1648-ban Jan Baptist van Helmont flamand orvos, kémikus feltételezte, hogy a növények vízben oldott állapotban vesznek fel tápanyagokat. Híres fűzfakísérlete azt mutatta számára, hogy a növényi tömeg gyarapodása nem magyarázható egyszerűen a talaj tömegvesztésével. Bár következtetései még hiányosak voltak, kísérlete a növényélettan történetében azért fontos, mert mennyiségi mérésre és anyagmérlegre épített. 1650 körül Van Helmont kísérletei nyomán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a növényi növekedéshez a víz mellett más tényezők is szükségesek. A levegő, fény és talajból származó anyagok szerepének kérdése később a fotoszintézis és ásványi táplálkozás kutatásának központi problémája lett. Jelentősége abban áll, hogy a növekedést már nem misztikus vegetatív erőkkel, hanem vizsgálható anyagi folyamatokkal próbálták magyarázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése