Kikről nevezték el a növényeket? 59. rész

Fittonia Coem. 1865 (Acanthaceae) – Elizabeth Fitton (1810–1834) és Sarah Mary Fitton (kb. 1796–1874): ír származású brit írónők és ismeretterjesztők. Conversations on Botany című, először 1817-ben megjelent könyvük párbeszédes formában tette közérthetővé Linné növényrendszerét, és több kiadást ért meg. Sarah Mary később további oktatási és természettudományos műveket írt, valamint kapcsolatban állt Robert Brown botanikussal. Eugène Coemans 1865-ben a Fittonia nemzetséget nevezte el a testvérpár tiszteletére.

                              

               

A Kitaibelia című folyóirat közleményei

Buglossoides rochelii (Boraginaceae) – kiegészítés az Alföld flórájához

 

A szerzők magyarországi és szerbiai herbáriumi anyag kritikai revíziója alapján tisztázzák a Buglossoides rochelii pannóniai előfordulását. A faj elsősorban homoki élőhelyekhez kötődik, és történeti adatai alapján az Alföld flórájához is kapcsolódik. A cikk szerbiai állományok élőhelyi megfigyeléseit is közli.

A teljes cikk elérhető itt / The paper is freely available here.

Buglossoides rochelii (Boraginaceae): an addition to the flora of the Hungarian Great Plain

Based on a critical revision of Hungarian and Serbian herbarium material, the authors clarify the Pannonian occurrence of Buglossoides rochelii. The species is mainly associated with sandy habitats and is connected to the flora of the Great Plain through historical records. The paper also reports field observations from Serbian populations.

Hivatkozás

Stoyanov S. & Perić R. (2025): Buglossoides rochelii (Boraginaceae) – kiegészítés az Alföld flórájához. – Kitaibelia 30(2): 187–192. https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia/issue/view/1096

A botanika történetének fontos eseményei 30.

 

1530 és 1536 között Otto Brunfels kiadta Herbarum vivae eicones ad naturae imitationem ("A növények élő képmásai a természet utánzására") című művét. A könyv élethű növényábrái a korábbi sematikus képekkel szemben a tényleges növények megjelenését igyekeztek visszaadni. Brunfels ezért a német reneszánsz botanika egyik alapfigurája, és munkája fontos lépés volt a megfigyelésen alapuló növényábrázolás felé.

Kikről nevezték el a növényeket? 58. rész

Fevillea L. (Cucurbitaceae) – Louis Éconches Feuillée (1660–1732): francia minimita szerzetes, csillagász, földrajztudós és botanikus. XIV. Lajos megbízásából több expedíciót tett a Karib-térségben és Dél-Amerika nyugati partvidékén, ahol csillagászati helymeghatározásokat végzett, térképeket készített, valamint növényeket és állatokat írt le. Megfigyeléseit Journal des observations physiques, mathématiques et botaniques című művében adta közre. Linné a Fevillea nemzetséget nevezte el róla.

Borítóterv és ajánlás

 

Kikről nevezték el a növényeket? 57. rész

Fallopia Adans. (Polygonaceae) – Gabriele Falloppio (kb. 1523–1562): olasz orvos és anatómus, Vesalius és Eustachi kortársa. Az anatómiai ismeretek fejlődéséhez jelentősen hozzájáruló tudós nevét a Fallopia nemzetség és a róla elnevezett petevezeték is őrzi. 

A Kitaibelia című folyóirat közleményei

A Dryopteris borreri előfordulásai és más kiegészítések a Dél-Nyírség páfrányflórájához (Pteridopsida)

 

A közlemény a Dryopteris affinis-csoportba tartozó Dryopteris borreri 26 új dél-nyírségi és néhány további előfordulását ismerteti. A szerző terepi határozási bélyegeket is tárgyal. A dolgozat több más páfrányfaj új adatával egészíti ki a térség páfrányflórájának ismeretét.

A teljes cikk elérhető itt / The paper is freely available here.

Records of Dryopteris borreri and further additions to the fern flora of the South Nyírség

The paper reports 26 new records of Dryopteris borreri from the South Nyírség and some additional localities outside the region. Field identification characters are also discussed. The study adds further records of other fern species to the knowledge of the regional fern flora.

Hivatkozás

Demeter L. (2025): A Dryopteris borreri előfordulásai és más kiegészítések a Dél-Nyírség páfrányflórájához (Pteridopsida). – Kitaibelia 30(2): 177–186. https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia/issue/view/1096

A vadon élő növényvilág hazai védelmének mérföldkövei 48.

1989:  Megjelent hazánkban az első, máig egyetlen Vörös könyv, a Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajokat ismertető összeállítás (Rakonczay 1989). A kötetben a hajtásos növények bemutatása Németh Ferenc munkája, a növényekről készült tusrajzokat, akvarelleket Gyurkó Gizella készítette. Az első hazai vörös könyv 41 veszélyeztetett növényfaj részletes bemutatásán túl közölte növényfajaink vörös listáját. A fajok veszélyeztetettségére vonatkozóan Németh Ferenc ebben a műben javasolt egy kategóriarendszert (K – kipusztult 36 faj; KV – a kipusztulás közvetlen veszélyébe került 41 faj; AV – aktuálisan veszélyeztetett 127 faj; PV – potenciálisan veszélyeztetett 386 faj). A magyarországi Vörös könyv listájának tudományos alapozásaként kidolgozott értékelési rendszer (Németh 1980) a következő tényezőket vette figyelembe: a génkészlet pótolhatatlansága (filogenetikai elszigeteltség, áreanagyság, áreadiszjunktság, hazai előfordulások kora); a veszélyeztetettség mértékének jellemzői (a hazai állományok kiterjedése, nagyságrendje, terjeszkedési-pusztulási tendencia, degradációtűrés); a hazai össznépesség veszélyeztetettsége és a világállomány veszélyeztetettsége.

Irodalom

Bauer N. & Molnár V. A. 2025: Ahogy elkezdődött: Növényfajaink megóvásának történeti áttekintése. In: Takács A. et al. (szerk.): Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. pp.: 7–16.

Rakonczay Z. (szerk.) 1989: Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. – Akadémiai Kiadó, Budapest.

Németh F. 1980: A Vörös Lista és kódolása. – Kézirat. Módosítva megjelent: In: Horváth F. et al.: Flóra Adatbázis 1.2. Taxonlista és attribútum állomány. – MTA ÖBKI, Vácrátót. pp.: 43–50.

Kikről nevezték el a növényeket? 56. rész

Euphorbia L. (Euphorbiaceae) – Euphorbus (i. e. 1. század): II. Juba numidiai király görög származású udvari orvosa, Antonius Musa testvére. Nevét a kutyatejfélék nagy fajszámú Euphorbia nemzetsége őrzi.

 

A Kitaibelia című folyóirat közleményei

Érdekességek és változások a mecseki völgyek mohaflórájában

A cikk a Mecsek völgyeinek mohaflórájában észlelt új, ritka vagy veszélyeztetett fajokat, valamint egyes korábban ritkának tartott fajok gyakoribbá válását tárgyalja. Kiemelt adatok között szerepel a Scleropodium touretii második hazai előfordulása és több regionálisan új faj. A szerzők a vörös lista aktualizálásának szükségére is felhívják a figyelmet.

A teljes cikk elérhető itt / The paper is freely available here.

Interesting records and changes in the bryophyte flora of valleys in the Mecsek Mountains

The paper discusses new, rare and threatened bryophytes in the valleys of the Mecsek Mountains, as well as species that appear to have become more frequent. Notable records include the second Hungarian occurrence of Scleropodium touretii and several regional novelties. The authors also highlight the need to update the national bryophyte red list.

Hivatkozás

Csiky J., Erzberger P., Kaló O., Nádasdi M., Wolf M., Zakály Gy. & Sipos A. (2025): Érdekességek és változások a mecseki völgyek mohaflórájában. – Kitaibelia 30(2): 157–176. https://ojs.lib.unideb.hu/kitaibelia/issue/view/1096

A botanika történetének fontos eseményei 29.

1561 körül megjelent Valerius Cordus Historia stirpium ("A növények története") című műve. Cordus a növények külső bélyegeit, termőhelyét és gyógyászati használatát gyakran nagy pontossággal rögzítette. Jelentősége abban áll, hogy a korai füvészkönyvek leíró hagyományát pontosabb morfológiai megfigyelésekkel gazdagította.

A vadon élő növényvilág hazai védelmének mérföldkövei 47.

 

Fehér madársisak

1988: megjelent a 7/1988. (X. 1.) KVM rendelet a védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról, egyedeik értékéről. Megjelent a védett növények fajlistájának első bővítése és egyes fajok státuszának módosítása az MTA Botanikai Bizottságának javaslatai alapján. A védett növényfajok köre 75 fajjal bővült, a védett fajok száma 384-re, a fokozottan védetteké 31-re nőtt. Többek között ekkor lett védett számos orchideafajunk is – mint a madársisak- (Cephalanthera), nőszőfű- (Epipactis), sarkvirág- (Platanthera) fajok, a madárfészek-békakonty (Neottia nidus-avis) –, amelyek védettségét és kereskedelmének korlátozását hazánknak a Washingtoni Egyezményhez történt csatlakozása tette szükségessé (Molnár V. 1999). Védelmet kaptak még például a cseh és fiókás tyúktaréj (Gagea bohemica, G. spathacea), tőzikéink (Leucojum vernum, L. aestivum), a havasi éger (Alnus viridis) és a fekete galagonya (Crataegus nigra).

Irodalom

Bauer N. & Molnár V. A. 2025: Ahogy elkezdődött: Növényfajaink megóvásának történeti áttekintése. In: Takács A. et al. (szerk.): Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. pp.: 7–16.

Molnár V. A. 1999: A magyar növényvilág védelme. – In: Farkas S. (szerk.): Magyarország védett növényei. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp.: 14–25. 

Kikről nevezték el a növényeket? 55. rész

Eupatorium L. (Asteraceae) – VI. Mithridatész Eupatór (i. e. 134–63): Pontusz királya, Róma egyik legjelentősebb ellenfele. A hagyomány szerint jártas volt a mérgek és ellenmérgek használatában; a nevéből képzett Eupatorium növénynevet már Plinius is említi.

A vadon élő növényvilág hazai védelmének mérföldkövei 46.

1986:  Magyarország az 1986. évi 15. törvényerejű rendeletben hirdette ki, hogy csatlakozott a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló Washingtoni Egyezményhez (CITES – Convention on International Trade in Endangered Species, Washington, USA, 1973). Az egyezmény II. függelékében szerepel a kosborfélék teljes családja (Orchidaceae), végrehajtási szabályait a 4/1990. (XII. 7.) KTM rendelet tartalmazza.

Kikről nevezték el a növényeket? 54. rész

Eschscholzia Cham. (Papaveraceae) – Johann Friedrich Gustav Eschscholtz (1793–1831): balti német természettudós, utazó. Szülővárosában, Dorpatban szerzett orvosi oklevelet, 1815 és 1818, illetve 1823 és 1826 között az Otto von Kotzebue által vezetett világ körüli utakon vett részt. Az expedíció során jelentős természettudományi gyűjtőmunkát végzett Adalbert Chamissóval együtt, aki tiszteletére nevezte el a Kaliforniában talált mákfélét. 

A vadon élő növényvilág hazai védelmének mérföldkövei 45.

 

1984:  Vajda László egykori sóhivatali tisztviselő, autodidakta botanikus és mohakutató közel hetven éven át fényképezte, dokumentálta a Kárpát-medencei növényvilág változatosságát és a flóra ritkaságait. Életművéből készült egy kis válogatás, amely a Képzőművészeti Kiadó gondozásában jelent meg 94 éves korában, Flora photographica Carpato-Pannonica. Hét évtized flóraképei címmel (Vajda 1984). A Pannon-térség és az azt övező magashegységek néhány különleges és gyakori növényfaját bemutató fotóalbummal évszázados időutazásra indulhatunk, azóta eltűnt ritkaságokban gyönyörködhetünk. A kötet nem csak egy gazdag fotós életmű kivonata. Németh Ferenc és Debreczy Zsolt leírásai a biológiai témájú ismeretterjesztés széles skáláján mozognak, az egyes fajok felfedezéstörténetéről, elterjedéséről, történeti-növényföldrajzi jelentőségéről is sok érdekességet megtudhat az olvasó.

Irodalom

Bauer N. & Molnár V. A. 2025: Ahogy elkezdődött: Növényfajaink megóvásának történeti áttekintése. In: Takács A. et al. (szerk.): Magyarország védett hajtásos növényei. – Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Debrecen – MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. pp.: 7–16.

Vajda L. 1984: Flora photographica Carpato-Pannonica. Hét évtized flóraképei. – Képzőművészeti Kiadó, Budapest.

Különös botanikai felfedezések 3.

A molnár fokhagymája – A turkesztáni hagyma tordai megtalálása

Wolff (Farkas) Gábor (1811–1892) tordai gyógyszerész és botanikus 1857-ben kirándulást tett a Tordai-hasadékba, ahol figyelmét egy helyben fogyasztott, „fokhagymának” nevezett növény keltette fel. A Hesdát-patak vizével hajtott malom tulajdonosa és családja szívesen fogyasztotta és kertjében termesztette ezt az általa „vadfokhagymának” nevezett növényt. A molnár mutatta meg Wolffnak, hogy a növény vadon nő a hasadék meredek sziklaoldalain.

Wolff felismerte, hogy a hagyma egyetlen Erdélyben ismert fajjal nem azonosítható, a herbáriumi célra begyűjtött példányok közül küldött Janka Viktornak (1837-1890), a korszak egyik jelentős botanikusának is. Janka az akkor rendelkezésére álló szakirodalom alapján az akkoriban Közép-Ázsiából ismert Allium obliquum fajjal azonosította, amelynek a legközelebbi ismert lelőhelyek mintegy 2500 kilométerre keletre voltak. A faj ma is él a Tordai-hasadék sziklapárkányainak szárazságtűrő növényzetében él, viszonylag nagy számban, de többnyire meredek, nehezen megközelíthető sziklafalakon. Halványsárga virágai gömbös virágzatba tömörülnek, júniusban nyílnak, a porzók kiállnak a virágokból. Hajtása kékesen hamvas bevonatú, szára sűrűn leveles, levelei 1–3 centiméter szélesek.

A felfedezés tudományos körökben nagy feltűnést keltett. Sokáig úgy tűnt, hogy a faj Európában kizárólag Torda mellett fordul elő. Később kiderült, hogy Oroszország európai részén, Baskíriában is tenyészik, de ez nem csökkenti a tordai előfordulás különlegességét. A Tordai-hasadék állománya így is rendkívül érdekes, elszigetelt, flóratörténeti szempontból értékes előfordulás maradt.

A faj megtalálását és azonosítását a molnár tudása és a gyógyszerész-botanikus tudományos figyelme együtt tette lehetővé. A helyiek tudták, hogy a növény ehető és hol nő; Wolff pedig ezt a tudást érdemes beemelni a tudományba.

Érdekes Wolff személye is. Eredeti családneve Farkas volt; gyógyszerész édesapját a németajkú lakosság nevezte el Wolffnak, vagyis tulajdonképpen a magyar név német megfelelőjét rögzítették családnévként. Ez az apró életrajzi részlet jól illik Erdély többnyelvű, többkultúrájú világához, amelyben egy tordai gyógyszerész, egy helyi molnár, egy magyar botanikus és egy közép-ázsiai elterjedésű hagyma története természetesen kapcsolódhatott össze.

Kikről nevezték el a növényeket? 53. rész

 

Eichhornia A. Rich. (Pontederiaceae) – Johann Albrecht Friedrich von Eichhorn (1779–1856): német politikus. 1840 és 1848 között porosz kultuszminiszter volt.

A botanika történetének fontos eseményei 28.

1560-ban Pietro Andrea Mattioli Commentarii in sex libros Pedacii Dioscoridis ("Kommentárok Pedaniosz Dioszkoridész hat könyvéhez") című műve tovább bővítette Dioszkoridész hatását. A kommentárok új növényadatokat, megfigyeléseket és illusztrációkat kapcsoltak a klasszikus gyógynövénytani hagyományhoz. Mattioli munkája sok kiadásban terjedt, és a 16. századi európai gyógynövényismeret egyik legnépszerűbb forrása lett.

A vadon élő növényvilág hazai védelmének mérföldkövei 44.

1982:  Védett növényfajainkról megjelent az első színes fényképfelvételekkel illusztrált kiadvány Ne bántsd a virágot címmel (Németh & Seregélyes 1982). Németh Ferenc és Seregélyes Tibor (1949–2005) növényfotói később az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal által kiadott plakátokon, valamint számos botanikai és természetvédelmi kiadványban is megjelentek. Fényképeiken nőtt fel az 1980-as, 1990-es évek biológusnemzedéke és napjaink növényfotósainak egy része is. A védett fajok felsorolásán és néhány kiválasztott ritkaság növényföldrajzi szemléletű bemutatásán túl ebben a kis kötetben jelent meg az első hazai vörös lista. Ez még nem a hazai státuszon alapult, hanem az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) európai fajokra vonatkozó vörös listájának Magyarországon is előforduló 52 faját sorolta fel.

Németh Ferenc (Seregélyes Tibor felvétele)              Seregélyes Tibor (Szél Győző felvétele)

Kikről nevezték el a növényeket? 52. rész

Echeveria DC. (Crassulaceae) – Atanasio Echeverría y Godoy (a 18–19. század fordulóján működött): új-spanyolországi, vagyis mexikói botanikai illusztrátor és természettudós. A mexikóvárosi San Carlos Királyi Akadémián tanult, majd fiatalon csatlakozott a Martín Sessé és José Mariano Mociño vezette Új-spanyolországi Királyi Botanikai Expedícióhoz. Mexikóban, Kaliforniában és Kubában növények és állatok százairól készített tudományos igényű rajzokat; munkái közül sok ma a Hunt Institute gyűjteményében található. Augustin Pyramus de Candolle 1828-ban az Echeveria nemzetséget nevezte el tiszteletére.