglal el ebben a névsorban, hiszen a 2. és a 13. kötet is neki állít emléket. De erre rá is szolgált termékeny életének olyan műveivel, mint a ’Jelentés a Bánság területén végzett növénytani kutatásokról’ (Budapest, 1874) vagy a ’Temesmegye vegetációja’ (Temesvár, 1884), illetve a ’Vasvármegye növényföldrajza és flórája’ (Szombathely, 1888). A Kanitzia mostani kötete pedig Kovács J. Attila, a magyarországi és erdélyi botanika jelentős kutatója előtt tiszteleg.

2. táblázat. A Kanitzia 2012-ig megjelent köteteinek áttekintése

Kötet	Év (Megjelenés éve)	Cikkek száma	Szerzők száma	In memoriam
1	1992	1	2	–
2	1994	5	3	Borbás Vince
3	1995	9	10	Kaán Károly
4	1996 (1998)	5	6	Kanitz Ágost
5	1997 (1999)	3	3	Zólyomi Bálint
6	1998 (1999)	7	10	Anton Kerner
7	1999 (2000)	9	12	Ujhelyi József
8	2000 (2001)	7	11	Horváth Ernő
9	2001	10	12	Nyárády Erazmus Gyula
10	2002	10	13	Csapody István
11	2003	10	14	Soó Rezső
12	2004	7	7	Csűrös-Káptalan Margit
13	2005	9	14	Borbás Vince
14	2006	9	12	Seregélyes Tibor
15	2007	6	7	Károlyi Árpád
16	2008–2009 (2009)	9	14	Csűrös István
17	2010 (2011)	10	13	Simonkai Lajos
18	2011 (2012)	8	7	Priszter Szaniszló
19	2012 (2013)	10	19	Gergely János

A Kanitzia-nak eddigi 19 kötete összesen közel 3800 oldalt tesz ki, és hasábjain eddig 129 szerző publikált. A lap dinamikus fejlődését jól illusztrálja a publikált kötetek kumulatív oldalszámának és a megjelent cikkek számának töretlen emelkedése (1. ábra).

A Kanitzia az elmúlt két évtizedben kétségkívül fontos szerepet játszott a Magyarország növényvilágáról gyűjtött ismeretek közreadásában, de fontos irodalmi forrásává vált Erdély és Románia flóra- és vegetációkutatóinak is. Az utóbbi években érzékelhető a folyóirat egyre ’nemzetközibbé’ válása, nemcsak a külhoni szerzők és az angol nyelvű közlemények számának növekedésével, hanem távoli országokból érkezett cikkek megjelenésével is. A folyóirat tehát megjelent a nemzetközi térszínen, amit jelez, hogy a Google Scholar 2014. januárjában 18 cikkére összesen 64 idézetet talált. Ezeket a jó értelemben vett ’globalizációs’ folyamatokat nyilván tovább fogja erősíteni az az örvendetes tény, hogy a Kanitzia minden eddig megjelent száma teljes terjedelmében immáron szabadon elérhető a világhálón a következő helyen: http://ttk.nyme.hu/blgi/kanitzia/Lapok

1. ábra. A Kanitzia köteteinek összesített oldalszámának
és a megjelent cikkek számának alakulása 1992 és 2011 között

A Kanitzia folyóirat életre hívása Kovács J. Attila eddigi botanikai munkásságának egyik meghatározó eredményét jelenti; nemcsak azért, mert immáron két évtizede lehetőséget biztosít a magyar és külhoni kutatók eredményeinek publikálásához, hanem azért is mert ő maga nem kevesebb, mint 45 Kanitzia cikkel gazdagította ismereteinket. E cikkek sokrétű érdeklődésről és intenzív kutatómunkáról tanúskodnak, hiszen a Nyugat-Dunántúl [1–4, 11–12, 14, 23–24, 31, 41, 43], a Dunántúli középhegység [5–9, 13, 17–19, 22, 36] és Erdély [21, 26, 28, 32, 35, 38, 40, 42, 45] flórájának és vegetációjának ismeretéhez, a botanikai-természetvédelmi ismeretterjesztéshez [10], egyes fajok (főként pázsitfüvek) anatómiai-morfológiai viszonyaihoz [15–16, 30, 34, 37] szolgáltatnak adatokat, valamint méltóképpen emlékeznek meg nagy elődökről [20, 25, 27, 29, 33, 39, 44].

Tisztelt Tanár Úr, Kedves Attila! Ezúton kívánunk a folytatáshoz jó egészséget és töretlen alkotókedvet, s még legalább annyi KJA-cikket, mint amennyi a Kanitzia hasábjain eddig megjelent!

Irodalom

[1]          Kovács J. A. & Takács B. (1992): A bozsoki Zsidó-rét növényzete és botanikai értékei. – Kanitzia 1: 7–50.

[2]          Kovács J. A. & Takács B. (1994): A cáki gesztenyés oldal edényes flórája és növényzete. – Kanitzia 2: 9-42.

[3]          Kovács J. A. & Takács B. (1994): A nárai „Zsidu-rét” botanikai értékei. – Kanitzia 2:  43-64.

[4]          Kovács J. A. (1994): Outline for a synopsis of plant communities in Vas county (Hungary). – Kanitzia 2: 79-113.

[5]          Kovács J. A. & Takács B. (1995): A Balaton-vidék bazaltvulkáni növényzetének sajátosságairól. – Kanitzia 3: 51-96.

[6]          Kovács J. A. – Takács B. (1995):A Sümeg-Tapolcai hát és a Déli-Bakony néhány dolomitos felszínének botanikai értékei. – Kanitzia 3: 97-124.

[7]          Kovács J. A., Takács B. & Takács G. (1995): Egyes Ophrys előforduláok a Balaton-felvidéken. – Kanitzia 3: 137-142.

[8]          Takács B. & Kovács J. A. (1995): A Tar-hegy botanikai értékei . – Kanitzia 3: 143-158.

[9]          Kovács J. A. (1995): Védett növények listája a tervezett Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén. – Kanitzia 3: 159-166.

[10]      Kovács J. A. & Simon K. (1996): Védett növények szemléltető gyűjteménye. – Kanitzia 4: 7-160.

[11]      Kovács J. A. (1997): A Csödei-erdő és környékének florisztikai, cönológiai és természetvédelmi adottságai. – Kanitzia 5: 19-67.

[12]      Kovács J. A., Csanaki Sz., Miholics L. & Molnár Zs. (1998): Az Ablánc-völgy botanikai állapotfelmérése. – Kanitzia 6: 25-56.

[13]      Kovács J. A. (1998): A Vindornya-láp aktuális vegetációja és élőhelyrekonstrukciós vizsgálata. . – Kanitzia 6: 57-88.

[14]      Kovács J. A. & Takács B. (1998): Az alsószölnöki Rába-völgy botanikai értékei. – Kanitzia 6: 89-110.

[15]      Kovács J. A. (1999): Virágzatok tipológiájának aktuális kérdései a Poaceae családban. – Kanitzia 7: 75-89.

[16]      Kovács J. A. & Dani M. (1999): Festuca pratensis Huds. és F. arundinacea Schreb. populációk géntartalék és morfo-anatómiai vizsgálata. – Kanitzia 7: 91-116.

[17]      Kovács J. A. (1999):Adatok a Déli-Bakony flórájának ismeretéhez. – Kanitzia 7: 117-128.

[18]      Kovács J. A. (2000): Flóratérképezési vizsgálatok a Déli-Bakonyban. – Kanitzia 8: 19-37.

[19]      Kovács J. A. (2000): Dolomit-mészkő sziklagyepek és lejtősztyepek helyzetéről a Déli-Bakonyban. – Kanitzia 8: 39-52.

[20]      Kovács J. A. (2001): Nyárády Erazmus Gyula emlékezete (1881-1966). – Kanitzia 9: 7-40.

[21]      Kovács J. A. (2001): A gyepvegetáció sajátosságai Erdélyben. . – Kanitzia 7: 85-150.

[22]      Kovács J. A. (2001): Adatok a Déli-Bakony flórájának ismeretéhez 2. – Kanitzia 9: 181-210.

[23]      Kovács J. A. (2002): Az Őrségi Tájvédelmi Körzet rétvegetációja. – Kanitzia 10: 137-174.

[24]      Kovács J. A. (2002):Az Őrségi Tájvédelmi Körzet fontosabb botanikai szakirodalma. – Kanitzia 10: 227-232.

[25]      Kovács J. A. (2003): The centenary of Rezső Soó's borning (1903–1980). – Kanitzia 11: 15-29.

[26]      Kovács J. A. (2003): Meso-xerophilous grassland and fringe communities in the eastern part of the Transylvanian Basin. – Kanitzia 11: 97-126.

[27]      Kovács J. A. (2004): In memoriam Margit Csűrös-Káptalan (1921-1994) = Csűrös-Káptalan Margit emlékezete (1921-1994). – Kanitzia 12: 7-12.

[28]      Kovács J. A. (2004): Syntaxonomical checklist of the plant communities of Szeklerland (Eastern Transylvania). – Kanitzia 12: 75-149.

[29]      Kovács J. A. (2005): In memoriam Borbás Vince (1844-1905). – Kanitzia 13: 5-10.

[30]      Kovács J. A. & Dani M. (2005): Adatok a Peucedanum carvifolia Vill. populációk morfoanatómiai és cönológiai vizsgálatához. – Kanitzia 13: 109-124.

[31]      Kovács J. A. (2003): Délnyugat-Dunántúl flórája VIII. (Egyszikűek). Károlyi Árpád florisztikai cédulakatalógusa alapján. – Kanitzia 13: 125-275.

[32]      Kovács J. A. (2006): Distribution of invasive alien species stands in Eastern Transylvania. – Kanitzia 14: 109-136.

[33]      Kovács J. A. (2007): Száz éve született Károlyi Árpád (1907-1972). – Kanitzia 15: 7-18.

[34]      Dani M. & Kovács J. A. (2007): Levélanatómiai vizsgálatok Festuca pratensis Agg. közép-európai populációin. – Kanitzia 15: 35-46.

[35]      Kovács J. A. (2007): Data to the vegetation biology and coenological relations of Allium ursinum L. stands in Eastern Transsylvania. – Kanitzia 15: 63-76.

[36]      Kovács J. A. (2009): A Kis-Bakony hegy és környékének botanikai értékei. – Kanitzia 13: 59-92.

[37]      Dani M. & Kovács J. A. (2009): Levélanatómiai vizsgálatok Festuca altissima All. és Festuca drymeja Mert. & W. D. J. Koch populációkon. – Kanitzia 16: 133-145.

[38]      Kovács J. A. (2009): Xerothermic plant communities in the eastern part of the Transylvanian Basin (Szeklerland), Romania). – Kanitzia 16: 147-210.

[39]      Kovács J. A. (2010): Száz éve hunyt el Simonkai Lajos. – Kanitzia 17: 5-27.

[40]      Kovács J. A. (2010): European ash dominated forest community in the SE-part of the Transylvanian Plain (Poligonato latifolio-Fraxinetum excelsioris ass. nova). – Kanitzia 17: 179-194.

[41]      Kevey Balázs & Kovács J. A. (2010): A Mura-vidék gyertyános-tölgyesei (Veronico montanae-Carpinetum Kevey 2008). – Kanitzia 17: 195-221.

[42]      Kovács J. A. (2011): Vegetation ecology and coenological relations of Krascheninnikovia ceratoides stands in the Transylvanian Basin. – Kanitzia 18: 59-87.

[43]      Kevey Balázs & Kovács J. A. (2011): A Mura-vidék tölgy-kőris-szil ligetei (Carici brizoidis-Ulmetum Kevey 2008) . – Kanitzia 18: 195-238.

[44]      Kovács J. A. (2012): Gergely János erdélyi botanikus emlékezete. – Kanitzia 17: 7-22.

[45]      Kovács J. A. & Pálfalvi P. (2012): Adatok Székelyföld edényes flórájának és növényföldrajzának ismeretéhez 1.– Kanitzia 19: 115-178.