1751-ben Carolus Linnaeus azaz Carl Linné (1707–1778) svéd természettudós a Philosophia Botanica ("Botanikai filozófia") című műben összefoglalta botanikai módszertanát, terminológiáját és rendszertani alapelveit. A könyv a növénytan tanításának és gyakorlásának szabálykönyveként is működött. Jelentősége abban áll, hogy a fajleírás, névadás és morfológiai terminológia egységesítését szolgálta.
1753-ban a Species Plantarum ("A növényfajok") című könyv
következetesen alkalmazta a kétszavas fajneveket a növényekre. A művet a modern
botanikai nevezéktan kiindulópontjának tekintik, mert a fajnevek stabil,
hivatkozható rendszerét teremtette meg. Jelentősége felmérhetetlen: a növények
tudományos megnevezése ettől kezdve sokkal egységesebbé és nemzetközibbé vált.
1758-ban jelentette meg a Systema Naturae ("A természet
rendszere") tizedik kiadását, amely az állattani nevezéktanban vált
különösen alapvetővé, de a linnéi rendszer egészének tekintélyét is
megerősítette. A mű a természet rendszerezésének egységes programját
terjesztette tovább. Botanikai szempontból a linnéi taxonómiai szemlélet
nemzetközi elfogadását és oktatási súlyát növelte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése