 |
| Kitaibel Pál |
1940: A Pótharaszti-puszta (ma Csévharaszt) 105 hektáros területét 1940-ben nyilvánította védetté az Országos Természetvédelmi Tanács 118. 136/1939. számú határozata. Ez is a Kaán Károly által rezervációra javasolt területek közé tartozott, innen írta le a Magyarország természettudományos feltárásában élenjáró polihisztor magyar botanikus, Kitaibel Pál (1757–1817) a tartós szegfüvet (Dianthus diutinus). A Pótharaszti-puszta egykor Nagykőrös városához tartozott. Mintegy 12 ezer hektáros kiterjedésével az Alföld egyik legnagyobb összefüggő erdőtömbje. Dezső Kázmér (1883–1959), 1924 és 1944 között Nagykőrös polgármestere a puszta bejárására meghívott tudósok és újságírók előtt így jellemezte a vidéket: „Ez a hatalmas puszta csupán 22 kilométerre van a Budapesti Kálvin tértől, tehát valósággal a főváros torkában és tőle mégis megközelíthetetlen távolságban, mert az odavezető homokos út teljességgel járhatatlan.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése