Különös botanikai felfedezések 2.

A nyári füzértekercs magyarországi felfedezése egy téglagyári agyaggödörben

 

Polgár Sándor (1876–1944), győri középiskolai tanár Győr megye flórájának és a magyarországi adventívflóra kutatásának egyik legjelentősebb alakja volt. Nemcsak a természetes élőhelyeket járta kivételes alapossággal, hanem tudatosan kereste azokat a mesterségesen átalakított, sokak szemében értéktelennek tűnő helyeket is, ahol váratlan növényfajok bukkanhattak fel: ipari vágányok, olajgyári rakodók, vasúti területek, töltések, ruderális felszínek és felhagyott anyagnyerő gödrök környékén.

E szemléletének egyik legérdekesebb dokumentuma az 1937-ben, a Botanikai Közleményekben megjelent, „Új talaj befüvesedésének érdekes esete” című tanulmánya (Polgár 1937). Polgár ebben a győri Nádorváros délkeleti szélén fekvő Hlatky–Schlichter-féle téglagyár felhagyott anyagnyerő gödreinek növényzetét írta le. A területet 1902 és 1926 között aknázták ki, majd az agyagtermelés megszűnése után homokos, iszapos-kavicsos, lefolyástalan, tavasszal vízzel borított, nyár végére részben kiszáradó, de ősszel is gyakran sáros pionír felszínek maradtak hátra. Polgár lényeglátó mondata ma is pontosan megragadja a jelenség lényegét: „A termőhely mesterséges, de a vegetáció természetes.”

Polgár nem pusztán fajlistát közölt, hanem a növényzet kialakulását, mozaikosságát és szukcessziós helyzetét is értelmezte. Megfigyelte, hogy a területen feltűnően hiányzik a friss bolygatásokon megszokott ruderális gyomflóra: alig vannak jelen a szokásos libatop-, laboda-, keserűfű- vagy lóromfajok. Ehelyett egy nyílt, átmeneti, mocsári-lápi jellegű növényzeti mozaik jött létre, amelyben a felszín néhány centiméteres szintkülönbségei, a talaj homokos, iszapos vagy kavicsos volta és a vízborítás időtartama lépésről lépésre változtatta meg a növényzet képét.

A legváratlanabb felfedezés a nyári füzértekercs (Spiranthes aestivalis) volt. Polgár szerint ez volt a felsorolt növények közül növényföldrajzi szempontból a legérdekesebb, mert a fajt Magyarország akkori területéről addig nem ismerték. 1935 júliusának közepén 5 tövet, 1936-ban pedig ugyanebben az időszakban, az első lelőhelytől mintegy 150 méterre nyugatra további 8, részben kétszárú példányt talált. A növények vékony iszapos agyagréteg alatt homokban gyökereztek.

Polgár a faj elterjedését mediterrán–atlanti jellegűnek tartotta, és külön kiemelte, hogy a győri előfordulás a faj akkor ismert európai areájának legkeletibb pontja. A legizgalmasabb következtetése az volt, hogy a győri példa nem egyszerű reliktumjelenségre utal, hanem arra, hogy a növény kedvező körülmények között ma is terjedhet. Mivel a téglagyár munkavezetőjétől kapott információ szerint a lelőhely 1912 körül még szántóföld volt, a Spiranthes magvai csak ezután kerülhettek oda. Polgár a kosborfélék lassú fejlődése alapján úgy vélte, hogy a virágzás a csírázás után csak hosszú évek múlva következhet be.

A cikk másik fontos orchideás adata a mocsári sisakoskosbor (Anacamptis palustris) előfordulása. Ez azt mutatja, hogy a felhagyott győri anyagnyerő gödör nem egyetlen ritkaság alkalmi lelőhelye volt, hanem egy rövid életű, de florisztikailag kivételesen értékes, orchideákat is befogadó nedves élőhelymozaik.

A történet mai szemmel is tanulságos. Polgár egy olyan helyen talált országos jelentőségű botanikai értéket, amelyet aligha tekintettek volna „szép” vagy „ősi” természetes élőhelynek: egy felhagyott téglagyári agyagnyerő gödörben, talajvízközeli, sáros, homokos, pionír felszíneken. Éppen ez adja a felfedezés különösségét. A növényzet nem az érintetlenség miatt volt értékes, hanem azért, mert a bolygatás után létrejött nyílt, nedves felszínek rövid időre olyan feltételeket teremtettek, amelyekben ritka lápi és orchideafajok is megtelepedhettek.

Polgár maga is érzékelte a veszélyt: a területet Győr városa szemétlerakóként kívánta használni, ezért az érdekes növényzetet pusztulásra ítéltnek látta. Így a nyári füzértekercs győri előfordulása nemcsak florisztikai szenzáció, hanem természetvédelmi figyelmeztetés is: a múlékony, másodlagos élőhelyek néha olyan értékeket rejtenek, amelyek eltűnnek, mielőtt igazán megismerhetnénk őket.

A nyári füzértekercs másik ismert hazai állományát Károlyi Árpád olajbányász, a zalai flóra kiváló kutatója találta meg az 1940-es években, Sormás mellett, hasonló termőhelyi körülmények között: egy homokbányában (Károlyi 1949). Sajnos mára ez a lelőhely is megsemmisült.

Virágzó nyári füzértekercsek a sormási Gördövényben.
Károlyi Árpád felvétele, 1940-es évek.

Irodalom

Polgár S. (1937): Új talaj befüvesedésének érdekes esete. Botanikai Közlemények 34(1): 27–36.

Károlyi Á. 1949: Botanikai megfigyelések Nagykanizsa környékén. – Borbásia 9: 18–21.