Különös botanikai felfedezések 3.

A molnár fokhagymája – A turkesztáni hagyma tordai megtalálása

Wolff (Farkas) Gábor (1811–1892) tordai gyógyszerész és botanikus 1857-ben kirándulást tett a Tordai-hasadékba, ahol figyelmét egy helyben fogyasztott, „fokhagymának” nevezett növény keltette fel. A Hesdát-patak vizével hajtott malom tulajdonosa és családja szívesen fogyasztotta és kertjében termesztette ezt az általa „vadfokhagymának” nevezett növényt. A molnár mutatta meg Wolffnak, hogy a növény vadon nő a hasadék meredek sziklaoldalain.

Wolff felismerte, hogy a hagyma egyetlen Erdélyben ismert fajjal nem azonosítható, a herbáriumi célra begyűjtött példányok közül küldött Janka Viktornak (1837-1890), a korszak egyik jelentős botanikusának is. Janka az akkor rendelkezésére álló szakirodalom alapján az akkoriban Közép-Ázsiából ismert Allium obliquum fajjal azonosította, amelynek a legközelebbi ismert lelőhelyek mintegy 2500 kilométerre keletre voltak. A faj ma is él a Tordai-hasadék sziklapárkányainak szárazságtűrő növényzetében él, viszonylag nagy számban, de többnyire meredek, nehezen megközelíthető sziklafalakon. Halványsárga virágai gömbös virágzatba tömörülnek, júniusban nyílnak, a porzók kiállnak a virágokból. Hajtása kékesen hamvas bevonatú, szára sűrűn leveles, levelei 1–3 centiméter szélesek.

A felfedezés tudományos körökben nagy feltűnést keltett. Sokáig úgy tűnt, hogy a faj Európában kizárólag Torda mellett fordul elő. Később kiderült, hogy Oroszország európai részén, Baskíriában is tenyészik, de ez nem csökkenti a tordai előfordulás különlegességét. A Tordai-hasadék állománya így is rendkívül érdekes, elszigetelt, flóratörténeti szempontból értékes előfordulás maradt.

A faj megtalálását és azonosítását a molnár tudása és a gyógyszerész-botanikus tudományos figyelme együtt tette lehetővé. A helyiek tudták, hogy a növény ehető és hol nő; Wolff pedig ezt a tudást érdemes beemelni a tudományba.

Érdekes Wolff személye is. Eredeti családneve Farkas volt; gyógyszerész édesapját a németajkú lakosság nevezte el Wolffnak, vagyis tulajdonképpen a magyar név német megfelelőjét rögzítették családnévként. Ez az apró életrajzi részlet jól illik Erdély többnyelvű, többkultúrájú világához, amelyben egy tordai gyógyszerész, egy helyi molnár, egy magyar botanikus és egy közép-ázsiai elterjedésű hagyma története természetesen kapcsolódhatott össze.