A bába és a kalács szavak összetétele; már a 16. században adatolható, tehát jóval megelőzi a nyelvújítást. A kalács utótag a szártalan bábakalács húsos, ehető virágzati vackára utal, amelyet korábban (ínség-)táplálékként is fogyasztottak. Vörös a bába előtagot az „öregasszony”, illetve a régi növénynevekben előforduló „boszorkány” jelentéskörével kapcsolja össze (lásd még: vasorrú bába). Régi, valószínűleg magyar keletkezésű növénynév. Diószegi és Fazekas 1807-ben a körfény nemzetségnevet javasolta, a bábakalács nevet pedig fajnévi elemként megtartotta; végül a régi elnevezés lett a nemzetség közkeletű magyar neve. (Vörös 2008: 68–69).
Irodalom
Vörös É. 2008: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. – Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézet, Debrecen. Elérhető: https://mek.oszk.hu/06400/06424/06424.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése